Tragikus pillanatok a „Névtelen dolinában”

2019.02.14. 07:00 :: RózsafiJános

A Doberdó-fennsík legsúlyosabb harcainak helyszínén a Monte San Michele magaslatait a déli oldalon körbejárva, a Schönburg-alagút újjáépített bejáratát elhagyva rövidesen elérünk egy útbaigazító táblához, amely az 1-es számú kúp felé mutat. Keskeny ösvényen vezet arra a kis tisztásra, ahonnan a Monte San Michele nyugati oldala már meredekebben lejt. Ma már sűrű, szinte áthatolhatatlan bozót borít itt mindent (millió kullanccsal), és rejti el itt az oldalban azt a mély a dolinát, amely a harcok ideje alatt a „Névtelen dolina” nevet viselte. Szörnyű robbanás történt itt 1916. május 23-án, sok áldozatot követelve.

A „Névtelen dolina” helye műholdas felvételen A „Névtelen dolina” helye műholdas felvételen

Maga a dolina igen kedvező helyen volt a Monte San Michele fővédelmi vonalában harcolók szempontjából. Ugyanis a 7. védelmi szakasz (ahogy akkori fedőnévvel illették: Biene) mögött mélyült a karsztba, és jól megerősített, mély árokkal volt összekötve a hátsó területtel és a fővonallal. A 7. Bienét védők segélyhelyként, telefonállomásként, lőszer- és robbanóanyag-raktárként is használták a dolinát, de mint a jelentésekből is kiderült, az ételosztásra is itt került sor.

A „Névtelen dolina” helyzete A „Névtelen dolina” helyzete a 7. Biene mögött és a felvételi állás előtt (Forrás: Hadtörténeti Levéltár)

1916. május 13-tól a magyar királyi debreceni 3. honvéd gyalogezred századai voltak állásban a Monte San Michele kúpjain, akik a budapesti 1-es honvédeket váltották fel. Már a felváltást követő órákban igen erős olasz tüzérségi tűzcsapásokat kellett átélniük. További napjaikra sem mondható, hogy nyugodtan teltek, mert újabb pergőtüzek és gyalogsági támadások követték egymást. Amikor nyugodtabb percek következtek, akkor azonnal megkezdődött az állások javítása, megerősítése. A 7. Biene védői számára csak az éjszakai órákban kerülhetett sor az élelem kiosztására.

1916. május 23-án este 11 óra 30 perckor Hauser Sándor alezredes, a 3-as honvédek ezredparancsnoka a következőt jelentette a 39. honvéd gyalogdandár parancsnokságának: „Du. 1-kor a Biene 7 mögötti dolinában (Vármegye álláspont) még eddig határozattan meg nem állapított ok miatt a lövőszer és robbanószer raktár fölrobbant. Anyag raktár, tea főző állomás, lövőszer raktár és minden ott levő berendezés romokban hever. Jelenleg itt még semmiféle munkát végezni nem lehet a bűzbombák gáza miatt. Mentésre a szükséges erő kirendelve. Eddig 10 sebesült bekötve, további veszteség megállapítva nincs. Elrendeltetett az ok azonnali megállapítása, és ha a kár gondatlanságból ered, a jegyzőkönyv felvétele.”

A mentés igen lassan haladt az ellenséges tűzben, és az aránylag mély dolinában megrekedt bűzbombák gáza miatt. Május 24-én reggel 6 óra 35 perckor az újabb jelentés már több konkrétumot közölt a robbanásról: „V. 23. du. 11-kor a B7 mögötti felvételező dolinában levő lőszerraktárban egy gránát telitalálat az ott levő robbanószert, kézi puska gránátokat és bombákat felrobbantotta. A robbanás következtében az ott levő elhelyezések és raktárak romokban hevernek. A mentési munkálatokat az ellenséges tűz nagyban hátráltatta, és a bűzbombák gáza. Mentésre egy utász szakasz és egy ½ század rendeltetett ki. A munkálatoknál a gázvédő álarcok alkalmaztattak sikerrel. Veszteség: 11 halott és 25 sebesült.”

A dandárparancsnokság válasza is azonnal megérkezett, és a nagy veszteséget okozó robbanás felelősét kereste: „Véleményem szerint első sorban mulasztás terheli az ezred utász század parancsnokát, mint az ezred műszaki előadóját, akinek kötelessége lett volna a robbanó anyagok elhelyezéséről, mennyiségéről, célszerű elhelyezéséről gondoskodni s e tekintetben az ezredparancsnoknak jelentést adni. Másodsorban pedig a jobbszárny zászlóalj parancsnokát, kinek biztos tudása lévén a lőszer- és robbanóanyag raktározási helyéről, legalább is kötelessége lett volna megtiltani azt, hogy annak közelében legénység ne gyülekezhessék, ne mozogjon, de semmi esetre bármi célból.”

Stadler István ezredes, a 39. dandár parancsnoka írásban jelentette a robbanást Lukachich Géza tábornoknak, a 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnokának. Ezután már a hadosztály vette át az eset kivizsgálását, a felelős megtalálását. Stadler ezredes is azonnal intézkedett, mert egy hét pontból álló „Elővigyázati intézkedést” adott ki ezredei számára. A 7. pont zárja intézkedését: „Az ezen parancs ellen vétők, az ezredp[arancsnok] által legszigorúbban fenyítendők meg, illetve súlyos esetben a haditörvényszéki eljárás indítandó meg.”

Stadler István ezredes azonnali intézkedése Stadler István ezredes azonnali intézkedése (Forrás: Hadtörténeti Levéltár)

A robbanás vizsgálata 1916. június 4-én zárult le, és Lukachich tábornok aláírásával küldetett meg a 39. dandár parancsnokságára. Felelősként Eggmann Ernő százados, a 3-as honvédek utásztisztje lett megnevezve, akit Lukachich tábornok szigorú megfeddéssel írásban fenyített meg.

A robbanás felelősének megállapítása A robbanás felelősének megállapítása (Forrás: Hadtörténeti Levéltár)

Az előzőekben megismert történet a Monte San Michele magaslatain lezajlott harcok parányi, de annál véresebb epizódja. Bárhova megyünk e területen, szinte minden négyzetméternek megvan a maga hasonló története.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3114625854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magyaros17 2019.02.14. 08:21:22

"minden négyzetméternek megvan a maga hasonló története."
Azt hiszem, hogy ez itt a lényeg. Persze, léteztek biztonsági előírások, szabályok, csak éppen a fedezéképítés nehézségei miatt a gránátbiztos fedezékek nem tudtak befogadni minden harcost. Bújtak, ahová lehetett. De akinek jutott is fedezék, az sem volt tényleges biztonságban. Elég csak Pour Gyula százados 17-es honvéd zászlóalj parancsnok szomorú halálára gondolnunk, akit időben kicsit később, de nagyjából ugyanitt ölt meg tucatnyi katonájával együtt egy olasz nehéz gránát telitalálat a zászlóalj kavernájában.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.02.14. 09:20:10

Igen, Pour Gyula századost, a kiváló zászlóaljparancsnokot (és sok katonáját) szintén dolinába bevágodó olasz nehéz gránátok ölték meg 1916. szeptember 17-én. Ez már a Komeni-fennsíkon történt, Kostanjevica falutól (ma: Kostanjevica na Krasu, Szlovénia) egy kicsit északra. Pour századost ideiglenesen San Daniele del Carso (ma:Štanjel, Szlovénia) katonai temetőjében temették el. Holttestét az ezrede hazahozatta, és Székesfehérvár város által felajánlott dísz sírhelyben, a Hosszú temetőben helyezték örök nyugalomra. A hősi halált halt honvédeket Kostanjevicán és Komenben temették el.

dr650 2019.02.15. 10:55:29

Az Isonzó Expressz út csütörtöki napján erről a történetről is kapunk helyszíni tájékoztatást?
Első alkalommal veszünk részt fiammal, nagyon várjuk már!
Ötletként merült fel bennem, de lehet hogy szokás is már az előző utakról, hogy a Monte San Michele-n vagy San Martino-ban meghallgassuk, netán együtt elénekeljük a Doberdó dalt.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.02.16. 19:07:23

@dr650: Ezt a helyszínt, a cikkben is jelzett körülmények miatt (sűrű bozót és rengeteg kullancs), nem szoktuk az Isonzó Expressz utak során felkeresni, de a közelében a Schönburg alagútig eljutunk.

A Monte San Michelén az emlékműnél az utak során gyakran felhangzik a doberdói dal.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása