III. Viktor Emánuel 1900-ban lépett trónra és 1946-ig uralkodott. Királyságának csaknem fél évszázada alatt nemzedékek, több politikai rendszer és sok-sok kormány váltotta egymást. Az olasz király nem volt sem egyeduralkodó, sem minden hatalom nélküli államfő: az alkotmányos királyság keretei között jelentős szerepet játszott országa sorsának alakulásában. A nagy háború időszakában is. Itt, most csak az 1915 és 1917 közötti éveket tekintjük át.
Tüzérünk a mai részben három érdekes történetet mesél el 1916 teléről-tavaszáról. Mindegyikben nagy szerepet játszott a szerencse vagy annak hiánya…
A Magyaros elleni rohamtámadásról már számos tanulmány, cikk született, hiszen egyedülálló haditett volt. Ebben a posztban most az erdélyi végeken zajló események mögé, a mindennapokba pillantunk be a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnoka, Sáfrány Géza naplója alapján.
Tüzérünk rendkívül jó véleménnyel volt parancsnokáról, Oláh főhadnagyról, akit nagy szaktudású, vakmerő bátorságú vérbeli tüzértisztnek tartott. A mai részben megismerhetjük, hogyan semmisítettek meg egy sokat kellemetlenkedő orosz géppuskafészket.
A Békés, Csanád és Csongrád vármegyékben született ifjak egy része a császári és királyi békéscsabai 101. gyalogezredben harcolta végig a háborút. A sárga parolijáról „Sárgarigó Regimentnek” nevezett alakulat hősiesen küzdött 1915 tavaszán a húsvéti csatában. 1915. április 5-én a Gusina magaslaton a csata kimenetelét is befolyásoló sorsdöntő napot éltek át az ezred katonái a támadó orosz alakulatokkal szemben...
Beosztását követően tüzérünket az első éjszaka a karpilowkai erdőben az első állásban lévő tüzérségi megfigyelőhöz küldik, ő azonban gondolataiba mélyedve eltéved a sötétben…
A negyedik isonzói csata 1915. december 4-i befejezése után az olasz haderő hosszabb ideig nem indított összehangolt támadást az Isonzó mentén. Ezt az időt kihasználva mindkét fél védőállásai megerősítésére törekedett, és igyekezett felkészülni az elkövetkező összecsapásokra. Erre nem sokat kellett várni: az antant nyomására 1916 márciusában az olasz hadsereg megkezdte az ötödik isonzói offenzívát, amelyben nemcsak egymással, de a mostoha természeti viszonyokkal is meg kellett küzdeniük a szemben álló feleknek…
Az orosz frontra érve tüzérünket 1915 novemberében beosztják a magyar királyi 4. honvéd tábori ágyús tüzérezred II. osztálya 3. ütegéhez. A mai részben apró részletességgel megismerhetjük, hogyan épült fel és működött hősünk tüzérezrede a fronton. Háborús alapismeretek, nem csak a tüzérség tevékenysége iránt érdeklődőknek.
A Nagy Háborúban számtalan esetben előfordult, hogy egy-egy alakulat létszáma a súlyos harcok során teljesen megfogyatkozott. Ez történt a magyar királyi nagyváradi 4. honvéd gyalogezreddel is 1914 decemberében a Kárpátokban. Ezeket a súlyos veszteséggel járó napokat követjük most végig. A magasabb parancsnokságok hibás döntései és a véres harcok hatására az ezred majdnem megsemmisült.
A háborúba önként jelentkezett tüzérünkre komoly kiképzés várt 1915-ben Érsekújváron. A gyalogsági, lovassági, műszaki és tüzérségi elméleti ismeretek mellett a gyakorlatban is el kellett sajátítania a katonai tudományokat. A legkellemetlenebb a „véres” lovaglásoktatás volt a számára. A kiképzést követően hamar eljött 1915. november 2-a, amikor a menetalakulat elindult a frontra. A 4. honvéd tábori ágyús tüzér ezred ekkor Volhíniában, Karpilowka mellett volt állásban.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek