Csak egy gigoló?

2019.03.08. 07:02 :: BartókBéla

1929-ben megszületett egy legendás dal, amely világsiker lett, és ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy milyen sok köze volt a Nagy Háborúhoz. A budapesti Színházi Élet 1930. június 8-án megjelent száma utánajárt a világhírű dal titkának, amikor megkérte a szövegírót, írja meg a dal történetét. Ez a dal a Schöner Gigolo, armer Gigolo volt, amelyet ma Just a gigolo címmel és angol szöveggel ismer a világ, pedig eredetileg a háború utáni időszak egyik osztrák–magyar, illetve német jelenségéről szólt…

 

A gigoló – németül Eintänzer vagyis szó szerint: „betáncoló” (a „belovagló” mintájára) – a weimari köztársaság és az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamainak egyik társadalmi típusa volt az 1920-as években, majd a nagy gazdasági válság idején. Az „új nő” egy jól ismert női szerep volt a két világháború közötti Európa kulturális életében, de mi volt a helyzet a férfias megjelenéssel? A férfiasság tradicionális német–osztrák–magyar imázsa ugyanis súlyos sérülést szenvedett el a legyőzött és megalázott nemzetek háborús vereségével, szégyenletes békéjével, ezért kézenfekvő volt, hogy a férfiasság is olyan vitatott kérdés lett, mint a nőiesség. Mit ért egy férfi 1919-ben, ha kudarcot vallott, mint harcos és nem tudta megvédeni hazáját és családját a háborúban, mert le kellett tennie a fegyvert? A katonás, erőszakos férfi identitás komoly lelki válságba került, de még nincs túl sok kutatási eredmény ennek alátámasztására. Egyetlen kivétel a bértáncos (Eintänzer) karaktere, amellyel már foglalkozott néhány német tanulmány, de a kérdés más országokban még ma is érzékeny és feltáratlan. Pedig sok elbocsátott katonatiszt dolgozott fizetett táncosként Európa-szerte, miután leszerelt az első világháborút követően, és ez a korabeli férfitípus hamar megtalálta útját a populáris kultúrába is: a filmek színes képet festettek a megsebzett és megalázott bértáncos férfiasságáról. A bértáncos alakja azonban még ma is létezik számos országban, mint a popkultúra szereplője és mint társadalmi jelenség, de a gigoló ma már egyszerűen férfi prostituáltat jelent.

„Fizetett táncos” – A Gigolo című 1926-os amerikai film németországi plakátja „Fizetett táncos” – A Gigolo című 1926-os amerikai film németországi plakátja
(Forrás: imdb.com)

A szótárak szerint a gigolo ma tehát olyan fiatal férfi, akit alkalmanként vagy rendszeresen fizet vagy pénzzel támogat egy idősebb nő, hogy kísérője vagy szeretője legyen. Tulajdonképpen „kitartott” férfi. A kifejezés 1922-ben viszont még inkább csak táncpartnert jelentett. A szó maga a francia nyelvből származik, ahol a gigole fizetett táncosnőt, esetleg prostituáltat jelölt, annak férfi változatára alkalmazták, és még a jig nevű angol, skót, ír tánchoz is köze lehet.

A Kedves gigoló, szegény gigoló nagyon népszerű dal volt a két világháború között, amelynek zenéjét 1924-ben írta Leonello Casucci olasz zeneszerző, majd 1928-ban Julius Brammer osztrák librettista írt hozzá német nyelvű szöveget, és a dalt 1929-ben a bécsi Wiener Boheme Verlag adta ki. Néhány év múlva pedig Just a gigolo (Csak egy gigolo) címmel Irving Ceasar angol szövegével angolszász pop- és dzsessz-sztenderd lett.

Az 1926-ban bemutatott Gigolo című amerikai filmben francia tisztből lesz bértáncos Az 1926-ban bemutatott Gigolo című amerikai filmben francia tisztből lesz bértáncos
(Forrás: imdb.com)

Julius Brammer, (1877–1943) A bajadér, a Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, A montmartre-i ibolya című operettek német szövegének írója, Lehár Ferenc, Kálmán Imre munkatársa volt, 1929-ben írt szöveget az olasz zeneszerző melankolikus tangójához, amely a Nagy Háborúban összeomlott Osztrák–Magyar Monarchia korabeli társadalmának egyik tipikus szereplőjét mutatja be. A dalból egy régen csinos huszártiszt siralmas helyzetét ismerhetjük meg, aki többé nem viselheti pompás aranyzsinóros egyenruháját, és semmi sem maradt számára, csak a jó modor és a tánctudás, így gigolóként kell megélnie és támogatni idős édesanyját is. Ez a szöveg kiválóan illik Casucci szomorú, de szenvedélyes tangójához. A dalt 1929. augusztus 29-én rögzítették Dajos Béla zenekarával és Kurt Mühlhardt énekével az Odeon kiadó számára, de hónapok alatt több változat is készült több énekessel és zenekarral.

