Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 30. rész
1918. október 28-án is még folyamatos tüzelésben van hősünk ütege, azonban a Piavétől északra, a Soligo folyó környékén az átkelt olaszok megvetették a lábukat. Napközben egy ellenséges repülőgép felfedezte az üteget és rájuk vezette az olasz messzehordó tarackok pusztító tüzét. Délben már sejteni lehetett, ami este 7 órakor hivatalossá is vált: el kell hagyniuk az állást, megkezdődött az általános visszavonulás. Ennek a híre Király Iván számára egyet jelentett a háború elvesztésével...
[1918. október] 28-án reggel Búzás [Sándor] hadnagy átment a Vészmadár új állásába, hogy busszolával fölvegye. Mire megjött, kezdett világosodni, ütegünk már munkában volt, mert Emánuel [László főhadnagy] észrevette, hogy a 28. szekcióban lévő híd ismét funkcionál. A 41/3. nehéztüzér üteg csakhamar megint ellőtte. A helyzet a következő: a 12. Schützendivisió az éj folyamán ismét meghátrált az ellenség előtt és a Soligo folyó mögött foglalt állást. Egy elfogott olasz kapitánynál parancsot találtak, mely szerint a támadó csapatok mai feladata a 20. honvéd gyalogezred frontját megtámadni, azért az ezred jobbszárnyát Falze di Piavétől vissza fogják vonni a Soligo mögé, egészen a folyó torkolatáig. Az új front tehát, a visszavonulás után Pieve di Trevisantól a folyó mellett a Soligo torkolatáig húzódik.
A bal szomszéd 51. honvéd hadosztálynál állítólag minden rendben van.
Délelőtt 9:30-kor új zárótűzbeosztást kaptunk, tekintettel, hogy az új front új feladatokat tűzött elénk. Ütegünk a régi zárótűzhöz a Stella szakasz keleti 1/3-adát kapta. Egyben jelentik, hogy a 20. honvéd gyalogezred megszállva tartja még mindig Falze di Piavét; továbbá, hogy Vavró Márton százados vonalvizsgán megsebesült.
10:30-kor az ütegparancsnok lő táborozó málhásállatokra a 29. szekcióban.
10:55-kor a III. félszakasz Lucia árok elemekkel lő rendetlen időközökben 11:30-ig. Az ellenség nehézkaliberrel lövi az üteget. A VI. löveg mellett egy holt embert találnak az V. ütegből.
11:00-kor jelentik, hogy gyalogságunk megszállta a Soligo partot.
11:10-kor jelentik, hogy az ellenség támadja jobbszárnyunkat Falze di Piave mellett.
11:35-kor pusztítótűz „folyó észak”. 2 tűzhullám, lövegenként és percenként 2 lövés.
11:45-kor egy gyalogsági figyelő jelenti, hogy Falze di Piavetól nyugatra a gáton saját gyalogság áll.
12:05-kor Emánuel jelenti, hogy a 26. szekcióban kisebb áthajózás van folyamatban. A szakácsok nem tudják az ebédet lehozni, mert az egész környék állandó tűz alatt van. Az üteg és a konyha közötti úton hatalmas tölcsérek díszelegnek.
Délután 1:05-kor pusztítótűz „árok észak”. Utána tűzparancsot kapunk az ezredtől, következő tartalommal:
1:40 pusztítótűz B fekete terület 6 percig, utána 3 perc szünet
1:49 pusztítótűz Y fekete terület 3 percig, utána 3 perc szünet
1:55 pusztítótűz E fekete terület 3 percig, utána 3 perc szünet
2:01 pusztítótűz L fekete terület 3 percig, utána 3 perc szünet
2:07 pusztítótűz O fekete terület 3 percig, utána 3 perc szünet
2:13 pusztítótűz I fekete terület 3 percig, utána 15 perc szünet
2:31 pusztítótűz „árok észak” 6 percig
Körülbelül déli ½ 12 óra óta az üteg meglehetősen mentes ellenséges behatástól. Úgy 1 óra után a legények hozzák is az ebédet, de senkinek sincs kedve elfogyasztani. A vonalvizsgáról jövő telefonisták már hozzák a hírt a gyalogdandár telefonistáitól, hogy estére általános visszavonulás lesz. Istenem, elvesztettük a háborút.
Az előre kijelölt célterületek sárgával színezve és piros betűkkel ellátva
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, Tgy: 2797)
Három óra körül a következő tűzparancsot kaptuk:
3:25 I piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
E piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
+ piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
T piros pont 3 percig, utána 5 perc szünet. Folytatólagosan
L piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
B piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
U piros pont 3 percig, utána 5 perc szünet. Folytatólagosan
P piros pont 3 percig, utána 5 perc szünet. Folytatólagosan
E piros pont 3 percig, utána 5 perc szünet. Folytatólagosan
+ piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
O piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
U piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
O piros pont 3 percig, utána 3 perc szünet. Folytatólagosan
+ piros pont 3 percig –
Ezt a tűztervet csak B piros pontig tudtuk teljesíteni, midőn jött a rémhír, hogy az olaszok a Margaréta, Nina és Olga szakaszokban jönnek át, valószínűen pontonokon. Elkezdettünk tehát veszettül pusztítótűz „árok északot” lőni. Az üteg ezidő szerint teljesen tűzmentes volt. Szép, napsugaras volt az alkonyat, a levegőben olasz repülők cirkáltak. Egyszer csak megjelent egy, elég alacsonyan az üteg fölött. A tüzelést nem hagyhattuk abban, mert a helyzet veszélyes volt. Egy darabig cirkált az üteg felett, azután elment, lejjebb ereszkedett s visszatérve végiggéppuskázta néhányszor az üteget. Aztán elment. Kisvártatva visszajött s nyomán tüzérségi lövéseket kaptunk. Eleinte hosszúak voltak, aztán mind közelebbre, míg egészen bent voltunk egy nehéztarack, egy 12 és 10 cm-es messzehordó üteg hatásos tüzében. Minden élő ember a kavernákba húzódott – a tüzelést persze abba kellett hagyni – de még ott is rémületes negyedórákat éltünk át. A lövések nagy előszeretettel a mi kavernánkra zuhantak, sokszor azt hittük, hogy beszakad. Odakinn minden ablak betört, minden épület megrongálódott. Az ötödik löveg körül öt hatalmas gránáttölcsér ásítozott. Így tartott, míg teljesen be nem sötétedett.
7 órakor kaptuk a parancsot az állás elhagyására, a következő intézkedések mellett: két löveg az állásban marad Búzás hadnagy parancsnoksága alatt, lő annyit, amennyit tud és az ezred parancsára hagyhatja el az állást. A fogatok közvetlen közelben tartandók. Az ütegparancsnok ezideig a figyelőben marad. Az üteg többi része pedig, lehetőleg mindent felpakolva, foglalja el a Király-állást.
A Piavén átkelő olasz gyalogság
(Forrás: commons.wikimedia.org)
Fellélegzettünk, midőn a parancsot megkaptuk, de aztán ismét előttünk volt ez a nagyon nehéz feladat. Az intézkedések nagyon hiányosak voltak; Emánuel oly ideges volt, nem lehetett belőle egy értelmes mondatot kivenni. Ha tüzér kezébe kerül írásom, ki a harctéri körülményeket illeti, tudni fogja, mit jelent 2 óra alatt egy berendezett ütegállást kiüríteni. A szükségelt benzinmennyiséget kijelölni, a fogatokat, mit melyik kocsira kell feltenni, ide is embereket segíteni, oda is, küldöncöt a fogatokért, mik már két nap óta egy ezredparancsnokság régi álláspontjánál, Casa Croida mellett voltak készültségben, aztán a Vészmadárhoz, hogy ott is készüljenek fel. Szilcz és Ötvös Emánuelhez mentek a figyelőbe, hogy a legközelebbi teendőket megbeszéljék. Milyen önző az ember: még ebben a szorongatott helyzetben is az jutott eszembe, úgy-e, mikor csend volt, nem voltam jó első tisztnek: most, hogy ily válságos helyzetben vagyunk, rám merik bízni az elhajtatást.
Legelőször a lövegeket tolták ki egyenkint állásukból, mindent felpakoltak, ami a félszakaszokhoz tartozott. A negyedik és ötödik löveg maradt az állásban. A másik háromért egyenkint, negyedórás időközökben jöttek be a hatosfogatok s a Casa Croida mellett gyülekeztek. A Vészmadárért is ment hatosfogat. Azonkívül lejöttek a kocsik, hogy a konyhákat, élelmiszereket, műszereket, telefonanyagot elszállítsák. Az ágyúmester anyagát alig tudtuk felrakni, mert az anyagraktár kavernáját [találat érte? – hiányos a mondat vége (a szerk.)].
