A Nagy Háború

Különleges alkotás a Szekér Imre Tibor által összeállított és szerkesztett, alapvetően had- és megyetörténeti jelentőséggel bíró könyv, mely 2020-ban, a ZalaSzántói Lokálpatrióta Egyesület kiadásában jelent meg. A szerkesztő saját megfogalmazása szerint nem egy klasszikus módszerekkel készült hadtörténeti kiadványt kívánt közreadni, hanem egy emlékkönyvet, melyet sokrétű, évtizedes kutatással állított össze, rengeteg adattal, fényképpel, melyek jelentős része nem a hivatalos archívumokból, levéltárakból származik, hanem – a mostanában igen sikeres kutatási, adatgyűjtési módszert követve – az egykori katonák leszármazottaitól, rokonaitól, partner kutatóktól, illetve a korabeli sajtóból.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 27. rész

Károlyt sebesülten Marburgba, majd Szombathelyre viszik. Bár a hátországba visszakerülve egyelőre nem kell a gránáttölcséres doberdói állapothoz alkalmazkodnia, nyugtalanító hírek érkeznek: a románok betörtek Erdélybe. Hősünk nemcsak azzal szembesül, hogy a hátországban a hadiszállításokból sokan becstelen módon gazdagodtak meg, hanem azzal is, hogy öröksége – Béla bátyja és gyámja jóvoltából – a hadikölcsönbe fektetve nem lesz biztos alapja jövőjének…

magyar

Mariano è un piccolo paesino che all’inizio del 1900 fa parte dell’Impero austroungarico, in quel territorio vicino al confine del Regno d’Italia, chiamato Litorale Austriaco o Küstenland. La vita del paese viene sconvolta improvvisamente il 31 luglio del 1914 quando da Vienna venne emanato l’ordine della mobilitazione generale che prevedeva l’arruolamento degli uomini abili e di età compresa tra 19 a quarantanove anni. Di li a poco questi uomini raggiunsero le stazioni ferroviarie di Cormons e Sagrado per raggiungere i propri comandi reggimentali ed in seguito raggiungere i vari fronti aperti nel conflitto che avrebbe successivamente assunto proporzioni mondiali.

italiano

Mariano egy kis falucska, amely a 20. század elején az Osztrák–Magyar Monarchia, és ennek az Olasz Királysággal határos, Osztrák Tengerpart, avagy Küstenland nevű tartományának képezte részét. A falu élete hirtelen felbolydult 1914. július 31-én, amikor Bécsben elrendelték az általános mozgósítást, amely alapján be kellett vonulni a 19 és 49 év közötti hadra fogható férfiaknak. Hamarosan ezek a férfiak eljutottak a cormonsi és sagradói pályaudvarokra, ahonnan először a saját ezredparancsnokságaikra, majd pedig innen a később világméretűvé váló háború során megnyíló különféle frontokra mentek.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 26. rész

Az önkéntes bajtársaival visszavonul a 343-as magaslati pont körüli területre, ahol a csendes fenyőerdőben korábban a törzstiszti szállások voltak. Az elkövetkező napokban kénytelenek tovább hátrálni: látják az olasz katonákat, amint a korábban tartott vonalaikat sorra elfoglalják. Az önkéntes és bajtársa a Segeti táborban felvett ütegállás megfigyelőpontjait egy kopár dombon foglalják el, ide érkezik a zászlósi kinevezésük eredményeképpen viselhető új egyenruhájuk is. Károly azonban nem sokáig örülhet magasabb rendfokozatának: egy srapnel súlyosan megsebesíti a lábát…

Ernst Kutzer háborús képeslapjai – 2. rész

Ünnepi alkalmakra képeslapot küldeni már a háborút megelőzően is igen nagy divat volt. A karácsonyi, újévi, húsvéti stb. lapok jellegzetes (sokszor sablonos) motívumkészlettel rendelkeztek, amit a háború sajátos tartalommal és grafikai elemekkel aktualizált. Ernst Kutzer osztrák festő és grafikus karácsonyi lapjai után ma a húsvéti témájú üdvözlőlapjait mutatjuk be.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 25. rész

A pihenőhelyen önkéntesünk – tiszti szolgája tévedése miatt – kínos pillanatokat él át a József főherceggel való találkozásakor. Az eseménytelenül elmúlt júliusra azonban ismét izgalmas napok következnek. Az olasz csapatok láthatóan készülnek valamire: augusztus 4-én megkezdődik a 6. isonzói csata. A tüzérönkéntes alakulatának feladata a San Michelét tartó erők támogatása lenne, de a kiváló olasz tüzérség, valamint a túlerőben lévő és egyre tapasztaltabb olasz gyalogság ellen tehetetlenek. Az állások kezdetben többször gazdát cserélnek, de végül az olasz támadás megállíthatatlan. Károlynak tarackját Lokvicába kell vinnie: az előkészületek közben egy gyanús lovassal találkozik. Talán kém lehetett?

1914. június 28-án, vasárnap Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák lelőtte az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét, Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinándot és feleségét. A hír hamar elterjedt. A béke és a háború közötti, feszültséggel teli egy hónap pestszentlőrinci és soroksárpéteri rezdüléseiről pontos képet kaphatunk a helyi újságok megszűnés előtti utolsó lapszámaiból.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 24. rész

A kadét évtizedekkel később idézi fel naplóbejegyzéseit és helyzetjelentéseit a gáztámadás vészterhes óráiról. Úgy ítéli meg, összességében nemcsak sikertelen, hanem hadászati szempontból értelmetlen is volt az akció és az olasz túlerővel szemben hosszú távon egyébként sem vehették volna fel a versenyt. A gáztámadás utáni napokban folytatódik az állásharc: az önkéntes az elesettek összegyűjtéséről és eltemetéséről, hősies sebesültmentésről számol be. A pihenőhelyre vonulva Károly továbbra is hódolhat rajzszenvedélyének, amelynek egyre nagyobb híre lesz bajtársai között…

„Navigare necesse est” – ennek a szellemében tevékenykedett a Bodrog monitor is a Nagy Háborúban a Dunán fel, és le a Fekete tengerig, s majdnem vissza... Dr. Katona József írásában néhány korabeli fotólap apropóján emlékezik meg a napjainkban újjáéledt Bodrogról.