Dajos Béla hegedűművész – eredeti nevén Lev Golcman – egy ukrajnai zsidó férfi és egy magyar nő fia volt, a háború idején az orosz hadseregben szolgált, és az 1920-as években vett fel magyar cigányprímásként hangzó művésznevét.

Otto Dely borítója Casucci és Brammer tangójához Otto Dely borítója Casucci és Brammer tangójához
(Forrás: pinimg.com)

Összesen 5 német nyelvű felvételről tudunk, de hamar megszületett két olasz, egy cseh és két francia változata, világsikert mégis az amerikaiak csináltak belőle. A dal sikere arra ösztönözte Francis Chapell zenekiadót, hogy a jogot az angolszász világban is értékesítse, ezért megbízta Irving Ceasart, hogy írjon egy angol nyelvű szöveget a zenéhez. Caesar ismerte az eredeti német szöveget, de kihagyta az osztrák utalásokat, mert lehetetlen volt, hogy az amerikai közönség sajnálatot érezzen egy ellenséges hadsereg tisztje iránt, ezért inkább egy szövetséges francia háborús hősről szólt, akit sajnálni kellett, mert gigolóként kell dolgoznia. Caesar a helyszínt egy párizsi mulatóba helyezte, ahol a volt francia tiszt meséli el szomorú életét. Így a szöveg megtartotta szentimentális hatását, de elvesztette történelmi értékét. A cím ekkor lett Just a gigolo. Az első angol változatot 1930-ban Louis Armstrong énekelte, egy másik változat pedig 1931-ben Bing Crosby első nagy sikere volt, és a következő évtizedekben számtalan művész feldolgozta a dalt. Korabeli magyar szövege még nem került elő.

Tanulságos a dal keletkezésének körülményeit pontosan tisztázni, mert 1930 nyarán Julius Brammer a következő levelet küldte Budapestre: „A múlt év (1929) húsvétján Abbáziában üdültem a feleségemmel. Ott játszotta a jazz (band) ezt a tangót, amelynek akkor még se neve se címe nem volt. Rögtön a szívemre ment dallamosságával és különös melankóliájával. Csak hosszas utánajárás után sikerült megtudnom, hogy a szerzője egy Leonetto Casucci nevű milánói fiatalember.

Ez volt hát az egyik szál, ami az Armer Gigolóhoz vezetett, a másik szálat pedig szintén ott fogtam el Abbáziában. A táncolók közt feltűnt egy elegáns magas előtáncos, aki hivatásához mért figyelmességgel vitte táncba a hölgyeket. Ejnye, hol is láttam én ezt az urat? Ó, hisz ez F. von N…y egykori híres bécsi gavallér a 12-es huszárok volt hadnagya, akinek gáláns kalandjairól sokat beszélt a háború előtti Bécs. Ebben a pillanatban megvolt a tangóhoz való témám is.

Jó, de hogy lépek érintkezésbe a szerzővel? Meglehetősen zavaros levelezés kezdődött közöttünk. Ő nem értett németül, én nem értettem olaszul. Végre valahogy mégis megállapodtunk és megcsinálhattam a verset. Egy osztrák huszártiszt sorsát írtam meg benne, aki kénytelen volt felcserélni a szép aranyos huszáratillát a parkett-táncos szmokingjával. Még azon a nyáron sikerem volt vele. Minden nagy és kis fürdőhelyen, Ischlben, Pörtschachban, Karlsbadban, Veldenben, és a jó Isten tudja még, hol, felkapták a Szegény gigolo dalát.

Valóságos gigolo-láz tört ki. Az újságok komolyan és viccesen írtak róla, a kabarékomikusok kiforgatták a szövegét, a vicclapok megrajzolták, hogy már a mennyországban is az Armer Gigolót játssza az égi jazz band. Minden nagy énekes műsorába vette. Több mint hatvanféle gramofonlemez van róla forgalomban és karácsonykor csak Berlinben négyszázezer Gigolo-lemezt adtak el.

Ilyen elképesztő arányú siker mellett aztán nem csoda, hogy hamar szétszaladt a dal az egész világon. Amerikában hangosfilmet csinálnak belőle. Nem kutatom, mi a siker oka, de nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy azért, mert egy kis darab világtörténelem is kicsendül belőle…”

Julius Brammer a Schöner Gigolo szövegének írója Julius Brammer a Schöner Gigolo szövegének írója
(Forrás: songtexte-schreiben-lernen.de)

Az országok szerint megírt dalszövegek a Nagy Háború utáni történelemről mesélnek, akár egy osztrák–magyar huszártiszt, akár egy német császári tiszt, akár az orosz forradalom után emigrált cári tiszt, akár a győztes francia vagy a győztes olasz hadsereg elbocsátott hivatásos katonáiról van szó, mind a fizetett táncosok vagy gigolók szerepét játsszák. Nem kell sokat bizonygatni, hogy több száz olyan gigoló élt az 1920-as években Európában vagy Amerikában, aki korábban katonaként szolgált a különböző nemzetiségű hadseregekben az első világháborúban, majd amikor a hadsereg és az egyenruha tekintélye szertefoszlott, a megélhetésnek ezt a nem mindig könnyű, kellemes és társadalmilag sem megbecsült formáját választotta. Csak gigolók voltak?

A következő felvételen Bernard Ette az eredeti szöveget énekli Otto Fassel és zenekara kíséretében 1929-ben:

A dal eredeti – mára teljesen elfelejtett – szövege pedig ez volt:

Schöner Gigolo, armer Gigolo

Der kleine Leutnant, er war der beste Reiter,
und alle Herzen, sie flogen ihm gleich zu.
Er konnte küssen und tanzen, wie kein zweiter,
er kam und sah und siegte auch im Nu.
Viel Monde hat er gekämpft in Frankreich drüben,
bald an der Weichsel, Piave, irgendwo;
jetzt ist ihm nichts mehr geblieben,
er wurde Gigolo.

Schöner Gigolo, armer Gigolo,
denke nicht mehr an die Zeiten,
wo du als Husar, goldverschnürt sogar,
konntest durch die Strassen reiten.
Uniform passée, Liebchen sagt: Adieu!
Schöne Welt du gingst in Fransen!
Wenn das Herz dir auch bricht,
zeig‘ ein lachendes Gesicht,
man zahlt und du musst tanzen.

Er wurde Tänzer, die Erde dreht sich weiter,
der kleine Leutnant tanzt für sein täglich Brot.
Wenn nur das Mütterchen einmal wieder heiter,
sie darf nichts fühlen mehr von bitter Not.
Dort wo beim Sekt er gelauscht der schönen Lieder,
wo er getanzt hat in Dulci Jubilo;
dort tanzt er täglich, jetzt wieder,
doch nur als Gigolo.

Az eredeti német szöveg nyers fordítása így hangzik:

Kedves gigoló, szegény gigoló

A kis hadnagy, ő volt a legjobb lovas,
és minden szív azonnal repült hozzá
Úgy tudott csókolni és táncolni mint senki más,
jött és látott és győzött egy pillanat alatt
Több hónapig harcolt odaát Franciaországban,
majd a Visztulánál, Piávénál, bárhol
most semmi sem maradt számára,
gigoló lett.

Kedves gigoló, szegény gigoló,
ne gondolj többé arra az időre
Mikor huszár voltál még aranyzsinórosan
utcákon át lovagolhattál
Az egyenruha elment, kedveseid elbúcsúztak,
A szép világ, amit éltél, rongyokban van
Mikor a szíved összetörik,
mutass vidám arcot,
mert fizetnek és táncolnod kell.

Táncos lett, a világ forog tovább
a kis hadnagy napi kenyeréért táncol
Csak anyuska egyszer vidám lenne,
hogy nem érezné többé a keserű nyomort.
Ott, hol pezsgővel hallgatta a szép dalokat,
ahol táncolt édes örömmel (in Dulci Jubilo)
ott táncol most naponta mindig újra,
már csak mint gigoló.
Kedves gigoló, szegény gigoló…

Szólj hozzá!

Címkék: zene

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7114676256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása