A Nagy Háború

2023. szeptember 24-én vasárnap délelőtt színültig megtelt az olaszországi Isonzó folyó partján fekvő Sagrado település polgármesteri hivatalának a tanácsterme. A szépszámú olasz és magyar érdeklődő a Roberto Visintin nevét viselő ösztöndíj 2023. évi ünnepélyes átadására gyűlt össze. A Doberdó-fennsíkon található San Martino del Carso falu is Sagrado önkormányzatának a része. Az itt élő és az ösztöndíjat alapító Evelyn Ann Todd és Marino Visintin úgy döntöttek, hogy idén a hivatal épületében kerüljön sor a magyar egyetemisták részére kiírt ösztöndíj ünnepélyes átadására.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 15. rész

A naplóíró folytatja a csapat jeruzsálemi élményeinek bemutatását. Részletes beszámolója alapján az olvasó előtt megelevenednek a Szent Sír látnivalói. Somogyi Lajos meglehetős jártassággal kalauzol bennünket a nevezetes helyszínek között, leírását akár egy idegenvezető is megirigyelhetné. Természetesen nem maradhat ki a Mérő-kereszt (Mérő József bajai zarándok saját kezűleg készített és két esztendő alatt gyalogszerrel Jeruzsálembe hurcolt keresztje) megtekintése sem. A fejezet végén hőseink a német kolónia vendégszeretetét élvezhették.

A Doberdói-fennsíkon lezajlott harcok kutatása során többször is találkoztunk egyes területek olyan elnevezésével, amelyeket az oda köthető nagy veszteségek miatt a katonák a „halál” szóval együtt emlegettek. A San Martino del Carso falu egykori Templomdombján álló 4-es honvéd emlékmű melletti kis rét ezért kapta a „Halálrét” elnevezést. A fennsíknak nevet adó Doberdó falutól délnyugatra volt egy „Halálerdő” és a Monte San Michele magaslat alatt található 170-es magaslatot pedig csak „Haláldomb” néven emlegették. A következőkben a 2. isonzói csata során elhíresült magaslat 1915. augusztus–szeptemberi történetét ismertetem.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 14. rész

Somogyi Lajos és társai ebben a fejezetben a minden keresztény számára legszentebb város: Jeruzsálem felé közelednek. Útközben fokozatosan ismerkednek meg a sajátos helyi klímával, a homokkal, az elviselhetetlen forrósággal. Táborhelyükön, Bersebában az ellátásuk szerencsére kitűnő és még sportolásra is futja a szabadidőből: fociban tönkreverik a németeket. 1916. május 27-én meglátogatják a Szent Várost és a naplóíró hevenyészett idegenvezetést tart az olvasónak a látnivalókból…

Fegyveres dezertőrök az erdélyi havasokban Hunyad vármegyében

A Nagy Háború során számos esetben fordult elő, hogy katonakötelesek vagy már tényleges szolgálatukat töltő katonák különböző okok miatt megkísérelték a szökést a behívás vagy a frontszolgálat alól. Kutatásaim során három nagyobb szökési hullámot is sikerült megkülönböztetnem. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára belügyi iratanyagában több dokumentum is foglalkozik az 1917 őszi szökésekkel. Az erdélyi havasokban alakult rablóbandák felszámolására külön terv is született, amelynek ismertetése adta az írás alapját.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 13. rész

A palesztinai hadszíntérre utazó Somogyi röviden összefoglalja, hogyan került az ütegével a Közel-Keletre. Azok az olvasóink, akik már korábban megismerkedtek dr. Kemény Gyula naplójának törökországi fejezeteivel, ismerős helyszínekkel találkozhatnak: Isztambul, Márvány-tenger, Taurusz-hegység, Kilikiai kapu, Aleppó, Damaszkusz… Ugyancsak ismerős lesz Pomiankowski tábornok, és ismerősek lesznek a gyönyörű török nők… De ismerős lesz hamarosan a sivatagi háború is minden szörnyűségével.

A kisebb bűncselekmények és „jutalmuk”

Az olasz hadbíróságok – a többi első világháborús hadviselő fél gyakorlatához hasonlóan – igencsak szigorúan ítélkeztek. A saját katonákat érintő gyakorlatot már évtizedek óta vizsgálják a történészek és jogtudósok. A katonai büntető törvénykönyv viszont nemcsak rájuk, hanem az elfogott hadifoglyokra is vonatkozott, ám az ő eseteiket eddig soha senki se vizsgálta. Ez a poszt és a sorozat előző része egy a bírósági gyakorlattal foglalkozó kutatás első eredményeit foglalja össze, amely munka a magyar állam KKM/15200/2022/Adm számú Klebelsberg Kunó-ösztöndíja nélkül nem valósulhatott volna meg.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 12. rész

1915 novemberében Somogyiék ütege folytatja a szerbek üldözését és eközben hőseink egyre nehezebb terepre érkeznek. Végül zsákutcába jutnak és visszafordulásra kényszerülnek. Reménykednek egy hosszabb pihenőben, mivel az emberek kimerültek és a fegyverzet meg a felszerelés is cserére szorul. Előbb Kragujevácba rendelik őket, majd tovább, egyenesen Belgrádba. De hamarosan kiderül, hogy ez sem a végállomás: az üteg újra vonatra száll Stájerország felé, hogy onnan majd a hírek szerint újabb hadszíntérre küldje őket a felsőbb akarat. Így végződik az 1915-ös esztendő…

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 11. rész

1915 őszén a Kövess-féle 3. osztrák–magyar hadsereg (benne Somogyiék ütege) tovább üldözi a rendkívül szívósan védekező, de folyamatosan hátráló szerbeket, méghozzá igen nehéz terepen, Közép-Szerbiában. Az útviszonyok siralmasak és az idő is egyre esősebbre változik. Azért az ellátásra nem lehet panasz: a hadizsákmányból időnként fényűző lakomára is telik. A naplóíró október végén megünnepelheti frontszolgálata első évfordulóját, amihez szerény előléptetés is dukál…

Az olasz hadbíróságok – a többi első világháborús hadviselő fél gyakorlatához hasonlóan – igencsak szigorúan ítélkeztek. A saját katonákat érintő gyakorlatot már évtizedek óta vizsgálják a történészek és jogtudósok. A katonai büntető törvénykönyv viszont nemcsak rájuk, hanem az elfogott hadifoglyokra is vonatkozott, ám az ő eseteiket eddig soha senki se vizsgálta. Ez a poszt egy a bírósági gyakorlattal foglalkozó kutatás első eredményeit foglalja össze, amely munka a magyar állam KKM/15200/2022/Adm számú Klebelsberg Kunó-ösztöndíja nélkül nem valósulhatott volna meg.