A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum (Gemersko-malohontské múzeum v Rimavskej Sobote) 2021 áprilisában különleges könyvvel gyarapította a Nagy Háború százéves évfordulójára kiadott visszaemlékezések sorozatát. Dr. Kerényi Éva muzeológus a két világháború között Rimaszombatban élt Haynik Géza (1885–?) tisztviselő, újságíró három füzetben megírt korabeli naplószerű jegyzeteit nemcsak oldalanként lefényképezve, hanem szövegét megformázva két nyelven, magyar és szlovák változatban jelentette meg.
Kerényi Éva kurátorként már 2014–15-ben sikeres centenáriumi kiállítást rendezett a múzeum 1914–18 közötti dokumentumaiból, amely felkeltette a Nagy Háború Blog szerkesztőinek érdeklődését is, hiszen a határok megváltozása ellenére az első világháború megpróbáltatásai nemcsak az anyaországi és határon túli magyarok, hanem pl. a szlovákok és magyarok számára is közös történelmi örökség, amelyet közösen kellene feldolgozni, kutatni, megismertetni az utódokkal. Az ifjú kutató 2014-ben a blog felületén négy posztban tekintette át a Gömör megyéből származó Haynik Géza, Koszka Gyula, Habán János és Danis Jenő páratlan szellemi értéket jelentő naplóit, leveleit, fényképeit, képeslapjait. A szlovákiai magyar hölgy hivatástudata és szakszerű hagyományőrzése tiszteletre méltó, aki Haynik Géza tartalékos főhadnagy naplójának akkor előkerült három füzetét több helyen is bemutatta, de több évre volt szükség a kézirat megismeréséhez, tartalmának átírásához, lefordításához, szereplőinek, helyszíneinek azonosításához, ellenőrzéséhez. Kerényi Éva hosszú, fáradságos, kitartó, türelmes és szakszerű munkája végül megteremte megérdemelt gyümölcsét.
A kötet borítója
Haynik Géza könyve talán sokkal több információt, tanulságot tartalmaz a szélesebb olvasóközönség számára, mint egy átlagos háborús napló. Az egyháztörténet iránt érdeklődők, a vallásos olvasók a mélyebb teológiai gondolatok mellett adatokat találnak a gömöri evangélikus egyház és vallási élet első világháború alatti jellemzéséhez, de még az oroszországi evangélikusokról is tudomást szerezhetnek.
Hadtörténeti szempontból értesülhetünk a magyar királyi besztercebányai 16. honvéd gyalogezred hadiútjáról több fénykép és számtalan helység megnevezésével, bár a szöveg ebben a tekintetben bőven hagy még munkát a szlovákiai és magyarországi hadtörténészeknek. Egy használható térkép azonban ennek megértéséhez nagyon hiányzik a kötetből. A korabeli hadifogság kutatóinak is fontos lehetnek a nyizsnij-novgorodi tiszti fogolytábor lakói tipikus és egyedi konfliktusainak, ünnepeinek, élelmezésének, információ-áramlásának, kapcsolatrendszerének és tiszti becsületbíróságainak leírásai.
A mára már elhalványult 1917-es oroszországi forradalom és kommunista hatalomátvétel vidéki epizódjának külső értékelése is nagyobb érdeklődésre tarthat számot bár sajnálatos, hogy éppen a legzavarosabb és legvéresebb napok leírása 5 helyen is hiányzik a naplóból. A nyizsnij-novgorodi kommunisták és ellenfeleik összecsapásait így csak a korabeli magyar újságok pontatlan tudósításaiból lehet elképzelni. Erős a kritikus gondolkodású olvasó gyanúja, hogy a hiányzó lapok később kompromittáló adatokat tartalmazhattak a fogoly magyar tisztekre vonatkozóan.
A könyv társadalomtörténeti vonatkozásai a mai napig tanulságosak a multietnikus gömöri és nógrádi lakosságot képviselő katonatisztek esetében, mert elgondolkodtató, hogy miért nevezte magát Csősz Gézának a hájnik (szlovákul erdőőr, vadőr jelentésű) családnevet viselő, magát magyarnak tekintő tisztviselő.
Részlet a kötetből
A mentalitástörténet tekintetében is megragadhatják az olvasót Haynik Géza gondolatai, érzései, mivel a sokszor szentimentális, modoros mondatok mögött észrevehetjük, hogy egy kisvárosi értelmiségi személy gondolkodása, ízlése, műveltsége, szokásai, erkölcsi értékei a tradicionális világnézettől a háború és a fogság hatására egy szabadabb, önálló világnézet felé tartanak. A pszichotörténelem szemszögéből a hadifogság mindkét világháborúban minden férfiközösségben a hősi halálhoz képest szégyennek számított, és sokszor évtizedekig tartott a kudarc miatti bűntudat (poszttraumatikus stressz szindróma) feldolgozása, eloszlatása, amelynek során az emlékek felelevenítése, újraélése, stilizálása majd leírása (expressing writing) külső segítség nélküli ösztönös önterápiaként szolgált az írás eredményeivel és hibáival együtt. Az érzések, gondolatok őszintébb kifejezésének, megosztásának vágya és küzdelme újságíróként, polgárként és férfiként tiszteletre méltó próbálkozás, a napló nyilvánosságra hozása pedig ennek megértő támogatása.
Géza Haynik: Poznámky – Jegyzetek, Denník vojnového zajatca – Egy hadifogoly naplója 1916 – 1917
(Gömör-Kishonti Múzeum – a Besztercebányai Önkormányzati Kerület kulturális intézménye/Gemersko-malohontské múzeum – kultúrne zariadenia Banskobystrického samosprávneho kraja, Rimavská Sobota- Rimaszombat, 2021)
