Kovács György háborús naplója az eddig közreadott történeteken kívül még néhány verset és sok különálló, különböző időpontban és helyszínen készült képet tartalmaz hosszabb-rövidebb kommentárokkal. Ma az eredeti sorrend szerint haladva az érdekesebb képekből és a hozzájuk fűzött szövegekből közlünk egy válogatást.
A katonák ellátásáért felelő hadtáp tisztek minden bizonnyal ritkábban kerültek olyan helyzetbe, hogy az ellenséggel szemtől szembe találtatva valódi haditettre ragadtassák magukat. De háborúban minden megtörténhet: nem csak az első vonalban harcolók, a front közvetlen közelében dolgozók is állandó életveszélyben vannak. A román tábornokot elfogó, majd tettéért vaskoronarendet kiérdemlő mohácsi adótiszt történetét Adorján László olvasónktól kaptuk.
Rövid összefoglalónk a 2014-es évről, fotókiállításról, felvidéki kutatásról, képregényekről, új szerzőkről, és nem utolsósorban az idei év legolvasottabb posztjairól. Egyúttal kiderül az is, hogyan alakul ez évben a posztok 2010-től mért népszerűségi listája. Minden olvasónknak boldog új évet és jó olvasgatást kívánunk!
Kovács György minden különös dolgot megfigyelt és megörökített a harctéren rajzban és írásban egyaránt, legyen az szép, avagy hátborzongató. Ez utóbbiakból volt a több, amiről a mai kép és mellé írt pár soros feljegyzés is tanúskodik…
A katonák 1914 decemberében szembesültek azzal, hogy mire a levelek lehullottak nem tértek haza és a közelgő ünnepet nem a szeretteik körében, hanem a harcmezőn, bajtársaikkal töltik. Ez alkalomból Fényes László Az Est újságírója látogatást tett a szerb hadszíntéren szolgáló katonák között és az átélt élményeiről lapjának 1914. december 29-én megjelent számában Lent, karácsony napján címmel írt cikkében számolt be.
1915. 12. 24.
Kelt 1915. Decz. 24 én.
Szeretett édes Szüleim! Kívánom a jó Istentől, hogy ezen soraim, melyet a szent Karácsony estéjén igen szomorúan írok, a legjobb egészségben találja mindnyájokat. Én hála Istennek egészséges vagyok, más bajom nincsen, csak az, hogy ezen szent estén mikor otthon boldogan együtt vacsorálnak és eszik a jó kalácsot, én meg itt éhezek sem kenyerem sem semmi enni valóm nincs a nagy napon böjtölni fogok igazán, mi itt dolgozunk egész nap, hányjuk a havat éjjel nappal. Minden jót és boldog új évet kíván szerető fiuk János Most jó lett volna megint egy csomag.
Ma egy kiélezett háborús helyzetben játszódó drámai történetet mesél el Kovács György. Az élet és halál mezsgyéjén járó katona néha eltéved, s akkor is öl, amikor azt már semmi sem indokolja…
2014. december 12-14. között egy kedves orvos csoport hadtörténész kísérőjeként vehettem részt a limanovai csata centenáriumi rendezvényén. Megható volt az a barátság, ahogyan mindenütt fogadtak minket ezen a közös ünnepen. A limanovai csata kapcsán is megelevenedett az a mondás, amely e két nép barátságát őrzi. Ahogy a lengyelektől hallottuk naponta százszor e rendezvényen: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”
A mai poszt szerzője egy kecskeméti gimnazista lány, Mamuzsics Dóra, akinek a figyelmét egy érdekes családi ereklye irányította az első világháborúra. Történelmi olvasmányélményei alapján készítette el iskolai dolgozatát, amihez szerkesztőségünk ez úton gratulál!
A miskolci 10-es honvéd hagyományőrző egyesület ez év decemberében ellátogatott a lengyelországi Limanovában a 100 évvel ezelőtt lezajlott csata emlékére rendezett ünnepségekre. Velük utazott Pásztor Levente is, aki képes beszámolót küldött ott szerzett élményeiről.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek