Különleges kötettel gazdagodott az első világháború 100. évfordulós könyvtermése az Osiris és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiadásában megjelent Képpé formált háború – Az első világháború nemzetközi képes emlékei az Országos Széchényi Könyvtárban című albummal. A kötet anyagát a nemzeti könyvtárban 1914-1922 között létezett – később az OSZK egyéb gyűjteményeibe beolvasztott, napjainkban újra „felfedezett” – első világháborús gyűjtemény képes dokumentumai adják.
Az emberek mellett az állatok is megszenvedték a háborút, láttuk ezt már hősünk korábbi történeteiben is. Az ember és a ló viszonya mindig nagyon szoros volt. A gazdáját megsirató paripa története következik…
A történelmi Magyarország nagy háborúban elesett katonáinak száma a két világháború közötti számítások (inkább becslések) szerint 520-660 ezer közöttire tehető. A családok évtizedeken keresztül gyászolták az elvesztett fiúkat, apákat, férjeket, és ebben a gyászmunkában talán az egyik legfájdalmasabb pont az lehetett, hogy a katonák a szülőföldtől, a családi gondoskodástól távol lettek elhantolva. A mai beszámoló a Máté fivérek kutatásáról szól: hogyan sikerült kinyomozniuk 1914-ben elesett nagyapjuk sorsát és megtalálni végső nyughelyét.
A saját rossz tisztek néha többet ártottak a seregnek, mint az ellenség. Legalábbis háborús mesélőnk mai történetének ez a tanulsága…
A nagy háború idején a jótékonykodás elterjedt módja volt a különféle hadikiállítások szervezése. Ezekre az eseményekre a szervezők ismert tervezők igényes kivitelű plakátjaival igyekeztek felhívni a nagyközönség figyelmét.
2014 ősz. Már hamar esteledik, mikor csengetek a Borsod megyei Szentistván egyik kapuján. A ház ura már várt, hiszen előtte a felhívásunkra jelezte: őrzi öregapja ereklyéit a Nagy Háborúból, és ezeket szívesen meg is osztja velünk. Tábori levelezőlapok, karácsonyi képeslapok és egy katonaláda, amit büszkén mutat Baranyi Istvánról, a felmenőjéről.
Kovács György tovább folytatja katonai kiképzésünket! Mai rövidke történetében a tábori őrssel ismerkedhetünk meg…
Az Ungváry-Bisothka család háborús hőseiről és hősi halottairól korábban már írtunk itt a blogon. A poszt szerzőjétől, Kövendy Katalintól kaptuk az alábbi fotókat is, amelyek a háború időszakának vidámabb perceit idézik.
Szurmay Sándor, a honvédelmi minisztérium egyik legkiválóbb hivatalnok katonája a hadüzenet után komoly dilemma elé került: maradjon a minisztériumban, hogy közelgő előléptetésével államtitkár, majd utána miniszter legyen – ami később be is következett –, vagy pedig frontszolgálatra kérje magát? Ő a frontot választotta. Annak ellenére, hogy elismert elméleti tudása dacára akár a gyakorlati kudarc veszélye is fennállt. Döntésének helyessége azonban nagyon gyorsan bebizonyosodott!
Háborús mesemondónk mai rövidke története ismét egy elmélkedés a háború borzalmain és értelmetlenségén, amely 1916 nyarán egy alkalommal Galíciában elé tárult látvány hatására fogant meg benne…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek