Somogyi Lajos első világháborús naplója – 6. rész
1915 májusában a küzdelem váltakozó sikerekkel folyik. Közben egy felrobbant ágyúcső okoz szomorú szenzációt. Miután az oroszok visszafoglalnak egy fontos magaslatot, és közben nem működtek a telefonvezetékek, hősünket a többi telefonistával együtt büntetésül kikötteti a parancsnok. Később is büntetést kap, ezúttal engedély nélküli alvás miatt. Majd pedig kisebesedett lába okoz szinte elviselhetetlen fájdalmakat neki. Szerencsére az orvos megoldja a problémáját. A szívós orosz ellenállás mintha rácáfolna a gorlicei áttörés hatalmas sikereire…
Magyarországon eddig egyetlen magán területen állított első világháborús emlékkeresztről tudtunk. 
Somogyi Lajos parancsnoka a magyar-német fegyverbarátságot élteti – muzsikaszó mellett: szól a Kék nefelejcs és a Wacht am Rhein, s bőven jut a sörből is mindenkinek. A pécsi 19-es honvédek dicsérete: az orosz megadja magát, ha velük kerül szembe. Hány Somogyi nevű szolgál az ütegben? A naplóíró szerencséjére rajta kívül több is… Egy fából készült ágyúval próbálják az ellenséget megtéveszteni. Döntő siker nincs, de 1915 áprilisának a végére sikerül elfoglalni a fontos Ostry magaslatot…
A település a Duna közelében 1882–83-ban jött létre a Pancsova–Tárcsó közötti út mentén, a vojlovicai erdő melletti ármentes területen. Lakosainak egy része – szlovákok (566 fő) és németek (500 fő) – az egykori árvízkárosult marienfeldiek közül került ki, akiket 1865–1869 között telepítettek az aldunai réti földekre. Az 1867–70-es és az 1870–71-es téli, valamint az 1876-os tavaszi rendkívüli áradások azonban megsemmisítették az új telepeket. Hozzájuk csatlakozott 1883-ban 200 bukovinai székely család Andrásfalváról, akiknek idetelepítésében fontos szerepet játszott Thomka Károly (1829–1905) református lelkész. Az első világháborúban az újonnan létrejött település 41 fia halt hősi halált.
1915 márciusában tovább folytak a kárpáti téli csata küzdelmei, melyekben Somogyi Lajos ütege az osztrák–magyar Hofmann-hadtest kötelékében, a német Dél hadsereg (Südarmee) alárendeltségében harcolt az oroszok ellen. A naplóíró gyakran élvezi a német bajtársak vendégszeretetét, akiknek „nagyszerű fedezékük van, kályhával, 2 ablakkal” ellátva. Még szivarral is megkínálják a kedves magyart. A Südarmee parancsnoka, Linsingen tábornok is meglátogatja őket és nagyon barátságosan elbeszélget velük. A hónap végén Somogyiék ütege új helyre települ át.
„Ezen zlj (II.) veszteségei felülmúlják a két első vonalbeli zlj vesztségeit, igen tetemesen” – rögzíti a szatmári 12. honvéd gyalogezred ezrednaplója az 1917. május 23-i harcokról szóló összegzésében. Az említett két zászlóalj Kostanjevicától délre húzódó védőszakaszokban volt állásban ezen a napon. A két alakulat több megújuló ellenséges támadást is visszavert, azonban a bejegyzés szerint a szatmári honvédek II. zászlóalja mégis nagyobb veszteségeket szenvedett el. Ők pedig tartalékban kezdték a napot…
Vidám az élet a tüzérségnél: sütés, főzés, pihenés – ellenségre tüzelés… Hullámzó küzdelem, előrenyomulást visszavonulás követ, és fordítva. Sok a beteg és a sebesült: a naplóírónak is meggyűlik a baja néhány körmével… Ukrán női önkéntesek is feltűnnek a fronton. Hősünk előbb ordonánci feladatokat kap, majd telefonista lesz. Mivel az orosz erősen elsáncolta magát, igen nehéz az előrejutás. Így ér véget 1915 februárja…
A rejtélyes cím két levélre utal, amelyek a Hadtörténelmi Levéltár őrizetében találhatók, az egykori Honvéd Főparancsnokság irattárában. Mindkettő az I. világháború derekán, 1916-ban, illetve 1917-ben íródott, és meglehetősen bizarr, mondhatni észbontó ötletekkel véli megvalósítani a győzelmet…
1915 januárjában a Vereckei-hágónál hősünknek a gyomorhurutjára kakaót rendelt az orvos, kérdéses azonban, hozzájut-e a „gyógyszerhez”. Amúgy a katonák viszonylagos jólétben élnek, míg a zsidó árusokat el nem távolítják a csendőrök a front közeléből… A térségbe német csapatok érkeznek segítségül az oroszok visszaszorítására. Heves harcok után ez végül 1915. február elejére sikerül. Somogyiék ütege átlépi a galíciai határt és búcsút int Magyarországnak…
A Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegyékből sorozott M. Kir. 12. honvéd gyalogezred hadiútjában két alkalommal is nagy szerepet játszott a május 23-a. 1915-ben ezen a napon Placzkowice-Kozineki térségében lezajlott harcok emlékére ez a dátum lett az alakulat ezrednapja. A 
Legutóbbi kommentek