Háborús emlékek négy frontról

2023.06.18. 12:14 :: PintérTamás

Somogyi Lajos és naplója

Rendhagyó bejegyzés következik. Új sorozatot indítunk a jövő héten: Somogyi Lajos, a 4. hegyi tüzérezred katonája naplóját fogjuk heti részletekben közreadni. A budapesti szűcsmesterből lett tüzér az első világháború négy frontján is megfordult az alakulatával. Az orosz, olasz és a szerb hadszíntér után a palesztinai bizonyult számára a legkülönlegesebb élménynek. Szerencsésen hazatérve különleges képes naplót szerkesztett, amit most a lánya a rendelkezésünkre bocsátott. Román Panni rendkívüli személyiség, aki közelről ismerte és ismeri a XX–XXI. századi Budapest művészvilágát. Találkozásaink során sokat mesélt nekünk az édesapjáról, az életükről is. A beszélgetések egy részét rögzítettük is, amelyekből már osztottunk meg részletet blogunk Facebook oldalán. Mai személyesebb hangvételű bevezető posztunkban Somogyi Lajost és a naplóját a vele készült beszélgetés segítségével is mutatjuk be.

 

A családi háttér

Somogyi Lajos 1893. augusztus 27-én született Budapesten. A nemesi eredetű Somogyi család a történetét a középkorig vezette vissza, amiről a „Hollósy” előnév is tanúskodott, bár ezt csak időnként és néhány tagja viselte. Somogyi Lajos szülei még vidéken születtek: édesapja, Somogyi István a Győr vármegyei Felpécen, édesanyja, Mesterházy Anna pedig a Vas vármegyei Nemesmagason látta meg a napvilágot.

Az evangélikus vallású szülők 1889. november 24-én Budapesten a Deák téri evangélikus templomban kötöttek házasságot. Ekkor már a fővárosban éltek és a Király utca 31-ben laktak. Somogyi István foglalkozása a házassági anyakönyvben már szűcsként van bejegyezve. A házasságból négy gyermek született. István (1888) és Anna Irén (1890) után Lajos a harmadik gyermek volt, akit még József (1899) követett.

Somogyi Lajos keresztelési anyakönyve Somogyi Lajos keresztelési anyakönyve
(Forrás: Budapest, Deák téri evangélikus egyházközség magyar anyakönyve, familysearch.org)

Lajos a VI. kerület Király utca 16. szám alatt látta meg a napvilágot, az öccse születésekor már a VII. kerület Síp utca 3. szám alatt élt a család. A kispolgárrá vált szülők gondoskodásáról és viszonylagos anyagi jómódjáról tanúskodik, hogy gyermekeik iskoláztatására törekedtek. Anna és Lajos is a budapesti Deák téri evangélikus polgári iskolába járt, Lajos 1899–1903 között végezte el az elemi iskola négy évét. Ezt követően 1904–1906 között az evangélikus főgimnáziumban tanult.

Somogyi Lajos (a kép jobb oldalán) futballmezben valamikor az 1910-es években. Nagyon szerette a labdarúgást, a fronton is rendszeresen futballoztak, ahogy majd a naplóban is olvasni fogjuk Somogyi Lajos (a kép jobb oldalán) futballmezben valamikor az 1910-es években. Nagyon szerette a labdarúgást, a fronton is rendszeresen futballoztak, ahogy majd a naplóban is olvasni fogjuk (Forrás: Somogyi Lajos hagyatékából, Román Panni jóvoltából. Fotó: Juhász Balázs)

Lajos végül István bátyjához hasonlóan az édesapja mesterségét követte és szűcsmester lett. Nővére, Somogyi Anna Irén, Somogyi Nusiként vált ismert és népszerű színésznővé, s a két világháború között az emancipált nőideál egyik megtestesítőjévé, aki lovas- és autóversenyeken is indult.

Somogyi Nusi az extravagáns színésznő 1922-ben készült fotója Somogyi Nusi, az extravagáns színésznő 1922-ben készült fotója
(Angelo: Somogyi Nusi cigarettával, 1922. Forrás: Mai Manó Ház Facebook oldala, Magyar Fotográfiai Múzeum)

Öccse, József szintén tanult, orientalista lett, doktorált, az 1920–30-as években a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti múzeumban dolgozott, majd elhagyta az országot és az Amerikai Egyesült Államokban élt.

A háborús évek

Az első világháború kitörését követően Somogyi Lajos 1914. október 26-tól teljesített katonai szolgálatot. Eredetileg Budapest házi ezredéhez, a cs. és kir. 32. gyalogezredhez vonult be, ahonnan átvezényelték a 4. hegyi  tüzérezredhez, amelynek az első ütegénél szolgált a háború idején.

1914. december 24-től teljesített frontszolgálatot telefonistaként a tüzéregységnél előbb az orosz, később az olasz, majd a szerb fronton. 1916 márciusában indult az ütege Palesztinába. Ekkor már tizedes, 1917-ben a szakaszvezetői rendfokozatig emelkedik.

Somogyi Lajos 1916-ban Jeruzsálemben trópusi sisakban készült fotója, amelyen tizedesi rangban látható Somogyi Lajos 1916-ban Jeruzsálemben trópusi sisakban készült fotója, amelyen tizedesi rendfokozatban látható (Forrás: Somogyi Lajos naplója)

1915 őszén, még Szerbiában kiérdemelte a Bronz Vitézségi Érmet, amiért a heves ellenséges gyalogsági, illetve tüzérségi tűz közepette a megrongált telefonvezetéket helyreállította, s ezzel lehetővé tette az irányzást (tűzvezetést).

Palesztinában 1917 márciusában az első gázai csatában tanúsított helytállásáért az Ezüst Vitézségi Érem 2. osztályát érdemelte ki. Megkapta a Török Vasfélhold kitüntetést és a frontszolgálata alapján a Károly Csapatkeresztet is.

A háború után

A háborúból szerencsésen hazatérve folytatta a szűcs mesterséget.

Somogyi Lajos reklám hirdetése a Magyar Hírlap 1926. október 5-ei számában Somogyi Lajos reklám hirdetése a Magyar Hírlap 1926. október 5-ei számában
(Forrás: Magyar Hírlap, 1926. október 5, Arcanum Digitális Tudománytár)

Somogyi Lajos szakmabeliek tanácsára, 1928. július 10-én nősült meg, Pajor Erzsébetet, Elkán Gyula, a neves budapesti szűcsmester és kereskedő leány rokonát, „nevelt lányát” vette el feleségül.

Somogyi Lajos és Pajor Erzsébet házassági anyakönyve. Az esküvői tanújuk Elkán Gyula volt Somogyi Lajos és Pajor Erzsébet házassági anyakönyve. Az esküvői tanújuk Elkán Gyula volt (Forrás: Budapest IV. kerületi házassági anyakönyv, familysearch.org)

A két szorgalmas, fiatal szűcs házassága sikeres lett, s felvirágoztatta az üzletet is. Az 1930–1940-es években „Budapesten Somogyitól vásárolni sikk volt”, mesélte a lánya, amit a korabeli lapokban fellelhető sok hirdetés és reklám is meggyőzően tanúsít. Lajos testvére, Somogyi Nusi a korszak népszerű színészeivel együtt is gyakran viselte az öccse termékeit és reklámozta az üzletét.

Somogyi Lajos reklám hirdetése a Magyar Hírlap 1926. október 5-ei számában Csikós Rózsi és Somogyi Nusi 1943-ban Somogyi Lajos szűcsmester által készített bundákban (Forrás: Színházi Magazin, 1943, Arcanum Digitális Tudománytár)

Somogyi Lajos és Pajor Erzsébet házasságából 1930-ban született leánygyermekük, Somogyi Anna Lídia. Somogyi Lajos a mesterségét 1945 után is zavartalanul folytathatta, már nyolcvanas éveiben járt, amikor a nyugdíjba vonulás mellett döntött. Ekkor kereste meg a Magyar Rádiótól Rapcsányi László, aki Galántai József történésszel együtt egy beszélgetést rögzített vele, ami többször el is hangzott a Petőfi Rádióban 1982 januárjában.

Rapcsányi László, Somogyi Lajos és Galántai József beszélget a palesztinai élményekről Rapcsányi László, Somogyi Lajos és Galántai József beszélget a palesztinai élményekről. Terveink között szerepel a későbbiekben a sajtó híradást rendelkezésemre bocsátó Fodor Gábor állandó szerzőnk közreműködésével a hangfelvétel közreadása
(Forrás: Rádió és Televízió Újság, 1982. 1. szám, Fodor Gábor jóvoltából)

Somogyi Lajos 1983. január 3-án, életének 90. évében hunyt el. Hamvai a Farkasréti temetőben szeretett nővérével, Nusival közös urnafülkében nyugszanak. Feleségével 55 évet élt boldog házasságban. „Somogyi Böske”, ahogy a családban emlegették, három évvel később követte férjét, s szintén a Farkasréti temetőben nyugszik.

Somogyi Lajos és felesége idős korukban a házuk kertjében Somogyi Lajos és felesége idős korukban a házuk kertjében
(Forrás: Somogyi Lajos hagyatékából, Román Panni jóvoltából. Fotó: Juhász Balázs)

A napló története és a közreadás módja

Somogyi Lajos naplóját gyermeke, Román Panni, s az ő Amerikában élő nevelt lánya őrizte meg, s bocsátotta Kieselbach Tamás, a neves műkereskedő, művészettörténész és műgyűjtő rendelkezésére, akivel a palesztinai magyar szerepvállas iránti közös érdeklődésünkből adódóan régóta kapcsolatban állok. A napló értékét és jelentőségét egy tervezett közös munkánk kapcsán Sajó György orientalista történész, kedves közös barátunk fedezte fel és jelezte a számunkra. Gyurinak és Tamásnak itt is hálás köszönettel tartozom a bizalmáért, segítségéért és a napló beszkennelt állományának rendelkezésünkre bocsátásáért!

Kieselbach Tamás közvetítésével vehettem fel dr. Kemény Gyula palesztinai naplójának az előkészítése során a kapcsolatot Román Panni lányával, majd az ő közreműködésével közvetlenül Pannival is. Személyes találkozásaink során Panni szíves hozzájárulását adta, hogy édesapja írását a blogunkon is közreadjuk.

2023. április 20-án vehetettem először kézbe az addig csak képeken látott naplót, ami egy 22 cm széles, 35 cm magas, 4 cm vastag 114 oldal terjedelmű fűzött, bőrkötéses, keménytáblás kötet. A míves megjelenésű, könyv formátumú, zöld színű borítású naplókötet „Háborús emlékeim a négy Frontról 1914–1919” címet viseli arany színű betűkkel, amilyen színnel a borítót díszítő varrás is készült. A bekötött napló alapanyaga a beragasztott cégjelzés szerint Ruzitska Olga könyv- és zeneműkereskedéséből származik, akinek az 1920-as években Budapesten a VII. kerület Károly körút 9. szám alatt volt üzlete.

A naplókötet külső megjelenése A naplókötet külső megjelenése
(Fotó: Juhász Balázs)

A naplót kinyitva a belső címlapon már az 1919-es év fekete tollal 1918-ra lett módosítva és ugyanezzel a tollal, a szerző kézírásával írva Somogyi Lajos neve is olvasható. A gépelt szöveg tartalma mellett a napló további különlegességét és értékét a beragasztott és magyarázó aláírásokkal ellátott gazdag illusztrációs anyaga adja: összesen 100 darab egykorú fényképet, 8 darab térképet és egy újságkivágatot találunk a gépelt lapok között. Ezek elhelyezését alapvetően a páratlan (jobb) oldali gépelt szöveg és a páros oldalakra (hátoldalakra) ragasztott képek jellemzik.

A kinyitott napló első oldala A kinyitott napló első oldala
(Fotó: Juhász Balázs)

Somogyi Lajos hagyatékában nem maradt fenn a napló kézírásos eredetije, ami alapján a gépelt szöveg készülhetett. Ennek a későbbi sorsa ismeretlen, ahogy nem tudni azt sem, hogy mikor és ki gépelte le a napló szövegét. A szerző utólagos szöveggondozása azonban jól érzékelhető a legépelést követően is: a páros (hát)oldalakra fekete színű tollal írt kézírásos kiegészítéseket rögzített, amelyek a gépelt szövegekhez jól illeszkednek. Gyakran az ún. Höfer-jelentések szövegeiből is beemel ide részleteket. Ismeretlen kéz által a gépelt szöveg idegennyelvű, többnyire német katonai kifejezései fölé – valószínűleg a későbbi korok olvasója számára a megértést segítő magyarázatként – ceruzás magyarázatok kerültek, amelyek eredete nem tisztázható. A blogunkon történő szövegközlés során az egyértelműen Somogyi Lajoshoz köthető fekete tintával írt részeket közölni fogjuk, a vitatható eredetű, s gyakran hibás, utólagos ceruzás magyarázatokat nem, hanem azok helyett, az adott bejegyzésben történő első előfordulásakor felugró buborékban adjuk meg a megfelelő magyarázatot.

A napló szövege ma is jól olvasható, közérthető, izgalmas, sokszor magával ragadó erejű olvasmány. A tartalmát illetően nem akarok tovább „szpojlerezni”, hisz már így is sok mindent elárultam róla, de annyit mindenképp érdemesnek tartok elmondani, hogy különleges és élvezetes utazásban lesz az olvasónak része egy életvidám, nyitott szemű, jó mesélő képeséggel megáldott naplóíró segítségével. Az utazásban dr. Pollmann Ferenc lesz majd a kisérő, aki a korábbi szövegközléseinkhez hasonlóan felvezető szövegekkel látja el az egyes részeket, felugró buborékokban és keretes írásokban megjelenő jegyzetekkel, magyarázatokkal egészíti ki a szöveget. A szövegben esetlegesen szükségessé váló kiegészítéseket, javításokat a szokásos módon, szögletes zárójelek [ ] között közöljük.

A napló gépelt és kézírásos szövegeinek átírását lelkes és lelkiismeretes önkéntesünk, Kirilly Edit végezte, akinek az eddigi munkáiért nem tudunk elég hálásak lenni.

* * *

Végül következzen a beharangozóban is említett beszélgetés Román Pannival, Somogyi Lajos lányával, amelyből sok további érdekes részletet megtudhatunk a naplóíróról és a későbbi életéről is.

Jelen cikk megírásához nyújtott segítségéért hálás köszönetet mondok Tótpál Klaudiának, az anyakönyvek és Arcanum Digitális Tudománytár lelkes kutatásáért, valamint Somosi Györgynek a temetői adatok tisztázásáért.

A Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltségén dr. Domokos Györgynek tartozom nagy-nagy köszönettel a Somogyi Lajosra és a többi elfelejtett palesztinai magyar katonára vonatkozó veszteségi és kitüntetési adatok felkutatásáért és rendelkezésünkre bocsátásáért!

A Román Pannival készült beszélgetést 2023. június 14-én rögzítettünk az otthonában Juhász Balázs segítségével, akinek itt is köszönöm a felvétel elkészítését, szerkesztését és a fotózást!

Szólj hozzá!

Címkék: visszaemlékezés tüzér Somogyi Lajos Somogyi Nusi

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr2118148648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása