Egy cseh ezred búcsúzása egri állomáshelyétől 1918-ban
Az 1918-as forradalmi események meglepő epizódja volt Egerben a magyar és a cseh nemzeti himnusz többszöri elhangzása, ami a városban állomásozó cs. és kir. kuttenbergi 21. gyalogezred pótzászlóaljában szolgáló cseh katonák és a magyar kisvárosi polgárok akkori kapcsolatát jellemezte. A polgári lakossággal ugyanis együtt ünnepeltek a 21-esek is. A katonák letépték a sapkarózsákat, és helyébe nemzetiszínű szalagot vagy őszirózsát tűztek. Eltűntek a kaszárnyákból a Habsburgok jelvényei, a kétfejű sasos jelvények és a fekete-sárga színek is.
A román betörés elől a Brassó vármegyei Barcaújfaluból Balogh György bíró vezetésével szekerekkel menekülő 13 család Erdély középső területei, Földvár, majd Nagy-Küküllő vármegyében Kőhalom felé veszi az irányt, hogy a közbülső megyéket átszelve eljusson a végállomásként a hatóságok által meghatározott Torontál vármegyébe. A 4 férfi, 18 nő, 33 gyerek 18 ló, 10 ökör és 9 tehén, valamint bivaly karavánja a bíró irányításával rója a poros erdélyi utakat…
Feleségem Cser Imre nevű dédnagyapjáról sokáig csak annyit tudtam, hogy Budapesten élt, és matematikatanár volt. Nemrégiben az egyik rokon megemlítette, hogy egy világháborús sebesülés következtében egyik fülére rosszul hallott. Unokái annyit tudtak, hogy a Doberdón szolgált, ott szenvedte el a súlyos fejsérülést. Ez az információ felkeltette az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy megpróbálok minél többet kideríteni Cser Imre életéről és persze katonai múltjáról. 
1916 nyarán a hadiszerencse elpártolt az Osztrák–Magyar Monarchia mellől. A keleti fronton a Bruszilov-offenzíva az összeomlás szélére juttatta az osztrák–magyar haderőt; az olaszok a 
Új sorozatot indítunk a mai nap. Az 1916-os 
Az alábbiakban a szerző egy kaposvári műteremben készült egészalakos katonaportrét vesz górcső alá. Nemcsak az egyenruha sajátosságait ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan datálható a fotó, illetve mit tudhatunk meg a kép alapján az egyenruha viselőjéről.
Az Osztrák–Magyar Monarchia ellen 1916. augusztus 27-én megindított román támadás már annak első napján elérte Háromszék vármegyét. Az agresszió következtében menekültek tömegei keltek útra nyugati irányban. Közülük többen eljutottak a 650 km-re fekvő Szabadkáig, ahol a Bácskai Hírlap újságíróinak mondták el élményeiket.
Tüzérünk visszaemlékezésének legvégén a harctéri létfenntartási- és életösztönről elmélkedik, s a vad embernek megismert rohamista katonákról is kifejti a véleményét. Végezetül megállapítja: „bellum interdicendum omnio, – vagyis – a háborút teljesen el kell tiltani…” 
Gömörmihályfalva kis település a történeti Gömör megyében; a Vály-völgyben terül el, lakossága 100 fő körül mozog. A település egyik lakója, Forgon Andor, a falu híres szülöttje, a Nagy Háborúban elesett dr. Forgon Mihály emlékére egy szobát rendezett be, ahol megismerkedhetünk a településsel és a doktor munkásságával, életének történetével.
Az Osztrák–Magyar Monarchia fémszükségletét már a háború kirobbanása előtt is csak importból tudta kielégíteni. Kivételt ez alól az alumínium jelentett. A háború kitörésével a hadiipar szükségletei ezért megkövetelték minden fontos fém és fémötvözet begyűjtését. A hadipar számára legfontosabb fém, a réz beszerzése különösen nehéz helyzetet teremtett. Ugyanis a Monarchia rézszükségletének csak 7,8 %-át tudta megtermelni. A hiányzó rézmennyiséget elsősorban az USA-ból szerezte be. A háború kirobbanását követően azonban az amerikai behozatal az antant blokádja miatt nem volt lehetséges. 
Legutóbbi kommentek