A Nagy Háború

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 9. rész

Somogyi Lajos és bajtársai 1915. augusztus–szeptemberében látogatást tesznek az olasz hadszíntéren. Pedig először azt jósolják nekik, hogy az egész telet itt töltik majd. Ennek megfelelően folyik a berendezkedés is. Ismerkedési tűzpárbaj a taljánokkal. A frontnak ezen a karintiai szakaszán, a Nassfeld-hágó környékén egyébként viszonylagos nyugalom van. Mire azonban az üteg esélyt kaphatna a komolyabb harctevékenységre, változik a hadihelyzet. Somogyiék ütegére új helyszínen, a balkáni hadszíntéren van szükség. Így hát hőseink 1915 szeptemberének utolsó harmadában újra vonatra szállnak, és „vígan mennek a szerbek ellen”…

Nagykanizsai 20-as honvédek az Isonzónál – 3. rész

A Selo falu melletti 1917. szeptember 4-ei nagy veszteséggel járó sikertelen támadást követő nap újabb tragikus eseményeket hozott a zalai húszas honvédek számára. A heves olasz tüzérségi tűzben álló állásokból és a mögöttes területről nem sikerült hátra szállítani az előző napi harcok hősi halottjait. A terület tele volt a támadáshoz felhalmozott hadianyaggal. A Kipfel dolinát, a vonalaik mögötti legnagyobb és legfontosabb vezetési pontot sikerült az olaszoknak felgyújtaniuk. Itt működött az ezred védelmi szakaszának az első vonalában lévő zászlóalj parancsnoksága, ide települt egy százada, s az ezred segélyhelye is. A tűz a barakkok mellett átterjedt a dolinában található kavernára is. Elszabadultak az apokalipszis lovasai…

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 8. rész

1915 júniusának végén folytatódik az oroszok üldözése. Somogyi Lajos új – bár javításra szoruló – kerékpárján eredhet az ellenség után. A harcok szünetében továbbra sem unatkoznak katonáink: a zene és a tánc mellett az új kedvenc a foci. Ebből a parancsnok is kiveszi a részét – amíg néhány „haslövés” el nem veszi tőle a kedvét… A Dnyeszteren nem könnyű az átkelés, de a muszkák végül is visszavonulnak. Amit már május vége óta sejteni lehetett: az olasz hadba lépés miatt az üteget új hadszíntérre szállítják át. A hazaút Budapesten át vezet, és hősünk viszontláthatja apját és öccsét. Azután irány Bécs: felkészülés az új megpróbáltatásokra. A fejezet végén az üteggel elindul a vonat az olasz frontra.

Nagykanizsai 20-as honvédek az Isonzónál – 2. rész

A Kostanjevica melletti első isonzói állásperiódust követően 1917. július végétől augusztus 19-ig pihenőn volt a 20. honvéd gyalogezred. A 11. isonzói csata kitörését követően azonban az alakulatot is riadóztatták, majd a hónap végén Selo falu mellett újra az első vonalba került, hogy részt vegyen az 1917. szeptember 4-ei nagyszabású ellentámadásban. A térségben a 41. honvéd gyaloghadosztály két magyar ezrede kapta feladatul a település körül elvesztett területetek visszafoglalását. A veszprémi 31-es honvédek célja a Sternkuppe, a nagykanizsai 20-asoké a falu elfoglalása volt. A támadás a „Bohrmaschine”, azaz fúrógép fedőnevet kapta. A Karszton gyakran alkalmazott eszköz neve nem bizonyult a honvédek számára jó ómennek, a két ezred akciója nem sikerült, a 20-as honvédek óriási veszteséget szenvedtek. A Selónál néhány óra alatt elszenvedett veszteségük nagyobb volt, mint a világháború bármely helyszínén korábban, vagy a későbbiekben. A település neve az alakulat történetének egyik leggyászosabb helyszínévé vált.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 7. rész

1915 júniusának első napjaiban előbb a sztriji fűrészüzem égése, majd Przemyśl visszafoglalásának híre kelt izgalmat. Az orosz visszavonulásnak nem csupán a helyi lakosság örül… Közben az üteg zenekara tovább bővül, a katonák sikeres műsort adnak elő. Diadalmas bevonulás Stanislauba. Kétszer is. Előkerül a focilabda is. A naplóíró kalandjai két igáslóval. A kellemes napoknak az vet véget, hogy a muszkák üldözését folytatni kell. Márpedig azok most igen gyorsan távolodnak, félő, hogy tán utol se lehet már őket érni…

