Tüzérünk a harctéri élményei mellett fontosnak érzi, hogy a háború alatt általa megismert vidékek lakosságának az életéről, szokásairól és erkölcsi felfogásáról is megemlékezzen. Erdélyben rendkívüli módon meglepte a szexuális élettel kapcsolatos általános gondolkodás és a nők erkölcsi felfogása…
Az 1914–1918 között zajló első világháború több millió hősi halottat követelt. Voltak, akiket kitüntettek és életben maradtak, de voltak olyanok is, akik nem tudtak hazatérni szeretteikhez. Közéjük tartoztak az 1715-ben Magyarországra települt, német eredetű Holmár család férfi tagjai is. A családnak a Fejér megyei Rácalmáson és a Tolna megyei Dunaföldváron élő tagjai közül nyolcan fordultak meg a nagy háború különböző frontjain.
A cirkuszi hadijátékok, amelyek Franciaországból származtak és a híres csaták újrajátszását jelentették, rengeteg szereplőt és állatot mozgattak meg, ezért nagy sikert aratva születtek újjá Oroszországban a Nagy Háború idején. Az első ilyen hadijátékot már az 1877–1878-as orosz-török háború után bemutatták, amikor több mint 100 gyalogos és lovas katona szerepelt a cirkuszban robbanások és füst közepette, de híres volt az 1380. évi kulikovói csata újrajátszása is. A nézők nemzeti büszkeségét növelték ezek az előadások, és ez folytatódott 1914 őszén is.
Az Érsekújváron laktanya-ügyeletes szolgálatot ellátó tüzérünket 1918 őszén eléri a spanyolnátha járvány, amit szerencsésen átvészel. A betegágyban telnek napjai az őszirózsás forradalom alatt. 1918. november 14-én fegyelmezetten tér haza a tüzérezred a frontról. Négy év katonai szolgálatot követően Vágovits Gyula 1919. március 20-án tér vissza a polgári életbe…
Kajon Árpád egy 1918 elején, Dél-Tirolban készült fénykép nyomába ered. Szerzőnk nagy mestere a régi fekete-fehér képek modern kori színezésének, ennek szép példája az itt bemutatott fotó is, amelynek kapcsán megismerkedhetünk a képen látható katonák téli ruházatával is.
1916 augusztusában a Doberdóról Erdélybe, a Brassótól délre húzódó határhoz vezényelték Kosztolányi Péter századost, akire egy gyengén felszerelt zászlóaljat bíztak. Azt a feladatot kapta, hogy készüljön fel egy esetleges román betörésre. Vajon mit tehetett egy doberdói harcokban edzett csapattiszt a román támadás feltartóztatására?
1918 nyarán a betegen hazaérkező tüzérünket a trencséni csapatkórházban vizsgálják ki, ahol csak könnyű fegyveres szolgálatra ítélik alkalmasnak. Két havi szabadságot követően Érsekújváron laktanyaügyeletesi szolgálatot lát el. Közben elmeséli ezrede további történetét is.
A császári és királyi szegedi 46. gyalogezrednél szolgáló Kókay László 1916 júniusának végén újra a Brassóban állomásozó pótzászlóaljhoz került, miután a Doberdóról szerencsésen visszatérve Szegeden letette a hadiérettségi vizsgát. Itt érte a román hadba lépés. Naplójában megörökítette az 1916. augusztus 27–28-ai izgalmas napok eseményeinek egyes részleteit is.
Amikor 1883 augusztusában a nemrégiben kinevezett osztrák–magyar vezérkari főnök, Friedrich Beck-Rzikowsky altábornagy nagy feltűnést keltő szemleutat tett az erdélyi határ mentén, a tapasztalatait összegző jelentésben nem kevesebb mint 13 betörési pontot talált Románia felől, melyeken keresztül ellenséges erők könnyedén benyomulhatnak a birodalom területére. Ezért azt javasolta a hadügyminiszternek, hogy épüljenek erődök, amelyek elzárják az ellenség útját és akár többhetes ostromot is kibírnak, ha a helyzet úgy kívánja…
1918 tavaszán Csíkszentkirályon szállásolják el tüzérünket egy fiatalasszony házában. Az Ojtozi-szorosból érkező Vágovits Gyula a településen lázas betegségbe esik. Parancsnoka közbenjárására a tábori kórház helyett – 33 hónap frontszolgálat után – hazatérhet Érsekújvárra. Érzékeny búcsút vesz katonatársaitól és Pici lovától…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek