Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
A piavei offenzíva idején, 1918. június 21-én már a Montello kiürítéséről, s az ehhez kapcsolódó állásváltoztatásról kap parancsot hősünk tüzér alakulata. A zárótüzet innen is le kell tudni adniuk. Az állásváltoztatás teljesen kimeríti az egyébként is betegséggel küzdő Király Ivánt. Lefekve lázas látomások gyötrik...
Déry Ernő filmbe illő első világháborús hadiútja az írás első részében megismert, Zentáról történt megmenekülését és a montenegrói hadifogságból 1915-ben történt szökését követően sem nélkülözte az izgalmas fordulatokat. A háború további időszakában osztrák‒magyar tengeralattjárós tisztként szolgált, s a Földközi-tengeren több kalandos, de mindannyiszor szerencsés végkimenetelű bevetésen is részt vett…
1918. június 15-én kezdődött az Osztrák‒Magyar Monarchia Albrecht fedőnevű támadó hadművelete a Piavénál, amelyben a Montellónál hősünk ütege is részt vett. A harctéri jegyzetei és az ütegnapló alapján a háború után külön tanulmányban örökítette meg az izgalmas napok történetét. Az írás megtalálható a Hadtörténelmi Levéltárban.
A 2024-es esztendő több évforduló miatt is fontos év a számunkra. Idén 110 éve, hogy kitört az első világháború, s ebben az évben 120 éves a bileki halálmars áldozatainak az emlékműve. A történet és az emlékmű (újra) felfedezése, majd az obeliszk és a környezete megtisztítása a mi érdemünk. Az elmúlt években ez volt az elindítója, hogy fontos kutatási területünkké vált a bosznia-hercegovinai osztrák–magyar múlt megismerése is. Történeti és helyszíni kutatásainkról itt a blogon is rendszeresen beszámoltunk. Nyár végén egy szakmai, kegyeleti emlékutat is szerveztünk a térségbe, ami augusztus 30-án, az emlékmű felavatásának az évfordulóján Bilećán, ahogy ma hívják a települést, egy megemlékezéssel zárult.
1918 júniusának elején a Piavénál már minden a készülő offenzíváról szól. Hősünk szép leírást ad az állomáshelyéről, Capo di Sopráról és annak a kastélyáról, aminek a parkjában gyakran gyönyörködik a táj szépségében. Mint „mozdonyos tiszt” itt nyert elhelyezést, de amikor június 15-én megszólalnak az ágyúk, a kíváncsiság őt is kiviszi az ütegállásba...
Király Iván honvéd tüzértiszt történetét bemutató sorozatunk 21. részében, a hosszú szabadságról visszatérő hősünk az alakulatát kereste, amit végül csak egy kisebb „odüsszeia” után talált meg. Megpróbáltam a bejárt és a naplóban részletesen megörökített útját rekonstruálni és ennek az eredményét bemutatni.
Az Osztrák‒Magyar Monarchia haditengerészete iránt érdeklődők számára jól ismert az SMS Zenta tragikus sorsa. Egy korábbi posztban a blog olvasói is megismerkedhettek az 1914. augusztus 16-án elsüllyedt cirkáló történetével. Most a hadihajón szolgálatot teljesítő magyar tengerészek egyikének, vitéz Déry Ernőnek a nem mindennapi életútját szeretném bemutatni. Írásom első részében 1915-ig követem nyomon a Zentán tanúsított magatartásáért Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett tengerész pályáját.
Király Iván 1918 február végén négy hónapos tanulmányi szabadságot kapott. Ez idő alatt a 41. honvéd gyaloghadosztály kivonták a Piave-deltából és Vittorio Veneto környékén volt tartalékban, majd a Montellóval szemben állásban. Májusban a hosszú szabadságáról visszaérkező Király hadnagy szeretne alakulatához eljutni, de ez sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolnánk…
Az I. világháború folyamán a tüzérség csatadöntő szerepre tett szert. Talán ez volt az a fegyvernem, ami a legnagyobb minőségi és mennyiségi átalakuláson ment át a korszakban. Különösen igaz ez az éppen csak megalakult honvédtüzérségre. Ezt a fejlődést szeretném bemutatni a Király Iván naplójából megismert 41. honvéd tábori tüzérdandáron keresztül.
Az osztrák–magyar uralom Bosznia-Hercegovina modernizációjának korszaka volt, amelyben a megszálló csapatok egyes tábornokai kezdeményező szerepet játszottak. Ilyen volt a horvát származású Georg Babich (Gjuro, mai írásmóddal Đuro, vagy Djuro Babić) vezérőrnagy, aki a hercegovinai Trebinje városának katonai parancsnokaként és kerületi vezetőjeként nemcsak a közbiztonság és határvédelem megszilárdításában, hanem a közigazgatás és az infrastruktúra kiépítésében, megújításában is máig ható szerepet vállalt.
Legutóbbi kommentek