A Nagy Háború

A hadtörténeti munkák kiadásában jeleskedő, keszthelyi székhelyű Peko Publishing eddig nem érdeklődött az első világháborús tematikájú könyvek iránt. Most azonban a jelek szerint megtört a jég: legújabb kiadványuk, Az erőd, Przemyśl 1914–15-ös ostromával foglalkozik. Szerzője a fiatal brit történész, Alexander Watson, akinek ez már a második magyar nyelven megjelenő munkája (az első a nagysikerű Acélgyűrű volt még 2016-ban, azt a Park kiadó adta ki.)

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 13. rész

Naplóírónk az újságolvasásra vonatkozó tilalmak ellenére szinte sajtószemlét tart ebben a részben. Még II. Vilmos német császár állítólagos betegségéről is tud! Gunesch János háziassága is felbukkan, amiért a Jankó néni nevet kapta társaitól. Az argentin fagyasztott hús viszont nem nyerte el a naplóíró tetszését. Változatlanul sokat fest, álmában már koporsót is. A hagyományos mulatozásokat követően útnak indul az első munkára beosztott csoport: Santa Maria Capua Vetere hadifogolytáborát építik. A nagybetegek cseréjéről is pletykálnak. Párizst bombázták, Brescia korábbi bombázásának fogadtatását is megismerjük. Ezen felül a hadviselő országok veszteségei, vélt és valós kapitulációi is előkerülnek. Pletykagyűjtemény a javából, néhol igaz elemekkel.

2/2. rész

Az első világháború leghíresebb osztrák–magyar fegyvere, az akkoriban csak 30 és felesnek nevezett, 30,5 cm-es 1911M és utódja az 1916M mozsár részére különböző lőszereket fejlesztettek. A leküzdendő céltól függően alkalmazták az 1911/9M rombológránátot, az 1915/9M könnyű rombológránátot vagy éppen élőerő ellen az 1915M gránát-srapnelt. A borzasztó erejű hatás mellett a különböző lőportöltetek segítségével a 12,3 km-es lőtávolságot is el tudták érni.

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 12. rész

Továbbra is sok a rémhír, ráadásul a levelek is elakadtak, de a naplóíró betekintést nyújt a tábor parancsnoki struktúrájába. Barátainak hála közönséges népfelkelőként még egy tisztiszolgát is kap! A pártfogói látják el a nehezebb napokon dohánnyal. Tetőzi a bajt, hogy a táborban terjed a rüh. A hátországban állítólag telt házzal működő színházak nem nyerik el a naplóíró tetszését, és Gunesch a háború miatt már egyenesen forradalmat jósol. Ebben a kritikus állapotban jön el 1915 szomorú karácsonya. A szilveszter némileg vidámabban telik, de ehhez Schwarcz úr Unicumja is kellett…

A korabeli magyarországi sajtó már a Nagy Háború évei alatt is kiemelten foglalkozott a cs. és kir. 12. Nádor huszárezred 1914. november 21-én, Cirókaófalunál zajlott harcával. A tragikus nap ismertetésében nagy szerepük volt az ezrednél ténykedő haditudósítóknak is. A hideg, már téli napon az orosz betörés nyomán zajló visszavonulás fedezése volt a bevetésük célja, hogy a lóról szállt huszárok halogató harccal bizonyos ideig feltartsák, megtorpanásra kényszerítsék az orosz előnyomulást. Az ezred harctéri történetében nem ez volt az első eset, hogy gyalogosként kerültek bevetésre.

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 11. rész

1915. október 16-án nagy öröm éri a naplóírónkat, közel három hónap után végre csomagot is kap. A sótalan figurának tűnő Gunesch Jánost teljesen új szerepben ismerhetjük meg, amivel a scandianói hadifogolytáborban nagy népszerűségre tesz szert: nagysikerű kabaréestet és színielőadást szervez a társai részére, amelyekben maga is szerepet vállal. Az ünnepségekhez és a vacsorákhoz a zenés aláfestést Jónás Béla cigányprímás biztosítja, aki mellett esetenként Gunesch János szólót énekel. Tisztek érkeznek a táborba, akik közül páran megszöknek, de elfogják őket. November végén beköszönt a tél, s megkapják a téli ruházatot is.

2/1. rész

Az I. világháború elhúzódó harcai lassan kétségeket ébresztettek a katonákban és a lakosságban arra vonatkozóan, hogy ki és mikor nyeri meg a háborút. A kétségek eloszlatása a propagandisták feladata volt, akik előbb a hősies fegyvertényeket, majd a hatásos fegyvereket ismertették meg a civilekkel, akik joggal hihették, hogy ezen fegyvereink szétzúzzák az ellenség állásait, erődítményeit. Egyik ilyen fegyverünk, az akkoriban csak 30 és felesnek nevezett, 30,5 cm-es 1911M mozsár volt, melynek képe tábori lapokon, újságcikkekben, emléktárgyakon, falitányérokon, borotvapengék címkéjén hirdette a hadseregünk erejét.

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 10. rész

Naplóírónkat 1915. szeptember 24-én körülbelül 1000 társával Scandianóba viszik, új táborba. Útközben Parmát is érintik; Gunesch elgondolkodik a helyzet abszurditásán, hiszen az osztrák–magyar trónörökös felesége pármai hercegnő, miközben az olaszok ellen harcol. Fogsága új helyszíne egy ódon vár, amelynek a tornyában helyezik el. Az élelmezés itt is központi kérdés, ami még az álmában is kísérti. Végre megkapja az első levelet otthonról. Az egyik éjjel egy földrengést is elszenvednek...

Az első világháborúban résztvevő országokban minden lehetőséget megragadtak a háborús erőfeszítések lakosság általi támogatásának a megnyerésére. Ilyen volt a kor egyik népszerű kommunikációs eszköze, a képes levelezőlap is. A propaganda célú képeslapokra hadi események által ihletett képeket nyomtattak, melyeket neves, vagy kevésbé ismert művészek alkottak. A sorozatomban vizsgált Pestszentlőrincen a háború fogalomrendszere és az ismertebb hadvezérek nevei a korszakban elnevezett utcák révén is megörökítésre kerültek, és egy részük egészen 1945-ig a mindennapok részévé vált.

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 9. rész

Naplóírónk hétköznapjai lassan, de változatosan telnek: pénzt és élelmet keres különböző munkákkal, megfigyeli a bresciai váron kívül életet, társasjátékot készít. Három társa is meghal. Haláluk megrendíti Gunescht, aki bezártságából adódóan nem vehet részt a teljes temetésen. A lelkigondozás kérdése is előkerül, és mivel nincs lelkészük, így az evangélikus és a református hadifoglyok saját maguknak tartják az istentiszteletet.