A Hármas Szövetség kialakulása
„Olaszország húsz éven belül, ha éppen nem előbb imperialista lesz. Bizonyos – ha csak Olaszország példájából indulunk ki – hogy a világ soha annyira nem hajlott az imperializmusra mint ma. A nacionalizmus és az imperializmus jelenti azt a két igazi életformát, ami sajátja ennek a roppant arányokban fejlődő, kimondhatatlanul szertelen, erővel teli és száguldó modern világnak” – írta Enrico Corradini olasz nacionalista újságíró és politikus 1914-ben, mivel elkötelezett híve volt Itália terjeszkedésének.
1870 után az egységes Olaszország számára a megfelelő szövetségi politika kialakítása halaszthatatlan volt. Az Olasz Királyság nagyhatalmi politikát akart folytatni, de ehhez hiányoztak a belső adottságok: a szilárd gazdasági, társadalmi és belpolitikai viszonyok, ezért törekvéseinek a külpolitikában kívánt érvényt szerezni. Az olasz igények az adriai partvidékre, a Balkán-félszigetre és Észak-Afrikára terjedtek ki, de az előbbi területen az Osztrák–Magyar Monarchiával, a másik régióban Franciaországgal ütköztek az érdekei. Az olasz–osztrák viszony a 19. században évtizedeken keresztül feszült volt, mivel a katolikus Habsburgok nem ismerték el a pápa világi hatalmát megszüntető olasz törvényt, Olaszország pedig jogot formált az Ausztriához tartozó, de olaszok által is lakott területekre. Az olaszoknak ezért olyan szövetségre volt szükségük, amely egyszerre állt szemben Ausztriával és Franciaországgal. Ilyen szervezet nem létezett. A németek örültek a franciaellenességnek, de a nem akartak szakítani a Monarchiával, ezért Bismarck német kancellár közölte a berlini olasz követtel, hogy Berlinbe Bécsen keresztül vezet az út, és ha szövetséget akarnak kötni Németországgal, előbb az osztrákokkal kell rendezni a kapcsolatukat.
Ez olyan nehéz volt, hogy nem is sikerült csak rövid időre. A római politikusok tudták, hogy a szerződés egyenlő a Nagy-Olaszországról való lemondással, ezért mielőtt rászánták volna magukat a tárgyalásra ősi ellenségükkel, jelentős igényekkel léptek fel. Nemcsak azt kérték az osztrákoktól, hogy egy franciaellenes háború esetén segítsenek nekik, hanem az olasz függetlenség teljes elismerését, és a balkáni igények tudomásulvételét is feltételül szabták. Az osztrákok ezen felháborodtak, és a császári és királyi külügyminisztérium csak Bismarck rábeszélésére egyezett bele a tárgyalások megkezdésébe. Bécsben jogosan tartottak délnyugati szomszédjuk követeléseitől, mert a tárgyalások hónapokig húzódtak eredménytelenül. Végül az olaszok kényszerültek engedményekre, mert 1881-ben Tunisz francia elfoglalása után Olaszországot az elszigetelődés fenyegette és Franciaországgal is fennállt a fegyveres összetűzés lehetősége. Nem kerülhettek ellenséges viszonyba két szomszédjukkal is, ezért az Osztrák–Magyar Monarchiához közeledtek, amellyel akkor az ellentétek enyhébbnek látszottak.
„A Hármas Szövetség maga a béke” – korabeli olasz képeslap a három uralkodó arcképével. Felül I. Umberto olasz király, bal oldalon II. Vilmos német császár, jobb oldalon Ferenc József osztrák császár és magyar király látható (Forrás: wikimedia.org)
1882. május 20-án került sor Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország megállapodására, a Hármas Szövetség alapító szerződésének aláírására. A hosszú vitákhoz képest az egyezmény az osztrák–olasz kapcsolatokban csak kevés feltételt tartalmazott. Sokkal fontosabb volt a szerződés ténye, mert ez azt jelentette, hogy Olaszország szimbolikusan lemond Ausztriával szembeni területi igényeiről a másik fél pedig nem támogatja a pápa területi kívánságait. A balkáni olasz követelések elismerése nem került szóba, de Ausztria viszonzásul megígérte régi ellenfele támogatását egy esetleges Franciaország elleni háború esetén, ami azonban soha nem következett be. A szerződés Németországot is Itália fegyveres támogatására kötelezte ebben az esetben, de erre sem került sor. A Hármas Szövetség szerződésének szövegét 5 alkalommal módosították, és némileg megváltozott tartalommal, de változatlan céllal 1914-ig fennmaradt.
„Egységben az erő” – német képeslap a Hármas Szövetséget dicsőíti Ferenc József császár és király latin jelmondatával is, amely egy osztrák csatahajó neve volt. A Viribus Unitist 1918-ban olasz búvárok süllyesztettek el, amint a szövetséget is az olaszok torpedózták meg. (Forrás: wikipedia.org)
I. cikkely A Magas Szerződő Felek kölcsönösen békét és barátságot fogadnak egymásnak, és nem fognak vállalni sem szövetséget sem kötelezettséget, amely államaik valamelyike ellen irányul.
Kötelezik magukat, hogy az esetleg felmerülő általános jellegű politikai és gazdasági kérdések megvitatásában részt vesznek, és ezen kívül ígéretet tesznek, hogy saját érdekeik figyelembe vételével egymást kölcsönösen támogatják.II. cikkely Abban az esetben, ha Olaszországot közvetlen provokáció nélkül Franciaország bárminő okból megtámadná, a két másik szerződő fél köteles a megtámadott felet minden erejével segíteni és támogatni.
Ugyanez a kötelezettség hárul Olaszországra, ha Franciaország Németországot közvetlen provokáció nélkül megtámadná.III. cikkely Ha a Magas Szerződő Felek közül egyet vagy kettőt közvetlen kihívás nélkül támadás érne, és háborúba keveredne két vagy több olyan nagyhatalommal, amelyek a jelen szerződést nem írták alá, akkor a casus foederis egyidejűleg valamennyi magas szerződő félre nézve beáll.
IV. cikkely Abban az esetben, ha valamely nagyhatalom, amely a jelen szerződést nem írta alá a Magas Szerződő Felek valamelyike államainak biztonságát fenyegetné és a fenyegetett fél ennek következtében kénytelen volna ennek következtében háborút viselni ellene, a másik két fél kötelezi magát, hogy szövetségesükkel szemben jóindulatú semlegességet fog tanúsítani. Ebben az esetben mindegyikük fenntartja magának a jogot, hogy részt vegyen a háborúban amennyiben tanácsosnak véli, hogy szövetsége ügyével azonosítsa magát.
V. cikkely Ha a Magas szerződő Felek valamelyikének békéjét az előbbi cikkek felsorolta esetekben veszély fenyegetné, a Magas Szerződő Felek egymást idejekorán értesíteni fogják a katonai rendszabályokról, amelyek esetleges együttműködés esetén alkalmazandók volnának.
Kötelezik magukat, hogy mostantól kezdve a háborúban való közös részvétel valamennyi esetben csak együttesen kölcsönös megállapodás alapján fognak fegyverszünetet, békét vagy szerződést kötni.VI. cikkely A Magas Szerződő Felek kölcsönösen megfogadják, hogy a jelen szerződés tartalmát és létrejöttét titokban tartják.
VII. cikkely A jelen szerződés a ratifikációk kicserélésének napjától számított 5 évig marad érvényben.
Az európai szövetségi rendszerek 1914-ben. A térképen zöld színnel jelölt Hármas Szövetséghez tartozik az 1883-ban titokban csatlakozott Románia, a narancssárga szín az Antant országait mutatja. (Forrás: gutefrage.net)
1887-ben az első megújítás alkalmával kiegészítéseket fogadtak el. Az egyik pótlás szerint Olaszországot és az Osztrák–Magyar Monarchiát területi kárpótlás illette meg, ha valamelyikük területeket szerzett a Balkán-félszigeten. A másik kiegészítés alapján Németországnak támogatnia kellett Olaszország észak-afrikai gyarmati igényeit. Ekkor hozták nyilvánosságra a szerződés létezését, de részleteket nem közöltek.
A Hármas Szövetséggel Németország járt a legjobban, mert újabb szövetségest szerzett a franciákkal szemben. Az Osztrák–Magyar Monarchiának azért volt előnyös, mert egy oroszellenes háború esetén garantálta Olaszország semlegességét, Olaszország pedig ígéretet kapott külpolitikai céljainak támogatására. Bár a szerződés gyakorlatilag 1915 májusáig érvényben volt, a Hármas Szövetség nem volt reális kapcsolat, mert Olaszország és a Monarchia ellentéteit sosem tudta elsimítani. Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy az olasz–osztrák ellentétek sokkal súlyosabbak, mint az olasz–francia konfliktus.
„Felesleges ajánlatok” – Korabeli olasz karikatúra Olaszország külpolitikai helyzetéről. Itália, a gyönyörű nő elutasítja az udvarlóit, akik ajándékokat, vagyis különböző területeket kínálnak neki. Balról jobbra: a német császár Korzikát, az osztrák császár Tuniszt, az angol király Valonát, a francia köztársasági elnök Trentinót, az orosz cár pedig Triesztet (Forrás: wolfsonian.org)
A szarajevói merénylet után az olasz kormány úgy döntött, hogy a háború első szakaszában megőrzi semlegességét, és néhány hónapig egy időben tárgyalt a színfalak mögött az antanttal és a központi hatalmakkal. Az antantot azzal próbálták befolyásolni, hogy a központi hatalmakhoz csatlakoznak, az osztrák–német szövetségre pedig azzal gyakoroltak nyomást, hogy az antant mellé állnak. Ezzel akarták őket engedményekre kényszeríteni. Az antant könnyebben és többet ígért, ezért Olaszország 1914. augusztus 2-án semlegességi nyilatkozatot tett. III. Viktor Emánuel olasz király alább közölt táviratához II. Vilmos német császár dühös megjegyzéseket írt.
Őfelsége Németország császárának
Éppen most kaptam meg táviratodat. Mélyen fájlalom, hogy nemes erőfeszítéseidet, amelyekhez a mieink is csatlakoznak, annak érdekében, hogy elkerüljük Ausztria-Magyarország kezdeményezésének súlyos nemzetközi következményeit, nem koronázta siker. Kormányom kezdettől fogva tudtára adta (Vilmos széljegyzete: Hazudik) kormányodnak és Ausztria-Magyarország kormányának, hogy – mivel jelenleg nem áll fenn a hármas szövetségi szerződésben meghatározott casus foederis – egész diplomáciai tevékenységét szövetségeseinek jogos érdekei és a mi érdekeink támogatásának és a béke ügyéért folytatott munkálkodásának fogja szentelni.
Legszívélyesebb jókívánságaim őszinte kifejezését küldöm Neked és Németországnak.
Testvéred és szövetségesed: Viktor Emánuel
Gazember! V. (Vilmos) Arcátlanság!