Végre minden megvolt. A lövegek, konyha és egy pár kocsi elment, csak valami két szekér volt még hátra. Azt Búzásra bíztam, ki egész idő alatt sopánkodott, hogy mi lesz vele. Elbúcsúztam tőlük, fejembe nyomtam a sisakomat, aztán futólépésben a Guarda alá. A konyhánál még egypár utasítást adtam a málházóknak, aztán tovább loholtunk a nagy locs-pocsban. Utánam Mauler tűzmester loholt, kinek villanylámpája sem gátolt abban, hogy egypárszor alaposan el ne vágódjam az úton díszelgő hatalmas gránáttölcsérekben.
Éppen elég volt a megfigyelőig elfutni. Emánuel éppen akkor adta az utolsó parancsokat Szilcznek, aztán fölment a lakásába, mi pedig lementünk az üteg gyülekező részeihez. Mivel még a Vészmadár is hiányzott, meg kocsik is, ők még azokat bevárták, én pedig Pál Márton tizedessel és Metzger tüzérrel elmentem előre, hogy megnézzem a Casa Molinon keresztül Santa Maria di Felettóra vezető utat, föl lehet-e rajta menni.
Az üteg visszavonulásának útvonala a Crevada-völgyben, Borgo Lozzo fölött pirossal jelölve a „Király” állás.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, Tgy: 2797)
Amint a szerpentinen ereszkedünk lefelé – éppen a 41/2. nehéz üteg áll ott, előttünk volt ködben az egész Crevada völgy. A lejtőkön mindenfelé kikülönített lövegek tüzeltek, hogy fedezzék a visszavonulást. Ekkor már az ellenség tűzérsége is alaposan dolgozott: borzasztó kísérteties zűrzavar volt.
Engem azonban egyelőre legintenzívebben a csizmám foglalkoztatott, melynek a talpa veszedelmesen vált lefelé. Mire a Molinóhoz értünk, a jobb talpam alatt csupán harisnya volt. Kijelentem, hogy nem volt jó így bokán felül érő, marasztaló sárban „szemrevételezni”. A bokán felül érő sárról szóló jelentést Metzgertől vissza is küldöttem, azon fenntartással, hogy itt még egy utat nézünk. De itt ugyanaz volt az eredmény s mire visszaértünk az útkereszteződéshez, már jött vissza Metzger is, hogy az üteg már elment a Crevada völgyön keresztül St. Michele felé. Mi pedig, tekintettel csizmám állapotára, csak nekivágtunk a szerpentinen a Santa Maria – Pianale útnak.
Még itt elmondok valamit, ami valakit érdekelni fog, e sorok olvasói közül s az rá fog ismerni. Már Santa Maria körül jártunk, midőn ijedve kiáltok az előttem baktató Pál tizedesre: „Hopp, Marci, baj van!” – Ő is megijed, megáll. „Egy kis fehér könyv volt a zsebemben. Két perccel ezelőtt még meg volt, már nincsen.” Már meg is fordultam, mentem vissza. Marci morogva utánam. Nem mentünk kétszáz lépést, az úton fehérlett az én kiskönyvem. Nosza, most jól eltettem a térképtáskába. „No, mármost mehetünk tovább” – s jókedvűen húztam magam után érzékeny jobb lábamat.
Hát én ezt a kiskönyvet egy valakitől kaptam, kinek a neve is rajt van, azért féltettem annyira. Már minden be volt csomagolva a szobámban, midőn egy csomó papíroson akadt meg a szemem. „Mi ez?” – kérdeztem a legényemtől. „Papírosok, ez itt maradt” – mondotta. Akkor megláttam ezt a könyvecskét s magamhoz vettem. Nagy nehezen megtaláltuk a XIII. jelzésű Király-állást, mely már előre táblával volt megjelölve. Metzgert paranccsal Kátay mozdonyos tűzmesterhez küldöttem a mozdonyállásba, én pedig a Király-állás közelében egy útszéli ház kapujában vártam az üteget. Odakinn hatalmas tüzelés volt.
Köszönetet mondunk a Hadtörténelmi Levéltárnak Király Iván „Szomorú napok” című, a Tanulmány gyűjteményben 2797 számmal megőrzött visszaemlékezése közreadási lehetőségéért.
