Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 13. rész
Naplóírónk az újságolvasásra vonatkozó tilalmak ellenére szinte sajtószemlét tart ebben a részben. Még II. Vilmos német császár állítólagos betegségéről is tud! Gunesch János háziassága is felbukkan, amiért a Jankó néni nevet kapta társaitól. Az argentin fagyasztott hús viszont nem nyerte el a naplóíró tetszését. Változatlanul sokat fest, álmában már koporsót is. A hagyományos mulatozásokat követően útnak indul az első munkára beosztott csoport: Santa Maria Capua Vetere hadifogolytáborát építik. A nagybetegek cseréjéről is pletykálnak. Párizst bombázták, Brescia korábbi bombázásának fogadtatását is megismerjük. Ezen felül a hadviselő országok veszteségei, vélt és valós kapitulációi is előkerülnek. Pletykagyűjtemény a javából, néhol igaz elemekkel.
[1916.] I.1. Szombat. Az újév első napja. Körülbelül a rendes mindennapi egyhangúsággal folyt le. Azzal a különbséggel, az étkezéshez fejenként 2 deczi bort kaptunk. Ebből este meleg bort főztünk, mitől igen jól aludtunk. A háziasszony szerepét én szoktam betölteni, amiért is Jankó néninek hívnak.
I.2. Vasárnap. Megkezdtük ennek az évnek taposását. Hogy meddig, azt még nem tudjuk. Más minden a régi. Azt is tudjuk, hogy Szerbia elesett.
I.3. Hétfő. Nincs feljegyezni valóm.
I.4. Kedd. Nincs feljegyezni való.
I.5. Szerda. Ismét nincs semmi újság. Se levél, se csomag, se pénz. Már mindenből kifogytam.
I.6. Csütörtök. Három királyok napja. Kezdete farsangnak. Az idén Európa farsangol. Sőt úgy látszik igen jól mulat. Hát csak hadd mulasson tovább. Minden farsangnak hamvazó szerda a vége.
I.7. Péntek. Tegnap volt a görög katholikusok karácsonya, ma este tartották meg. Szórakozásul mi is végignéztük a román nemzetiségiek tánczát.
I.8. Szombat. Kaptunk még egy takarót. Tegnap fürdés is volt. György szolgánknak sok dohánya jött. Minket is meglepett egy csomaggal.
I.9. Vasárnap. Békehírek keringenek. Írták is, és itt is hallottuk kerülő úton. Más újság nincs. Minden a régiben.
I.10. Hétfő. Sétálni voltunk. Reggelek és az esték hűvösek, de úgy délfelé szép tavaszi idő van. Levelet már emberemlékezet óta nem kaptam. Már mindenem elfogyott. Oly szegény vagyok, mint a templom egere.
I.11. Kedd. Ma is sétálni voltunk. Dél felé már nyári meleg van.
I.12. Szerda. Leveleink csődöt mondtak. A tetvek ismét elharapóztak a táborban. A mi szobánk kivétel. Szerbiában elfogott magyar foglyokat ide hozták Szicíliába.
I.13. Csütörtök. Az a hír, Románia bevonult Besszarábiába, Oroszország sikeres akciót folytatott ellenünk. Én egyiket sem hiszem.
I.14. Péntek. Semmi újság.
I.15. Szombat. Sétálni voltunk. Az idő hűvösre fordult. Sok ellentétes híreink vannak. Gyurka öcsém még otthon van, bár otthon is maradna! Ne kellene keresztül mennie azon a sok szenvedésen, amin nekem.
I.16. Vasárnap. Elmúlt a vasárnap is. Egész nap rajzoltam. Kevés új hírt hallottunk. A decemberi Tolnay lapja becsúszott a táborba. Volt is öröm.
A Tolnai Világlapja 1915. december 9-ei, 50. számának címlapja
(Forrás: Arcanum)
I.17. Hétfő. Szerbiának vége. Montenegrót most fojtogatják seregeink. Antivári, Lovcsen, Cetinje miénk. A németek tavaszra kezdik a támadást. Mikor megyünk haza? Mikor megyünk haza?
I.18. Kedd. Leveleim ismét csődöt mondtak.
I.19. Szerda. Ma éppen 6 hónapja elfogatásomnak, elég hosszú idő hadifogságban eltölteni. Már mindent meguntam. Ez az argentíniai fagyasztott hús is olyan, mint a radírgumi. A német császár betegségéről is tudok. Teljesen nem sikerült bennünket a világtól elizolálni. Mi mindent kitalálunk.
I.20. Csütörtök. Olvastam, Németországban a parlamentben szó esett a békéről is. Sokáig leszek én még fogoly, míg ez az ige testet ölt.
I.21. Péntek. Semmi újság. Úgy tudom, öcsémnek deczember 6-án be kellett vonulni. Bár én mehetnék helyette a frontra! Egy perczig sem gondolkodnék. Vajon viszontlátjuk-e egymást?
I.22. Szombat. Ma este concertet rendeztünk. Egy hegedű, gitár és mandolínával. Néhány üveg bor is került az asztalra. A pompás pesti keringőkre még tánczoltunk [is]. Az idő keményebbre fordult. Étkezés a régi.
I.23. Vasárnap. Hideg van. Szobánk pádimentuma tégla. Lábaim fáznak, folyton járkálni kell. Időmet regényolvasással töltöm. Van néhány könyvünk.
I.24. Hétfő. Ma egy éve vonultam be katonának. Összes katonai szolgálatommal együtt eddig 465 napot szolgáltam a hazáért. Ismét egy halottunk van. Reggióban, a kórházban halt meg vízi betegségben. A rajvonalból hozta magával. 38 éves volt, 4 gyermeke siratja.
A Cialdini kórház Reggio nell'Emiliában
(Forrás: livello9.it)
I.25. Kedd. Sétálni voltunk. Este és reggel hideg van. Ujjamat megszúrtam egy tintaczeruzával. Most gyűlik. A drágaság már itten is észrevehető. Az ipar igen kezdetleges, [ami] mindenen nagyon meglátszik.
I.26. Szerda. Ma éppen 18 hónapja, hogy kitört a háború. Úgy hallottuk, Albánia egy részét elfoglaltuk. Haderőnket Franciaország ellen vittük. Foglyainkat elfoglalt területeken helyeztük el. A békéről semmi hír.
I.27. Csütörtök. Sétálni voltunk. Öcsém írta, bevonult a honvéd tüzérséghez. Megnyugtat valamennyire. A tüzérség nincs olyan veszélyben, mint a gyalogság. Élelmezésük is jobb.
I.23. Péntek. Most újulnak ki a sebek, melyeket a háborúban felületesen, gyorsan gyógyítottak be. Conservatív orvosi kezeléssel néhányat újra kell operálni. Ez is panama. Egy horvát fiúnak felesége a csomagban küldött dióban levelet is küldött. A pestieknek ilyen nem jut az eszükbe.
I.29. Szombat. Olvastam a Szegedi Friss Újság XII. 11. 1915. számát. Semmi békére utaló hír. Németország nem enged. Elfásultam minden iránt. Álmomban koporsót festettem.
A Szegedi Friss Újság 1900-tól 1944-ig jelent meg, viszont helyi lapnak számított, így valószínűleg az egyik Szeged környéki hadifogolynak csempészték be a hadifogolytáborba, és ezt az illető többek között Gunesch-sel is megosztotta.
I.30. Vasárnap. Nagyon szép napos idő volt. Ebédre burgonyaleves kenyérrel. Más újság nincs.
I.31. Hétfő. Ma 8 hónapja, hogy eljöttem a harcztérre. Szintén hétfő volt. Azóta nagyot fordult a világ. Csak azt nem tudom, most jön-e a vég kezdete, vagy a kezdet vége.
II.1. Kedd. Kezdünk a télből kilábalni. Az étkezés napról napra rosszabb. Az esti argentíniai húslevesnek dögszaga van. Tisztán kenyérből élek. Itt olvastuk, Ausztria–Magyarországnak eddig 63 ezer vak katonája van.
II.2. Szerda. Sikerült egy múlt hó 31-iki olasz lapot kaparintani, melyből azt olvastuk, hogy a németek a Zeppelinről bombázták Párist: 9 bombát vetettek le, 2 halott, 27 sebesült és sok könnyű sebesült. Montenegróban arról tanácskoznak a miniszterek, nem volna-e jobb capitulálni. Két olasz katonáról is írtak, kik átszöktek hozzánk. Háború után agyon lesznek lőve. Pesti lapok írták, a mi fogolytáborunkat Bresciából azért helyezték el, mert mikor a mi repülőnk bombákat vetett le, mi a várban ujjongtunk, és kendőket lobogtattunk. Valamennyire így is volt. Budapesti leveleken írták, Pesten nagy a fényűzés. Az orosz hadifoglyok kíséret nélkül sétálnak, a tisztek pedig társaságba is járnak.
További információk a bresciai bombázásról
(Forrás: Budapesti Hírlap 1915. szeptember 21. 5. o. - Arcanum)
II.3. grenzjägerPéntek. Reggióban elhunyt bajtársunk. Lelki üdvéért ma misét szolgáltattak. Alighogy felkeltünk, máris az a hír járta, Páris elesett. Ha igaz, akkor nagy lépéssel közeledtünk a béke felé.
II.4. Péntek. Semmi újság.
II.5. Szombat. Ma este Lővy Nándi barátunk vendégei voltunk. Bor, hal és czigány mellett mulattunk, vagy másfél órát. Egy pár tetűt még mindig találunk. Hej, de tetves idők!
II.6. Vasárnap. Kivételesen szép idő. Sok levél érkezett a táborba.
II.7. Hétfő. Sétálni voltunk szép időben. Néha jó hírek is átcsurognak a cenzúrán, amit itt titkolnak. A tiroli hegyekben az olasznak 180 rohamát vertük vissza. Sok veszteségük volt.
II.8. Kedd. Semmi újság, nincs feljegyezni való.
II.9. Szerda. Fürdés volt. Bizony már ideje volt, viszketett a testem. A víz forró, a levegő jéghideg. Veszélyes fürdés. A híreket hétpecsétes titok alatt őrzik. Mégis megtudunk mindent.
II.10. Csütörtök. Egy becsúszott deczember 9-ki „Estet” olvastam. Igen érdekes smoncákról írt, de a békéről semmit.
Az Estben szó volt a „Tapferkeits” medáliáról is. Lesz erről még többször is szó. Ma érkezett pénzem: 40 Korona 33 Lírát fizettek érte. Van konzerv tejem, reggel tejeskávét iszunk. Jött társaságunknak mák, lekvár, szalonna, most mákos makarónit és lekvárost eszünk, és pirítós kenyeret.
A Tapferkeitsmedaille
(Forrás: Dorotheum)
II.11. Péntek. Érdekes lapot kapott egyik társunk. A czensurák figyelmét elkerülte, ahol a feladó címe szerepel. Név helyet ezt írta: „Nemsokára haza jönnek”. Czím: „Békülünk utcza 17 szám”. Sok agyafúrtságot kitalálunk mi is, az otthoniak is.
II.12. Szombat. Sokfelől írják a békehíreket. Nem volna meglepő, elég régen várjuk. Nincs burgonya Olaszországban, megint csak minden nap makaróni.
II.13. Vasárnap. Megkezdődtek a munkára való beosztások. Az első transzport holnap indul, asztalosok és ácsok. Barakk készítésre. Vajon hova gyugnak engem?
II.14. Hétfő. Semmi feljegyezni való.
II.15. Kedd. Ma reggel 6 órakor indult el 3 asztalos, 3 ácsmunkára. 2 csendőr és 2 idevaló katona kísérte. Pénzük nem volt. Őrnagyunk adott sajátjából mindegyiknek 1 Lírát. Az út 819 km.
II.16. Szerda. Ma olvastuk [az] 1916. I. 19-iki „Napot”, melyben értesültünk Montenegró kapitulácziójáról. Sétálni voltunk, hosszú utat tettünk. Igen elfáradtunk.
II.17. Csütörtök. Nincs feljegyezni való.
II.18. Péntek. Nincs feljegyezni való.
II.19. Szombat. Ma 7 hónapja, hogy hadifogoly vagyok. Ma ismét 12 asztalost vittek Nápoly környékére, Santa Maria községbe.
Santa Maria Capua Vetere hadifogolytábora
(Forrás: Giovanni Laurenza - Il Piave mormorava...)
II.20. Vasárnap Gyönyörű időnk volt, a nap égetően sütött. A drágaság itt is érezhető. Egy liter bor már 80 cent. Azelőtt 50 cent volt. A czigarettapapír 15 cent, 65 lap. Azt hallottuk, Oroszország letette a fegyvert (nem hiszem).
II.21. Hétfő. Folyton békehírek, de csak mi magunk colportáljuk. Igen élénk a fantáziánk.
II.22. Kedd. Az idő ismét hűvösre fordult. Igen érdekes mennyire nem vagyunk ellenségek. Az egyik olasz őrmester beteg és mi főztünk részére este theát. Az olasz katonai őrségnek semmivel sincs jobb dolga, mint nékünk.
II.23. Szerda. Hideg, esősre fordult az idő. Valószínűleg innét is elmegyünk.
II.24. Csütörtök. Nincs feljegyezni valóm.
II.25. Péntek. Csomagjainkkal becsúszott egy „Az Est” töredéke is, melyből sok mindenféle ostobaságokat olvastunk, csak okos dolgokat nem. A lapból szinte kirí, hogy mivel maszlagolják a jó pestieket. Én csak jó étvágyat kívánok az új ételekhez, melyeket a jól megfizetett, lekenyerezett lapok tálalnak fel. Úgy hírlik, hogy a háború nyomorékjait kicserélik. A mi táborunkban csak egy van, Pikkermán István, 44 éves népfölkelő csontszúja van. Velem jött a harctérre.
II.26. Szombat. Úgy hallottuk, Franciaországban nagy harczok vannak, és a mieink vannak előnyben.
II.27. Vasárnap. Szomorú, esős időnk volt, olvasgatok. Ha tehetem német könyveket, hogy fejlesszem német tudásomat.
II.28. Hétfő. Megszigorították helyzetünket. Állítólag a másik táborból hárman megszöktek. Nagyváradi lapból olvastuk, Románia beavatkozása biztos, éspedig részünkön harczol, a német állítólag igen nyomja a francziát. Csúnya esős időnk van. Úgy érzem a háborúnak sohasem lesz vége.
A kérdéses folyóiratot és cikket nem sikerült beazonosítani. Románia esetében álhírt közölt a folyóirat, a franciák nehézségei viszont valósak voltak, hiszen 1916. február 21-én elkezdődött a verduni csata, amely az első napokban érezhető német sikereket hozott.
II.29. Kedd. Ma kilencz hónapja, hogy Budapestről elindultam a harcztérre. Olasz lapok azt írják, [hogy a] franciaországi nagy ütközetekben úgy német, mint franczia részről egyenként 100 000 veszteség volt emberben (mi nem hisszük).
III.1. Szerda. Ismét egy új hónapot kezdtünk el. A tegnapi Corriere della Sera számát olvastam. Nemhogy béke, de új harczokra van kilátás. A német császárnak – amint láttam – feltett szándéka Párizsba bevonulni. Magyar lapokból olvastuk, otthon egy ember naponként 36 dkg kenyeret kap. Mi foglyok itt 75 dkg kenyeret kapunk. Kevés fogoly van, kinek ne volna a polczán 3-4 tartalék kenyere.
III.2. Csütörtök. Az időjárás valamivel enyhébb lett. Élelmezésünk még sajnos a régi.
III.3. Péntek. Semmi feljegyezni való.
III.4. Szombat. Sok fül- és fogbajos van. Táborunkban némelyiket operálni is kell. Rosszul záródnak az ablakok.
III.5. Vasárnap. Utolsó farsang vasárnapja elég szomorúan telt el. Olasz tisztek mondották, Szerbiában elfogott osztrák–magyar hadifogoly, mely körülbelül 70 ezer volt, abból 40 ezer elpusztult élelmiszer, orvos és gyógyszer hiányában. A megmaradt 30 ezret ide hozták Szardínia szigetére.
A szerbiai, majd albániai „halálmarsot” követően Asinara szigetére szállított hadifoglyokról van szó. A Gunesch által közöl számok nagyon messze állnak a valóságtól, igaz, ezek is drámaiak. 1915 őszén körülbelül 35-40 ezer hadifogoly indult útnak (nem 70 ezer), míg Asinarára körülbelül 22 ezer érkezett (nem 30 ezer).
Asinara szigete
(Szöllősy Aladár: Szerb hadifogság, Szerbia, Albánia, Itália 1914–1918. Budapest, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság, 1925. 80. o.)
III.6. Hétfő. Állítólag Páris körül van zárva.
III.7. Kedd. Farsang utolsó napja. Ma kivételesen 9 órakor volt takarodó.
III.8. Szerda. Csúf, esős idő, havas idő volt, mely egész nap tartott. Rosszabb időjárás van itt, mint nálunk otthon.
III. 9. Csütörtök. Olasz lapok hosszú két hasábon czikket írtak Dr. Güntherről, a volt igazságügy-miniszter fiáról, ki a lap szerint szövetkezett egy orvossal és egy előkelőbb embert akartak kihúzni hadkötelezettség alól. Éspedig oly módon, hogy az illető orrában az orvos mesterséges gyulladásos sebet idézett elő, de a klinikai vizsgálat rájött a turpisságra. Állítólag azóta hűvösön ülnek mindketten.
Dr. Günther Antal igazságügyminiszter (1907–1909) fiáról, Dr. Günther József szabadkai tiszti főorvosról van szó. Az apa a bűntény idején már a Kúria elnöke volt. Fia vizsgálati fogságban, 1915. március 28-án halt meg tuberkulózisban. Tettestársait elítélték, viszont a per még 1917-ben is folyt.
A jelekből azt is kiderítettük, minket inkább az itteni nép és katonaságtól [kell féltenünk], mint attól, hogy megszökünk. Nem nagyon biztató jövőnkre, de hát örökké nem lehet élni.
III.10. Péntek. Fürdés volt. Étkezés még a régi. Csúnya, esős időjárás.
III.11. Szombat. Sok beteg van. A tétlenség és a bánat okozta betegség. Sohasem hittem volna, hogy ez is beteggé teszi az embert. Orvosunk állapította meg, most naponként lesz két óráig tartó séta.
III.12. Vasárnap. Hazulról jövő levelekből tudjuk, 16 évtől 60 évig bevontak mindenkit. Állítólag Németország Portugáliának hadat üzent. Hová fog ez vezetni?
III.13. Hétfő. Olasz lapok szerint eddig Németország vesztesége 2 667 673 ember.
III.14. Kedd. Semmi.
Március 15-ike, a szabadság napja. Miránk pedig alaposan ránk csúfolt. A szabadság napját itt töltjük a fogságban. Vajon a Petőfi szobornál elmondott beszédben, a még otthon lévő hatfogásos ebédet fogyasztó polgártárs megemlékezik-e a doberdói áldozatokról?
