A Nagy Háború

A Doberdó-fennsík védelmében a terület északi részét uraló Monte San Michele a maga 275 méteres magaslataival kiemelt fontosságú volt. A második isonzói csata után a sziklás területen épített fővonal védői sikeresen ellenálltak az olasz támadásoknak. A déli irányba lejtő védelmi szakaszok viszont már abban a nagy, földes mélyedésben épültek meg, amelynek szegélyén az egykori sdraussinai (ma: Poggio Terzarmata) út húzódik. Az út melletti magyar állások védelméről  már olvashattak olvasóink. A folyton támadott keskeny védelmi vonal mögött nagyon fontossá vált egy 2. védelmi vonal megépítése.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 2. rész

Király Iván 1914 októberében vonult be egyéves önkéntesként a nyitrai m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred pótütegéhez Érsekújvárra. 1915 májusában az alakulata átköltözött Veszprémbe, ahol a m. kir. 7. honvéd tarackos osztály 2. ütege lett. Később Veszprémfajszra kerültek, s innen indultak 1915 októberében Veszprémet érintve az orosz frontra. Király Iván kezdetben nem vezetett naplót, amit később utólagosan naplószerű bejegyzésekben pótolt. Sorozatunk második részében ezekből a töredékekből, a hagyaték fotóanyagából és a szakirodalom alapján mutatjuk be hadiútjának a kezdeti szakaszát.

A mostari katonai temető – 2. rész

A bosznia-hercegovinai város katonai temetője sok magyar vonatkozású síremléket is őriz az Osztrák–Magyar Monarchia időszakából. A sírkert és az Osztrák Fekete Kereszt által ott végzett felújító munka történetét már bemutattam a sorozat első részében. A mostani folytatásban a temető magyar sírköveit veszem sorra.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 1. rész

Új sorozatot indítunk a blogunkon, Király Iván honvéd tüzértiszt gazdag első világháborús hagyatékát, naplóit és fotóit kívánjuk bemutatni. Mielőtt azonban belevágnánk ezek közlésébe, ismerkedjünk meg a szerzővel, készítővel, aki egy igazán különleges személyiség volt. A nagy háborús évek után, azon túl, hogy a csornai fiúiskolában tanított, majd az abból létrehozott gimnáziumot irányította neves madártantudósi, természetvédelmi, szakírói, honismereti munkásságot tudhatott a magáénak. Gazdag háborús hagyatékát lánya, a Bécsben élő Király Edit bocsátotta a rendelkezésünkre. Szalay Balázs csornai történelemtanár és helytörténész volt ebben a segítségünkre.

Az elmúlt hetekben nyomon követhettük a császári és királyi 8. huszárezred katonáinak és Forster Frigyes századosnak a világháborús hadiútját. A memoár nem ment bele minden részletbe, de ízelítőt kaphattunk általa a gyalogosított huszárok viszontagságairól csaknem valamennyi harctéren. A visszaemlékezés utolsó része azzal zárult, hogy a Monarchia kapitulációját követően a nyolcas huszárok visszatértek Magyarországra. A közös lovasság – benne a 8. huszárezred – története 1918-ban ugyan véget ért, de tisztjei közül sokan tovább szolgáltak katonaként, mások visszatértek polgári foglalkozásukhoz. Nézzük meg, mit tudunk a 8. huszárezred utóéletéről.

mađarski

Nakon okupacije Bosne i Hercegovine 1878. godine, Austrougarska je pristupila modernizaciji pokrajine. Deo toga činila je izgradnja uskotračne pruge, koja je bila značajna što iz privrednog, tako i iz vojnog aspekta. Pruge je nasledila jugoslovenska država, i bile su sve do sredine 1970-ih godina u upotrebi.

szerb

Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációját követően a Monarchia a tartomány modernizálásába fogott. Ennek részét képezte a keskeny nyomtávú vasútvonal kiépítése, amely gazdasági és katonai szempontból is fontos volt. A vasútvonalakat a délszláv állam örökölte meg, és az 1970-es évek közepéig használta azokat.

Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 14. rész

Forster százados a háború utolsó évét a Kárpátokban kezdi meg huszárjaival, de 1918 tavaszán újabb próbatétel elé kerülnek: rövid pihenőt követően az olasz harctérre helyezik őket. A Hétközség-fennsíkon vívnak lövészárokharcokat, majd augusztus végén a századost egy kiképző csoporthoz helyezik. Itt már egyre jobban tapasztalhatók a bomlás jelei, de a magyar huszárokat még sikerül fegyelem alatt tartaniuk. Forster végül is utolsó két századnyi megmaradt katonájával, sikeresen elkerülve az olasz hadifogságot, az összeomlás előtt Magyarországra érkezik, ahol a közös huszárság története lezárul, a Magyarországon maradt huszártisztek életében pedig – így vagy úgy – új fejezet kezdődik.

Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 13. rész

Forster kapitány 1916-ban többször is megbetegszik, közben százada egy ideig ismét hadosztálylovasság lesz. Őt magát egy időre a szabadkai négyes huszárokhoz vezénylik, ahol a gyalogosított huszárokból alakított lövészosztály parancsnokaként az erdélyi havasokban harcol. 1917 áprilisában aztán visszakerül ezredéhez, de marad a hegyekben, ahol eleinte csupán árokszolgálatot látnak el, ám 1917. augusztusában már orosz lövészárkokat kell megrohamozniuk, véres veszteségek árán...

Szabadka földrajzi fekvésénél fogva fontos közlekedési csomópont volt: itt futott össze a Budapest–Zimony észak-dél irányú, valamint a Nagyvárad–Szeged–Zombor–Eszék kelet-nyugat irányú vasútvonal. Ezek a vasútvonalak a háború során stratégiai fontossággal bírtak a csapatok és az utánpótlás szállításában, a hadszíntérről pedig a sebesülteket és a betegeket vitték a hátországban kialakított hadikórházakba. Szabadkán is hadikórházakat hoztak létre, amelyekbe a szerb hadszíntérről már 1914 augusztusában megérkeztek az első sebesültek, akik közül többen belehaltak sérüléseikbe. Gondoskodni kellett a hősi halottak eltemetéséről…