Somogyi Lajos első világháborús naplója – 5. rész
Somogyi Lajos parancsnoka a magyar-német fegyverbarátságot élteti – muzsikaszó mellett: szól a Kék nefelejcs és a Wacht am Rhein, s bőven jut a sörből is mindenkinek. A pécsi 19-es honvédek dicsérete: az orosz megadja magát, ha velük kerül szembe. Hány Somogyi nevű szolgál az ütegben? A naplóíró szerencséjére rajta kívül több is… Egy fából készült ágyúval próbálják az ellenséget megtéveszteni. Döntő siker nincs, de 1915 áprilisának a végére sikerül elfoglalni a fontos Ostry magaslatot…
[1915]. Április 1.
Gyönyörű tavaszi idő van. Megkezdjük a belövést a Makovka és Cleva ellen. Jobbra tőlünk a Deutsche Gebirgs Batterie, balra a 4-es honvéd üteg áll.
2. Ma nagypéntek. Az öreg Isten talán megbocsátja, hogy ma ettem a legtöbb zsíros kenyeret. Holnapután húsvét és mink egy nyomorúságos ruthén faluban vagyunk.
3. Olyan szép az idő, hogy napfürdőzni lehet. Este Dienst. Éjjel egykor az orosz nagy tüzet kezd, felriad az egész, hogy menekülni kell, a golyók körülöttünk potyognak, később elhallgat, alszunk tovább.
4. Húsvét vasárnap. Ma pihenőnk van. Faszolunk szalámit, 20 db. cigarettát. Az öreg vett 2 hegedűt, 1 harmonikát, 1 fuvolát és zenekart szervezett. 4 pesti gyerek játszott – remek banda volt. Estére befutott 5 hordó sör, muzsikaszó mellett nagy ivászat. Magyar nóták, majd a bosnyákok kólót táncoltak, egy fiú dzsiggelt, egy hegedűn produkálta magát. Hirtelen parancs, lőni a Makovkát – minden abbamaradt – megy tovább a munka.
5. Az öreg meghívta a németeket, újabb 5 hordó sör lett csapra ütve. Szép nagy dumát adott le, a csillagos ég alatt – éltette német barátainkat, a Császárt és a Török Szultánt. Utána a dalárdánk a Himnuszt, a Wacht am Rheint énekelte. A németek megköszönték az ovációt – büszkék, hogy a magyarokkal együtt harcolhatnak. Folyik az ének tovább – az öreg egy mukkot nem ért magyarul – persze a legjobban tetszik neki a "Kék nefelejts" és a "Szép asszonynak kurizálok".
A Wacht am Rhein első versszaka
(Forrás: deutsche-schutzgebiete.de)
6. Lassan lőttük a muszkát. Megint faszolás, 1 pár zokni, mézeskalács és „virstli”. Az én zoknimba egy berlini leány címe volt, rögtön válaszoltam és újabb csomagot kértem. Estére sikerült még egy hordó sört „megvágni”, a telefon deckungban 3 német „kameraddal” együtt beszopogattuk.
7. Elfogtunk egy polyákot, mert a csúcsról integetett az orosznak. Lekísérték Slavskóra, biztos felkötötték.
8. A falu végén „Zwischenpost” vagyok. Az infanterie golyók odáig jönnek. Jönnek a 19-es népfölkelő honvédek. Az egyik fiúnak, Kissnek az édesapja közöttük van. Megható találkozás volt. Holnap nagy támadás lesz. Estére a fiú megszökött az apja után.
9. Óriási tüzérségi „Angriff” van. Az összes ágyúk lövik a Clevát és Makovkát. Borzasztó ágyútűz. Az orosz állások remekül be vannak lőve. Minden percben „Laget” adunk le. A 30 1/2 motor üteg Slavskóról bömböl. Késő délután tombol a gyalogsági-gépfegyver és ágyútűz. Rengeteg a sebesült, halott – de a Clevát egy csúcs kivételével bevettük. A hegy a sok ágyúlövéstől teljesen fel van szántva.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Április 9.
Az Erdős Kárpátokban az ellenség arcvonal támadásait emberanyagának legkíméletlenebb kihasználásával állandó rohamokkal folytatja. Holttesteknek és sebesülteknek valóságos dombjai jelzik az orosz támadásoknak ágyúink és géppuskáink leghatásosabb tüze alatt álló területet.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
10. Az első ágyúnk elmegy a balszárnyra. Délben abmars az egész. Délután 5-kor indul a Batterie, elől az öreg, mellette a kis 14 éves önkéntes és egy harmonikás, ki a Rákóczi Marsot nyomja. Irgalmatlan rossz, keskeny hegyi ösvényen megyünk, a konyha-kocsi összetörik, az ágyúkat úgy kell egymásután felhúzni. Este koromsötét, nagy a sár – hideg van. Kezdődik a Cléva felől a harc, borzasztó Angriff van, meg kell süketülni. Kezd melegünk lenni. Az oroszok minden percben lövik a rakétákat, ami nappali fényt áraszt. Megijedünk, az ágyúk tisztáson állnak, ha meglátnak, végünk van. Gödrökön, árkokon bukdácsolva tovább megyünk éjjel 12 órakor, gyalázatosan összetörve, kidögölve beérünk Rykovra. Az óriási Angriff még tart.
11. Rikov, egy nyomorúságos ruthén falu, térdig érő sár, piszok, szegénység mindenütt. Ronda az idő, havas eső zuhog. Bőrig ázunk – de a Leitung már kész mindkét Beobachtungra. Az egyik a honvéd lövészárokban van.
12. Megkezdjük a belövéseket. A Deckungok készen vannak. Rohadt az idő. A faluban egy zsidónál kapunk csokoládét. Éjjel újra nagy Angriff, az infanteristák előbbre jutottak.
13. Zwischenpost vagyok. A vezeték elszakadt, fel kell menni a B. standra. Az út 1 km. hosszan az előretolt állásban vezet. Keskeny lövészárok, olyan magas és erős, mint valami erőd. Persze az olvadó hó, mind ide folyik, úgy hogy a hős 19-es honvédek (a legvitézebb harcosok) bokáig állnak a hóléban. Ha az orosz tudja, hogy szembe vele a 19-esek vannak, az első sturmnál megadja magát – olyan respektusuk van. A Beobachtung a lövészárok végén van, az őrszem helyén, ami homokzsákokkal van védve. Kinézek, meghökkenek: a muszka lövészárok kb. 20 lépésnyire van. Itt találkozik ezen a ponton a két árok – ez a legveszedelmesebb pont. A telefonnál csak halkan lehet beszélni, mert meghallják odaát és egy-két kézigránáttal elcsendesítenek örökre. Már lövünk, a lövéseinket még sohasem volt alkalmam ilyen vészes közelről megfigyelni. Méternyi pontosan vágódtak az orosz árkokba, kivágták a földet, utána zizegtek a szerterepülő gránátszilánkok. A honvédek boldogan nézték, milyen remekül dolgozunk. Én beobachtoltam, tiszt nem volt fenn az öreg máshelyről lőtte az állásokat. Egész délelőtt „Volltreffer” volt, mégis alig hallgattunk el. A muszka kezdett lőni.
D. u. 2-re volt az Angriff elrendelve. Feljött Wiplinger százados, hogy majd vezeti a támadást, de amint meglátta a magas lövészárkot – sok drótsövényt, rögtön lefújta a támadást. Én is visszamentem a deckungba, ahol a 19-esek tartották a muníciót. Elbeszélgettem velük, gyönyörű dolgokat mondtak a honvédek hősiességéről és a polyákok gyávaságáról. Hirtelen egy orosz gránát 10 méterre bevág, az ott dolgozó polyákok ijedten rebbentek széjjel, pedig nem explodált. Alig lehetett őket visszaterelni. Nemsokára jött a 2. majd 20-30 lépésnyire kezdtek bevágódni a gránátok. De erre már a honvédek is begyulladtak. Mondtam, maradjunk itt, biztosan röviden lőtt az orosz. Tényleg a többi lövések mind hátrább mentek. Éjjel megint Angriff volt.
14. Csúnya havas(idő) esős idő. A főhadnagyot elvitték tífusz gyanúval. Párat lőttünk. Holnap új cél lesz.
15. Éjjel 3-kor megy egy telefon patroll az új Leitungot felhúzni. Majdnem bajba kerültem, találtak egy karabint és egy Széblit. S. I. betűvel. Mindenki azt mondta, biztosan én vesztettem el. A legénység antretolt, kitűnt, hogy tényleg Somogyi vesztette el, de rajtam kívül még 2 Somogyi[ja] van az ütegnek. Éppen a telefonnál vagyok, gratulálnak az öregnek, megkapta az I. oszt. vaskeresztet.
16. Egy elhagyott házban ütöm fel „Zwisenpost” tanyámat. Levetkőzöm meztelenre és alaposan kitetvészem magamat. Az orosz belőtt Holoveckóra, pár házat felgyújtott – egész délelőtt égnek. Később a falut lőtte, alig pár házzal az üteg előtt. Biztos valamelyik paraszt árulkodott. Egy gránát elvitte a ház oldalát, ahol a konyhánk állt. Holnap az öreg névnapja, este már becsípett.
17. Korán reggel „testületileg” üdvözöltük a kapitányt. Válaszában kijelentette, ő annyira szereti a Battrit, hogy még sebesülten sem akart tőlünk megválni. Később a muszka is kezdett „üdvözölni”. Egész nap csapkodtak a srapnellek az ágyúk közé, óriási szerencsénkre nem gránáttal lőtt, mert különben végünk van. A srapnell hulladékot összeszedtük, összeállítottunk egy szép löveget - ráírtuk „Üdvözlet Rudolf névnapjára” betettük az öreg asztalára. Késő estig lőtt a muszka, pár házat készre csinált, csoda, hogy tőlünk senki nem sebesült meg. Éjjel német vendégei voltak az öregnek, szólt a zene, legalább nem aludtam el a telefonnál.
18. Semmi újság, pár eltévedt orosz srapnell. Este szerenád volt az öregnél.
19. Gyönyörű napos idő. Az orosz belőtte megfigyelőnket, a telefonisták meglógtak. Délután az öreg vendégei tiszteletére remek zene, később lőttük a ruszkit, én vettem fel a kommandót.
20. Minthogy a Beobachtungot belőtték, éjjel 1/2 2-kor felmegyünk és reggel 7-re leszereljük a drótokat. Gyönyörű idő, meztelenül fürdök a patakban, minden ruhám kimosom, hamar megszárad. Nagy pucolás van. Az Oberstet várják vizitelni. Egész délután deckungot ások, az ágyúkat, konyhát körül ültetjük fenyőfákkal, nagyon netten nézünk ki. Reménykedik mindenki, hogy 28-ára itt a béke! Honnan veszik? Deszkából maszkíroztunk egy ágyút, felvittük a másik hegyre – lője az orosz, amennyi belefér.
21. Remek idő. Felmegyünk a figyelőbe – én adom a kommandót. Pár „voltreffer” aztán tovább napfürdő a fenyvesben. Mintha a János-hegy oldalán heverésznénk. Csak éppen Pestet nem látjuk, mert szemben velünk az orosz lövészárkok, alattunk meg a tetves falu. Délután a tisztek lementek, mink fent énekelgettünk, mire odajött egy kapitány és megmutatta, hol áll az orosz gépfegyver. Este az öregnél volt szerenád.
22. A Gruppen Kmdo telefonnál vagyok. 2 nap múlva nagy Angriff, minden baka 250 töltényt faszol. Éjjel dienst, közben infanterista tűz. 1 hordó diókeserű mellett, 3 szakállas némettel ének-tánc.
23. Az öreg feljön a B.-ra, párat lő, konstatálja „Volltreffer”. Visszamegy. Mink hárman fentmaradunk, figyelni a muszkákat. Kezdi srapnellel, majd gránáttal, belövi az árkainkat, a honvédeknek futva kell menekülni. Erre kezdünk mink is lőni, mire elhallgat.
24. Reggel 6-kor fent vagyunk. 1/2 7-kor kezdődik az Artillerie Angriff, tiszt nincsen fent, az altisztek ülnek a figyelőben. Pontosan kezdik a tüzet, vagy 20 percig olyan pokoli dörgés van, nem halljuk egymást. A lövészárkokból az aknavetők dolgoznak. 20 perc múlva csönd, hirtelen kezd a gyalogság – gépfegyverek, majd felrohannak a tisztjeink és újra lövünk az ágyúkkal. Óriási támadás, úgy lövünk, ahogy csak bírjuk. Közben az aknák, hatalmas reccsenéssel explodálnak, ami mind bent fekszik a muszka árokban. A figyelőnk fenyvesben van vagy 2 km-re a harctól. Mégis zizegnek, fütyülnek mellettünk a muszka golyók, törik az ágakat és kopognak a fákban. Hirtelen elhallgatnak az ágyúk, rohamra mennek a hős 19-es, 15-ös és 23-as honvédeink. Látjuk, amint rajvonalba fejlődve rohamozzák az árkokat. A kapitányunk remeg, magánkívül ordít „Hollá szalámi”, a honvédek előre mennek. Kis idő múlva egy csomó oroszt, akit már elfogtak, puskatussal vernek vissza a hegyről. Hirtelen futnak vissza a mieink. A kapitány ordít „Lage – Lage” lőni, ahogy csak bírunk. Az orosz nem bír kimozdulni, mert olyan borzasztó gránát- és aknatüzet kap, hogy égni látszik az egész hegy. Parancs jön „a Gebirgs Haubitz” tovább lőjön, a mieink közben előre jutottak. Késő délutánig tart az óriási Angriff, a gránátunk már elfogyott, srapnellel lövünk. Közben fütyörésznek a golyók mellettünk, az orosz tüzérség a falut lövi, ahol a Batt[erie]] áll. Sajnos belőtte az üteget szomorú eredménnyel. Tamás tüzér, Krizics Vormeister srapnell találattól meghaltak, 2 tüzér és 1 ruthén lány súlyosan megsérült. Mindnyájan az istállóban voltak, odavágott a srapnell, 5 lovat is agyonvágott. Tamás éppen napfürdött, mikor a front háta mögött golyó érte. Parancs jön „Feuer einstellen” Feuerbereitben lenni. Mindenki egész éjjel fent marad a figyelőn. Lejöttem vacsoráért, majd felvittem magammal 3 tüzért – őrségnek. Egész éjjel a telefonnál voltam, töltött fegyverrel. A golyók folyton fütyörésztek – aludni nem lehetett.
25. Az Angriff tovább tartott, még nincsen a hegy bevéve. Az idő remek. Lent vagyok az ágyúknál, látom, hogy hozzák az orosz foglyokat, mind jókedvű, vidám legények, boldogok, hogy végre kiszabadultak a pokolból. Igen vegyes népség, hatalmas cserkeszek, szibériaiak, szálas kozákok és alacsony vad pofájú mongolok. Itt most mind jókedvű – ugrál, nevetgél – és ők kínálnak meg cigarettával. De gyalázatosan vannak felszerelve, csak a köpenyük egyforma, mikor levetik, látni, milyen szedett-vedett népség, ahány, annyiféle ruhája van. Sok van paraszt ruhában, sok gatyás muzsik parasztot is láttam. A hátukon ócska zsák lóg, a mi katonáink pompásan festenek mellettük.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Április 25.
A Kárpáti arcvonalon napok óta tartó nagy szívósággal véghez vitt árkásztámadások után csapataink rohammal bevették az Ostry magaslatot. 652 oroszt elfogtak.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
A kárpáti harcokban elfogott orosz foglyokat kísérnek magyar huszárok
(Tolnai Világlapja, 1915. május 20.)
Estefelé vizsgálom a Leitungot. Hozzák a sok sebesültet. Be lettem osztva telefonhoz a Gruppen Kmdohoz, Major Kratochwilhoz. Éjjel már ott tartok dienstet.
26. Reggel a Majorral megyek a tűzvonalba, a lövészárkokban mindenféle szerelékek, fegyverek, köpenyek vannak elszórva, meglátszik, hogy nagy tusák voltak. A Beobachtung egy erődszerű deckungban van, páncéllal, homokzsákkal körülvéve. A tüzérség belövi magát, holnap újra Angriff.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Április 26.
A Kárpátokban az ellenség fő támadása az Ostry magaslat ellen irányult. Ezt a támadást hosszabb harc után az oroszok súlyos veszteségei között visszavertük. Az ellenség 2 zászlóalja teljesen megsemmisült, részben fogságba jutott. A nyomban megkezdett üldözés folyamán 26 lövészárok és sok hadianyag birtokába jutottunk.
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
27. Reggel 7-re fent. Szétnézek az árkokban. A bakák sturm előtt állnak. A 19-es, 2-es, 62-es, 10-es és németek. A legtöbbje levelet ír, ki tudja nem-e utoljára. Mások halottakat temetnek. Páran édesen alusznak, ameddig lehet. A mi Standunk ma roppant előkelő! Két vezérkari századoson kívül a tüzérőrnagy és számos tiszt van fent. A „vezérkari” pont 10.5 perckor megnyitja a támadást. Addig hatalmas ágyútűz van. Hirtelen gyalogsági tűz, rögtön az orosz is elkezdi, csak úgy zuhognak a golyók fejünk fölött. Majd megered a zápor is, már srapnellel lő a muszka, szerencsére erős a fedezék, különben odaragadnánk a sárba. Közben Sipos vezérkari százados folyton kapja a jelentést, hogy melyik század hol áll – rögtön továbbítja a Brigád Km.-hoz a támadás állását. Jött a parancs: mindenáron elfoglalni a Cote... – sajnos a tisztek jelentik, nem megy, oldaltüzet kapnak, rengeteg a veszteség, muszáj visszavonulni. Sipos erre visszaordít: beléjük lőni gépfegyverrel, aki vissza mer jönni – a hegyet „muszáj” elfoglalni. Rettenetes ez a háború! Ha orosz golyótól nem esik el a honvéd, hátulról sajátjai lövik – mint a barmokat! Késő délutánra, nagy veszteségek mellett, vagy 500 m. előbbre jutottunk. Parancs jön: éjjel aknákkal kell az orosz árkokat tönkre tenni. Este lementünk a Majorral (őrnagy) a faluba.
28. Szép kis éjszaka volt. 12 órakor, amikor pont elromlott a vezeték, küldönc jön, írással – az Infanterie küldi: az oroszok Holoveckón áttörték a frontot, 2 század polyák megadta magát, előnyomulásban vannak Rykov felé. Felkeltjük a Majort, szerencsére jó a telefon, azonnal értesítés megy. Alarm! Marsbereitben lenni. Óriási a zűrzavar, kapkodás-fejetlenség, senki sem tud semmit. Ülök a telefonnál, jön a parancs, az ütegek kész legyenek, ha kell Holoveckót lőni. A nagy fejetlenségben gyertyától kigyullad egy ház, rögtön utána egy másik, a muníció közelben van, a legénység rohan menteni, sikerül idejében biztonságba helyezni, de 3 ház porig égett. Jön a jelentés: a veszély elmúlt, 2 század honvéd visszaverte a muszkákat. Hála Isten, túl vagyunk rajta. Még alvás is volt. Reggel megy a Major fel, mink lent maradunk. Délután mozog a ruszki, 3 lövése a ház felett explodál, egy lovat agyoncsap. Az idő hűvös.
29. Éjjel 1-től reggelig szolgálat. Reggel lógás fel a Pliskára, szép meleg idő van, előkelő társaság. Egész nap napfürdőzés, kapok Az Estet, a hivatalos jelentést olvasom: Dicső csapataink elfoglalták az Ostry magaslatot 650 orosz fogoly van. Valójában jóval több, mert 2 napig utána mindig hozták a foglyokat.
30. Szép időben megyünk fel a Majorral. Az orosz támadott, az éjjel visszafoglalt egy árkot, nosza neki a tüzérségünk és alaposan belövünk az árkaikba, végül már nem bírják a tüzet, előveszik a mocskos zsebkendőket, lerakják a puskákat és nagy lobogtatással futnak át hozzánk. Pazar jelenet volt – mint egy mozikép. Vagy 100 muszka futott át hozzánk, a többi meggondolta magát, visszament, persze azokat rögtön lőttük és mind ottmaradt. Amint hallottam 500 foglyot ejtettünk. Délután előkelő látogatónk volt. Hoffmann Feldmarsall-Leutenant, az itteni osztrák–magyar haderő főparancsnoka. Megdicsérte a honvédeket és a tüzéreket, hogy sikerült az Ostryt bevenni. Este nagy cigaretta faszolás volt.
Peter Hofmann altábornagy
(Forrás: wikipédia)
Következő rész: „Szerencsére utolsó percben érkeztek meg a »burkusok«…”
Összes rész: Somogyi Lajos első világháborús naplója