Nagykanizsai 20-as honvédek az Isonzónál – 1. rész

Az 1917-ben vívott 10. és 11. isonzói csata a nyugati front nagy összecsapásaihoz hasonló igazi nagy felőrlő „anyagcsata” volt, amelyben a szembenálló felek soha korábban nem látott mennyiségű hadianyagot használtak fel és haderőt vetettek be. Az isonzói front minden szakaszán küzdöttek ekkor is magyarországi kiegészítésű alakulatok. A déli szakaszon, a Komeni-fennsíkon Kostanjevica falu és a Fajti Hrib magaslat körüli területen a 17. közös és a 41. honvéd gyaloghadosztály nyolc magyar ezrede vívott nagy veszteségekkel járó harcokat. Új sorozatomban, mint cseppben a tengert, a nagykanizsai 20-as honvéd gyalogezred küzdelmén keresztül kívánom bemutatni az 1917-es év itteni harcainak a történetét, sajátosságait, amihez a helyszíni terepbejárásaink eredményeit is igyekszem felhasználni. Az első részben a zalai honvédek 1916. decemberi megérkezésétől az első állásperiódusuk végéig, 1917. július 27-ig tekintem át a velük történt legfontosabb eseményeket, mintegy kiindulópontját és hátterét adva a sorozat folytatásainak.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 6. rész

1915 májusában a küzdelem váltakozó sikerekkel folyik. Közben egy felrobbant ágyúcső okoz szomorú szenzációt. Miután az oroszok visszafoglalnak egy fontos magaslatot, és közben nem működtek a telefonvezetékek, hősünket a többi telefonistával együtt büntetésül kikötteti a parancsnok. Később is büntetést kap, ezúttal engedély nélküli alvás miatt. Majd pedig kisebesedett lába okoz szinte elviselhetetlen fájdalmakat neki. Szerencsére az orvos megoldja a problémáját. A szívós orosz ellenállás mintha rácáfolna a gorlicei áttörés hatalmas sikereire…

Magyarországon eddig egyetlen magán területen állított első világháborús emlékkeresztről tudtunk. Fodor Sándor zászlós Budapesten, a Körvasút sor 43. szám alatt található keresztjéről megjelent írásunkat olvasta Pipoly János miskolci olvasónk, s ezt követően keresett meg bennünket. Nagymamája testvére, Galvács József emlékére az Abaúj-Torna vármegyei Selyeben állítottak keresztet a dédszülei. Kérésünkre az erről készült fotókon kívül elküldte a hősi halált halt huszártól megőrzött tárgyi hagyaték és a kutatásai során összegyűjtött dokumentumok fotóit, digitális másolatait is. A levelezésünk és telefonbeszélgetéseink során megírt és elmondott történetet poszttá szerkesztettük. Következzen a második magán területen állított emlékkereszt története.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 5. rész

Somogyi Lajos parancsnoka a magyar-német fegyverbarátságot élteti – muzsikaszó mellett: szól a Kék nefelejcs és a Wacht am Rhein, s bőven jut a sörből is mindenkinek. A pécsi 19-es honvédek dicsérete: az orosz megadja magát, ha velük kerül szembe. Hány Somogyi nevű szolgál az ütegben? A naplóíró szerencséjére rajta kívül több is… Egy fából készült ágyúval próbálják az ellenséget megtéveszteni. Döntő siker nincs, de 1915 áprilisának a végére sikerül elfoglalni a fontos Ostry magaslatot…

A település a Duna közelében 1882–83-ban jött létre a Pancsova–Tárcsó közötti út mentén, a vojlovicai erdő melletti ármentes területen. Lakosainak egy része – szlovákok (566 fő) és németek (500 fő) – az egykori árvízkárosult marienfeldiek közül került ki, akiket 1865–1869 között telepítettek az aldunai réti földekre. Az 1867–70-es és az 1870–71-es téli, valamint az 1876-os tavaszi rendkívüli áradások azonban megsemmisítették az új telepeket. Hozzájuk csatlakozott 1883-ban 200 bukovinai székely család Andrásfalváról, akiknek idetelepítésében fontos szerepet játszott Thomka Károly (1829–1905) református lelkész. Az első világháborúban az újonnan létrejött település 41 fia halt hősi halált.