Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 8. rész
1915. április elején a nyolcas huszárokat bizony leszállítják a lovakról, hiszen a háború jellege alapjaiban változott meg. Be kell bújniuk a lövészárokba, először csak gyakorlatképpen, később már gyalogsági feladatokat is kapnak. Ráadásul ez még a Kárpátokban történik, ahol a szokatlan körülmények mellett az időjárás is megnehezíti az életüket. 1915. május 9-én aztán a 31. gyaloghadosztállyal együtt újra vonatra szállnak kapitány Forster huszárjai, hogy részt vegyenek egységük támadásában, amely során a gorlicei áttörést követően visszavonuló cári orosz hadsereg alakulatait üldözik.























A közel-keleti térség első világháborús harcait
1914–1915 fordulóján a 8-as huszárok továbbra is a háború hétköznapjait élik, de a tétlenséget – amit részben a télies időjárás is okoz – nehezen viselik, hiszen a lovasságnak a mozgás a lételeme. Békés körülmények között telik az első harctéri karácsonyuk is. Ebben az időszakban a 31. hadosztály gyalogezredei sem vesznek részt komoly harcokban. Fordul a helyzet február végén, amikor a hadosztályt újra a Kárpátokba szállítják.
1996 januárjában adományozás útján került gyűjteményünkbe az alább bemutatott katonafüzet. Egykori tulajdonosáról így jóformán csak annyit tudunk, amennyit a könyvecske az alább idézett részen kívül elárul róla: mindösszesen annyit, hogy 1919. szeptember 12-én a dél-olasz Leccében szignálta Az élet a lövészárokban című költeményét. A füzetecske leglényegesebb bejegyzése a háborús karácsonyokra vonatkozik. Ezt közöljük az alábbiakban.
A nyolcas huszárok hadosztályukkal ismét visszavonulnak az orosz nyomás elől a Kárpátokig, ahonnan ezúttal vasúton dobják át őket a front másik veszélyeztetett szakaszára, Lengyelországba. Közben – mivel számottevő veszteségük nincs – a pótlásokkal egészen tekintélyes lesz létszámuk. A vasúti szállítás alatt Katowice pályaudvarának méretét és forgalmát is megcsodálhatják. A hadosztály német alárendeltségbe kerül, gyalogezredei komoly harcokban vesznek részt, a hadosztálylovasság – feladatából adódóan – inkább csak a kényelmetlen oldalával találkozik a háborúnak, nem a veszélyessel.
IV. Károly trónörökösként és uralkodóként is
A nyolcas huszárok rohama elmarad, helyette egyéb megpróbáltatások jönnek. Kapitány úr Forster huszárjai a 31. gyaloghadosztály Lemberg környéki harcaiban vesznek részt, szerencsére komolyabb veszteség nélkül. A betegség ugyanakkor nem válogat, a hadosztály csapatait megtizedelő kolera még a századparancsnokot is megkörnyékezi, de szerencsésen átvészeli a kórt. A komarnói csata után a hadosztály egészen a Kárpátokig vonul vissza, ahonnan a sorok rendezése után ismét támadás következik, ennek súlyát a gyalogosok viselik, a hadosztály-lovasság – feladata szerint – felderít, biztosít.
1924. január 3-án terjedelmes cikk látott napvilágot a bécsi Arbeiter-Zeitung, az osztrák szociáldemokraták központi pártlapja 2. oldalán Conrad bűne címmel. Az írás névtelen szerzője ebben azzal vádolja az egykori Osztrák–Magyar Monarchia legendás vezérkari főnökét, hogy bár lehetősége lett volna a küszöbön álló világháború kirobbanását megakadályozni, ő ezt a lehetőséget szándékosan elmulasztotta kihasználni. A cikk megjelenésének apropóját nyilvánvalóan az szolgáltatta, hogy az előző esztendő végén került a könyvkereskedések polcaira Conrad tábornagy visszaemlékezéseinek IV. kötete, mely a Nagy Háború kitörésének időszakát dolgozza fel.
A hadosztálylovasságul beosztott nyolcas huszárok vonatra szállnak és – rövid magyarországi pihenővel – az orosz harctérre vonulnak. Budapesti tartózkodásuk alatt több ismert emberrel is találkoznak. A közhangulat még a háború elejét idézi. Az orosz fronton már más a helyzet: Lemberg alatt az 1. és a 2. század egyesítve tevékenykedik az osztályparancsnok vezetésével. Szükség is van az erőre, mert 1914 szeptemberében véres csaták dúlnak a környéken és a hadosztálylovasságnak is kijut a felderítésekből és védőharcokból.
Az első világháborúban szinte valamennyi magyar családot érte valamilyen veszteség: hadbavonult családtagok megsebesültek, megbetegedtek, vagy elestek. Voltak olyan családok, amelyek több tagjukat is elvesztették: így jártak a zentai Szabadosék is, akiknek a harcok során két fiuk is hősi halált halt.


















Legutóbbi kommentek