Az alábbiakban a szerző egy kaposvári műteremben készült egészalakos katonaportrét vesz górcső alá. Nemcsak az egyenruha sajátosságait ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan datálható a fotó, illetve mit tudhatunk meg a kép alapján az egyenruha viselőjéről.
A képen egy honvéd őrmester látható díszruhában – az 1906-ban rendszeresített dolmányt viseli, amelyet a jelzett évben vezettek be a m. kir. Honvédségnél. A tüzérség és a huszárok kivételével minden más fegyvernem és szolgálati ág részére rendszeresítették. Elsősorban költségvetési okokból váltotta le az 1881 M ún. „csontváz” atillát, a dolmány elkészítéséhez ugyanis lényegesen kevesebb zsinór (a tiszteknek vörössel beszőtt arany, a legénységnek meggyvörös színben) szükségeltetett. Az új ruhadarab azonban nem örvendett osztatlan népszerűségnek: a 31-es honvédek ezredtörténete így emlékezik meg róla:
[…] elől két sor gombbal, hátul pedig a közös hadseregbeli díszkabát hasítékjával azonos formájú sötétkék színű dolmány, amelynek gallérja aranyzsinórral, újjai pedig vitézkötéssel voltak díszítve. Ez a közöshadseregbeli waffenrokba ojtott, dolmánynak nevezett jellemtelen keverék, korcsszülött ruhadarab, nem volt népszerű.
Herczegh Géza: A veszprémi honvédek hadtörténete (Cegléd, 1936)
A galléron a rendfokozati csillagok mögött fém csapatjelvény látható: a távírászoké. Az osztrák–magyar hadseregben már a háború előtt is létezett néhány ilyen jelvény, az egyik pont az 1912-ben alakult távíróezredé (Telegraphenregiment). A háború alatt számos újabb fém gallérjelvényt vezettek be, a régebbiek viselését pedig kiterjesztették. A távíróezred jelvényét ezentúl a csapat-távírászok is viselhették. Mivel az eredeti, közös hadseregben használt jelvényt a császári korona díszítette, a honvédségnek készült saját verzió, amelyet a Szent Korona ékesített. A bemutatott felvétel azért is érdekes, mivel ezeket a gallérjelvényeket többnyire a frontruházaton viselték, bár a díszruhához is elő volt írva.
Őrmesterünk meglehetősen szépen dekorált: kisezüst és bronz Vitézségi Érem, Koronás Ezüst Érdemkereszt hadiszalagon, Károly Csapatkereszt, Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya, valamint az 1912-13-as Emlékkereszt, ismertebb nevén Mozgósítási Kereszt látható rajta. A képen látható katona tehát igazi veterán, hivatásos altiszt, aki már a háború kitörése előtt is szolgált. A Csapatkereszt jelenlétéből tudhatjuk, hogy a felvétel a háború vége felé készülhetett. Érdekes az Érdemkereszt a sorban: ez ugyanis inkább a nem arcvonalban szolgáló állomány (számvivők, gépkocsizók stb.) kitüntetése volt, erre legutóbb példát is láthattunk. Valószínűsíthetően a távírászi beosztásban végzett munkája elismeréseként kaphatta, míg a vitézségi érmeket konkrét haditettek végrehajtásával érdemelhette ki. A kitüntetések viselési sorrendje egyébként hibás, a bronz Vitézségi Érem helyesen az Érdemkereszt után sorolna.
Az öltözéket az 1861 M gyalogtiszti kard egészíti ki, az altiszti állománynak járó sárga-fekete bojttal, utóbbi a korabeli fotótechnika sajátosságai miatt barna színben jelenik meg (a jelenség amúgy a két utolsó kitüntetés szalagján is megfigyelhető). Érdekességként említhető még a dolmány ujjából kikandikáló, csíkos civil kézelő a mandzsettagombokkal, ami nyilván szabálytalan volt, de a háború ezen szakaszában ez már szóra sem lehetett érdemes. Látható még a karóra egy részlete is, amely praktikus okokból éppen a világháború alatt terjedt el a férfiviselt részeként.
A felvétel Kaposváron készült – mivel őrmesterünk egyértelműen honvéd, valószínűleg a pécsi 19. honvéd gyalogezred állományához tartozhatott. Fellapoztam az ezred 1938-ban kiadott emlékkönyvét is, hátha az adattárban szereplő fényképek segítségével azonosítani tudom a katonát. Még nagyobb esélyt éreztem az azonosításra, amikor a kötetből kiderült, hogy a Koronás Ezüst Érdemkeresztet mindössze 17-en nyerték el az ezred állományából. Közülük kilenc katona életrajza megtalálható a könyv adattárában, de sajnos teljes egyezés nincs az itt leírt adatokkal, így az azonosítás nem sikerült.
