„Oj Doberdob, oj Doberdob, slovenskih fantov grob…”
A Doberdó említésekor nem csupán a magyaroknak jut az első világháború az eszébe, hanem a szlovéneknek is. A két világháború között a mai Szlovéniában Doberdó címmel három különböző alkotás is született: egy népdal és két regény. A „Doberdob, Doberdob, slovenskih fantov grob” (Doberdó, Doberdó, szlovén fiúk sírja) közismert mondat mind a három alkotásban megjelenik. Posztunkban e három mű egyikéről, Prežihov Voranc Doberdó című regényéről lesz szó.
1917 decemberének elején tüzérünk alakulatát a Gyimesből előbb visszavezénylik Gyergyóba a Tölgyesi-szorosba, majd a hónap végén átvezénylik Csíkba, az Ojtozi-szorosba, az Úz völgyébe. Az oroszokkal folytatott béketárgyalások idején, 1918 januárjában átszervezik a tüzérezredet, amelyből a 37. és a 137. honvéd tábori tüzérezred jön létre.
A 
Tüzérünk kedves emlékeket őrzött egy öreg hajótüzérről, aki Pici lovával együtt neki is gondját viselte a háború idején. Gyimesbükkön a Tatros keskeny pallóhídja is egy kedves történetet idézett fel Vágovits Gyula számára az őt fiaként szerető Badari bácsiról.
1916. augusztus 4-én, péntek reggel az olasz tüzérségnek az osztrák–magyar vonalakra zúdított tüzével elkezdődött a 6. isonzói csata. Julier Ferencet idézve: ez a „csata jelenti az olaszok első – tagadhatatlan – győzelmét.”
1917 őszén a Gyimesi-szoros természeti szépsége is magával ragadja tüzérünket, aki a nyugalmasabb időszakot kihasználva Pici lovával felfedező utakat tesz a környéken. A táj mellett az építészeti kultúra és az emberek is nagy hatást gyakorolnak Vágovits Gyulára. Kísérjük mi is el az egyik ilyen útjára! 
A Doberdó-fennsíkot uraló 
1917. júliusában az m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred II. ütege elhagyja a Tölgyesi-szorost, és új helyszínre, a Gyimesi-szoroson át Palánkára vonul állásba…
Az orosz cirkusz az első világháború idején drámai változásokon ment keresztül. A nézők addig is tisztességes győzteseket vártak a cirkuszi birkózó mérkőzéseken, amelyek szórakoztató műsorok voltak ugyan, de az Orosz Birodalom ellenállhatatlan erejét és korlátlan hatalmát mutatták be erős szociális, morális és nacionalista felhangokkal. A háborús évek alatt az az eszme, hogy Oroszország – akárcsak ezeken a sportversenyeken – az erkölcsi felsőbbrendűség pozíciójában igaz ügyért harcol és megbünteti a gonosz Németországot, a sport és azok sajtóbeli bemutatásának szerves része volt.
Tüzérünknek 1917 májusában Maroshévíz és Borszék között különleges találkozásban volt része egy tábornokkal – ez azonban majdnem végzetes volt a számára…
Legutóbbi kommentek