Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 13. rész
Forster kapitány 1916-ban többször is megbetegszik, közben százada egy ideig ismét hadosztálylovasság lesz. Őt magát egy időre a szabadkai négyes huszárokhoz vezénylik, ahol a gyalogosított huszárokból alakított lövészosztály parancsnokaként az erdélyi havasokban harcol. 1917 áprilisában aztán visszakerül ezredéhez, de marad a hegyekben, ahol eleinte csupán árokszolgálatot látnak el, ám 1917. augusztusában már orosz lövészárkokat kell megrohamozniuk, véres veszteségek árán...
Szabadka földrajzi fekvésénél fogva fontos közlekedési csomópont volt: itt futott össze a Budapest–Zimony észak-dél irányú, valamint a Nagyvárad–Szeged–Zombor–Eszék kelet-nyugat irányú vasútvonal. Ezek a vasútvonalak a háború során stratégiai fontossággal bírtak a csapatok és az utánpótlás szállításában, a hadszíntérről pedig a sebesülteket és a betegeket vitték a hátországban kialakított hadikórházakba. Szabadkán is hadikórházakat hoztak létre, amelyekbe a szerb hadszíntérről már 1914 augusztusában megérkeztek az első sebesültek, akik közül többen belehaltak sérüléseikbe. Gondoskodni kellett a hősi halottak eltemetéséről…
1916 tavaszán tovább folytatódik az orosz harctéri szolgálat, időnként a lövészárokban, időnként a front mögött. A nyolcas huszárokat továbbra is elválasztják lovaiktól (utóbbiak mezőgazdasági munkát végeznek, míg lovasaik gyalogos szolgálatot látnak el). Forster százados ismét találkozik régi ismerősével, Andrássy Gézával. A már-már békebeli idillt a Bruszilov-offenzíva töri derékba, amely a nyolcas huszárok arcvonalát is hátrébb nyomja, majd rövid ideig a népfelkelő lovasdandár tartalékaként vívnak szuronyharcot, súlyos veszteségeket szenvedve.
A történelem érettségi tételek képzeletbeli népszerűségi listáján valószínűleg nincs az élmezőnyben a dualista Osztrák–Magyar Monarchia felépítésével és működésével kapcsolatos kérdéskör. Nem véletlenül: a kiegyezés révén létrejött bonyolult államstruktúra megértése már a kortársak többségének is komoly fejtörést okozhatott… Annyit mindenesetre a mai diákok is bizonyosan megjegyeznek a tananyagból, hogy ez a dualizmus azt jelentette: a birodalom két részből állt, úgymint Magyarországból és Ausztriából, vagyis minden alattvaló vagy magyar állampolgár volt, vagy osztrák. Vagy mégsem? Képzeletbeli diákunk bizonyára meglepetéssel értesülne, hogy akadtak Ausztria-Magyarországnak olyan polgárai is, akik sem Ausztriában, sem Magyarországon nem éltek. Mivel létezett ennek a dualista államnak egy olyan darabja is, amely jogilag sem Magyarországnak, sem Ausztriának nem volt a része. (Vagyis ez esetben tertium igenis datur….)
1915 őszén a nyolcas huszárok immár sereglovassággá alakulnak, ebből az alkalomból ismét trónörökösi szemlét kapnak, ahol igazán jó benyomást keltenek. Október 20-án azonban váratlanul újból állásba kell vonulniuk, ahol gyalogságként állnak helyt. Utána ismét pihenő, ahol egy zongora miatt támad kisebb kellemetlenségük. Forster százados egy balesetben megint megsérül. Míg lábadozik, huszárjai újra a lövészárokba kerülnek, ahová csak részleges felépülése után tudja követni őket.
Az első világháború alatt már 
1915 júliusának közepén Forster kapitány első háborús szabadságára megy, ahol megtapasztalja a hátország valóságát. Ezt követően szinte kedve támad visszatérni huszárjai körébe, ahol egy darabig búcsút mondanak a szép lovaséletnek és ismét dekungokba bújnak, Brody környékén. Az újabb felderítőszolgálatok során Forster százados egy balszerencsés ugratás következtében megsérül és a trénnél időzik. Közben Wodiáner főhadnagy a 2. századdal lovasrohamot hajt végre, amint azt a huszárokhoz illik. Meg is sebesül, ki is tüntetik….
A berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. Az Oszmán Birodalomtól birtokba vett tartomány az elkövetkező évtizedekben óriási fejlődésen esett át, aminek szerves részét képezték a polgári és katonai célú építkezések. Utóbbiak történetéről, és ma is fellelhető emlékeiről szól Manuel Martinović 2022-ben megjelent kötete.
1915 nyarán Galíciában a nyolcas huszárok ismét mozgóháborúba kerülnek, felderítő lovasságként tevékenykedve csapnak össze a visszavonuló kozákokkal. Az üldözés során több találkozóharcot vívnak, veszteségeket is szenvednek. Véletlenszerűen találkoznak Vilmos császárral és sikeresen óvják meg a fogságba eséstől az óvatlanul előre hatoló vezérkari főnököt és törzsét is.
Egy emlékművel kapcsolatos kutatás során fedeztem fel egy képet és ismertem meg amatőr készítőjének a nevét. Akkor még ez a név nem mondott semmit. Némi kutatómunka után viszont egy rendkívüli embert, katonát, a gyermekeit és családját nagyon szerető „Apuskát” ismerhettem meg benne. Dr. Szemenyei Kornél harctérről gyermekeinek írt levelei közül kettő megjelent Az Én Ujságom című korabeli gyermeklapban is.
Legutóbbi kommentek