Somogyi Lajos első világháborús naplója – 6. rész
1915 májusában a küzdelem váltakozó sikerekkel folyik. Közben egy felrobbant ágyúcső okoz szomorú szenzációt. Miután az oroszok visszafoglalnak egy fontos magaslatot, és közben nem működtek a telefonvezetékek, hősünket a többi telefonistával együtt büntetésül kikötteti a parancsnok. Később is büntetést kap, ezúttal engedély nélküli alvás miatt. Majd pedig kisebesedett lába okoz szinte elviselhetetlen fájdalmakat neki. Szerencsére az orvos megoldja a problémáját. A szívós orosz ellenállás mintha rácáfolna a gorlicei áttörés hatalmas sikereire…
[1915]. Május 1.
Éjjeli szolgálat. Otthon más mulatság van, mint itt, ahol pont 12-kor éjjel kezd az orosz támadni. Gyorsan kellett ágyúinkkal lőni, a többi ütegnek rossz volt a telefonja, nem lehetett őket felhívni. Szerencsére ágyúink meggyőzték őket. Reggel korán zenével üdvözöltük a Majort. Milyen szép ilyenkor a lizsében! – Hirtelen jelentés jön – a muszkák áttörték a Makovkát. Veszélyben a B. stand – ahol véletlen olyan előkelő társaság volt együtt, hogy remek fogásuk lett volna. Itt volt a főparancsnok Hoffmann, egy ezredes, alezredes, 3 vezérkari százados, a Major és a tüzértisztek. Telefonáltak az üteghez, hogy a muníciós legénység azonnal jöjjön fel a fegyverrel. Nemsokára fel is jöttek, mindegyiknél vagy 20 éles volt. Szerencsére a honvédek visszanyomták őket, de a disznók felgyújtották a falut, Holoveckót, ami egész éjjel égett.
A Makovka mai képe
(Forrás: cerkva.online/ru)
Éjjel megint Dienst. Este talált az öreg egy honvédet, ki remekül tárogatózott. Utánajárt, hogy elkérje a Batterie részére. Később kitűnt, hogy a Banda Marci bandájából való.
2. Reggel már 4-kor fent. Egész nap hol mink, hol ők támadtak. Mindkét oldalon súlyos veszteségek voltak, végül pár árokkal előbbre mentünk.
3. Ma nagyon gyászos napunk van. Fent ülök a figyelőn, jön a jelentés: a II. ágyú csövében explodált egy ekrazit gránát, a csövet szétvágta, 4 tüzér meghalt, a többi súlyosan megsebesült. A kapitány mikor meghallotta, majdnem sírt fájdalmában. Rögtön jelentette a Korpskmdónál. Este én is láttam az ágyút, szét volt darabokra törve, a halottak összeroncsolva a borzasztó explodálástól. A katasztrófa úgy történt, hogy nagyon sokat lőttek az ágyúval, a cső egész tüzes lett, jött a kommandó „laden, nicht abfeuern” – beládolták a gránátot, több mint 5 percig állt a forró csőben, áttüzesedett – jött a parancs „Schuss” abban a pillanatban felrobbant a gránát, szétvágta a bronzcsövet, megtörtént a szomorú katasztrófa. Estére eltemettük a 4 halottunkat a rikowi temetőben.
A II. ágyú robbanás előtt
(Somogyi Lajos naplójában szereplő eredeti fénykép)
4. Éjjel Angriff volt, a muszka visszafoglalta a Makovkát. Nem megyünk fel, kimoshatom a szennyest is. Faszolunk 50 cigit és 2 csokit.
5. Felmegyünk a B.-ra. A honvédek a Pliskán, vannak, nagy a veszély, az orosz áttörte a Makovkát, nagy erővel megy Holoveckó felé. A Pliska tetőtől nem messze vannak. Nem működik a vezeték a Gr.K.dóhoz, az öreg azt mondja, kiköttet-leváltat, szégyent hozok a Battrira, holott a Zwischenpost kötelessége a vonalat vizsgálni. Na, de pech-pech. A Major rapportot tart 5 telefonistának. Nagyon meg vagyunk ijedve, mert a honvéd hadnagyok ránk fogták, hogy aludtunk, nem tudtak a tüzérséggel beszélni, mialatt az orosz rohammal bevette a Cote 927-et. Hála Isten az éjjel véletlen ébren voltam és így csak 2 altiszt és 2 telefonista lett megbüntetve. Azért mégis kikötöttek 2 órát, éjjel 1/2 2-től 1/2 4-ig. Még mindig jobb, mint fejlövést kapni. Azt sem álmodtam, hogy a háborúban kikötésben lesz részem. Az öreg megígérte, hogy 1 héten át minden nap kiköttet. Nem volt éppen rossz, csak a lábam majd lefagyott. Ennél kellemesebb szolgálat is van. Este német gyalogosok mennek fel.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Május 3.
Az Orava és Opor völgy között levő magaslatokon csapataink újabb heves orosz támadásokat visszavertek, 200 oroszt elfogtak. Végül támadásba mentek át és kemény harc után az Ostry magaslattól keletre erős orosz támaszpontot elfoglaltak. Ez alkalommal több száz oroszt elfogtak.
Höfer
Május 5.
A gorlicei győzelem következménye már mutatkozik. Az oroszok beszkidi arcvonala tarthatatlanná vált. Az ellenség a Kárpáti arcvonal nyugati szakaszán ma reggel óta teljes visszavonulásban van. Csapataink és német csapatok üldözik az oroszokat tehát mintegy 150 km hosszú arcvonalon megvertük és igen súlyos veszteségükkel hátrálásra kényszerítettük.
Höfer
Május 6.
Győzedelmes hadseregünk oldaltámadása a Beszkidekben lévő nagy orosz haderő súlyos veszedelembe sodorják. A folyamatban levő nagy harc teljessé fogja tenni a 3. orosz sereg teljes megsemmisülését. A foglyok száma már meghaladja az 50 000-et.
Höfer
A Höfer-jelentések eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
6. Reggel korán Marsbereit! Az orosz nagyon közel jutott a Pliskához. Szerencsére utolsó percben érkeztek meg a „burkusok” és vagy 600-at elfogtak közülük. Ugyanakkor a mieink az Ostry-n szintén vagy 500-at, a többi ezután jobbnak látta visszafutni, persze ez nem soknak sikerült – mert a kis Kanonen Batt. pusztított közöttük. Így hát ránk nézve jól végződött az ügy, egész nap szép 4-es sorban hozták a muszkákat. Orosz repülő jön – az egész legénység lövi puskával, persze nem találjuk el. Később ágyúval is lőttük, mire elhordta magát. Délután faszolás – 1 korsó sör – új sapka-nadrág.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete.
Május 7.
A Kárpáti arcvonal keleti szakaszán levő csapataink az oroszoknak kétségbeesett támadásait az ellenség legsúlyosabb veszteségével visszaverték. Így tegnap az Ostry magaslat ellen való újabb előretörést a leghatásosabb tüzérségi tűzzel visszavertük. 1300 embert elfogtunk és több ellenséges osztagot oldaltűzzel megsemmisítettünk.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
7. Szép napos idő, egész meztelenül fekszem az ágyúknál. Az orosz nehéz[tüzér]ség lövi a falut, már két ház ég. Minden percben gránáttal lő. Este bort kapunk.
8. Zwischenpost vagyok, közel a faluhoz. Jön az orosz repülő, utána a nehéztüzérség lövi a falut, a gránátok tépik a házakat, túrják a földet, csapkodják a vizet, a parasztok futva menekülnek, hull a föld mindenfelől, a levegő zeng a vasszilánkoktól. Szép kis muri. Mikor e sorokat írom, kegyetlenül lövi, egy parasztnak bevetett földjét, felszántja egészen. Én egy ház oldalán meglapulok egész nap. Este csönd, kapunk német U9 cigarettát.
9. Reggel felmegyek a Beobachtungra az öreggel. Sok fiatal német önkéntes van fent, együtt vannak a 19-esekkel. A németek mind 18-20 éves fiúk. Mesélik, hogy Hindenburg át fog törni a Kárpátokon.
10. Ma lent vagyok, egész nap zuhog. Este jön a parancs, a 19-es honvédeket leváltják. Nagy az öröm köztük.
11. Reggel korán elvonulnak a honvédek és már jön helyettük a német gyalogság és a német tüzérség. Úgy látszik a németek átveszik a frontot. Az öreg 8 napon át kikötést ígért, mert a padláson aludtam, honnan egyikünk lepiszkított. Egész nap deckungot ásatott a telefonistákkal. Éjjel dienst. Egy tüzért, mert egy lánnyal beszélgetett, 2 órára kikötött.
12. Nagy Angriff van. A fejem felett süvítenek ide-oda a gránátok. A levegő pokoli muzsikával van tele, néha puskagolyók fütyörészgetnek, mialatt napfürdőzöm – mert remek idő van. A németek már sturmoltak, de nem jutottak előre. Muszka repülő jön – őrülten lőjük, de nem találjuk el. Este bevették a németek a 927-es magaslatot, feljutottak a tetőre. Délben a nagy melegtől elaludtam. Az öreg éppen akkor hívott fel. Délután az orosz belő a faluba, 5 ház leég, a drótunk is odavan. Később a Battrit lövi szerencsére srapnellel, nincs semmi baj. A házak egész éjjel égtek.
Az Opor völgyi harcok 1915. március 2. – május 13.
(Solth Imre: Egy tüzértiszt naplója az 1914-18. évi világháborúból. Budapest, 1942., 154. oldal)
13. Áldozó csütörtök. Zwischenpost vagyok, amikor hallom telefonon, az orosz elvonult. Abmars – leszedni a drótokat, este indulás. Az úton rasztolunk, az öregnek jó kedve van. A zenekarunkkal játszat a sok gyalogosnak, akik körülállják, 8 hónapja nem hallottak zenét. 2 cigány akad köztük, remekül játszanak, persze az öreg rögtön átkéri őket és már velünk masíroznak tovább. A cigánynak csak szerencséje van, ezek se gondolták, hogy még tüzérek lesznek. Beérünk Tuchlára, a fele leégett a német ágyúktól, a füstölgő, összedőlt hídon át vergődünk az ágyúkkal, a túloldalon remek orosz deckungok vannak, mint egy kis pavilon. Az egyikben egy 18 éves muszkát találtunk, a nagy félelemtől elaludt az édes! Nagyot bámult, mikor felkeltették. Sötét este van, messziről hatalmas tűz világítja az eget. Skole ég. Még 1 órát megyünk, majd egy temető mellett megállunk. A lábam feltört, alig vonszolom magam, ledűlök egy sír tövében. Tőlem jöhetnek halottak, kísértetek, úgy alszom, mint még soha.
14. A nap melegen süt rám, mikor felébredek. Nagyot nézek, milyen idillikus kis hely ez, körülöttem sírok vannak, összevissza lődözve és én mesésen aludtam. A lábam csupa vérhólyag, szerencsére nem megyünk tovább. Körülöttünk óriási tábor, 17-es, 19-es honvédek, 2 Feldkanon, a 2/14-es Gebirgs Haubitz, trének stb. Persze az öreg már játszat a zenével, remek idő van. Mintha majálison lennénk. A falu neve Sibahora. A falu kovácsa magyar ember, kinek a tanyáján 120 orosz lakott, mikor meg tudták, hogy menni kell – sírtak. A 30 és feles Mörzer Batterie lőtte a falut, a parasztok keresztet vetettek a rémülettől.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Május 13.
Gazdag zsákmány jutott a győzők kezére. Május 2 – Május 12. valamennyi hadseregből összesen 143 000 foglyot, 100 ágyút 350 géppuskát szállítottunk be.
Höfer
Május 14.
A nagy általános előnyomuláshoz most már csatlakozott a Linsingen tábornok által vezetett, egyesült osztrák-magyar-német hadsereg is, mely Tuchlán és Skolén tört előre.
Höfer
A Höfer-jelentések eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
15. Korán indulunk zuhogó esőben. Mikor megállunk, a cigányok utolérnek és már játszanak. A hidak szétlőve, az Oporen átgázolunk, később kiderül, énekelve masírozunk, olyan a hangulat, mintha béke volna. Az országút véges-végig tele katonasággal. Estére Skoléba érünk, a város elején barakkok a lovak számára, mink házakban alszunk.
16. 5 órakor Abmars, a városon át. A híd felrobbantva, 2 szál deszkán mászunk át, mesés úton vonul a rengeteg katonaság, mi harmonikus szó mellett, a bámész falusiak között. A lábam megint csupa hólyag, úgy mászok, mint egy súlyos sebesült, átgázolok egy folyón, hasig vízben kell a telefon lovat átvezetni, aztán lemaradok. Szerencsére megáll a B[atterie]., menage kiosztás lesz. 2 óra kikötés van ígérve, mert nem elől megyek. Menage után neki egy nagy hegynek, már nem bírom vonszolni magam, felmászok a konyhabakra és elalszom. Mikor felébredek, még megyünk, de már hallani az ágyúzást, fegyverropogást. 11 órára beérünk Bolechówba, egy csinos városka, az úton szanaszét alszik a kimerült gyalogság minden elképzelhető helyen. Ahogy megállunk, a legénység lerogy a kimerültségtől. Az ágyúk egy térségen állnak, én ledűlök a ház előszobájában, ahol adnak tejet, tojást.
17. 6-kor Tagwache, alig állunk a lábunkon, össze vagyunk törve. A városka kedves, sok szép leány sétálgat, főleg zsidó lányok. Mindent kapni, cukrot, fehér kalácsot, süteményt. Olyan furcsa – mintha álom lenne! 9-kor Abmars a Stellungba, mink a telefonnal előre, az ütközet erdőben van, de előttünk már csak dombok vannak, a Kárpátok a hátunk mögött, felszabadítva az orosz hadseregtől. A vezetéket végül is az ágyúk háta mögé húzzuk, egy erős orosz deckungra. Gyönyörű a kilátás, alattunk a város, hátunk mögött az Erdős Kárpátok. Délutánra feljött az egész vezérkar a generálissal együtt, itt volt a főhadiszállás. Estére nagy Angriff van, vagy 30 ágyú lő, nemsokára megy vissza az orosz, utána rögtön a német Batterie. Mink visszajövünk a városba.
18. Reggel korán ki, én lemaradok, majd összeesem a fájdalomtól. Az orvos végre kivágja, hála Isten jobban vagyok. Egész nap alszom az erdőben, estefelé bemegyek a városba, tejet-süteményt venni, az ágyúk kint maradnak, az erdőben alszunk. Az öregnek vendége van, késő éjjelig játszat a 2 cigánnyal, a prímás remekül húzza a magyar nótákat, mesésen hangzik az erdőben. Később a muszka támad, lőni kell.
19. Reggel bemegyek, veszek lapokat-süteményt, nagy a hőség. Délután zápor van. Az orosz lövi az erdőt, tőlünk oldalt csapkodnak a gránátok. Az úton egy Battailon (zászlóalj) osztrák Landsturm masíroz, kik riadtan rohannak az erdőbe, úgy kell őket összefogdosni. Ezek se hallottak még ágyúdörgést. Estére sátrat verünk, remekül alszunk.
20. Az éjjel nagy Angriff volt, folyton jöttek a sebesültek, legtöbbje a kezén kapott lövést. Megjött a volt zászlósunk, Gruber hadnagy. Este az öreg nagy bankettot ad az új hadnagy tiszteletére. Az erdő közepén hosszú asztal, 3 szál gyertya, pompás teríték, a cigányok folyton a szebbnél szebb nótákat húzzák, mink a sátrakban heverve hallgatjuk. Már megfeledkeznénk arról, hogy hol vagyunk, de egyszerre csak gyalogsági tűz, majd gépfegyverkattogás kezdődik, eleinte lassan, éjfél felé rettenetes erővel tör ki, mintha több ezer baka egyszerre lőne. Rögtön rákezd a tüzérségünk, ami csak emeli a pokoli dörgést. 1 óra múlva csend – nem sikerült az orosznak áttörni, a cigányok halottra válva tovább játszanak.
21. Bemegyek Bolechówba süteményt venni, folyton jönnek a sebesültek, mesélik, hogy nagyon véres támadás volt, a muszkák tömegesen hullottak el az árkok előtt. Egész nap csend. Délután zápor, más stellungot keresünk egész estig, végre megállunk, fák tövében ledűlünk – egész éjjel zuhog ránk az eső.
Bolechów, a piac 1925_ben
(Forrás: polska-org.pl)
22. Reggel kezdjük a deckungokat ásni. Hatalmas tölgyfákat fűrészelünk, szinte kivágjuk az erdőt. Estére kész vagyunk – még fákkal körül ültetjük, hogy a repülő ne vegyen észre.
23. Egész nap zuhog. Szép kis pünkösdvasárnap. Faszolunk orosz cigarettát, szappant. A Stellung egész kész, a tiszteknek asztal is van, mikor jön a parancs „Stellungswechsel”. Rohadjanak meg – mehetünk tovább – hiába dolgoztunk. A kapitány azt mondja, Olaszországgal kitört a háború, lehet, hogy Tirolba megyünk. Tényleg este indulunk a városon keresztül, át a túlsó végére, közben 3 vízen átgázolunk, végre erdő szélén megállunk. A telefonisták mind ki, vezetéket fektetni. Én nem tudok menni, lábam újra odavan, egész éjjel vacogok a fa tövében, dienstet kell tartani. 1 km-re a gyalogsági lövészároktól, közelebb, mint a mezei tüzérség. Jól kinézünk ezekkel az ágyúkkal, ha itt támadás lesz. A golyók egész éjjel fütyörészgetnek, egy lovat eltalálnak, rögtön megdöglik.
24. Pünkösdhétfő. Erre fel nincs reggeli, csak 10 órakor. A stellung újból kész, vezetjük a drótot a lövészárokba, ahol bokáig áll a víz, egy nagy mezőség közepén húzódik az árkunk cikcakk alakban. Éjjel dienst.
25. Az ágyúkat körülültetjük fákkal, hamarjában kis erdőt ültetünk.
26. Még nincs kész a vonal, pedig 15 spulni drótot fektetünk végig a futóárkokon. Estére a várost lövi a muszka.
27. Ma sörfaszolás van. Este jön a parancs, drótot leszedni és a svarmlénia balszárnyára fektetni. Az ágyúkat is más richtungba (irányba) kell beásni.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Május 27.
A mi csapataink és Linsingen német csapatai Drohobictól keletre súlyos harc után áttörték az ellenség erődített harcvonalait és az oroszokat visszavonulásra kényszerítették.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
28. Reggel 4-kor a muszka nehézgránáttal lövi a várost és nagy Angriffot csinál. 5 óra felé rohan az ordonánc, ki a balszárnyon volt a 17-es honvédeknél, hozza a jelentést „az orosz áttörte a balszárnyat, a Battrit rögtön alarmírozni! Rögtön összerakják – azaz szétszedik az ágyúkat. Marsbereit. Parancs – sofort Abmars! A Battri elment, nekünk még a drótot kellett leszedni. Aztán a városon keresztül, a mögötte levő hegyre mentünk, az ágyúk be voltak richtolva az útra. Délben parancs, a városon át a túlsó hegyre menni állásba. Én nem bírtam menni, harmadmagammal késő estig kerestük az üteget, végül is egy házban lefeküdtünk a németek közé.
29. Reggel nehezen megtaláljuk az üteget, egy pompás kis térségen volt, előtte egy 100 méteres domb, ott volt az első megfigyelőnk, az öreg 2 km oldalt. Egy szép nagy kolostorban ott volt a Brigade Kmdo is. 3 km-re előttünk van a swarmlenia, ott a 3 megfigyelőnk. Az öreg adja a Km-ót, persze remekül belőjük a muszkákat, mert síkságon fekszik a rajvonaluk. Az orosz egész nap nem lő. Este parancs jön, éjjel mindenki Marsbereitban legyen, mert az orosz támadni fog. Hát tényleg emlékezetes éjszaka volt!
30. 11–1 óráig a telefonnál vagyok. 1/2 12-kor kezdődik a muszka Angriff, rögtön lőnek a német ütegek. 12 óra előtt 10 perccel kapom a Brigádtól a parancsot, tüzelést kezdeni. Fellármázom a legénységet, 2 perc múlva már Lagékat adunk le. Felszaladunk a dombtetőre, ahonnan belátni az egész harcteret, onnan ordítjuk le, mi az újság. Hát az újság nagyon szomorú volt! A muszka óriási erővel támadott. A mi honvédeink kevesen voltak, percenként lőtték a világítórakétákat. Az orosz sturmolt, hatalmas „hurrá” hallatszott, az infanterista tűz nagyon közel volt, mindig közelebb jött. A Brigádnak folyton jelentettük milyen a helyzet, az ágyúkat már szétszedték, de parancs nem jött. A gyalogságot már szétszórta az orosz, futva rohantak a bakák, az oroszoktól már csak a domb választott el – erre az öreg kiadta a parancsot: Abmars, előre – és vágtattunk, ahogy a lovaink bírták. A telefon ott maradt. Ekkor a német könnyű tüzérség, ki tőlünk oldalt állt, még előbbre jött és kartáccsal lőtte az előnyomuló oroszokat. Mink az első nagyobb hegyre mentünk és onnan kilőttük az egész készletünket, az orosz tartalékra. A német tüzérség remekül dolgozott, 8 ágyúval feltartóztatták az oroszok rohamait. A szétfutott honvédekkel együtt menekültünk tovább, be a hegyek közé, már azt gondoltuk vége mindennek, visszamegyünk a Kárpátokba, honnan soha többé nem tudjuk az oroszt kiverni. Parancs jön! Visszafordulni – a német tüzérség feltartotta az oroszokat. Vissza egy hegytetőre, onnan látjuk, hogy a németek a rajvonalban előtörő oroszokat pusztítják, kifáradva, éhesen elalszunk, csak estére kapunk menázsit. Az öreg, mert parancs nélkül megszökött, orrot kapott a Br. Km.-tól.
31. Egész nap pihenés. Sokat lövünk a vasúti töltésnél beásott oroszokra.
Következő rész: „Látszik rajtuk, mennyire örülnek a mi katonáinknak…”
Összes rész: Somogyi Lajos első világháborús naplója
