Hat évvel ezelőtti sorozatunkban bemutattuk a Motörhead, az Iron Maiden és a Metallica együttesek egy-egy első világháborúról szóló dalát és már akkor tanácsolták az olvasók, hogy foglalkozzunk a svéd Sabaton együttes munkásságával is. Valóban, ők is többször énekelnek a Nagy Háborúról – 2019-ben kiadtak egy The Great War című lemezt is – de a korábbi Last Dying Breath (Utolsó leheletig) című daluk Belgrád 1915. október 7-ei szerb védelméről szól, ami bennünket is érint. Ennek kapcsán arra voltunk kíváncsiak, mi szükséges ahhoz, hogy egy kisebb nemzet kisebb csatája vagy történelmének egyik epizódja a nemzetközi popkultúra része legyen.

A power metalt vagy inkább csatametált játszó Sabaton együttes 1999-ben alakult a svédországi Falun városában. Jelenlegi tagjai és szerepük a következő: Joakim Brodén ének, gitár, billentyűsök, Pär Sundström basszusgitár, Chris Rörland gitár, Hannes van Dahl dobok, Tommy Johansson gitár, természetesen mindannyian énekelnek is, ha szükséges.

A banda dalszövegeinek fő témái a háborúk, csaták és hősiesség, a sabaton angol szó jelentése egyébként kb. vascipő, ami a középkori lovagi páncél lényeges része volt. Minden lemezen – a Metalizer című albumot kivéve – hadtörténelmi témájú dalok hallhatók, ami egyrészt egyedivé és különlegessé, másrészt viszont egysíkúvá és kiszámíthatóvá teszi a munkásságukat.

 Jobblábas lovagi fémcipő (sabaton) lemezekből
(Forrás: commons.wikimedia.org)

A Last dying breath című dal a 2016 augusztusában megjelent The Last Stand című lemezen található, ami a zenekar 8. stúdiólemeze volt. A Sabaton már korábban is adott ki ún. „konceptlemezt”, amelyeken a dalok egy közös téma vagy közös jelentés (koncepció) körül forognak. A 2016-os album témája az angol nyelvben használt „last stand” fogalom, amellyel olyan katonai helyzetet jelölnek, amely során egy kisebb katonai alakulat egy hadállást védelmez a túlerőben lévő és legyőzhetetlennek tűnő ellenséges sereggel szemben.

A Sabaton tagjai a szerb zászló előtt (díszvendégük Budapesten is a veterán Accept volt)
(Forrás: www.serbian-metal.org)

A dalok többsége valóban erről a helyzetről és hangulatról szól, de vannak kivételek. Az első dal témája Thermopülai, a második Belgrád 1915-ös védelme, de a a skótok egyik hősies, angolokkal szembeni helytállásáról, az 1918-as meuse-argonne-i antant offenzíváról, az előbbi csatában elveszett amerikai zászlóaljról, a britek zulukkal szembeni védekezéséről, a pápai svájci gárda római harcairól, egy szovjet alakulat afgán gerillákkal szembeni küzdelméről, a japán szamurájoknak a reguláris hadsereg elleni kitartásáról, a lengyel szárnyas huszárok 1683-as bécsi vitézségéről, egy amerikai és egy Wehrmacht osztag egy Waffen SS alakulat elleni közös harcáról mesél, illetve elhangzik egy Vietnamban harcoló amerikai katona csodás megmenekülésének újra feldolgozott története.

A lemezen 3 dal kapcsolódik a Nagy Háborúhoz, 4 dal az amerikai katonák hősiességét dicséri, 3 pedig igazából nem is a hősies és reménytelen küzdelemről szól. A lista kissé szubjektív, de látszik, hogy a szerzők próbáltak odafigyelni arra, hogy többféle korszakból, többféle helyszínről és többféle nemzetiségű hősökről énekeljenek.

A lemezborítót Sallai Péter grafikus, a magyarországi Bornholm gitárosa tervezte és a jobb alsó sarokban talán feltűnik egy töltényhevederekkel felszerelt szerb katona
(Forrás: www.amazon.com)

A Sabaton History csatorna egyik videójában Indiana Neidell történész és Pär Sundström az együttes basszusgitárosa, szövegírója beszélgetett a belgrádi csatáról és a dal keletkezéséről.

Az 1967-ben született amerikai és svéd állampolgár Indiana "Indy" Neidell színész, zenész a middletowni Wesleyan University-n történelmet tanult és YouTube-szereplőként leginkább The Great War című videósorozatról lett híres a The Great War Channel-en, amely az 1. világháborút dolgozta fel jelen időben modern kutatások, különböző másodlagos források és régi filmfelvételek segítségével. Neidell 2019 februárjában csatlakozott a zenekarhoz a Sabaton History projekt érdekében, amelynek ő a házigazdája és írója. A sorozat elmagyarázza azokat a történelmi eseményeket, amelyekről a zenekar dalai szólnak, sőt Neidell alakította T. E. Lawrence-t az együttes egyik videoklipjében.

A dal gerincét harci szónoklat, buzdító beszéd képezi, amelyet a szerb történelmi hagyomány Dragutin Gavrilović (1882–1945) szerb származású katonatisztnek tulajdonít, akit legjobban Belgrád egyik hősies védőjeként ismernek. Különösen megrendítő parancsa miatt emlékeznek rá, amit 1915. október 7-én adott ki csapatainak, amikor Belgrádot védték az osztrák–magyar és német támadással szemben. Gavrilovic akkor őrnagyként a szerb 10. gyalogezred 2. zászlóalját vezette, amely a belgrádi csendőrség egyik osztagával és kb. 340 szerémségi (magyarországi szerb!) önkéntessel védte állásait a Száva és a Duna összefolyásánál a Kalemegdan erőd alatt. Október 7-én korán reggel az osztrák–magyar csapatok két napig tartó állandó tüzérségi tűz után átkeltek a folyókon, a szerbek több ellentámadással – melyek mindkét oldalon súlyos veszteséggel jártak – folyton lassították a támadókat a Duna másik partján. A védők helyzete azonban percről percre romlott az osztrák–magyar erősítések folyamatos átszállítása és óriási tüzérségi fölényük miatt, amit a szerbek közelharc kikényszerítésével ellensúlyoztak.

 Dragutin Gavrilović a Szerb Királyi Hadsereg őrnagya
(Forrás: commons.wikimedia.org)

Az osztrák–magyar egységek a vasút mentén foglalták el állásaikat a folyóparton. Tüzérségük romhalmazzá változtatta a Banatska utcai szerb állásokat, de a bátor védők továbbra is ellenálltak. A szerb és az osztrák–magyar állások közötti távolság néhol alig 30 méter volt. A támadók szerették volna megerősíteni a hídfőt. Először egy szerb csendőrkülönítmény indított ellenük rohamot, de a súlyos veszteségek ellenére sem tudta visszanyomni az ellenséget. Az egyetlen megoldás az volt, hogy a front ezen szakaszán az összes rendelkezésre álló szerb egység általános ellentámadást hajt végre

Gavrilovic csapatának „utolsó hadállása” a Jasenica nevű vendéglő (kafana) előtt volt, ahol a katonák egy közeli kis virágboltból virágot hoztak, amit a zubbonyukra és a fegyverükre tűztek, miközben a biztos halállal végződő utolsó rohamra készültek. (Valószínűleg a vendéglő italkészletéből is bátorságot meríthettek.) Mielőtt az ellentámadásra vezényelte őket, az őrnagy egy harcias beszéddel gyűjtötte össze harcosait.

Belgrád német nyelvű térképe (az „utolsó állás” az északon kb. a Banat ul. „n” betűjénél volt) (Forrás: forums.armchairgeneral.com)

A dal gyökere Dragutin Gavrilović szerb őrnagy legendás beszéde, amelyet a szerb hagyomány szerint 1915. október 7-én fél háromkor a védők utolsó rohama előtt mondott katonái előtt. „Katonák! Pontosan 3 órakor vad rohamotok szétzúzza az ellenséget, gránátotok és bajonettetek elpusztítja őket. Belgrád becsülete, fővárosunk nem lesz meggyalázva. Katonák! Hősök! A főparancsnokság eltörölte ezredünket a nyilvántartásból. Ezredünket feláldozták Belgrád és a Haza becsületéért. Ezért többé nem kell aggódnotok életetekért: az többé nem létezik. Előre hát a dicsőségbe! Sokáig éljen a király, sokáig éljen Belgrád!”

Van olyan nézet, hogy ez a beszéd nem is hangzott el, csak az őrnagy egyik tisztje írta le később. A sikertelen szerb rohamok alkonyatig folytatódtak, de a támadók csak 9-én foglalták el véglegesen Belgrádot. Gavrilovic súlyos sebesüléssel túlélte a belgrádi csatát, Korfura menekült, majd hazatért, végigharcolta a háborút, mégsem léptették elő.

 Sundström és Neidell a dal keletkezéséről szóló videó egyik pillanatában
(Forrás: ultraje.pt)

A videóban elhangzottak ellenére a Last dying breath leegyszerűsített szövege viszont csak nagyon nehezen hozható összefüggésbe Gavrilovic epikus beszédével. Néhány fogalom idézi csak a Nagy Háborút pl. a Kaiser (II. Vilmos német császár?), a Serbian Army, Fatherland (a szlávoknál és a germánoknál hímnemű Haza), Great War, major (őrnagy), White City (Beograd szerb nevének angol fordítása), és Gavrilovic szemszögéből buzdítja a szerb katonákat a végsőkig történő kitartásra. A dal szövege csak átvitt értelemben idézi az őrnagyot.

"Last Dying Breath"
War begun, the Kaiser has come
Day or night, the shells keep falling
Overrun, but never outdone
Street to street, denying defeat

Soldiers of the Serbian Army
Keep your heads held high
Overrun, you fall one by one<
For Belgrade and the Fatherland

Soldiers, heroes, die for your land
Your lives are gone, erased by your command
Until your last dying breath
Until your last dying breath

Overrun, you're under the gun
Day or night, the shells kept falling
Sound the drum, the great war has come
Show no fear, the ending is near

A final charge to face the fire
Falling one by one
Major calls, the white city falls
Belgrade's streets are stained by blood

Soldiers, heroes, die for your land
Your lives are gone, erased by your command
Until your last dying breath
Until your last dying breath

Soldiers, heroes, die for your land
Your lives are gone, erased by your command
Until your last dying breath

In haste, our lives are erased
Forward to glory for king and country
(Until your last dying breath)
Defend the honour of Belgrade
Forward to glory, to face your fate at last
(Until your last dying breath)
In haste, our lives are erased
Forward to glory for king and country
(Until your last dying breath)
Defend the honour of Belgrade
Forward to glory, to face your fate at last

(Forrás: www.azlyrics.com)

A dal keletkezéséről azt mondja Sundström, hogy amikor megalakult a Sabaton (1998) megismerkedtek egy szerb lánnyal, aki többször hívta őket Belgrádba fellépésre, de akkor folyt a délszláv háború és csak 2007-ben játszottak először ott. Ez a lány akkor megmutatta nekik a várost, az erődöt, és mesélt a svéd zenészeknek Gavrilovic őrnagy beszédéről, ami felkeltette az érdeklődésüket. Amikor a dalt 2016 nyarán először bemutatták egy belgrádi koncerten és bevezetésként az őrnagy beszédét egy híres szerb színész előadásában lejátszották, meglepődtek, hogy a fiatal nézők fejből mondták a szöveget. A svéd zenekar tagjai a színpad mögött nagyon meghatódtak azon, hogy mennyire ismerik a történelmüket a szerb fiatalok. Ezt a fellépést ma is karrierjük egyik csúcspontjának tartják.

 Joakim Brodén énekes és a szerb rajongók a belgrádi koncerten
(Forrás: www.hardwiredmagazine.com)

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Sabatonnak korábban már volt egy szerbiai témájú dala, amely nagyon félelmetesnek és aljasnak mutatta be szerb szereplőjét. A We burn (Égetünk) című dal Radovan Karadzsics boszniai szerb elnök torz és pszichopata szemszögéből mutatta be a hírhedt srebrenicai mészárlást, ahol a szerbek 1995-ben több ezer muszlim férfit végeztek ki és égettek el.

A Sabaton ma is rendkívül népszerű, Magyarországon is ezrek ismerik, hallgatják és kedvelik dalaikat, amelyek inkább csak a hadtörténelem iránti érdeklődés felkeltésére és nem a tények megismerésére alkalmasak, de arra is csak akkor, ha a rajongóknak van kedve és türelme a dalszövegek pontos történelmi hátterét kinyomozni. A legendás beszéd hatása viszont nagyon tanulságos, mert azt is igazolja, hogy modern 21. századi csomagolásban – a popkultúra világában – egy történelmi mítosz túlélheti a nemzeti katasztrófákat, a történettudomány támadásait és ma is képes a fiatalokat áthatni. És mi kell ahhoz, hogy a Sabaton tagjai akár egy kevésbé ismert hősről vagy hőstettről dalt írjanak? A rajongók lelkesedése, a történelem iránti lelkesedés, folyamatos kapcsolattartása és valamelyik koncertnek helyet adó város hadtörténelmének bemutatása egy személyes találkozó során. Talán egyszer Budapest vagy a magyar nemzet tragikus múltja is ihletet ad a svéd csatametál szakmunkásainak...

Végül lássuk a Sabaton Last dying breath című dalát a lelkes szerb közönséggel: