A Nagy Háború

1929-ben megszületett egy legendás dal, amely világsiker lett, és ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy milyen sok köze volt a Nagy Háborúhoz. A budapesti Színházi Élet 1930. június 8-án megjelent száma utánajárt a világhírű dal titkának, amikor megkérte a szövegírót, írja meg a dal történetét. Ez a dal a Schöner Gigolo, armer Gigolo volt, amelyet ma Just a gigolo címmel és angol szöveggel ismer a világ, pedig eredetileg a háború utáni időszak egyik osztrák–magyar, illetve német jelenségéről szólt…

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 3.

Sorozatunk harmadik részében László József és társai Közép-Ázsiába vezető, tizennégy napos vonatútjának első négy napját kísérjük végig, Lublinból Minszken át Szmolenszkig. Kupéjukat némi találékonysággal éjjelre háromszintes hálóvá, napközben társalgószobává alakítják. Az egyhangú vidéken átrobogó vonaton a legnagyobb kihívást az unalom jelenti, amit ki-ki a maga módján igyekszik leküzdeni – László József többek között környezetének alapos megfigyelésével és lejegyzésével foglalja le magát…

Biharnagybajomtól Novoszibirszkig és vissza

Földesi Károly biharnagybajomi származású katona különös „hadifogságának” és a halottnak hitt testvér közel ötven év után, 1961-ben történt hazalátogatásának az Ábrahám János által megörökített történetét Gyügyei Katalin olvasónktól kaptuk.

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 2.

László József és sorstársai 1914. szeptember 10-én, egy éjszakára megpihennek Lublinban. Másnap elterjed a hír, hogy hamarosan vonaton útnak indítják őket a szibériai Omszkba. Így mindenki igyekszik koronáit rubelre váltani, és élelmet szerezni a hosszú vonatútra. Elköltenek helyben még egy ebédet, és megismerkednek az orosz káposztás eledelekkel. Este aztán kiirányítják őket a pályaudvarra, és kezdetét veszi az utazás az ismeretlen távolba…

A mai poszt szerzője, dr. Horváth Attila történész a Bács-Kiskun megyei Tass első világháborús emlékeit kutatja. Tősgyökeres tassiként nemcsak családja hagyományait, történeteit és tárgyi emlékeit dolgozza fel, hanem e mellett – és sokszor ezen keresztül – gondos helytörténeti munkát is végez. Mai írásában a háború idején a faluba került szerb, orosz és olasz hadifoglyok nyomába ered…

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 1.

Új sorozatot indítunk útjára a mai nap. A budapesti születésű László József a császári és királyi győri 19. gyalogezred tartalékos hadnagyaként 1914. augusztus 27-én Lublin közelében esett orosz hadifogságba. Hat évet töltött rabságban, amiről részletes és élvezetes stílusú naplót vezetett. Hadifogoly-naplójának első részében fogságba esésének körülményeit és a Lublinig tartó gyalogút nehézségeit ismerhetjük meg.

A Doberdó-fennsík legsúlyosabb harcainak helyszínén a Monte San Michele magaslatait a déli oldalon körbejárva, a Schönburg-alagút újjáépített bejáratát elhagyva rövidesen elérünk egy útbaigazító táblához, amely az 1-es számú kúp felé mutat. Keskeny ösvényen vezet arra a kis tisztásra, ahonnan a Monte San Michele nyugati oldala már meredekebben lejt. Ma már sűrű, szinte áthatolhatatlan bozót borít itt mindent (millió kullanccsal), és rejti el itt az oldalban azt a mély a dolinát, amely a harcok ideje alatt a „Névtelen dolina” nevet viselte. Szörnyű robbanás történt itt 1916. május 23-án, sok áldozatot követelve.

Napjainkban már széles körben elterjedt a történettudományban a napló mint elsődleges forrás felhasználása. De mi van, ha a naplóírónk a szöveg vagy a versek helyett inkább a képzőművészet eszközeihez, annak is egy egész különleges válfajához nyúl? Erre a kérdésre kapunk választ, ha belelapozunk Fred G. Reinert közlegény With the 332 Reg. in Italy ’18 – ’19 című, igen rendhagyó harctéri naplójába.

Milyen előzmények vezettek az osztrák–magyar rohamcsapatok megszervezéséhez? Mikor, hogyan, milyen feladattal, fegyverzettel és szervezeti keretek között jöttek létre a rohamalakulatok? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következőkben.

Beöthy-Zsigmond László huszárfőhadnagy élete és lírai harctéri naplója

Nemrégiben adatott meg az a megtiszteltetés, hogy kézbe vehettem, digitalizálhattam és feldolgozhattam az egykori magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred főhadnagyának, vitéz váradi Beöthy-Zsigmond Lászlónak a harctéri naplóját. De ki is volt ez a huszártiszt, s mitől különleges a naplója? Az alábbi írásban erre próbálok választ adni, bemutatva, s az írás mellékleteként közreadva az 1916–1917-ben készült naplót is.