1917 őszén a császári és királyi máramarosszigeti 85. gyalogezred elkészíttette az ezredjelvényét, aminek egy különleges, aranyból készült példányát karácsonyi ajándékként átadták az uralkodó részére is. Az ajándék pedig a hálán kívül másra is indította Károlyt…
A császári és királyi máramarosszigeti 85. gyalogezred két nyelven (németül és magyarul) megjelenő tábori újságja, a Manilowa 1917. szeptember 25-i száma arról adott hírt, hogy „a hivatalos ezredjelvény első mintapéldányai már megérkeztek s ezt nemsoká követni fogják a kész példányok is. A jelvény Gurschner Gusztáv százados s kiváló szobrászművész terve szerint készült.” Az újság nem csak a jelvény leírását közölte, de képét is bemutatta.
Bár a jelvényt Hermann Attila és Szanyi Miklós magyarországi kiegészítésű alakulatok jelvényeiről szóló kötete ismerteti, az alábbiakban – annak részletessége miatt – mégis idézzük a tábori újságban megjelent leírást. „Négyszögletes zöld zománc mezőben arany 85-ös szám látható, az egészet babérkoszorú övezi. A szám alatt függnek Máramaros és Ugocsa megyék címerei. Az előbbi felső részében sóakna lejáratában két bányász, jobbra és balra egy-egy fenyőfa látható, a címer alsó részében a megye négy főfolyóját [sic!] jelző négy vízszintes csík. Ugocsa megye címere szőllőfürtöt [sic!], halat, tölgylevelet, s rákot foglal magában, középen a Perényi bárók címerével, az ágaskodó oroszlánnal.”
A császári és királyi máramarosszigeti 85. gyalogezred jelvényének két változata
(Fotó: Szikits Péter)
A híradás a jelvény árusításának megkezdését október elejére helyezte kilátásba, közölte továbbá, hogy az ebből származó tiszta jövedelem az ezred segélyalapját gyarapítja majd.
Az ezredjelvények 1917 őszén tehát megjelentek az alakulatnál, egy példányuknak pedig hamarosan igen megtisztelő szerep is jutott. Ahogy arról az ezredújság 1917. december 25-én beszámolt, a jelvény egy különleges, aranyból elkészíttetett példánya karácsonyi ajándékként átadásra került I. (IV.) Károly császár és király részére. Az aranyjelvény az orosz hadszíntéren, 1917. december 20-án kelt, gontowai Pfalz Rudolf ezredes, ezredparancsnok és pávai Mátyás Sándor őrnagy, ezredsegédtiszt által aláírt, latinnyelvű pergamenoklevél kíséretében jutott Őfelsége kezeihez. A tábori újság következő, 1918. január 25-i száma a díszes oklevél képét is közölte.
„Caesarea et apostolica regia Maiestas!
Caesarea et regia legio peditum 85. ex filiis comitatuum Maramaros et Ugocha, quae in bello orbis universi impavida et intrepida perstitit et ad pagos Pawlówka, Magierów, flumen Sklo, oppida Jaroslaw, Kraków, pagum Mniszków, oppidum Piotrków, flumen Pilica, montem Manilowa, pagum Rabe, montes Borsuk, Kosialata, pagos Lutkow, Tamanowice, Czyszki-Mosciska, Janów, montem Lysagóra, pagum Barszczowice, urbem Kamionka-Strumilowa, flumen Bug, pagos Toporów, Gontowa, Lopuszno, flumen Ikwa, pagum Tarnawka, urbes Radziwillów, Brody, pagos Ponikowica, Wysocko et in multis aliis proeliis et certaminibus nomen «85» summa ornavit gloria, submisse offert Sacratissimae Maiestati Vestrae hoc signum singularis fidelitatis et perenne monumentum mirificarum pugnarum.
In castris adversus Russiam, die XX. mensis Decembris, anni MCMXVII.
Alexander Mátyás de Páva
praefectus stationum
adiutor castrensis legionisRudolphus Pfalz de Gontowa
tribunus militaris
prefectus legionis”
A karácsonyi figyelmességért az uralkodó megbízásából Őfelsége Katonai Irodájának főnöke, Ferdinand Marterer báró, gyalogsági tábornok köszönőiratot küldött az alakulatnak. A különleges ajándék azonban a hálán kívül másra is indította Károlyt, amiről egy 1918. január végén kelt hadseregfőparancsnoksági parancsirat tanúskodik. A hadsereg rendeleti közlönyének mellékletében megjelent leirat szerint Őfelsége – miután részére az elmúlt időszakban számos nemesfémből készült ezredjelvény került felajánlásra – azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogy a rendkívüli háborús viszonyokra való tekintettel a részére felajánlandó hasonló emléktárgyak a továbbiakban ne készüljenek sem aranyból, sem ezüstből. A rendelkezés érzékletesen tükrözi: az uralkodó méltatlannak érezte, hogy miközben hadseregének tagjai nélkülözésnek vannak kitéve, sőt vérüket áldozzák a harctereken, részére költséges, az egyszerű katonák által viselt kiviteltől eltérő minőségű jelvényeket ajándékozzanak.
Hogy a parancsirat kiadásának volt létjogosultsága, azt egy, a Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében őrzött alakulatjelvény is alátámasztja. A császári és királyi kecskeméti 38. gyalogezred rohamsisakot formázó jelvénye egyik egyedi példányának hátoldalán a Legfelsőbb Hadúr (tehát az uralkodó) részére szóló vésett ajánlás olvasható. A jelvény ezüstből készült.
A császári és királyi 85. gyalogezred fentiekben ismertetett aranyjelvényének sorsa, holléte nem ismert. Ez azért is sajnálatos, mert az aranyból készült első világháborús osztrák–magyar alakulatjelvények száma igen alacsony, mindössze néhány gyűjtemény büszkélkedhet ilyen különleges és ritka példányokkal.
