Harcok, fagyok és farkasok a Tölgyesi-szorosban

2016.06.27. 20:58 :: PintérTamás

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 15. rész

slovensky

A románokat felváltó oroszok 1916. november 3-án nagy erejű támadást kezdtek a Tölgyesi-szoros elfoglalására. Az érsekújvári tüzérezred is heves harcokat vívott a térségben, ahol bajor segítséggel sikerült az oroszokat feltartóztatni, majd sikeres ellentámadást indítani. A Bitca Arsurilor november 12-ei elfoglalása után nyugalmasabb időszak következett, azonban ekkor a faggyal és a farkasokkal kellett a szoros védőinek megküzdeniük…

 

[1916.] november 1-én a román rajvonalakba is oroszok jöttek. Az ellenség részéről november 3-án gyalogsági akció indult, 4-ével pedig nagy erővel megindult a támadás. November 7-ig váltakozó szerencsével folytak úgy a gyalogsági, mint a tüzérségi harcok. E harcokban a 3. üteg (Oláh akkor már százados) lövegei egy kivételével mind elromlottak.

A Tölgyes-szorosban lefolyt harcoknak kritikus napja november 8-ika volt, mert ezen a napon tört meg az orosz támadás ereje és érvényesülni kezdett a mi ellentámadásunk. Mindkét részről igen erős harcok fejlődtek ki, úgy gyalogsági, mint tüzérségi. Példának felhozva, a 14. honvéd gyalogezred I. zászlóalja nyolc támadást vert vissza a tüzérség támogatásával. Az orosz terve azonban meghiúsult, mert délről a bajorok és a mieink lendületes ellentámadása nemcsak hogy megakadályozta az oroszok további előnyomulását, de az elfoglalt fontos pontokat is visszaszereztük.

A Tölgyesi-szorosban vívott védelmi harcok vázlata 1916. november 3-7. között A Tölgyesi-szorosban vívott védelmi harcok vázlata 1916. november 3-7. között
(Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

November 9-én a 10. bajor hadosztály a Tölgyes-szoros déli szegélyét megszállta. Az ellenség azonban a harcok alatt elfoglalt 1385-ös hp Bitca Arsurilort még a kezében tartotta, amelynek is tervbe volt véve a visszafoglalása. November 11-én tüzérségi előkészítés után d.u. 2 órakor kezdetét vette az 5 percig tartó megsemmisítő pergőtűz, és ezután megindult a gyalogsági támadás a 1356-os ellen, amit elfoglalt, és az 1385-ös szikláinak lábához is felküzdötte magát. Másnap a bajor ütegek is bekapcsolódtak a harcba. November 12-én d.u. 3 órakor az oroszok kezdtek hátraszökdösni, mert az ütegek tüze elviselhetetlenné vált számukra. A gyalogság támadásnak indult és d.u. ¾ 4 órakor elfoglalta a Bitca Arsurilort, és fél órával később a 1302 is a kezünkön volt.

Az 1385-ös a pergőtűz alatt úgy festett, mintha működésben levő tűzhányó lett volna. Az ellenség még megpróbálkozott ellentámadással, de az is összeomlott. A siker annak tudható be, hogy a gyalogság és a tüzérség szorosan együttműködött. A támadások idején a tüzérségi megfigyelők a gyalogsággal mentek elől. Magukkal vitték a távbeszélő készüléket, s a pillanatról pillanatra változó gyalogsági helyzetnek megfelelően vezették az ütegek tüzét.

A magyar honvéd és a bajor ezredek által rohammal elfoglalt fontos magaslati állás a Bitca Arsuriloron (1385 m) a Tölgyes-szorosban. A Leipziger Illustrierte Zeitungban közölt kép, amelyet a lapnak a helyszínre kiküldött munkatársa: Richard Assmann rajzolt A magyar honvéd és a bajor ezredek által rohammal elfoglalt fontos magaslati állás a Bitca Arsuriloron (1385 m) a Tölgyes-szorosban. A Leipziger Illustrierte Zeitungban közölt kép, amelyet a lapnak a helyszínre kiküldött munkatársa: Richard Assmann rajzolt (A kép és a képaláírás forrása Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

Itt jegyzem még meg, hogy 1916 év végén tüzérezredünkhöz 5. ütegként egy légelhárító üteget is osztottak be. Maroshévízen volt állásban. Ez az üteg 1918 év elején kivált az ezred kötelékéből.

Az Arsurilor és Tölgyes elfoglalásával hadosztályunkra csendes téli nyugalmas napok következtek. Mivel ezredünk, mint később olvasni fogjuk, nemcsak a Tölgyes-, hanem a Gyimes- és az Ojtozi- szorosban, azaz a déli havasokban állt harci- és tüzelőállásban, röviden ismertetni szeretném e vidéket.

A déli havasok, mondhatjuk, igen gazdag a természettől megáldott gyönyörű szép tájakban. Ha békeidőben mint turista vagy hasonló járna e vidéken, nehezen tudna betelni pár hét alatt e vidék szépségeivel, de mint katona, aki szenvedő alanya volt egy véres világháborúnak, sajnos, sokszor keserű és fájdalmas emlékekkel gondol vissza azokra az eseményekre, amelyek őt e vidéken érték. Hiszen ez logikus és világos, mert egészen más szemszögből látja most is az a síelő, aki -35 fokos hidegben élvezi e vidék téli örömeinek a színhelyét, mint akkor az a szegény baka, akinek e rettentő hidegben éjjel és hófúvásban a hegy gerincén vagy a tűzvonal előtt fegyverben, őrségben kellett állnia. Mennyivel más érzelmekkel halad egy vadásztársaság e zordon vidék erdeiben télen is többed magával vaddisznó vagy farkas vadászatra, mint akkor az a szerencsétlen küldönc huszár, akit a Hollósarka és Bélbor közötti úton egy éhes farkascsorda lovastól úgy felfalt, hogy csak a fehérlő csontok maradtak meg szomorú látványnak, illetve bizonyságnak.

Gyalogsági őrszemek a Tölgyes-szorosban a 969–1026-os vonalon, sokszor -42–45 fokos hidegben. Az őrszemek lábán, illetve bakancsaink szalmapapucs. Gyalogsági őrszemek a Tölgyes-szorosban a 969–1026-os vonalon, sokszor -42–45 fokos hidegben. Az őrszemek lábán, illetve bakancsain szalmapapucs.
(A kép és a képaláírás is a visszaemlékezésből. Az eredeti forrása: Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

Nem is gondoltam volna, hogy csontot és velőt fagyasztó hideg uralkodik télen e vidéken. 1916 év telén Borszéken nem is egyszer mutatott a higany -42–45 fok hideget. Ez már olyan borzasztóan nagy hideg, hogy ha valaki fülvédő vagy sapka nélkül úgy 100–150 méterre elszaladt egy másik barátjához, nem is vette észre, hogy a füle lefagyott. A dermesztő hideg a ruhán keresztül a test pórusain át úgy húzta ki a meleget és olyan érzést okozott, mint amikor 100 és 100 gombostűvel szurkálnák. Amikor az ember orrán át lélegzett az orrcimpái összefagytak. Nekem például ezen a télen fagytak meg a homloküregben levő szaglaló idegek. Azóta nem érzek egyáltalán semmiféle szagot, még kellemes illatét sem. A megfagyott hó tetején a legnehezebb járművek kerekei sem süppedtek be. Egyszóval talán legjobban úgy fejezhetném ki magamat az érzékeltetés helyett, hogy itt ilyenkor a természet meghalt, megmerevedett, mert az életnek itt akkor semmi nyoma sem volt, ha csak nem az éhes farkascsordák vonítása.

Viszont a tavasz hihetetlenül gyorsan, pár nap alatt köszöntött be. Például ma már 20-25 fokos fagyot mutatott a hőmérő higanyszála, másnap erősen beborult, negyedik vagy ötödik napra enyhe déli szél kezd fújni, majd kiderül és a meleg napsugarak pár nap alatt felnyaldossák a megfagyott havat és a hegy oldalán, illetve lejtőin csak úgy omlik a felolvadt hócsapadék, a völgy patakjai erősen megduzzadva vad robajjal zúdulnak le a völgybe. A havas sűrű és eddig halott erdő ijesztő némaságát két héten belül éneklő madarak ezreinek csicsergése és éneke váltja fel és szinte felejthetetlenné teszi a természetnek ily gyors ébredését.

Következő rész: Mindennapok a háborús Borszéken és környékén

Összes rész: Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése

Szólj hozzá!

Címkék: vágovits gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr608850510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása