Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 29. rész
Hősünk piavei védelmi szakaszán számtalan előjele van, hogy valami készül. „Vajon miért nem kezdődik?” – teszi fel a kérdést. A nyugtalan várakozást követően végül 1918. október 26-án megindul ezen a területen is az olasz offenzíva. Az ellenséges tüzérség a számukra is veszteségeket okoz. A hajnali virradatban már három hadihidat is felfedeznek a Piavén a Montellótól északra, ahol támadó egységek kelnek át. Eljött az ő idejük. Kölcsönös gázlövések, támadás és ellentámadás zajlik, s közben a valóság és rémhírek keverednek...
Vajon miért nem kezdődik? Talán náluk is forradalom van. Talán diplomáciai háttere van a dolognak. Mert hiszen tudjuk, hogy minden órában jelentik az olasz főparancsnokságnak a Piave állását Vidornál. Tudjuk, hogy tankok vannak náluk készenlétben s hogy Trevisóba nagy entente transportok jöttek! Miért nem kezdik már: Istenem, de jó lenne túl lenni rajta!
Pedig már nem halasztódhat soká. Éjszakánként borzasztóan vereti a digó az első állásokat, ami egész biztosan a vízjáró járőröket leplezi. Aztán meg hogy lő nappal a messzehordóival! Már nem elég, hogy Conegliano leglakottabb részeit agyonpüfölte, hanem ment tovább, kilőtte a gazdasági hivatalt a kefegyárból, aztán a mi mozdonyállásunkat, sőt lenn Pasquánál a hadosztály sütődéjét. A gazdasági hivatal el is költözött a corbanesei út mellé egy telepre.
Aztán meg azok a monstruózus triplánok, amik tegnap porba-lángba borították óriási bombáikkal Conegliánót! Biztosan ezek voltak, amik tegnapelőtt este azokat a nagy, vonítós bombákat eresztették alá a Crevada völgyben. Nem késhet soká, aminek el kell jönni...
Eljött. Itt van. Jaj, ez borzasztó. Jaj, mi lesz a vége: csupa hisztérikus sejtelem mindenki. Úgy jött, mint a láz: váratlan átmenettel. Tudtuk, hogy jön, láttuk, éreztük messziről; tudtuk, hogy vészt és pusztulást hoz reánk: nincs, aki segítsen. Istenem, légy velünk…
1918. október 26-án este 12 órakor kezdődött az ellenséges tüzérség hatásos tüze. Éppen lefeküdtünk; már majdnem félálomban voltam, midőn hallom, hogy nehézlövedékek szánkáznak el fölöttünk s nagyokat huppanva bevágódnak a szakadék másik partjába. Reccsenés s utána még sokáig zuhannak alá a göröngyök. Egy darabig hallgattam, majd öntudatomba jött: itt a mi időnk. Felöltözködtünk, de éppen idejében, mert egy lövedék a közelben reccsent, csak úgy zuhogott a föld a házunk tetejére. Be a kavernába! már akkor a telefon is be volt szerelve. Ott voltunk mindnyájan tisztek: Szilcz [Tamás] főhadnagy, az első tiszt, Ötvös [József] hadnagy, Búzás [Sándor] hadnagy és én. Azonkívül Mauler [Mátyás] tűzmester, a szolgálatvezető, egypár telefonista, napos, küldönc stb. A falról csöpögött a talajvíz: nem baj, azért megvoltunk. Üldögéltünk egy szál gyertya mellett, ülésre nagyon csekély mértékben alkalmas tárgyakon.
Az ellenséges tűz változó volt. 1 óráig az említett nehézüteg dolgozott. 1 órától 3 óráig egy tábori ágyús üteg vette át ezen terepszakasz tűz alatt tartását, mégpedig legnagyobbrészt gázlövedékekkel. Eleinte ezek a lövések is mind leszaladtak a szakadékba, de később, valószínűen a csövek átmelegedése miatt, megrövidültek és veszedelmes közelségbe kezdettek lecsapkodni. A 4. löveg két telitalálatot kapott. Egy lövés a pajzson szaladt keresztül s nem robbant. A másik egy küllőt csapott ki ezen lövegből, de más kárt nem okozott. Szerencsére erős szél kerekedett, mi esőt hozott s így a gáz semmi kárt nem okozott.
3 órakor a már ismert nehézüteg ismét tüzet nyitott, s így már két üteg tartotta tűz alatt az üteget. Gázlőszert a nehéz üteg is használt. 4 órakor volt a tüzelés legintenzívebb, midőn úgy délről, mint északról hatalmas pergőtüzet hallottunk. A balszomszéd 51. honvéd tüzérdandár ütegei egész éjszaka intenzíven tüzeltek, ismeretlen okból. A mi tűztevékenységünk általában passzív volt. 1 óra 5 perckor adtunk le három zárótűzhullámot, egyébként a legénység pihent. Telefonösszeköttetés időnként megszakadt s a helyreállítás nagy nehézségekbe ütközött. Egyrészt az ellenséges tűz, másrészt az áthatolhatatlan sötétség, de főleg a telefonistahiány. Egy járőr volt Kavasch zászlós parancsnoksága alatt összekötő szolgálatban a Tombolán, egy 12. honvéd gyalogezredbeli zászlóaljnál. Egy másik járőr Tövis tűzmester parancsnoksága alatt felderítő szolgálatban volt a Mercatelli szakadékban. A harmadik járőr a másik Tombolán volt, a közös figyelőben Szigyártó főhadnagy parancsnoksága alatt. Ezzel Bognár szakaszvezető volt, mint megfigyelő altiszt.
Virradatkor, midőn az ütegparancsnok felment a megfigyelőbe s a hajnali köd kissé felszállott, három híd bontakozott ki a ködből a nyugati szomszéd Schützendivisió 12 előtt: egy a 27-28. szakaszban, kettő pedig még nyugatabbra. Nagyon erősen meg lehettek építve és már régóta, mert ezidő szerint már málhásállatok és automobilok jöttek át a mi oldalunkra – megdöbbenve néztünk össze ezen hír hallatára s mindnyájunk agyán egy gondolat cikázott keresztül: ez a vég kezdete. Legfeltűnőbb – mondotta Emánuel a telefonon, hogy a veszélyeztetett terület védőtüzérsége teljesen tétlen volt, az átkelőket egyetlen lövés sem zavarta, amiből önként következik, hogy ezek a hadosztályok teljesen meg vannak semmisítve. Ezt a következtetést csakhamar megerősítette az a jelentés, hogy az ellenség már Pieve di Trevisanig nyomult előre s így a mi egyik utunk Vittorio felé el van zárva.
Késedelem nélkül tűz alá vettük a legközelebbi hidat, de már ekkor hallható volt a dandár összes ütegeinek működése. Az 51. honvéd tüzérdandár ütegei állandóan lőttek, de frontjukról sem jelentést, sem megfigyelést nem kaptunk. A figyelőből aztán látni lehetett, amint az olaszok Sernagliától keletre nyomulnak előre, más részük pedig alkalmasint már a mi hadosztályunkból ejtett foglyokat kísér a híd felé.
A hidak helyzete Király Iván térképvázlatán
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, Tgy: 2797)
Az üteg további tűztevékenysége először két üteg, majd a híd környékén a cserjésben várakozó málhásállatok ellen irányult. 13:05, 13:10, 13:14-kor adtunk le egy-egy zárótűzhullámot, á[tlag] 45 lövéssel. Majd hosszabb tűzszünet jött. Általában dandárunk ütegei nagyon lanyhán tüzeltek; ennek oka az lehetett, hogy teljesen tájékozatlanok voltunk, mert a szomszéd hadosztállyal nem volt semmiféle összeköttetés. De még a saját csapattesten belül is a telefonistahiány miatt az ellőtt vonalak helyreállítása a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Az ellenséges nehéztüzérség állandóan lassú tűz alatt tartja az üteg környékét. De semmi kárt nem okoz, csupán az élelmezést nehezíti meg, mert a konyha környéke is tűz alatt van.
14:10 pusztítótűz „folyó észak”
14:50-15:00-ig pusztítótűz hullámok: I piros pont, L piros pont, X piros pont
18:17 III., IV., V. szekción 5-5 lövés, összesen 15 lövés
20:15 pusztító tűz „árok észak”, 90 lövés
20:23 27-28. szekció
20:35 pusztítótűz „árok észak”, 90 lövés
20:55 pusztítótűz „árok észak”, 90 lövés
21:00 I vörös pont, 36 lövés
Délután hatalmas ellentámadásnak kellett végbemenni, melyben a jelentések szerint részt vett: Pieve di Trevisan felől 2 ½ ezred, Pieve di Trevisan és Sernaglia között szintén 2 ½ ezred, Fontigo felől 2 zászlóalj, délről 1 ezred. Az ellentámadás sorsáról nem tudunk semmit, de este az ezred azt a hírt adta, hogy az innenső part tiszta az ellenségtől. Ez azonban valószínűen tisztára megnyugtatás volt. Hogy milyen közel vannak az ellenség ütegei például szolgálhat a fenti két üteg, melyek közül az egyik (két löveges könnyű) a Plqn. 1593-ban, a másik (3 löveges nehéz) 1956 Plqn-ban volt felállítva. A málhásállatok gyülekezése az 1593 keleti széle és az 1594 nyugati szélén volt észlelhető.
Este megkaptuk az éjjelre vonatkozó tűzparancsot, telefonon. A következőképpen hangzik:
M. kir. 41. honvéd gyaloghadosztály tüzérparancsnoksága. Op. Nr. 822. 1918. október 27-én.
1. A 41/4, 41/5 nehéz tüzérütegek és a 141/1 üteg, Plqn. 1593 hidat lövik, mégpedig a nehezek 20 perc alatt 6 lövést, a könnyű 10 perc alatt 6 lövést ad le rendszertelen tűzlöketekben.
2. 41/2. nehéz üteg, 141/2. üteg Gelbkreutz.
3. Könnyű ütegek, esetleg kikülönített lövegek zárótűzszakaszukra 4 percenként 1 lövést adnak le Lucia-Paula Rideauval párhuzamosan haladó Piave ágra.
4. Pusztítótűz lökemek 3 perc tartalommal. Támogatótűz jobbra a következő időkben: 7:00, 8:00, 9:15, 9:35, 10:05, 11:20, 1:30, 1:40, 3:00, 3:30, 4:15, 4:25, 4:45, 5:00, 5:40.
5. Pusztítótűz lökem „folyó észak” Lucia-Paula: 6:45, 7:50, 9:00, 11:15, 2:00, 3:15, 4:35, 5:35.
Az előre kijelölt célterületek sárgával színezve és piros betűkkel ellátva
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, Tgy: 2797)
Elhelyezkedtünk a kavernában, lehetőleg kényelmesen. Szilcz a telefon közelében deszkából ágyat rakatott magának, aztán jól betakarózott, mert betegnek érezte magát. Búzás a kaverna legmélyén lévő ágyra feküdt, melyet mostanában már senki sem használt, mert bizonyos rovarok rosszhírűvé tették. Én – mivel az előző éjjel az ágyon aludtam, az ágy mellett rögtönzött felette labilis lócán foglaltam helyet, fejemnek Sándorka szolgált párnául. Ötvös ismét virtuskodott, hogy ő meg nem marad ebben a rossz levegőjű kavernában. Bement a szobába aludni, azonban nem telt bele fél óra, már jött is, nála szokatlanul gyors tempóban. Ha tudtuk volna, minden esetre mosolyogtunk volna a látványon, mert hiszen hallottuk odakinn a csattanásokat. Aztán Ötvös belesüppedt egy nagy karosszékbe a telefon mellett s mindnyájan úgy tettünk, mintha aludnánk. Pedig nem aludott egyikünk sem, mert az volt eszünkben: mi lesz ebből... S azt hiszem, mindegyikünknek eszébe jutottak azok, akiket legjobban szeret.
Ütegünk tűztevékenysége az éj folyamán csekély volt. 4:40 pusztítótűz „folyó dél” 20 lövés, 5:30 pusztítótűz „folyó észak” 6 percig, azután 3 perc szünet, majd pusztítótűz „árok észak” 6 percig Gelbkreutz gránáttal.
Annál nagyobb volt az előkészülődés a következő csatanapra. Az ellenséges tüzérség ugyan tűz alatt tartotta az egész terepet, mégis nem tudta a közlekedést megfigyelt tűzzel zavarni. A nélkülözhető fogatok gázlőszert szállítottak az állásba. Egy fogat elment a Vészmadárért Collaltóhoz és azt új állásba vontatta. Ennek oka főképpen a legénység morális helyzete volt, mert már három nap óta a legnehezebb ellenséges tűzben állottak. Ma délután pedig az ellenséges gyalogság közvetlen közelükbe hatolt előre, mire az egész legénység az ütegbe és a megfigyelőbe menekült. Tekintettel arra, hogy a Vészmadár régi állása légvonalban alig egy kilométer az ütegállástól, meglehetősen megdöbbentett bennünket ez a hír, különösen még, midőn a telefonisták vonalvizsgáról azt a hírt kapták, hogy az ellenség a collaltói szerpentinen kapaszkodik fölfelé a Quardára.
Előrenyomuló olasz csapatok zsákmányolt Schwarzlose géppuskával tüzelnek
(Forrás: commons.wikimedia.org)
A legnagyobb zűrzavarban megjelent Emánuel is, a legnagyobb tűzben rohant le a megfigyelőtől. A házat, hol a megfigyelő volt, két nehéz találat érte, amiért is Marton [Károly] főhadnaggyal, az I. üteg parancsnokával együtt kénytelen volt elmenekülni. Mivel senkivel nem volt telefonösszeköttetés, figyelni pedig sehonnét nem tudott, az ütegbe jött, hogy ha már elfognak bennünket, legalább együtt fogjanak el. Szerinte a hírek, amiket az emberek hoztak, nem felelnek meg a valóságnak, mert ők mindnyájan egy és ugyanazon 31-es főhadnagytól hallották ezt, aki meg van őrülve, s extázisában minden szembejövőt menekülésre szólít fel. Nincs semmi veszély, mert éppen most ereszkedtek le gyalogos osztagok Collalto felé az ellentámadás végrehajtására.
Új állásba ment az éj folyamán a II. üteg vadászlövege is, a Mariska. Ez a két vadászlöveg s a két üteg jobbszárny lövege aztán az éj folyamán új frontot vettek fel a Soligo felé. A megfigyelő pedig az éj folyamán a régi hadtest-figyelőbe tette át vonalait és figyelőhelyét.
Köszönetet mondunk a Hadtörténelmi Levéltárnak Király Iván „Szomorú napok” című, a Tanulmány gyűjteményben 2797 számmal megőrzött visszaemlékezése közreadási lehetőségéért.
