A Nagy Háború

2024. október 18-án került sor rendkívüli ünnepi közgyűlés keretében az olaszországi, Isonzó melletti Sagrado városházáján a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (NHKA) közvetítésével 5. alkalommal meghirdetett Roberto Visintin-ösztöndíj átadására, amely a Marino Visintin és felesége, Evelyn Ann Todd, által a fiuk emlékére létrehozott alapítvány, a városi önkormányzat, az NHKA képviselői és az érdeklődő helyi polgárok részvételével zajlott.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 29. rész

Hősünk piavei védelmi szakaszán számtalan előjele van, hogy valami készül. „Vajon miért nem kezdődik?” – teszi fel a kérdést. A nyugtalan várakozást követően végül 1918. október 26-án megindul ezen a területen is az olasz offenzíva. Az ellenséges tüzérség a számukra is veszteségeket okoz. A hajnali virradatban már három hadihidat is felfedeznek a Piavén a Montellótól északra, ahol támadó egységek kelnek át. Eljött az ő idejük. Kölcsönös gázlövések, támadás és ellentámadás zajlik, s közben a valóság és rémhírek keverednek...

Budapesti honvédek nehéz napja a Monte San Michele északi lejtőjén

Ha a Doberdó-fennsíkra látogató turista a Monte San Michele kúpjain a népszerű emlékhely megtekintése után észak felé, a Peteano irányába tartó szerpentinen indul lefelé, akkor a keskeny műút mentén szinte semmi sem emlékezteti arra, hogy az egykori fővédelmi állások területén jár. Az útról alig letérve, a sűrű bozótosba benézve azonban azonnal szembesül azzal, hogy árkok, mélyedések, kőrakások szövevényes hálózata borítja a felszínt. A lejtőn lefelé félút tájékán érjük el azt a területet, ahol 1915. december 7-én igen súlyos veszteséget szenvedett Budapest háziezrede, a m. kir. budapesti 1. honvéd gyalogezred I. és II. zászlóalja.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 28. rész

Ugrunk térben és időben. „Szomorú napok” várnak ránk. 1919 tavaszán járunk, amikor hősünk már múltbeli eseményként tekintett vissza az 1918 őszén vele és körülötte a Piavénál történtekre. Szerencsésen túlélte a háborút, de szíve a Piavénál maradt... 1918 tragikus őszének az eseményeit bemutató, a Hadtörténelmi Levéltár részére átadott visszaemlékezés füzete személyes háborús veszteségének, a folyó mellett hagyott szerelme iránti fájó nosztalgikus érzéseinek a leírásával kezdődik, hogy majd a további részekben egy nagyobb, az egész hadsereget ért háborús kudarcélmény bemutatásába váltson át.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 27. rész

Hősünk 1918 júliusában a Piavénál az ezredösszekötő szolgálat idején részletesen megörökítette a tüzérségi átcsoportosítás utáni új elhárító tűz beosztást, ami egyértelművé tette, hogy a folyó mellett a hadvezetés már csakis védelmi jellegű harcokra készült. Helyettesítésként tüzérségi megfigyelői szolgálatot is ellátott, gyakran ellátogatva a „Vészmadár” megfigyelőbe. Ezek az alkalmak az időjárás és a környezete megfigyelését és leírását is lehetővé tették számára.

Bosznia-Hercegovina okkupációját követően a terület férfi lakosságának is kötelező katonai szolgálatot kellett teljesítenie az osztrák‒magyar hadseregben. A kezdetben ez ellen lázadó bosnyák férfiakból idővel a Monarchia legjobb katonái lettek. Az első világháború idején a belőlük szervezett alakulatok is nagy veszteségeket szenvedtek. Sebesültjeiket, betegeiket magyar kórházakban is ápolták. Sok bosznia-hercegovinai katona azonban sohasem tért haza ezekből a szülőföldjére. A debreceni kórházakban ápolt bosnyák katonák közül 69 név szerint is ismert nyugszik a város temetőiben.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 26. rész

1918 júliusában hősünk a veszprémi 31. honvéd gyalogezred parancsnoksága mellett volt ezredösszekötő, de három év harctéri szolgálat után szeretett volna végre már haza jutni. Az idegrendszerét megviselte a front. Újra orvosi vizsgálatra jelentkezett, ezúttal az ezredet megkerülve közvetlenül a hadosztálynál, ahonnan azonban visszairányították, s az egészségügyi mellett fegyelmi vizsgálat is várt rá...

Az osztrák‒magyar kettős monarchia különleges „harmadik felét” képezte Bosznia‒Hercegovina. Az 1878-ban elfoglalt, majd 1908-ban a dunai birodalomhoz csatolt terület fejlesztése a helyi értelmiség kinevelését is megkívánta. Ezt szolgálta az iskolák építése és a bosnyák diákok ausztria‒magyarországi iskoláztatása is. Így kerültek az 1900-as évek elején bosznia-hercegovinai diákok Debrecenbe. Az első világháború kitörésével a többségük hadba vonult. Debreceni éveik és katonáskodásuk emlékeit dokumentumok őrzik.

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 25. rész

A piavei sikertelen offenzívát követően, 1918 júniusának végén, júliusának elején hősünk alakulata a Montellóval szemben zajló hadrendi változásoknak köszönhetően új állásba kerül. Az átköltözést az olasz tüzérség állandó tüzében kell végrehajtaniuk. Király Iván egészségi állapotának a javulását nem segíti a változás. Az idegrendszeri problémája azonban sem az orvosukat, sem a feletteseit különösebben nem érdekli...

A 2024. június 15-én Nervesa della Battaglia településen rendezett konferencián az előadásomat követő szünetben nagyon sok kérdést kaptam a helyi lakosoktól. Az érdeklődésük mellett a csodálkozásuk is érzékelhető volt miután megtudták, hogy ahol most a házuk áll, milyen gyilkos küzdelmek zajlottak 1918. június 18—21. között. A harcok egyik magyar résztvevője a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred volt.