Hősünk és szálláscsináló társai 1918. november 4-én hajnali 4 órakor elindulnak a rohamzászlóalj előtt Arabbába. A korábbi harcok helyszínére érnek, s útközben átlépik az egykori osztrák határt. A tiroli csendőröktől újságokat kér, amiben izgatottan keresi a magyarországi híreket…
1918. november 3-án reggel Cencighéből tovább indul a rohamzászlóalj a Cordevole völgyében. Egy éve elhagyott olasz raktárak mellett vonulnak el, ahol a szabadban álló fehérnemű is jobb állapotú, mint, amit a bakák viselnek. Menetközben értesülnek a fegyverszünet megkötéséről. Kókay László keményen fellép a fegyelmet bomlasztó örömnyilvánítások ellen. Délután Le Grazie településre érnek, ahol olasz nyelvtudásának köszönhetően tud magának szobát találni, s közelebbi kapcsolatba kerül a házban lakó menyecskével is…
1918. november 2-án reggel Peronból elindulva a Cordevole völgyében hősünk szomorúan tapasztalja a lemaradó katonabandák élelemszerző fosztogatását, rablását, s megérti a helyi lakosság dühét. Útközben a magyar tisztek megbeszélik az otthonról kapott értesüléseiket, és indulnának haza a függetlenné váló Magyarország védelmére. 45 km-es fárasztó gyalogút után érnek Cencenighébe, ahol aznap éjjeleznek.
2018 őszén jelent meg Hatos Pál Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és forradalom története című kötete. Amit a szerző véghezvitt ebben a rendkívüli érdeklődést kiváltó munkájában, azt akár mítoszrombolásnak is lehetne nevezni, márpedig ez meglehetősen hálátlan műfaj. Hatos tisztában van vele és le is írja: mítoszok helyébe csak mítoszok léphetnek. De hát mit kezdjen a történész a történelmi mítoszok és a valóság közötti ellentmondásokkal?
1918. november 1-jén a nyugtalan várakozást követően délután fél négykor biztosított menetben indul el Dussánból az utóvédként hátramaradt 46-os rohamszázad. Oregne településen a helyi lakosság viselkedésének a hatására fegyverhasználatra is sor kerül. 10 kilométeres gyalogmenetet követően este 8 órakor Peron mellett a szabad ég alatt vernek tábort a fagyos éjszakában…
1918. november 1-jén a 17-es rohamzászlóalj feladata lesz a 17. hadosztály visszavonulásának a fedezése. A 46-os rohamszázad, soraiban Kókay László szakaszával Mean és Dussan települések mellett rendezkedik be védelemre. A visszavonuló csapatok rémisztő híreket hoznak az olasz lakosság lemaradókkal szembeni viselkedéséről Feltrében, s az otthoni hírek is csak a nyugtalanságukat fokozzák. Egy incidens nyomán pattanásig feszül a helyzet, s lincshangulat kezd eluralkodni...
Kedves olvasóink! 2011 óta minden évben december 31-én visszatekintünk az eltelt esztendőre, és megosztjuk a statisztikák alapján összeállított legnépszerűbb posztok 12-es listáját. Így teszünk most is, és reméljük, velünk együtt újraolvassátok a számotokra érdekesebb írásokat, esetleg találtok olyan cikket is, amit még nem olvastatok. Mi, szerkesztők úgy gondoljuk, hogy ez évben is csupa izgalmas téma került elő, amelyek mindegyike nem került ugyan bele az első 12-be, mégis sok olvasó érdeklődésére tarthat számot. Természetesen mindemellett közzétesszük a blog 2010-es indulása óta eltelt időszak örök ranglistáját is. 2018 a centenárium utolsó éve, mi azonban szeretnénk folytatni a blogot és tevékenységünket, hiszen eredetileg sem az évforduló apropóján indultunk el ezen az úton. Barátainknak, olvasóinknak köszönjük, hogy ez évben is velünk voltak, olvastak, írtak, kérdeztek, kiegészítettek, építő kritikát mondtak, vitatkoztak, ötleteltek, meghívtak, és nem utolsó sorban köszönjük szerzőinknek a posztokat, tanulmányokat, valamint önkénteseinknek az önzetlen munkát. Tartsatok velünk 2019-ben is!
1918. október 31-én Tomóban Kókay László és rohamszakasza újra csatlakozik a 17. rohamzászlóaljhoz. Megérkezésük után nem sokkal megindul innen is a visszavonulás. Feltrébe érve azt tapasztalják, hogy a katonák és a civilek is fosztogatnak. Tovább haladva Formegánban éjjeleznek, ahol egy hónap után ágyban alszik és leveti éjszakára a ruháját. Három óra alvás után felverik őket, közelednek az olaszok…
1917 őszén a császári és királyi máramarosszigeti 85. gyalogezred elkészíttette az ezredjelvényét, aminek egy különleges, aranyból készült példányát karácsonyi ajándékként átadták az uralkodó részére is. Az ajándék pedig a hálán kívül másra is indította Károlyt…
A sok millió ember életét elvevő vagy tönkretevő, több mint négy éven át tartó nagy háború 1918 novemberében véget ért. A karácsonyt a háború alatt a nélkülözések ellenére a fronton és a hátországban is megünnepelték, amennyire a körülmények engedték. 1918 végén Magyarországnak egy vesztes háborúval és annak következményeivel, a bizonytalan jövővel és a belső forrongással kellett szembenéznie. 1918 karácsonya a magyar otthonokban egyszerre lehetett nagy fellélegzés és öröm, ha a szeretett családtag hazatért, remény és szorongás, ha még nem, vagy gyász, ha már nem is fog. De lehetett csak szimplán annak ünnepe, hogy annyi szenvedés után – még ha számunkra vesztes háborút követően is, de – végre béke van...
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek