Somogyi Lajos első világháborús naplója – 8. rész
1915 júniusának végén folytatódik az oroszok üldözése. Somogyi Lajos új – bár javításra szoruló – kerékpárján eredhet az ellenség után. A harcok szünetében továbbra sem unatkoznak katonáink: a zene és a tánc mellett az új kedvenc a foci. Ebből a parancsnok is kiveszi a részét – amíg néhány „haslövés” el nem veszi tőle a kedvét… A Dnyeszteren nem könnyű az átkelés, de a muszkák végül is visszavonulnak. Amit már május vége óta sejteni lehetett: az olasz hadba lépés miatt az üteget új hadszíntérre szállítják át. A hazaút Budapesten át vezet, és hősünk viszontláthatja apját és öccsét. Azután irány Bécs: felkészülés az új megpróbáltatásokra. A fejezet végén az üteggel elindul a vonat az olasz frontra.
[1915. június] 20. Kaptam egy kerékpárt, mint telefonista patroll. Sajnos a gumik betegek, javítani kell. Menázsi után 1/2 liter sört faszolunk, német vendégeink vannak. Az öregnek jó kedve van, nagy ivás, zene, artista számok. Én is táncolok apacstáncot. Remekül mulatunk, az egész idő alatt a 81-es banda térzenét ad. A nagy öröm megjön, az öreg estére bejelenti: 10 km-re vannak csapataink Lembergtől. Az öreget vállunkra kapjuk és elénekeljük a Hymnuszt.
21. A tegnapi remek vasárnap után ronda esős nap. Fent vagyok a megfigyelőn. A 30 1/2-es kapitánya innen lövi be magát. 3 lövést adnak le. 11-kor jön az első, nem explodál. 5 perc múlva jön a II-ik, pontosan bevág az orosz állásba, utána a III., ami egész szétrombolja a fedezékeket. Micsoda látvány! Este parancs: Abmars. Faluba megyünk, ott alszunk.
22. Olyan részre marsolunk, ahol kevés a tüzérség. Wojnilowon egy szegény kis városon át megyünk egy óriási erdőbe, mesés úton. Alig érünk az állásba, az orosz dühösen lövi az utat, ahol jöttünk. Délután a telefonnál vagyok, mikor jelenti a Brigad Kmdo – Lemberg újra a miénk.
23. Reggel leszedjük a drótot, ami a Brigádhoz vezet. Alig érünk az ágyúkhoz, a muszka belövi az üteget 10 cm. gránáttal-srapnellel. Az ágyúk és kocsik körül egymásután csapkodnak a szilánkok. Isteni csoda, hogy életben maradtunk. Többek között: egy fiú megy menázsiért, mellette lecsap egy gránát, a csajkája, pofája tele lesz földdel, de a gránát megfullad. A sátornál, ahol a szanitécek vannak, 3 gránát levág, úgy, hogy minden vacakjukat betemette a föld. Én is éppen a menázsit hozom, a fülem mellett csapódik le egy szilánk. Két helyről lőtt, elölről és oldalról. Ezen is szerencsésen túlestünk, mikor jön a tűzmesterünk, ki Pesten volt bevásárolni. Pompás dolgokat hozott. Faszoltunk szép fehér kenyeret, csokoládét, 5 szivart, szappant, vaselint. De a legjobban egy új footballnak örültünk, alig hagytuk abba a lövést, elkezdtünk rugdalódzni. Pár jó pesti játékos volt közöttünk. Az öregnek is jókedve támadt, velünk rugdalódzott. Persze kapott pár „haslövést" hamar otthagyott minket. 1/2 órával ezelőtt gránátokkal lőttek, most meg footballozunk és hallgatjuk a zenét, ami újra 2 hangszerrel bővült, brácsával és hegedűvel. Éjjel Alarm volt, úgy hallatszott, az oroszok áttörték a frontot, annyi golyó fütyült közibénk. Később kiderült, egy orosz járőr csinálta a murit.
Foci a fronton
(Forrás: A világháború képes krónikája 1915. jún. 6.)
24. Ma megint szomorú napunk volt. Az orosz belőtte az ágyúkat, az első srapnellek találtak, 2 muníciós kocsis sebesült meg, az egyik fejlövést kapott, nemsokára meghalt. Később a muníciós zugsführer sebesült meg, majd 5 lovat vágott agyon. 1 óra hosszat folyton kaptuk az ágyútüzet. A konyhakocsi tele lett földdel, vasszilánkkal. Délután előre megyünk az árkokba leváltani a telefonistákat. A telefonunk egy pajta mögött van, a pajta tele szalmával, itt fekszik a tartalék. Előre megyek az első lövészárokba, előttünk folyik a Dnyeszter. A túlsó parton vannak az oroszok beásva, idáig visszavonultak – itt erősen beásták magukat. Nem tanácsos kinézegetni, mert bekaphat az ember egy fejlövést. A Dnyeszteren van egy „ponton”, amelyen harmadik napja fekszik 2 sebesültünk, de sajnos nem lehet őket megmenteni, mert a két tűzvonal között vannak. Éjjel borzasztó gyalogsági gépfegyvertűz, a földre fektetett vezetéket széttépik, 1 1/2 óráig keresem a hibát, másodmagammal hasoncsúszva, közben, mint a jégeső csapkodnak körülöttünk a golyók, nem bírjuk tovább, muszáj visszamászni. A hadnagyunk örül már, azt hitte mindkettőnknek végünk van.
25. Reggel 3-kor, alábbhagy a tüzelés, kimászunk, megcsináljuk a szakadást. Éppen hoznak 2 halottat fejlövéssel. Ki akartak mászni a sebesültekhez, ennivalót vinni, mert szegények egész éjjel jajgattak. Az orosz oldalt tőlünk szántja a földet nehéz gránáttal. A fegyvergolyók átcsapkodnak a pajtán is. Este a mellettünk levő házakat srapnelozza.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Június 25.
Halics és Zuravno között a harc[ok] a Dnyeszter északi partján tovább [tartanak]. Az oroszok ellentámadásait visszavertük. A mi támadásunk előre halad.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
26. Reggel parancs: drótot leszerelni. 5 spulnit leszedünk, újabb parancs, visszafektetni, mert az üteg jön előre. Visszamegyünk egy temetőbe, mink befekszünk a temetőárkába a sírok közé, onnan lövünk. Egész nap tombol a harc, reggelig nem bírunk kimászni a temetőből.
27. Halics a mienk! Páratlan színháznak voltam a szemtanúja. Mint már említettem a Dnyeszteren volt egy „ponton”. Csak ma tudtam meg, hogy napok óta 17 halott is feküdt benne. Az oroszok már nem bírták a hullaszagot, reggel hirtelen abbahagyták a tüzelést, kitűzték a vörös keresztes lobogót. Éktelen kiabálásra ébredek fel, rohanok az árokhoz, hát látom a túlsó oldalon másznak ki a muszkák, fegyvertelenül és levetkőzve odaúsznak a tutajhoz. Erre a mieink is kibújtak és leszaladtak segíteni.
Te jó Isten! Kiütött a Béke! Az egyik sebesült, ki 4 napja feküdt, még élt! Az oroszok átvitték magukhoz. Utána a halottakat húzták ki, és rögtön kezdték elásni őket. Majd tologatták a tutajt ki a partra. A többiek ezalatt éltek a boldog szabadsággal, hátra szaladtak krumpliért, hagymáért, mosakodtak a víznél – mintha megszűnt volna a háború. A szép, békés hangulatot hirtelen az orosz tüzérség zavarta meg, aki nem tudta, mi történt elől és belőtte a mieinket. Erre rohantak vissza, otthagyva a tutajt és azonnal dolgozott a gépfegyverünk.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Június 28.
Halics a birtokunkban van. Halicstól felfelé a Dnyeszter déli partján nincs ellenség. Öt napi súlyos harc után Linsingen hadsereg csapatai kierőszakolták a Dnyeszteren való átkelést.
Höfer
Német főhadiszállás!
Az osztrák–magyar főparancsnokság alatt északkeleten harcoló szövetséges csapatoknak júniusi összes zsákmánya: 521 tiszt, 194 000 főnyi legénység, 93 ágyú, 364 géppuska.
Német vezérkar
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
Vége! Megy tovább az öldöklés. Pompás ebédünk volt. 2 tyúkot vettünk 8 hatosért, megfőztük, utána bor is volt, remekül belaktunk a temető árkában. Délután az orosz belőtte a házakat, az, amelyikben a fegyvergolyók voltak, kigyulladt, nagy ropogás közben égett bent az egész és 5 ház is leégett.
28. Éjfél után megszűnt a lövöldözés, az orosz már előbb elhallgatott, egyszerre csak észreveszik a mieink, hogy nincs orosz – meglógott az éjszaka. Azonnal átment egy járőr, kik visszajövet jelentették, az oroszok visszavonultak. A gyalogság megvárta, míg a pionírok hidat vertek – azután utánuk. Mink is szedjük a drótot – az ágyúk már átmentek. Megyünk a hídon, a túloldalon az összelőtt orosz fedezékek. Rettenetes, borzalmas látványban volt részünk. A lövészárkok előtt még a régebbi harcokból ott maradt katonák feküdtek. Mind megfeketedve, felpuffadva, a férgek némelyiknek teljesen szitává rágták a fejét. A meleg napsütésben förtelmes bűzük volt a rothadó testeknek. Öreg népfelkelőkkel mentem, kik arcukat eltakarva hangosan sírtak az iszonyatos látványtól. Utolérjük a Batteriet, az úton megállt, mert az orosz tüzérség észrevette. Később bemegyünk a faluba, rögtön drótot fektetünk a 1. lövészárokig, ami a vasúti töltésnél van.
29. Az orosz árkok meglehetős messze varnak. A töltés oldalába jó erős fedezékeket csinálunk. Az orosz észrevett bennünket és gránátokkal lő. A kút a két tűzvonaI között van, odamegyünk vízért, a muszkába van annyi becsület, nem lő ránk.
30. Az éjjel előttünk egy 26 tagból álló orosz patrollt 4 honvédünk elfogott. A muszkák nem tudták, hogy mennyien vannak, és amikor a 4 ember elkezdett rájuk lőni, eldobták a puskákat – megadták magukat. Éjjel az ágyúkkal egészen a töltésig jöttünk.
Július 1-jén. A Batterie sokat lőtt, de az orosz észrevett és ránk lőtt nehézgránátokkal. Az ágyúk közé csapkodva csupa por, füstbe borult minden. Én éppen elől szedem a drótot, mikor látom, hogy vége az egész ütegnek. Semmi sem látszódott ki a nagy füstben. Lefeküdtem, egyedül vagyok, biztosra vettem mindenki elpusztult. Vége a tüzelésnek, visszafutok. Csodálatos senkinek nem történt baja, de a föld fel van szántva. Melegük volt a fiúknak, boldogok, hogy megszabadultak. Estére kapjuk a hírt: Olaszország hadat izent, valószínűen Tirolba megyünk.
2. Éjjel előre megyünk a drótsövényekig, egész éjjel csend. Reggelre az orosz megszökött, megyünk vissza az ágyúkhoz, megy a Batterie Halicsra. Halicson maradunk délután, a főtéren football mecset tartunk, majd eszünk-iszunk. Estére lemegyünk a Dnyeszterhez fürödni, utána ott maradunk.
Július 3. Reggel sorakozó az egész legénységnek. Az öreg meghatott hangon felolvas egy parancsot: Az Artillerie Korps Kommando búcsúzik az ütegtől, megdicséri a legénységet azokért a nagy szolgálatokért, amit a Kárpátokban véghez vitt. Új ellenség ellen megyünk. Sok szerencsét kíván az ütegnek továbbra is. Háromszoros hurrá a felelet! Egyelőre megszabadulunk a harctérről. Minden mögöttünk van, a hideg, a szenvedések, veszteségek, borzalmak, az ágyúbömbölés, gépfegyverropogás. Jó darabig lesz megint rendes ennivalónk és rendes emberi módon fogunk élni! Boldogan vágunk neki a 35 km-es útnak, masírozunk Stanislauba. Délre már ott is vagyunk. Rövid ebédszünet, utána berohanunk a városba, bejárjuk a cukrászdákat, faljuk a tortákat, amennyi belénk fér. A moziban magyar film megy magyar zenekísérettel. A városban orosz foglyok söprik az uccákat.
Kézírással a naplóban az ún. Höfer-jelentés részlete:
Július 4.
Német főhadiszállás
Linsingen tábornok hadserege teljes erejével folytatja az üldözést Zlota Lipa irányában.
Elfogtunk 3000 oroszt.
Höfer
A Höfer-jelentés eredeti szövege a korabeli sajtóból
(Arcanum Digitális Tudománytár)
4-én. Az öreg kiosztja a vitézségi érmeket. 4 tűzmester, 2 zugsführer kapott az Ostry bevétele emlékére. Mink telefonisták, kik állandóan elől voltunk a tűzben, semmit sem kaptunk. Annyi baj legyen! Éremosztás után indulás a pályaudvarra, ott bevagonírozás és irány Miskolc. Újra vonaton! Huszt, Máramarossziget, S[átoralja]Újhelyen át érünk Miskolcra, ott már vár a parancs, tovább Bécsbe. Nagyon megörültünk, gondoltuk Pesten lesz kis pihenő és újra otthon lehetünk. Kőbánya felső pályaudvaron az öreg sorakoztatta a pesti fiúkat, felírta a nevüket – már azt hittük, mehetünk haza, erre jön a parancs, csak félórát állunk, senki nem mehet el. Persze óriási az elkeseredés, ami érthető. Én telefonáltattam haza, hogy várjanak a Ferencvárosi pályaudvaron, ahová kijött az apám és az öcsém. Mégis szerencsém volt, bár nem mehettem haza, de viszontláthattuk egymást. Azért vagy 15-en lemaradtak Pesten – haza szöktek.
Egyenesen Bécsbe utaztunk, ahol a X. ker[ületben] levő (Inzersdorf) téglagyár helyén szállásoltuk be magunkat. Mindent leadtunk az Arzenálban, ahonnan teljesen új ágyúkat-felszerelést kaptunk. Megkezdődött a rendes kaszárnyaélet, gyakorlat, telefon szignálozás, szolgálat, kimenő.
Inzersdorf látképe 1900-ból
(Forrás: Wikipédia)
Július 22-re mindennel készek lettünk, a nagyvendéglőben búcsúestét tartottunk. Remekül feldíszítettük lampionokkal, zászlóval, a király mellszobrával. Nagy ivászat, este pompás cabarett, én is mint apacstáncos egy duettben felléptem, tűzijáték, zene-tánc.
„Az üteg teljes létszáma Bécsben” – kép a naplóból Somogyi Lajos eredeti képfeliratával. A naplóíró a jelölés alatt fentről a negyedik sorban látható
„A Batterie stáb gyakorlatozik Bécsben” – képek a naplóból Somogyi Lajos eredeti képfeliratával
Augusztus 10-én a környékbeli lakosság nagy sírása közben, minden jóval megrakodva, kimasírozás az állomásra, újra ki a harctérre – az olasz frontra.
Következő rész: „Alig kezdtük el mink, már odalőtt a »digó«…”
Összes rész: Somogyi Lajos első világháborús naplója
