A háború előrehaladtával érezhetővé válik az áruhiány, megnehezedik az élet és megváltoznak az erkölcsi normák. Időnként letartóztatnak néhány hadseregszállítót és a frontról is borzasztó bűntettekről érkeznek hírek. Hallani még otthon a tábori bordélyokról is, diákunk figyelmét azonban egyre inkább a közelgő érettségi foglalja le.
„Olaszország húsz éven belül, ha éppen nem előbb imperialista lesz. Bizonyos – ha csak Olaszország példájából indulunk ki – hogy a világ soha annyira nem hajlott az imperializmusra mint ma. A nacionalizmus és az imperializmus jelenti azt a két igazi életformát, ami sajátja ennek a roppant arányokban fejlődő, kimondhatatlanul szertelen, erővel teli és száguldó modern világnak” – írta Enrico Corradini olasz nacionalista újságíró és politikus 1914-ben, mivel elkötelezett híve volt Itália terjeszkedésének.
Sebesültszállító vonatok, hadifoglyok, újsághírek, mindennapi tragédiák, bevonuló osztálytársak, fronton elesett ismerősök és barátok. A mai epizód nagyon jól érzékelteti, mi és hogyan jut el a front borzalmaiból a békés vidéki városba, és azt, hogy a napló szerzőjének életét miként érinti a háború.
Az első világháború kezdetén viselt osztrák–magyar egyenruhák a háború négy éve alatt számos változáson mentek keresztül. Az itt következő posztban röviden bemutatjuk ezeket a változásokat, valamint a Monarchia katonáinak a háború idején rendszeresített felszerelését. Azok számára, akiket mélyebben érdekel a téma, Műhely rovatunkban hamarosan hosszabb tanulmány formájában tesszük közzé az itt leírtakat.
Gömöri hadinapló-sorozatunkat folytatva ezúttal egy Rimaszombat melletti kicsiny falu, mára a város részévé vált Rimatamásfalva községbe barangolunk el, ahol egykor Habán János (1889-1967) gazdálkodó élt családja körében. A besztercebányai 16. honvéd gyalogezredbe sorozott katona nem akármilyen emléket hagyott hátra az utókornak.
A háború és következményei – ahogy egy középiskolás, majd egyetemista ifjú megélte: ezt az alcímet is adhattuk volna a ma induló sorozatnak. A frontvonalból visszatérünk most a hátországba, és egy temesvári diák 1914-1920 közötti emlékeit tesszük közé 17 részben. A szerző, Dér Zoltán később a soproni Széchényi István Gimnázium megbecsült tanáregyénisége volt több évtizeden keresztül. Emlékének ápolását, önéletírásának megjelentetését volt tanítványai viselik szívükön.
Kétezer-tizenötben szélesen körvonalazódó nemzeti, sőt, nemzetközi összefogással nyilvános különvonat indul Szlovéniába, a száz évvel ezelőtt megnyílt első világháborús olasz front déli szakaszára. Doberdó, Isonzó, Görz, Caporetto, mind-mind máig ismerősen csengő nevek – ezeket a helyszíneket keressük majd fel vasúton, az Isonzó Expresszel. A tervezett utazás kapcsán a Karszt-vasút történetét ismerhetjük meg T. Hámori Ferenc írásából.
Kovács György háborús naplója több, általa a fronton írt verset is tartalmaz. Mára egyet választottunk ezek közül, amely egyúttal lezárása is forrásközlés-sorozatunknak.
Az Országos Széchényi Könyvtárban 1914 augusztusában létrehoztak egy első világháborús gyűjteményt, amelynek jelentőségét jól mutatja, hogy a gyűjtés befejezésekor a kollekció több mint 176 ezer könyvtári egységből állt. Ezeknek a dokumentumoknak a nagy része máig hozzáférhető az intézményben. Többek között erre is felhívja a figyelmet Szőts Zoltán Oszkár hiánypótló munkája, amely a könyvtár és a gyűjtemény történetét ismerteti meg az érdeklődőkkel.
Torontál vármegye székhelyének, Nagybecskereknek volt büszke háziezrede a Laudon báró nevét viselő cs. és kir. 29. gyalogezred. A bánáti magyar-német-román-szerb katonákból álló alakulat parancsnoka 1914 őszén a megyei törvényhatóságot is tájékoztatta az ezred harcairól, amelyet a Torontál című napilap is leközölt.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek