Néhány héttel a sikeresen végrehajtott caporettói áttörés után, 1917 novemberében, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója (I.) IV. Károly látogatást tett az Isonzó mentén, amelynek során ellátogatott a Doberdó-fennsíkra és a Monte San Gabrielére is….
Az uralkodó látogatásáról megjelentek ugyan írások a korabeli napilapokban is, de a legnagyobb részletességgel egy tábori újságban, A Négyes Honvédek Tábori Lapjában számoltak be róla. A Jámbor Lajos által szerkesztett kiadvány 1918 januárjában megjelent III. évfolyamának 1-2. összevont számában maga Kratochvil Károly - aki a Doberdó-fennsík védelmében a magyar királyi nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnokaként, a Monte San Gabrielén pedig megbízott dandárparancsnokként szolgált - számolt be a látogatásról. Ez azért is volt különösen érdekes, mert ő volt az, aki az egykori harcok helyszínén kalauzolta az uralkodót, és ismertette az ott történt eseményeket.
A Négyes Honvédek Tábori Lapja III/1-2. számának címlapja
„November hó 15-én reggel 8 h-kor azt a távirati parancsot kaptam, hogy dél. 10 órakor a codroipoi híd keleti részén legyek s ott Ő Felségénél, szeretett királyunknál jelentkezzem. Feladatom lesz, hogy a Mt. S. Michele és a Mt. S. Gabriele harcairól előadást tartsak. Büszke voltam erre a kitüntető feladatra, örömest vállalkoztam rá, annál is inkább, mert részt vettem az összes michelei harcokban, s a Gabrielén és így e harcokról lelkesedéssel, pontosággal és odaadással igazi képet adhattam Ő Felségének.
szentkereszthegyi Kratochvil Károly
(forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára)
Automobillal indultam a codroipoi híd keleti részéhez. Elég csípős hideg reggel volt. A hídon keresztül szembe jöttek a nehéz 30 és feles ütegek, számtalan más vonat, melyek az előnyomuló hadseregek után vonultak. Tíz óra harminc perc lehetett, amidőn két automobilon megérkezett Boroevic hadseregcsoportpar[ancs]nok Le Beau vezérkari főnökével. A kegyelmes úrnál jelentkeztem. A kegyelmes úr szintén Ő Felségénél akart jelentkezni. Körülbelül 11 óra lehetett, amidőn Codroipo város felől automobil közeledett. Benne ült Lobkowitz herceg, Ő Felsége főszárnysegéde, aki Boroevic kegyelmes úrnak azt jelentette, hogy Ő Felsége várja a kegyelmes urat Codroipo város nyugati részén. Erre automobilba szálltunk s Codroipo városba mentünk. Ott volt Ő Felsége, Jenő főherceg, mindketten kíséretükkel, Báró Arz vezérkari főnök, Gramont német tábornok, Lobkowitz hercegen kívül még gróf Hunyady szárnysegédtiszt. Jelentkeztem Arz tábornok vezérkari főnöknél, továbbá Lobkowitz herceg tábornoknál, azután Ő Felségénél, aki jelentésemet kegyesen fogadta. […] Itt Jenő főherceggel és Boroevic hadseregcsoportpar[ancs]nokkal Ő Felsége egy kis téren tanácskozást tartott; mikor ez megtörtént, automobilra szálltunk és a rengeteg hátrahagyott olasz hadianyagon keresztül utat törve, elindultunk. Ezen úton, amely Palmanova felé vezetett, még sokkal több hadianyag, ágyú, kocsi, felszerelési cikk, összetört fegyver, lőszer feküdt, mint azon a vonalon, amelyen az ezred napokkal ezelőtt a Tagliamento felé haladt. Kígyóvonalakban csak óvatosan lehetett ezeken az ágyúkon és feldőlt kocsikon keresztül utat törni és előre menni. A csapatok mindenütt az úton, amikor meglátták Ő Felsége automobilját, nagy örömmel és sapkalengetéssel fogadták szeretett legfőbb hadurunkat és a határon átlépve, minden község és minden város zászlódíszben volt.
Elhagyott hadianyagok az úton
(forrás: Wikipedia)
Rendeltetési helyünkre érkezve, szállóban kaptam elhelyezést. Ő Felsége, valamint kísérete az udvari vonaton lakott. Este 7 órára udvari ebédre voltam hivatalos. Az ebéden Miksa főherceg szeretetreméltóan elnökölt s jelen voltak még Félix pármai herceg, Kállay Erzsébet, Ő Felségének, királynénknak udvarhölgye, egy württembergi herceg, Gramont német tábornok, Arz vezérkari főnök, Eszterházy gróf, Zita királynénknak főudvarmestere, s az udvartartás többi méltóságai, élükön a mindig jókedvű, jószívű, elmés Lobkowitz herceggel, aki nagy előzékenységgel teljesítette főudvarmesteri teendőit. Az udvari ebéd feltűnt egyszerűségével. Ebéd alatt is jöttek-mentek a vezérkari főnöktől kezdve azok a referensek és hivatalos közegek, akiknek Ő Felségének jelentést tenni és parancsokat végrehajtani kellett. Ez minden nap így ment a késő éjjeli órákig.
IV. Károly
(forrás: Wikimedia)
Másnap reggel már hét óra 30 perckor elindultunk több automobilban és Gradiskán keresztülmentünk az olaszok által épített és mesteri módon karbantartott úton a Mt. S. Michelére. Nagy hatást gyakorolt rám, hogy eljöhetett az a pillanat, amelyben azon területen mehettem, ahol azelőtt majdnem két és fél esztendőn át az ellenség volt és úrnak érezte magát. A Mt. S. Michele nyugati kúpja alatt az automobilok megálltak s Ő Felsége kiszállt. Megérkezett működésem pillanata. Felvezettem Ő Felségét a Mt. S. Michele nyugati kúpjára és elkezdtem előadásomat. Leginkább a S. Martino del Carso és a Michele nyugati kúpjának harcairól beszéltem, azokról a fényes harcokról, amelyek főleg a 4-ik honv. gy. e. történelmének képezik arany lapjait; ahol 1915. október 14-én Schmidt főhadnagy százada kézi tusában oly fényesen verte vissza az ellenséget és 1915. október 16-án a 4-ik ezrednek a két zlja, a Mayer és Siposs zlj. öt olasz ezred által végrehajtott négy hatalmas támadást vert vissza kézi tusában; azután azon ellentámadásról beszéltem, amelyet a 4-ik ezred két zlj-a parancsnokságom alatt október 22-ről 23-ra virradó éjjel végrehajtott, amidőn az ellenség vonalát, amely már S. Martinohoz közeledett, áttörte és többszörös fényes éjjeli támadással visszavetette, visszafoglalta a Mt. S. Michele nyugati kúpját és olyan állásokat szállt meg, amelyek addig, amíg a Mt. S. Michelét tartottuk, ellenállottak minden támadásunknak.
San Martino del Carso 1917-ben
(forrás: MNL VML)
Az olaszok veszteségei S. Martino del Carso-nál, valamint a Michele körül nagyok lehettek, mert a Gradiskán levő olasz temető feltűnik nagy terjedelmével és a katonasírok tömegével. A nyugoti kapun az olaszok egy emlékkövet állítottak fel, amelyen olasz írással írva van: »Itt harcoltak a magyarok az olaszokkal és a halálban egyesülve, békésen feküsznek.« – Ezt a követ legelőször Miksa főherceg pillantotta meg, aki megmutatta Ő Felségének s Ő Felsége nagy érdeklődéssel olvasta.
IV. Károly a Monte San Michelén
(forrás: fortepan.hu)
A nyugati kúpon át vezettem Ő Felségét a középső kúpra, ahol az olaszok a maga nemében egyedülálló óriási földalatti kavernát építettek folyósokkal és alagutakkal, amelyben egy ezred is elfér. Az olaszok kitűnő kőmunkások lévén, mesterművet alkottak sokféle kirohanó kapuval, melyek elősegítik, hogy sürgős esetben az alagútban levő megszálló őrség gyorsan kijuthasson. Hogy e kirohanó kapuk repülő megfigyelőink által észrevehetők ne legyenek, ügyesen voltak szövettel leplezve, amely szövet szikla módjára meg volt festve.
A régi állásunk mentén átvezettem Ő Felségét a Mt. S. Michele északi kúpjára, ahol a terepet magyarázva megmutattam a Haláldombot. Az északi kúpon volt legfeltűnőbben látható az irtózatos nehéz tüzérségi tűz nyoma, a nagy tölcsérek, amelyeket az olasz nehéz tüzérség akkor vágott, amikor félkörben a tüzet a 20. ho. hős védőire összpontosította. A tüzérség ereje olyan nagy volt, hogy az eltemetett hősöket is kiemelte sírjukból és csontjaikat szétszórta. Számtalan sok apró kereszt jelzi azokat a helyeket, ahol az eltemetett hősök meghalványult csontjai a Karszt-kövek között újra napfényre jutottak. A Mt. S. Michele északi kúpjáról Ő Felségének megmutattam az egész környéket, a Vallone völgyet, a Faiti Hribet, Lokvicát, Konstanjevicát s említettem, hogy itt volt hadtestparancsnokunk József főherceg, kinek székhelyét repülőgépekről bombázták, nehéz ágyúkból lőtték; magyaráztam a Mt. S. Michele északi lejtőjén lefolyt harcokat, mutattam Peteánót, Boschinit, az Isonzot és a kellemetlen Mt. Fortint, ahonnan oldalozó ágyútűz vette célba a Mt. S. Michelén, különösen a Nordhangon küzdő 4-es honvédeket.
Az uralkodó a Monte San Michelén
(Forrás: MNL VML)
Itt volt alkalmam megmagyarázni Ő Felségének, hogy az olaszok eleinte nagy tömegekkel igyekeztek frontunkat áttörni és midőn ez nem sikerült, várszerű harccal közeledtek állásainkhoz s onnan törtek előre, s amikor ez sem sikerült, kormányozható léghajókból bombázták állásunkat s legutóbb földalatti aknaharcokkal igyekeztek a Mt. S. Michele Nordhangon áttörni, – de vállalkozásiak kudarcot vallottak honvédeink hősiességén. Négy tölcsér óriási robbanással keletkezett akkor, amikor a négyes honvédek május havában állásban voltak, s az ellenség mindannyiszor véres fejjel veretett vissza, amikor a robbanással keletkezett óriási tölcséreket akarta megszállani. A remélt siker kudarccá változott: semmi eredményt sem tudtak elérni.
Ecseteltem Ő Felsége előtt azokat a nehéz viszonyokat, amelyekben 1916 március havában volt az ezred, amidőn heteken keresztül esett az eső s március 10-től 15-ig az állásban vízben állva, ülve s feküdve, 15-én egy nagy támadást vertek vissza az „agyagemberek” Schilhán főhadnagy parancsnoksága alatt.
És hogyan nézett ki most a terület?! Az olaszok utakat, barakkokat építettek, minden utat lepleztek és a S. Michele keleti lejtőjén egy új betonállást építettek. Az északi lejtőn tüzérségi megfigyelő állás volt, ahonnan látni lehetett mindazokat a műveket, amelyeket az olaszok abban a reményben alkottak, hogy a S. Michele örökké az övék marad. Jelentést tettem arról, hogy mily gyér volt a mi ho.-unk vonala, hogy tulajdonképpen minden ezred rajvonala csak egy hézagos, gyéren megszállott vonalat képzett, mely mögött kevés tartalék állott és ezen csekély erőknek mégis sikerült megállítani az olasz emberáradatot és ötnegyed esztendeig megvédeni a M.S. Michele területét. A Mt. S. Michele utolsó napjait is előadtam, amikor éppen a 4-ik honv. gy. e. két zlj-a ellentámadásba ment át, a kúpot visszafoglalta, de ekkor felsőbb parancs érkezett, hogy a Mt. S. Michelét Görz eleste folytán ott kell hagyni.
Ő Felsége előadásomat kegyesen hallgatta, nagy érdeklődéssel kérdezősködött az ezredek harcai felől és megjegyezte, hogy a 20. ho. nagyszerűt művelt hős harcaiban.
A Mt. S. Michele északi kúpjáról visszamentünk arra a helyre, ahol az automobilok vártak és ez alkalommal Ő Felsége átnyújtotta nekem az általa már adományozott kitüntetést: a Vaskorona-rend második osztályát.
Innen automobillal S. Martinoba mentünk, azután a 197-es számú kúpra, ahol Ő Felsége megtekintette a 39-ik ezred harchelyeit, amely alkalommal Pintér százados szolgált magyarázatokkal. Ő Felsége érdeklődéssel hallgatta az előadást, annál is inkább, mert a 39-ik ezredben a háború előtt Ő Felsége is szolgált. […]
Másnap reggel automobillal Görz felé indultunk, ekkor Ő Felsége automobiljához rendelt s átvettem a vezetést. Ő Felségét Görzön keresztül Salcanoba vezettem, abba a városba, amelybe a 4-ik honv. gy. e. a gabrieli hős harcok után legelőször nyomult be. A szerpentinen az összelőtt Salcanon keresztül megmutattam Ő Felségének a Gabrielét s előadást tartottam a Gabriele nyugati lejtőjéről. Innen látható volt a Stützpunkt Nord, a Mt. Santo s a sabotinoi kavernák. Sok hadianyag hevert még az út mentén és bizonyos aggodalommal figyeltem az úton a veszedelmes olasz kézigránátokat, petárdákát, melyek a legkisebb lökéstől is felrobbannak és összeszorult a szívem arra a gondolatra, hogy egy ilyen haláleszköz esetleg bajt okozhatna. […] A doli nyergen, ahol még olasz halottak is hevertek, elvezettem Ő Felségét az u. n. Geschützkavernához, amelyet az 1-ső és 3-ik ezred felváltva tartott megszállva és amelynek útja, minthogy mindenfelől belátható, igen veszedelmes volt.
A Geschützkaverna bejárata
(Forrás: MNL VML)
Az olaszok a Geschützkaverna tetején voltak és onnan fenyegették állandóan a kaverna bejáratát. Gyönyörű és szép volt a Geschützkaverna védelme, tartása, de azért sokkal nehezebbek voltak a harcok a Gabriele szakasz déli részében a Stützpunkt Nordnál, a 468. sz. magaslaton és magán a Trigonométeren, ahol a honvédek teljesen fedezék nélkül voltak kitéve az ellenség irtózatos bomba- és tüzérségi tüzének és az idő viszontagságainak: itt harcolt a 4-ik és a 17-ik honv. gy. e. Itt újra friss babérokat aratott a 4-ik honv. gy. e. hősi gyönyörű harcaival.
A Stützpunkt Nord
(Forrás: MNL VML)
Ő Felségét nem igen akartam a Geschützkaverna körül vezetni, mert még számtalan kézigránát, petárda, mindenféle hadianyag hevert a földön és itt szintén szerencsétlenség történhetett volna. Levezetve Ő Felségét, automobilon Ravnicán keresztül a 408-as magassági ponthoz mentünk, ahonnan futóárok vezetett fel a Mt. S. Gabrielére. A 408-as számú pont minden oldalról belátva, belőve, az ellenség által elzárva, a halálnak mezeje volt. Itt kiszállt Ő Felsége és vezetésem alatt eleinte a futóárokban, később a terepen keresztül egyenesen azon kúpra vezettem, ahonnan látni lehetett a Sveta Katerinától kezdve azt a harcterületet, ahol a 4-ik honv. gy. e. harcolt. Itt jelentést tettem ezekről a nehéz harcokról és a 4-ik h. gy. e. vállalkozásairól. Az első szeptember végén Szűcs százados parancsnoksága alatt volt, midőn zlja rohamosztagokkal támadt; elfoglalta a Stützpunkt Nordot, a 468-as pontot és hat olasz tisztet és 400-on felüli foglyot ejtett, géppuskákat zsákmányolt.
A második vállalkozás okt. 24-én, az offenzíva első napján ment végbe vezetésem alatt. Ennek fő célja volt az ellenség erőinek lekötése. Ezt ismét Szüts szds hajtotta végre, megint kétszázon felüli foglyot ejtve és az ellenséges erőket lekötve. Megmagyaráztam Ő Felségének, milyen nehézségek uralkodtak annak folytán, hogy az ellenség az összekötő utakat, főképpen a déli szakasz felé vezető utakat állandóan bomba-tűz alatt tartotta és mert az ellenség kézigránátokkal akadályozhatta meg a felváltásoknál a bejutást a rendelkezésre álló kevés kavernába.
A 468-as magaslati pont a Monte San Gabrielén a harcok után
(Forrás: MNL VML)
Előadtam, hogy a nehéz bombatűz mennyire megnehezítette az utánpótlást és a fényszórók minden irányból jövő éles fénye éjjel is majdnem lehetetlenné tette az utánszállítást, a munkát és a sebesültek elszállítását. Még ott feküdt az elesett hősök egy része, kiket eltemetni nem lehetett. Ő Felsége minden egyes halottnál megállva és sapkáját levéve rövid imát mondott s meghatva nézte elesett hős katonáinak maradványait. Megindultan néztük, hogy ifjú, szeretett, imádott Királyunk minden egyes elesett, hős katonájánál megállott és meghatva mondott érte imát. Nem hiába ontotta vérét, hős harcainak eredménye volt a diadalmas offenzíva egy jól felszerelt ellenség ellen és egy király mondott hűlt teteménél érte imát!
Ő Felsége nagy érdeklődéssel hallgatta előadásomat s ismételten elismerőleg szólt a 20-ik ho. harcairól. Nagy érdeklődést tanúsított Gramont tábornok is. Meggyőződésem, hogy a nyugati harctér harcai semmivel sem nehezebbek és bizonyos tekintetben könnyebbek voltak, mint azok a harcok, amelyek a Mt. S. Michelén, S. Martino del Carsonál és a Mt. S. Gabrielén folytak.
Visszamenet Ő Felségét levezettem a Mt. S. Gabrieléről. Ő Felsége még az automobilon is igen sok részletdolog iránt érdeklődött, melyekről örömest és őszinteséggel adtam felvilágosítást. Ő Felsége, midőn automobiljából kiszállt, megköszönte előadásaimat s azt mondta: - Viszontlátásra!”
A látogatás során fogalmazódhatott meg a gondolat Kratochvil Károlyban, hogy emléket állítson a harcok helyszínén az alakulatában harcoló honvédeknek, s utasíthatta ezrede utásztisztjét az emlékművek elkészítésére. Gazdag főhadnagy vezetésével később el is készült a négy emlékgúla, amelyek ma is őrzik az egykori négyesek emlékét.
