A Nagy Háború

A négy szerző, Arlett Tamás, Bálint Ferenc, Czirók Zoltán és Szabó Csaba közös erőfeszítéséből megszületett munka, a trianoni emlékévben, 2020-ban hiánypótló szándékkal került kiadásra a Koronás Kerecsen Kiadó gondozásában, nyolcvannyolc esztendővel az emlékkönyv tervezett kiadásának meghiúsulása után. A könyv szakmai lektora Gondos László, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa volt. A mű öt tanulmányon keresztül mutatja be, nem csupán a világon harmadikként az Atlanti-óceánt átrepülő Endresz György és Magyar Sándor viszontagságos útjának történetét, de a történelmi alakok életútját, az óceán-átrepülés megszervezésének nehézségeit, az ügy mögé felsorakozó hazai és külföldi magyarság lelkesedését és a Justice for Hungary ügy utóéletét is.

Részletek Péczely Attila háborús naplójából

Péczely Attila (1897-1964) orvos, mineralógus, amatőr botanikus, entomológus és néprajzos-muzeológus, jeles népzenekutató, akinek a nevét Hódmezővásárhelyen a „Péczely Attila alapfokú művészeti Iskola” (a korábbi zeneiskola) és a „Péczely Attila ének-zenei Alapítvány”, Zalakomárban (korábban: Kiskomárom) pedig a „Péczely Attila Népzenei Csoport” viseli. Kevésbé ismert, hogy Péczely az első világháború idején, 1916-1918 között tüzérként szolgált a galíciai, bukovinai, dél-erdélyi, majd az olasz fronton. Neveltetése és családjának katonai hagyományai (déd-nagybátyja tisztként harcolta végig az 1848–49-es szabadságharcot, édesapja huszárkapitány volt) meghatározták azt, hogy érettségi után önkéntesnek jelentkezett. Háborús tapasztalatait a maga által készített fotókon, valamint harctéri naplójában örökítette meg. A háború után fényképeiből tetszetős albumot állított össze, amit egy-egy lapján saját rajzos motívumaival díszített. (Erről hamarosan külön posztban jelentkezünk.) Naplója számos tekintetben nyújt érdekes információt mind a laikusok, mind a történészek számára. Az itt következő posztban naplója egyik legjobb forrásértékű részét, olasz fogságba esésének, illetve hadifogságának történetét adjuk közre. Köszönettel tartozunk Péczely Attila fiának, dr. Péczely Péternek, amiért édesapja hagyatékát rendelkezésünkre bocsátotta, illetve az életrajzot további információkkal kiegészítette.

A magyar katonai napló- és memoárirodalom egyik fájó hiányossága, hogy az 1849 és 1914 közötti évek hazai vonatkozású harci cselekményeiről jószerével nincsenek elérhető munkák. Nincs olyan, magyar katona által írott napló, vagy visszaemlékezés, amely nagyobb terjedelemben tárgyalná az 1859-es, 1864-es, 1866-os háborúk eseményeit, de ide sorolhatjuk az 1878-as boszniai okkupációt vagy az 1882-es dalmáciai felkelést is. Éppen ezért örömteli esemény egy olyan napló publikálása, amelynek szerzője a fent felsorolt harci cselekmények egyikében, nevezetesen Bosznia 1878-as megszállásában vett részt.

Novák István gyalogos története

Novák István 1887. december 24-én látta meg a napvilágot Zentán, s napszámosként kereste a kenyerét. 1911. december 24-én feleségül vette Farkas Máriát. A házassági jegyzőkönyv tanúsága szerint István már békeidőben is teljesített katonai szolgálatot, mert tartalékosként vették nyilvántartásba. Két gyermekük született. A háború alatt a cs. és kir. szabadkai 86. gyalogezredben szolgált, ahol kétszer is sebesülést szenvedett, majd 1915 májusában Galíciában eltűnt. Halálának a pontos körülményeire csak 1926-ben derült fény, amikor a felesége a holttá nyilvánítását kezdeményezte a kalocsai Érseki Szentszéknél…

A magyarországi hadigondozás a Nagy Háború után

A címben idézett mondat Hegedüs Sándor pápai rokkant honvéd 1922-ben íródott leveléből származik, amelyben a népjóléti miniszterhez fordult segítségért megvont rokkantjáradékának ügyében. Jelen írásunk az első világháború utáni hadigondozást, a hadigondozottak sorsának alakulását mutatja be, melynek során rávilágítunk arra is, hogy Hegedűs Sándor elkeseredettsége korántsem volt egyedi eset, lelkiállapota jellemző volt a magyarországi hadigondozottakéra általában is.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 42. rész

A leszerelni vágyó katonákkal tömött hajó útja rövidnek ígérkezik: Károly különösen örül, hogy egy régi ismerőssel, egykori diáktársával találkozik, akinek személye nemcsak a nosztalgikus múltat, hanem a békét és a reményteljes építész-jövőt is felvillantja számára. A rövid spliti kikötés után azonban nehéz napok várnak rájuk: megfeneklenek egy zátonyon, ráadásul a szűkös élelmiszer- és kávékészletek miatt farkastörvények kezdenek kialakulni a hajón. A hullámzó szerencsének köszönhetően végül sikerül Fiumébe érniük, ahol olasz hadifoglyokká nyilvánítják őket: azonban mivel minden szervezetlen és összeomlóban van, Károly többéves háborús kalandja végül prózai módon, egy Mezőberénybe szóló, félárú katonai vonatjeggyel, majd nagyváradi leszereléssel ér véget…

A tábori egészségügyi ellátási láncban a tábori kórházak feladata volt, hogy az első kórház jellegű ellátást nyújtsák a sebesülteknek. A hadosztály egészségügyi intézetekben, illetve a dandár-, ezred- és zászlóalj-kötözőhelyeken csak annyira látták el a betegeket, hogy azok továbbszállíthatóak legyenek a tábori kórházak felé.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 41. rész

A Raguzában rekedt katonák élete egyre bizonytalanabbá válik, ráadásul újabb és újabb elcsigázott alakulatok érkeznek a városba, hogy megadják magukat. Károly – nagymamája bölcs előrelátásának köszönhetően – ugyan a vésztartaléknak szánt ezüstpénzei révén tud élelmet vásárolni, de e forrás kezd kiapadni, így akvarelljei eladására kényszerül. A növekvő létszámú leszerelő ellátására nincsenek felkészülve a Dalmácia elszakadásának lázában élő városi hatóságok: végül hajót bocsátanak a katonák rendelkezésére, hogy Fiumébe utazzanak…

A caporettói offenzíva után, 1917 novemberében az olasz síkságon előretörő honvéd ezredeknek is felhívták a figyelmét, hogy új harci eszközök megjelenésére kell számítaniuk: a tankokra. A következő hónapokban viszont nem került sor ellenséges tanktámadásra, de fel kellett készülni rá. Ezt tette a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoksága is, és a front ismételt megmerevedése után Quero városától délre kiépített védelmi rendszerét folyamatosan erősítette.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 40. rész

Károly albániai lovas kalandja után sem szűnnek meg a megpróbáltatások. A visszavonulás közben lázas lesz: kiderül, hogy maláriát kapott, a megfelelő kezeléshez pedig gyorsan kórházba kell kerülnie. Drótkötélpályán jut Durazzóba, majd – egy békéscsabai ismerős orvos révén – hajón a raguzai császári és királyi hadikórházba. Az ellátás egyre rosszabb, kiderül, hogy a rüh is kínozza, az igazi nyugtalanságot azonban az október végén a fővárosból kapott hírek okozzák: kitört a forradalom. A tisztek súlyos döntés előtt állnak: milyen álláspontot képviseljenek nemzetiségük és politikai nézeteik szerint az új államjogi helyzetben?