Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 8. rész

A hadifogoly élete nehéz, különösen, ha az „függő” dohányos, ahogy Gunesch János is, aki sokféleképpen próbálkozik a mindennapi cigarettaadagja megszerzésével. Farag, csereberél, ráadásul a német nyelvtudása még a kantinos kisasszonyt is elbűvöli. A bajtársakkal viszont továbbra is sok a gondja és a táborbéli problémákat az újságok hírei is tetézik, igaz, ezek egy része végül hamisnak bizonyul.

[1915.] VIII. 15. Vasárnap. Ismét vasárnap. Vajon még hány vasárnap fog elmúlni szomorúan itt a fogságban? A semmittevés megöli az embert. Kedvem sincsen, ha még lehetne valamivel foglalkozni, ami lekötné az időt! De csak sétálunk, mint oroszlán a barlangjában, ezerszer egy és ugyanazon az úton. Ti azt nem tudjátok otthon, hogy milyen a fogság. Úgy meg fogja őrölni a kedélyünket, hogy végül már az idegeinkre kerül. A sok [oko]snak nagy részét a lövészárok őrölte meg. Mindannyian abban reménykedünk, hogy nem lesz téli hadjárat és karácsony előtt még otthon leszünk. Tegnap már elmentek hivatalosan leveleink. Kíváncsi vagyok mikor lesz válasz, pénz, csomag. Csak meghatározott időben szabad majd írni, és mindig egy lapot. Délben 1 óra. Most ittam kis hideg feketekávét kenyérrel. Ebéd ½ 10 kor volt. Ilyenkor vasárnap nyomasztóbbnak érzem helyzetemet, mint [hét]köznapokon. Arra gondolok, mily szabadon jártam ki valahova és mily ember voltam én is. Most pedig itt a dróttal bekerített területen sétálhatunk. A lelkem is meguntam, és még hol van a háború vége? Azokat szeretném idehozni és a rajvonalba, akik a háborút csinálták. Talán jövő vasárnap már tudjátok hol vagyok, odaér a levél.

VIII. 16. Hétfő. Lassan múlik az idő. Ólom lábon halad ilyenkor, ha rossz sorsa van az embernek. Repül akkor, ha boldog időket él. Ha nem lesz téli hadjárat talán karácsonyra haza kerülünk, de ha lesz, akkor csak jövő ilyenkorra.

Tegnap a khatolikusok gyóntak. Boldogasszony ünnepe lévén bakáink szent énekeket énekeltek. Éjjel rossz álmaim vannak. Debreceni őrmester úr igen jó hozzám, minthogy gyenge vagyok. Mindenféle foglalkozás alól felmentett. Csak a környezet is tisztább volna. Némelyiknek oly piszkos, bűzös a lába. A legtöbbnek ugyanis nem mossa meg. Azután a köpködés és tetű. Azt hiszem végleg csak otthon tisztulok meg egészen, és itt úgy bizakodnak, hogy lesz téli hadjárat, akkor mi még egy év múlva is itt leszünk. Már pedig ez borzalom lenne oly sokáig fogságban. Nem hihetem. Karácsonyra otthon leszünk.

VIII. 17. Kedd. Elég jól aludtam. Álmomban paradicsomos burgonyát ettem sült hússal. Legalább álmomban. Annál keserűbb az ébredés. 3 db czigaretta az összes vagyonom. Pénzem sincs most addig, még hazulról nem kapok. Nincs czigarettám és csak legalább ez lenne. Ma délben eladtam a húsomat, úgy értem az ebéd részemet egy önkéntesnek 3 db czigarettáért. Ő ajánlotta. Hogy kiuzsoráz[z]ák az embert! Valamikor ennek 20 fillér volt az ára. Hiszen csak én kapjak hazulról meg a többiek is pénzt, akkor ismét felmegy az ára. Majd én is fogok uzsorázni. Hiába itt kíméletlennek kell lenni, nem embernek, Schilveknak, mert a legnagyobb ellenség a honfitárs, a bajtárs. Testben jobban érzem magam, de arczban ijesztő rosszul nézek ki. Otthon talán ti nem is tudjátok mi az, fogolynak lenni. Nehéz sors ez, egész nap egy bizonyos kis területen van csak mozgási szabadság. Minden nap egy és ugyanazt enni, mert pénz nincs. Ily csomó emberrel együtt lenni, akinek kétharmada még ronda neveletlen ősállat, piszkos és rosszindulatú. Ezt mind összegezve szomorú a hadifogság.

VIII. 18. Szerda. Ma van Őfelsége születésnapja. Talán ezen a napon történik valami, ami a béke felé vezet. Itt legalább mi úgy reménykedünk. Egy csomó paraszt zúgolódik, mert én nem vagyok munkára kirendelve, hogy beteg vagyok. Nagyon sok itt a skorpió. Régi sziklavár, nem lett használva. Soká pusztul ki, csípése legtöbb esetben halálos. Naponként fogunk 8–10 darabot. A vacsorámat eladtam egy fiatalembernek a reggeli fekete kávéért. Az enyémnek is meghagyom a felét, és így van fél liter. Ebből felét egy órakor fogyasztom el kenyérrel, másik felét este 7 órakor. Reggelink ½ 6 kor van, ebéd délelőtt 10 órakor, vacsora 4 óra délután. A fekete igen jó, mert nem conzerv kávéból van. A déli húsomért kaptam mindig 3 czigarettát, de most már ezt sem veszik meg. Nincs pénzük, így el fogok esni a dohányzástól. Most hiába állítanak fejre, énbelőlem ki nem esik egy fillér.

VIII. 19. Csütörtök. Érdekes, tegnap már se czigarettám, se pénzem. Ma van 16 db czigarettám, 1 csomag gyufa és 10 centem. Hiába, a gondviselő nem hagyja el az embert. Nem is reméltem ilyen pazar szerzeményre. Egy őrvezető beteg és nemigen mer semmit. Pénze van elég. Engem kért, mert németül és olaszul is értek, [hogy] hozzak 1 liter kávét. Én ki is jutottam a kantinba. Ezért adott 2 doboz czigarettát, 1 csomag gyufát, a cantinos kisasszony pedig 10 centtel olcsóbban számította, mert német, és tudok vele beszélni.

Ez a megjegyzés sok kérdést vet fel. Az olasz hatóságok az osztrák–magyar külföldieket Szardínia szigetén internálták, viszont a vegyes házasságban élők esetében erre nem került automatikusan sor. Gunesch viszont kisasszonyt írt, vagyis feltehetőleg férjezetlen nőt értett alatta. Ha a kantinos valóban német volt, akkor egészen 1916 nyaráig, a hadüzenet megküldéséig dolgozhatott Olaszországban, de felettébb érdekes, hogy egy hadifogolytáborban alkalmazták.

Most egész vagyonos ember vagyok, csak ne köhögnék ismét. Kicsit hűvös idő jár. Napról napra unalmasabb, ezért unalomból szivarszipkát gyártok, már egész jó technikával, egy laposra vert szeggel, mert a kést elvették. Szerettem volna valahova bejutni gyárba vagy szobrászhoz, de azt hiszem, nem lehet, csak olyan helyre, ahol tömegbe dolgoznak útmunkára, de akkor nem ajánlkoztam. Lehet, hogy későbben, mert az is megtörténhet, hogy még egy év múlva is itt leszünk, akkor pedig tétlenül megöl az idegesség, valamit kell nézni.

Az 1907-es hágai konferencia hadifoglyokkal foglalkozó végzései között a 6. cikkely szerint csupán a tiszteket nem lehetett munkára kötelezni. 1916 nyaráig az olasz hatóságok az esetleges munkavégzést próbálták a tábor területén belül tartani, és ez kizárólag a tábor működéséhez szükséges feladatok elvégzését jelentette.

VIII. 20. Péntek. Szent István király ünnepe van. Otthon hazámban ünnepi ruhába öltöztök. Ma megint elmentek egy kissé sétálni, mi pedig itt rostokolunk. Én most ismét rosszabbul vagyok. Ópiumot szedek. Már nem merek a tükörbe nézni. Csak árnyék vagyok, pedig kár minden szenvedésért. Szegény hazám! Te a nagyhatalmak között eddig mindig a hamupipőke szerepét játszottad. Most is, ha majd vége lesz a harczoknak ismét a hamupipőke leszel és nagy áldozataidért fapénzzel fizetnek. Most hallottuk, hogy a németek elfoglalták Kovnót, így talán lesz béke, ha jól halad ebbe[n] a hónapba[n]. Jellemző, egész éjjel nem tudok aludni, és alig egy negyedórára elaludtam, szomszédom – 40 éves ember – bevizelt és minden hozzám folyt. Erre ébredtem. Egész éjjel küzdök velük. Hol egyik a lábát, egyik a kezét teszi rám. Én meglehetős durván dobálom le rólam, mert unom már. Ily vén emberek és úgy alszanak, mint a gyerekek. Oly bűz van itt éjjel, hogy már ez súlyos büntetés itt lenni. Olyanok éppen, mint az állatok. Ha lehet, a fürdés elől megszöknek, én meg ha lehet más századokkal is megyek fürödni. Úgy megutáltam a parasztot, hogy otthon, ha egy hozzám szól, leköpöm. Itt van 48 db, de egy sincs kivétel. Oly sokszor megfogadtam, hogy már nem is emlékszem meg erről a durva neveletlen színvonalról, de már nem is kapnak tőlem egy sort naplómban.

Garibaldi hintója a bresciai várban
(Marco Merlo gyűjteménye)

VIII. 21. Szombat. Ma valamivel jobban vagyok. Ma megnéztem, egyik kazamatában van Napóleon kocsija, melyet Napóleonnal együtt fogtak el az olasz–franczia háborúban a garibaldisták.

Gunesch itt valami városi legendát értett félre, ugyanis a garibaldisták csak az 1859-es szárd–premontrei–francia–osztrák háborúban vettek részt egy Napóleon, igaz III. Napóleon mellett, és nem foghatták el, mert szövetségesek voltak. A bresciai várban 1887 óta működik a Risorgimento, vagyis az olasz egység múzeuma, és azóta folyamatosan a gyűjtemény részét képezi egy hintó, amelyet Giuseppe Garibaldi használt, miután megsebesült 1866-ban Ponte Caffarónál. Gunesch valószínűleg ezt a hintót látta, és rosszul értette a történetét.

Mai olasz lapok, a Corriere de[l]la Sera írta, hogy a németek már Breszt-Litovszknál vannak. Kovnót elfoglalták, 85 ezer foglyot ejtettek, és 300 ágyút. Ha így halad, akkor mégis lehet számítani arra, hogy az idén befejeződik a háború. Adja Isten! A múltkori áldásnak már a végét jártam. Elfogyott a czigaretta, de még volt egy csomag czigaretta papírom, és az itt drága. És, hogy sikerült eladni, 10 czentért vettem 8 db czigarettát érte. Tegnap kaptunk inget, de mennyivel finomabb és szebb, mint a mi katonai ingeink! Zsoldot nem fogunk kapni. Ma egy hete, hogy írtam pénzért haza. Úgy várom már mikor jön válasz. Legalább azt tudnák, hogy élek. Hisz már 15. július óta senki sem tud hírt felőlem.

VIII. 22. Vasárnap. Borús idő, esőre állnak a felhők. Olyan az idő, mint a mi hangulatunk. Tegnap kaptunk mindenféle szép holmit. Ma vasárnapra ki kellett puczolkodni. A főhadnagy úr szemlét tartott. Jól sikerült. Tegnap Debreceni őrmester úrtól kaptam kölcsön 20 centimet, ami nékem két csomag czigarettát jelent. Ő az egész legénységnek (körülbelül 1200) a főparancsnoka. Szobánként azután szakaszvezetők stb. Igen jó hozzám. Ő maga ajánlotta fel. Többet is adott volna, de már mindenki a végét járja pénzének. Hisz egy hónapja elmúlt, hogy fogságba estünk. Ma is sok külföldi újságíró volt minket látogatni. 12 óra. Az eső esik a harangok pedig oly szépen szólnak, sokkal szebben, mint az unalmas, borzasztó ágyúdörgés. Mégis a kedélyemre megnyugtatóbb és bár úgy legyen, hogy szomorú fogságomba beletörődjek, idegeim megnyugodjanak, melyhez igen hozzá fog járulni, ha megtudom, hogy otthon már tudják, hogy élek. Mert a fogság még soká tarthat. Csak ma tudtuk meg, hogy Olaszország Thörökországnak hadat üzent. Mármost az egész világ megkergült. Vagy hamar vége lesz, vagy nagyon soká fog tartani. (Koszt az rendes.)

VIII. 23. Hétfő. Elmúlt a vasárnap is, éppúgy, mint egy hétköznap. Hűvös időjárás van. Olaszországtól melegebbet vártam. Szinte fázunk. Azt mondják rövidesen elmegyünk innét. Nekünk mindegy. Rossz álmom volt. Most egészségesebb vagyok. Tegnap oly nagy étvágyam volt, hogy ma egy kicsit koplalhatok, mert a tegnapi kenyeremet nagyon pusztítottam. Koplalni tudok, arról jó iskolám van. Csak hazulról tudnék már valami hírt. E héten várok levelet. Talán, talán!

VIII. 24. Kedd. Tegnap volt három hónapja, hogy Olaszország megüzente minékünk a háborút. Már ez is mily hosszú idő! E hétre várjuk leveleinkre a választ. Semmi újságot nem tudunk. A napok egyhangúan, lelket ölő egyformaságban telnek. Meggyilkolják az idegeinket. Talán később megnyugszanak idegeim, amire nagy szükség van, mert a Jóisten tudja, mikor kerülünk haza. Ellátásunk az rendes. Cigarettám nincs. Úgy vettem észre, hogy itt a czivil népek is 11 óra körül ebédelnek.

VIII. 25. Szerda. Tegnap már megpróbáltam egész nap nem dohányozni. Czigaretta elfogyott, pénz nincs, nem a legjobb érzés. Ha rágondolok mennyit nélkülöztem, már mióta háborúban vagyunk! Ma reggel ½ 7 órakor repülőgép jelent meg a város felett. Ellenséges gépnek kellett lenni, mert az olasz katonák lőttek rá, még ágyúval is. Több bombát dobott le. Majd még minket is saját bombáink pusztítanak el.

A repülőgép négy bombát dobott a hadianyaggyárként működő Tempini üzemre, ahol többen megsebesültek és az alábbi öt munkás halt meg: Angelo Tettamanti, Angelo Decca, Alceste Simoncelli, Pasquino Rovetta, Giacomo Corini. A repülőt vezető pilóta állítólag jól ismerte a gyárat, az édesapja 15 évig volt a hely műszaki vezetője. Ez magyarázza a pontos célzást.

 Az Est 1915. szeptember 8-ai számának a beszámolója Brescia bombázásáról
(Forrás: Arcanum)

A szivarka gyártásban, már egész művész lettem. Oly szépeket készítek, de már ezt is unom. Jobb lenne otthon már. Egy epizód a czigaretta nézésről. Szomszédom beteg, nem tud enni. Egy kenyere volt eladó. Megkért adjam el 10 czentért. Sikerült eladni 15 czentért. Ő vett a 10 czentért 8 czigarettát. Nékem adott egyet. Én vettem az 5 czentért 4 czigarettát. Így jutottam ma az úrnak 1915. esztendejében 5 db czigarettához. Ezt sem fogom elfelejteni.

VIII. 26. Csütörtök. Ma ismét orvos[i] viziten voltam. Csak nem sikerül helyre jönni. Tegnap az órám akartam a cantinosnál elzálogosítani, de csak két lírát akart rá adni. Annyiért nem hagyom nála, ha mindjárt ma finom is a dohányzás. Valószínű étrendi változás lesz, mert ezt az ételt a magyar gyomor nemigen bírja. Érdekes véletlenség, azelőtt itt némely szobában a fellegvárban technológia iskola néhány osztálya volt elhelyezve. Most én is ide kerültem.

VIII. 27. Péntek. Ma igazán semmi újság. Tegnap egész nap nem czigarettáztam. Ma kaptam kettőt. Írtam haza, kaptunk lapot. Igen szigorú, kettőt nem lehet írni. Első levelemre várom a választ nehezen. Egész nap faragok.

 Gunesch György
(Forrás: Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története. Budapest, 1939. 20. o.)

VIII. 28. Szombat. Ma megint jobban vagyok. Újság nincs. Semmi nincs mit pipázni. Nincs egy vasam se. Kosztot a régi rendest kapjuk. Mi lehet otthon? Vajon Gyurka öcsém bevált-e?

Ez az első alkalom, hogy Gunesch név szerint megemlíti egyik családtagját. Gunesch György 1881-ben született Budapesten, civilben nyomdai üzemvezető, a háborúban szakaszvezető volt. 1915 októberében vonult be az 1. honvéd tüzérezredhez. 1916-ban kikerült az orosz harctérre a 40. hadosztályhoz, majd 10 hónap múlva a 40-es nehéz tüzérek kötelékében az olasz hadszíntérre került. Megkapta a Károly csapatkeresztet. Az összeomlást követően nem esett hadifogságba, a Tanácsköztársaság alatt vöröskatonának állt. 1976. június 30-án halt meg Budapesten.

Volt-e új sorozás? Még drágaság van-e? Hallottuk, hogy a németek bevették Breszt-Litovszkot, talán lesz karácsonyig béke! Ma vegetáriánus lettem, de csak a dohányázással, ugyanis száraz cserfa levelet szívok. Mesésen rossz, de a semminél is rosszabb. Ma azonban egy ügyes bevásárlással sikerült 16 db czigarettát szerezni. Itt hallottuk, hogy Magyarországon a 17 éveseket és 42–50 évig mindenkit behívnak katonának. Szegény hazám!