Karsai András egykori budapesti 29-es ezredbeli tartalékos honvéd 1886. szeptember 14-én látta meg a napvilágot Pándon, Karsai Sándor földműves és Demény Mária fiaként. Már négygyermekes édesapa volt, amikor a háború kitörésekor bevonultatták. 1915 nyarán fogságba esett. Valószínűleg 1918 végén tért haza, 1919 tavaszán kapta meg a leszerelésről szóló igazolást. Hagyatékában általa és neki írt tábori lapok és katonai dokumentumok maradtak fenn. Ezekkel szeretném megismertetni az érdeklődőket.
2020 tavaszán kedves tanítványomnak köszönhetően kerültek a kezembe Karsai András első világháborúból származó levelei és dokumentumai. (Hálás köszönettel tartozom Marsai Anikónak, aki feldolgozásra elküldte számomra a hagyatékot!)
Külön örömöt okozott az anyag feldolgozása. Karsai András felesége, Horváth Margit révén ugyanis félig-meddig rokoni kapcsolatban állok a családdal. A tíz gyermekes Horváth házaspár volt az, aki tizedik gyermeke megszületését követően anyai nagyanyámat, Dala Ilonát az Országos Gyermekvédő Ligától magukhoz vette. Így nagymamám náluk nőtt fel. Teljes értékű családtagnak tekintették. Ő édesapámnak és édesanyámnak szólította nevelőszüleit. Amikor eladósorba került, a család kiházasította. Mind a mai napig tartjuk a rokoni kapcsolatot a családdal.
Karsai András 1886. szeptember 14-én látta meg a napvilágot Karsai Sándor földműves és Demény Mária gyermekeként. Születése tényét Takács József református lelkész szeptember 19-én vezette be a pándi református egyház születési anyakönyvébe.
Karsai András születési bejegyzése az egyházi anyakönyvben
1909. december 1-jén kötött házasságot Horváth Margittal. A frigyből hat gyermek született. Négy lány: Margit, Julianna, Piroska és Eszter, és két fiú, András és Károly. Felesége a kor szokásainak megfelelően református énekeskönyvének első belső lapjára jegyezte fel a legfontosabb adatokat, így mindkettejük születési idejét, házasságkötésük időpontját és gyermekeik születését is. Érdekes, hogy a házasságkötést megelőzte Margit és András nevű gyermekeik világra jötte. Az előbbi 1908. február 9-én, az utóbbi 1909. szeptember 5-én született.
Horváth Margit Énekes könyvének két lapja
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
Karsai Andrást a háború kitörésekor már mint négygyermekes apát a magyar királyi budapesti 29. gyalogezredhez vonultatták be. A 2. század 3. szakaszában kezdte meg katonai szolgálatát.
Katona korából nem maradt fenn fénykép. Két későbbi felvételt őriz a család, amelyen rajta van. Mindkettő 1957-ben vagy ’58-ban készült egy sátoros lakodalom alkalmával.
Négy generáció. A kép bal szélén Karsai András egykori első világháborús veterán. Mellette fia, Karsai András. A jobb szélen unokája, Karsai András. A kép közepén dédunokája, Karsai András. A kép 1957-ben vagy 1958-ban készült
(Forrás: Karsai Róbert magántulajdona)
Az egykori 29-es katona dédunokájával, Andrással 1957-ben vagy 1958-ban
(Forrás: Karsai Róbert magántulajdona)
Értékes hagyatéka segítségével rekonstruálható volt háborús tevékenysége. Tizennyolc darab tábori lap, katonai dokumentumok és fényképek maradtak utána. Hat tábori lapot még frontra indulása előtt írt, a fogságból szintén hat levelet küldött. Érdekesség, hogy ebből a cenzúra miatt három német nyelven íródott. Valószínűleg németül tudó fogolytársával íratta feleségének. A másik három magyar nyelvű. Felesége két szintén német nyelvű lappal válaszolt férjének. Egy levelet Margit lánya küldött apjának, egyet pedig testvérétől, a szintén fogságban lévő Józseftől kapott.
Első fennmaradt tábori lapját 1915. február 25-én még az ezred budafoki kiképző bázisáról küldte feleségének. Az albertfalvai különítményből írt első lapja:
Karsai András Budafokról feleségének küldött levelének előlapja
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
Feleségének küldött levelének hátlapja
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
„Kedves feleségem. Tudatom veled, hogy nincs semmi bajom, amit neked és kis családjaimnak is kívánok. Kedves feleségem, tudatom veled, hogy ha bejössz, hozd be vagy a kis Margitot vagy az Andrást, mert nagyon jó volna látni őket és úgy jöjj, hogy már délben ott legyél Albertfalván, mert ott leszünk. Ebéden a Zsuzskánál voltam. Majd elvezet, oda gyere, és majd kijön veled. Most már nem írok. Tisztellek mindnyájatokat. Tisztelem a Horváthékat és az Andrist, és mondd, hogy ne haragudjanak, hogy nem írtam még nekik, mert bizony el vagyok nagyon foglalva. A Gábor sógorét (?) a Dezsőét is hozd be. Csókol András”
A levélben említett Dezső azonos Horváth Dezsővel, felesége bátyjával, aki egy katonaképet adott emlékül a családnak. Horváth Dezső 1886. május 26-án született Pándon. Édesapja Horváth József, édesanyja Mala Zsuzsanna volt. Valószínűleg a cs. és k. 68. gyalogezredben szolgált, mint hadnagy. A képen jól látható, hogy két kitüntetést visel. Az első a Bronz Vitézségi Érem, a mellette lévő pedig az 1916-ban IV. Károly magyar király által alapított Károly Csapatkereszt.
Sógorának, Horváth Dezsőnek a fényképe
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
1915. május 10-én kelt leveléből megtudhatjuk, hogy ezrede már hadműveleti területen tartózkodott. Hogy hol, azt a cenzúra miatt nem írhatta meg. A levél így szól: „Kedves Feleségem! Tudatom veled, hogy nincs semmi bajom, amit neked és családjaimnak is kívánok, és ha már így jött a sor, hogy el kellett jönni, csak vigyázz mindenre. A marczi Sándornak adtam 5 forint 50 krajcárt. És ha írsz, írd meg, hogy megadta-e vagy se, mert a Zsuzska adott 4 forintot és nem volt rá szükségem és elküldtem haza. Ha írsz, vagy különben ne is írj, amíg másik levelet nem kapsz. Mást most nem tudok írni, csak hogy jó távol vagyok. De majd csak megsegít az Isten. Most Isten veled. Tisztellek és csókollak mindnyájatokat. Maradok szerető férjed a távolból: András. Tisztelem a Karsai és Horváth családot.”
1915. május 10-én kelt levele feleségének
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
Következő lapját már a Kárpátok egyik völgyéből küldte párjának.
Sátoraljaújhelyen feladott tábori lapjának elő- és hátoldala
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
„Kedves Feleségem Tudatom veled, hogy most Térnyves (?) völgyön vagyunk a Kárpátokban és ne írj még én nem írok és a keszte komával beszéltem és most sok jó egészséget kívánok és csókollak mindnyájatokat. Szerető férjed: András”
Hogy hol és mikor esett fogságba, pontosan nem tudjuk. Az ezredtörténetből azonban kiderül, hogy 1915. június elején az ezred komoly veszteségeket szenvedett. Elesett és eltűnt „72 tiszt (tisztjelölt) 607 fő legénység és 8 géppuska. A veszendőbe ment lovak száma körülbelül 20 darab. Tisztekben 82.5 százalék, legénységben 80 százalék, géppuskában 100 százalék. Hogy a veszteségekből mennyi esik elesettekre, mennyi a hadifogságba jutottakra, vagy egyébként eltűntekre, az miután a harctér az ellenség kezében maradt, nem volt megállapítható”.
Karsai András is ekkor eshetett fogságba. A Magyar katona áldozatvállalása című adatbázis szerint elfogásakor az ezred 7. századában szolgált. Nem maradt meg első fogságból küldött levele, amit valószínűleg németül írathatott, mert felesége is ezen a nyelven írt válaszlapot 1915. december utolsó napjaiban. A címzés szerint a kraszinkuti hadifogolytábor 25. barakkjában raboskodott.
Karsai Andrásné 1915 decemberében férjének írt lapjának előoldala
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
A lap hátoldala
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
„Drága jó férjem! A lapot, amit október 30-án írtál december 15-én kaptuk meg, aminek nagyon örültünk. És az is öröm, hogy egészségesek vagytok. Mindannyian egészségesek vagyunk és reméljük, ugyan ezt halljuk tőled is. Vigyázz magadra! Közlöm veled, hogy szeptember 17-én nekünk kisfiunk született, de rögtön meg is halt. Józsefnek kereszteltük. Máskülönben semmi újság itthon. Légy üdvözölve! Margit és a gyerekek.” (A német nyelvű lapok fordítását Topor Istvánné készítette.)
1916. június 9-én küldött válaszlevelet feleségének és anyjának. Ez is németül íródott.
1916. augusztus 8-i dátummal az orosz fogságból feladott lapjának elő- és hátoldala
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
„Kedves Feleségem és Anyám!
Közlöm veletek, hogy hála Istennek egészséges vagyok, és ugyanezt kívánom nektek, és kívánom, hogy legjobb egészségben találjon ez a lap. Kedves Feleségem és Anyám! Közlöm veletek, hogy már régóta nem kaptam levelet tőletek. Kérlek benneteket, írjatok gyakrabban és a gyerekekről is, hogy egészségesek-e. Csókollak mindnyájótokat. Karsai András”
1917. február 22-én Pándon kelt lányának, Margitnak a levele. András akkor már a Volga melletti Szamarai Kormányzóságban lévő Saltovka település lágerében tartózkodott.
Lánya, Karsai Margit apjához írott levelének elő- és hátlapja
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
A kilencéves kislány megható sorokkal köszöntötte édesapját: „Szeretett Kedves édes apám. Tudatjuk magával, hogy egészségesek vagyunk, amit magának is tiszta szívünkből kívánunk. Kedves édesapám! A levelet megkaptuk, aminek nagyon örültünk. Kedves édesapám tiszteljük és szeretjük mindnyájan. Andráska, Juliska és a Karcsika jó egészséget kívánnak és én maradok szeretettel: Margit. Írjon sűrűben, mert nagyon ritkán kapunk levelet. Isten vele.”
Az agyonolvasott lapok arról árulkodnak, hogy gyakran vette elő címzettje a leveleket, hogy újra és újra elolvassa azokat.
Még saltovkai fogsága idején kapta meg bátyjának, Józsefnek a tábori lapját. Karsai József szintén a m. kir. 29. honvéd gyalogezred katonája volt. Megsebesült, majd a keleti fronton fogságba esett. A Donyec-medencében található Horlovka nevű település táborába került. Mint leveléből is kiderül, az itteni hadifoglyokat szénbányában dolgoztatták. Miután megtudta, hogy öccse is fogságba esett, kiderítette a tartózkodási helyét és levélben kereste meg testvérét.
Karsai József Horlovkáról írt tábori lapja öccsének, Andrásnak
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
Karsai József lapjának hátoldala
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
„Kelt október 24. 1917.
Szeretett kedves Testvérem!
Szívből kívánom, hogy ezen soraim a legjobb egészségben találjon. Én hál’Istennek egészséges vagyok, melyet szívből kívánok neked is. Kedves testvérem! Igen rosszul esik, hogy ilyen sok időre tudtam meg, hogy merre vagy nagy Oroszországban. De most is csak annyit tudtam meg, hogy hol vagy. De igen kérlek, hogy ha levelem megkapod, azonnal írjál bővebben soraid felől, hogy hol vagy és milyen munkába. És majd akkor én is bővebben írok soraim felől. Most jelenleg csak annyit, hogy szénbánya telepen dolgozok, de igen kérlek, mielőbb írjál. Számtalanszor csókollak szerető bátyád: Józsi.”
További sorsáról annyi tudható, hogy a fogságból nem tért vissza. A Katonahőseink adatbázisa szerint halálának időpontja 1917. december 31.
A háború végével a fogságot túlélt katonák hazatérhettek. Karsai András 1919. március 6-án kapta meg leszerelő levelét. Valószínű, hogy már 1918 őszén-telén hazaérkezhetett, mert 1919. szeptember 25-én megszületett Piroska nevű kislánya.
A leszerelését tanúsító igazolvány
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
A tizenkét hetet meghaladó frontszolgálatáért megkapta a Károly-csapatkeresztet.
Igazolványa a Károly-csapatkereszt viselésének jogosultságáról
(Forrás: Karsai András hagyatéka)
1968. október 4-én 83 éves korában hunyt el. A pándi temetőben nyugszik.
Felhasznált források:
- A magyar katona áldozatvállalása a Nagy Háborúban adatbázis.
- A pándi református egyház születési anyakönyve. Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895
- De Sgardelli Caesar: A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve, Budapest, 1936.
- Karsai András hagyatéka
- Katonahőseink adatbázis
