Somogyi Lajos első világháborús naplója – 15. rész
A naplóíró folytatja a csapat jeruzsálemi élményeinek bemutatását. Részletes beszámolója alapján az olvasó előtt megelevenednek a Szent Sír látnivalói. Somogyi Lajos meglehetős jártassággal kalauzol bennünket a nevezetes helyszínek között, leírását akár egy idegenvezető is megirigyelhetné. Természetesen nem maradhat ki a Mérő-kereszt (Mérő József bajai zarándok saját kezűleg készített és két esztendő alatt gyalogszerrel Jeruzsálembe hurcolt keresztje) megtekintése sem. A fejezet végén hőseink a német kolónia vendégszeretetét élvezhették.
Nem akarom naplóm keretében a Szent Sír templomát bővebben ismertetni, csak nagyjából, úgy, ahogy láttuk – adom hű képét. A templom körülbelül a város közepének tömkelegében fekszik. Egyenes úton nem lehet hozzájutni – bár minden oldalról megközelíthető – de csakis keskeny, lépcsős mellékutcákon. A görög ortodox kolostorok közé építve van a kékkupolás épület. Lépcsőkön jutunk a templom előtti térre, a tér bal sarkán van a bejárat – esős időben csak tócsákon át juthatunk be –, mindjárt a bejáratnál, lámpáktól világítva vörös márványkövet látunk, a monda szerint Arimathiai József és Nikodemus Krisztus tetemét csavarták be kendőbe e helyen. Két hatalmas oszlop között jutunk a köralakú templomba, melynek közepén szabadon álló kis kápolna – a Szent Sír van. Négyszögalakú épület ez, kívülről kandeláberekkel, gyertyákkal, festményekkel díszítve. 4 óriási kandeláber között belépünk a kis Angyalkápolnába, itt őrzik a kődarabot, ami a Szent Sír ajtaja elé volt gurítva, hol a gyászoló asszonyokat a feltámadás napján az angyal fogadta. A Sírkamra körülbelül 2 m széles és 2 m hosszú. A sírgödröt fedő márványlap teteje sima, mint a tükör, a megszámlálhatatlan zarándokok csókjaitól. A falakon képek függnek és egy relief, amely Krisztus feltámadását ábrázolja; virágok edényben és végül a tetőről 43 olajlámpa lobogó fénye világítja a fojtó levegőjű sírboltot. A kamra hátsó falánál lévő kis oltárnál olvassák naponta a misét. A velünk levő szerzetesek állítása szerint békében a vallásos hívők százan álltak és vártak a boldog pillanatra, míg végre bejuthattak a kamrába és a márványlap elé térdelve elmondhatták imájukat.
„A Szent Sír temploma előtt” – kép a naplóból Somogyi Lajos képaláírásával
A kápolnából kijövet átmegyünk a görög katedrálisba, hol mindjárt szembetűnik a középhajó gazdag aranyozása, aranyozott lámpák, bibliai festmények arany keretben teszik pazarrá a képet. A mozaik kövekből kirakott padlón kis szenteltvíztartó áll – állítólag a világ közepe van e helyen. Éppen istentiszteletre szólítják a hívőket, a kis harangok, mint a pörölyre zuhanó kalapácsütések, csinálnak éktelen lármát. Köröskörül kisebb kápolnák – oltárokkal –, sötét boltozatukat csak egynéhány mécses-kandeláber világítja meg. Az állítólagos helyek ezek, hol Krisztus a két latorral együtt várta keresztrefeszítését és ahol feltámadva sírjából anyjának és Mária Magdalénának megjelent.
A görög katedrálisból kijövet érünk a lépcsőhöz, ami a Golgothára felvezet. A kápolnában vagyunk, ami a Kálvária hegy csúcsára van építve. A sok lámpától világított oltár alatt levő márványlapon, ezüstszéllel kivert lyukon benézve mutatják a sziklát, hol a keresztfa állt. Ez a tizenkettedik Stáció. Képek, festmények, lámpák mindenütt, az aranyozástól csillog minden. Az oltár mellett levő kis szekrényben a szenvedő Máriát (Mater Dolorosa) ábrázoló relief van, csodálatos élethűen kidomborítva a fájdalmas arc és az élethű könnybelábadt szemek. A kis üvegszekrény ragyog-csillog a sok értékes, ritka ékszerektől, drágakövektől, amit évek óta a jámbor zarándokok hordtak ide. Hatalmas gyémánt csillog a szobor homlokán, milliók vannak itt kegyeletképpen. Közvetlen mellette a falon levő festmény mutatja a helyet, hol Krisztust levetkőztették.
A kereszténység e legszentebb helyét itthagyva, a templom alatt lévő Heléne császárnő kápolnájába mentünk hosszú lépcsőkön le. Ez az örményeké és állítólag e helyen volt Konstantin görög császár temploma. A homályos, sziklák közé épített üregből kis lépcsőn egy másik kisebb kriptába jutunk, hol Heléna a keresztfát megtalálta volt. Kábultan-bódulva a sok mécsestől, fojtott levegőtől, a látottak benyomása alatt, fáradt aggyal hagytuk el a szent helyeket.
Hazamenve szállásunkra soká nem jött álom a szemünkre és mintha mindegyikünk lelkében a szenthelyek megismerése nagy változást idézett volna elő. Nem ilyeneknek képzeltük és bizony sokan bevallották csalódásukat. E szent helynek nem házak közé zsúfoltan, nehezen hozzáférhetőn kellene állnia. De hagyjuk ezt. Ezen mink úgy sem változtathatunk.
Másnap Szent István vértanú templomában hallgattunk misét, majd a kriptát néztük meg, hol megkövezték. Innen a Király-Sírokhoz mentünk. Roppant érdekesek a hatalmas, mélységekbe kivájt üregekből nyíló katakombák, a bejáratnál nagy kőkockával, amivel időnként elzárták a zsidóknak menedékül szolgáló sírboltokat. Jeruzsálem legszebb helyére, a Templom-térre megyünk. Ez építőművészek szempontjából a legérdekesebb része a városnak. Az impozáns, nagy négyszögletes tér, hatalmas kőkockákkal van fedve. Köröskörül kis mecsetek, imádkozóhelyek, árkádok, karcsú tornyok és kutak emelik a hely szépségét. Mindezek közül azonban, mint az iszlám építőművészet remeke, az Omár-Mecset emelkedik ki. Mögötte gyönyörű ciprus fáktól övezve az Aksa Mecset a bejáratnál levő művészi kúttal. Mekka után a mohamedánok legszentebb helye az Omár-Mecset. Kívülről a hatalmas kupoláján mozaikból van a Korán egy fejezete kirakva. Beléptünkkor élelmes utcagyerekek rongyos zsákdarabokat húznak a lábunkra. Pár pillanatig tart, míg szemünk megszokja a templom félhomályát. Szép faragású oszlopok tartják belül az épületet, a belseje bizánci mozaikkal van takarva és köröskörül aranyozott betűkkel Korán részletek láthatók. Az ablakok mind másformájú üveg-mozaikból gyönyörködtetik a szemet. Az oszlopokon belül – a kupola alatt – van a 18 m hosszú 13 m széles sziklalap, a Mária hegy teteje, ahol a régi királyok mutatták be áldozataikat, és ahol Salamon király áldozta fel a sok ezer bikát és juhot, ezzel akarván köszönni a Mindenható jótéteményét. A szikla alatt levő üregbe levezető nyíláson a leölt állatok lecsurgó vérének nyomait mutatják. A szikla sarkán kis aranyozott szekrényben őrzik Mohamed próféta lábanyomát és hajat a szakállából. (Az igazhitű muzulmánok ma is erre esküsznek.) Sok érdekes legenda fűződik e helyekhez, kissé hosszadalmas volna ezeket ismételni. A falakon értékes szőnyegek és régi Koránok láthatók.
A magyar tüzérek csoportképe készül az Omár mecset (vagy Sziklamecset) előtt 1916-ban (Forrás: Fortepan.hu, adományozó Kiesalbach Gyula, képszám: 163971)
Kijövet – a széles lépcsőkön lehaladva – a tőle délre fekvő Aksa-Mecsetbe jutunk. Eltérőleg az Omár-tól, ez inkább Alhambra-stílben épült. Nagy, tágas oszlopcsarnokba jutunk be, közepén lámpák a bejárattal szemben falfestmények, az egész díszei a belső résznek. A mecset azon a helyen épült, hol a Justinián császár által építtetett bazilika állt. Legérdekesebb része – kétségtelenül – a két közvetlen egymás mellett épült oszlop. Oly keskeny a köztük levő nyílás, hogy csak kevés embernek sikerül átbújni rajta, de annak aztán megvan a boldogsága, biztosan a mennyországba jut. Így tartják a moslimok – hát igaz is lehet!
A Templom-tér keleti szélén van a lejárat a föld alatt lévő hatalmas oszlopcsarnokba, ezek az oszlopok tartják a tér nagy részét, e nagy üreg Salamon királynak az istállója volt.
E sok mászkálás után alaposan kiéhezve tértünk vissza a zarándokházba, hol pompás étvággyal ebédeltünk. Délután Jeruzsálem főpapját, a Patriarchát vártuk, ki eljött megnézni a messze idegenből idezarándokolt katonákat, kik a Szentföld védelmében vesznek részt. Sorfalat állva zeneszóval vártuk az ősz főpapot, ki rövid idejű ottidőzés után elhagyta a házat. Másnap a lelkészünk tudatta: a Patriarcha a pápa áldását küldte ránk.
Programunkhoz híven folytattuk utunkat, először a Getsemáne kert tövében levő kis kápolnában hallgattunk misét, itt imádkozott Krisztus az Utolsó este. A kápolna falán lógó fakeresztet Mérő József bajai lakos, gyalog cipelte ide 1868-ban. Mélyen a föld alatt lévő kápolnában van Szűz Mária sírja. A Getsemané kert mellett elhaladva sok ezeréves zsidó temető mellett érünk az Olajfák hegyére. A Mária Magdaléna orosz templomtól nyílik a legszebb kilátás az egész városra. Jeruzsálemet e helyről kell nézni, csodálatos, feledhetetlen látvány. A hegy tövében a Kidron patak völgye a zsidó királyok sírjaival, az egész keleti fal, ami a város szélén végighúzódik a befalazott Arany kapuval és az István kapuval, mögötte a széles templom-tér közepén levő Omár-Mecsettel, szemeinkkel dél felé menve a német Erlöser templom nagy szegletes tornyát pillantjuk meg, mellette a Szent-Sír templomának léggömbalakú kupoláját, balra az Omár-Mecsettől a kövekből összerakott Dávid-tornyot és Jaffa-kaput látjuk.
A Kidron-völgy 1916-ban
(Forrás: Fortepan.hu, adományozó Kiesalbach Gyula, képszám: 163990)
Az igazi panoráma azonban kelet felé nyílik a távolból kéklőszínűnek látszó Holt-tengerre, egész hosszában látjuk, a zöld szalagként beleömlő Jordán-folyóval együtt. A keleti partján fekszik Jericho városa. Az olajfák hegye 800 m magasan fekszik a Földközi-tengertől. A Holt-tenger 394 m mélyebben van a tenger tükrétől. Nyugati részén a hegynek épült az Auguszta Viktoria császárné ház, pompás, római stílben épült palota, ez a legszebb modern épülete Jeruzsálemnek. Kemál Pasa főhadiszállása részére adták át a németek, a hatalmas épületben azonban katonák részére is van hely. Az épület jobb szárnyán levő kápolnának 60 m magas négyszögű tornya van, honnan ideális kilátás van minden irányban.
Déli irányban lefelé jövet a Mennybemenetel kápolnáját érintjük, kis kupolás épület, belül kőkockákkal fedve, semmi dísz, olyan, mint valami zárka. Egy kőlapon hatalmas lábfej-formájú bemélyedés látható. A monda szerint e helyről történt a Megváltó mennybemenetele.
Nem messze a kápolnától a Miatyánk templom négyszögletes, tágas udvarába megyünk. Az udvart körülfutó oszlopos folyosók falain, márványtáblákon 42-féle nyelven van a Miatyánk felírva – köztük magyarul is!
A hegy lejtőjén, egy török őrnagy szívességéből, a föld alatti barlangokat és temetőt néztük meg. A zsidók ide menekültek a rómaiak üldöztetése elől, jól láthatók még a vízlevezető és gyűjtő cisternák. Utunk végére hagytuk a Getsemane megtekintését. A Kidron patak völgyének tartva érünk az orosz Mária Magdaléna templomhoz, gömbalakú, aranyozott tornyain csillogva táncolnak a nap sugarai, a templom a háború alatt zárva van. Pár lépésnyire alacsony kőkapuhoz érünk, lehajolva juthatunk be a kőkerítéssel körülvett Getsemane kertbe. Pazar, szemet gyönyörködtető látvány tárul szemeink elé. Szebbnél-szebb virágok, ciprus, akác és leander-fák díszítik a gyönyörű kis kertet. A kert nevezetessége azonban a 8 drb öreg, vastagtörzsű olajfa, némelyikét téglával, ráccsal kellett védeni és összetartani. Az állítólag Krisztus idejéből származó fák évente hajtanak friss virágokat. A kert őrzője, egy ősz olasz franciskánus barát, ki már évtizedek óta lakik ez emlékezetes helyen, itt ápolja, becézgeti a virágjait és itt tölti le életét távol a világ zajától. A háborúról csak annyiban vesz tudomást, hogy a sok zarándok turista lassanként elmaradozott, csak a buzgó jeruzsálemi hívők látogatják elvétve a kertet.
„A Getsemáné kert” – kép a naplóból Somogyi Lajos képaláírásával
Nagyjából megnéztünk mindent, ami érdekes – később még lesz szó Jeruzsálemről –, és engedve a meghívásnak, a szép, rendezett fekvésű német kolóniában élveztük a német telepesek vendégszeretetét, felváltva játszott a cigány- és katonazenénk. Kellemes hangulatban váltunk el német barátainktól.
Áldozócsütörtökön a katolikus legénység a Szent Sír templomában, az evangélikus és reformátusok a német Erlöser templomában vettek úrvacsorát.
Következő rész: „Ütegeink pompásan megállták a helyüket…”
Összes rész: Somogyi Lajos első világháborús naplója
