Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 9. rész
Naplóírónk hétköznapjai lassan, de változatosan telnek: pénzt és élelmet keres különböző munkákkal, megfigyeli a bresciai váron kívül életet, társasjátékot készít. Három társa is meghal. Haláluk megrendíti Gunescht, aki bezártságából adódóan nem vehet részt a teljes temetésen. A lelkigondozás kérdése is előkerül, és mivel nincs lelkészük, így az evangélikus és a református hadifoglyok saját maguknak tartják az istentiszteletet.
[1915.] VIII. 29. Vasárnap. Lenézek innét a várból a városra. Ünnepi hangulat, ünnepi ruhák. A villamosokra sokan várnak. Biztosan kirándulók. Fent egy olasz repülőgép kóvályog. A harangok oly szépen kongnak. Oly jó volna otthon lenni! Az én czivil hazámban egy jó villás reggelit bekebelezni. Sohasem hittem volna, hogy ily szomorú a hadifogság, pedig jól bánnak velünk, de így vasárnap százszorosan érezni a súlyát mostani életemnek.
Mit tudnak azok, akik otthon vannak? Nem adhatnak elég hálát az Istennek. Nékünk a vasárnap olyan, mint a hétköznap. Semmi változás. A szomorúság épp olyan, mint tegnap volt. Kinek panaszkodjunk? Én csak ide menekülök naplómhoz, ennek panaszkodom. Ez meghallgatja és így én is megvigasztalódom. Egyszer végének kell lenni, csak rosszabb ne legyen, mint most. Délután 3 óra, református istentiszteletet tartottak a fenti várudvarban. Egy al-dunai tanító vezeti az istentiszteletet. Tizedesi rangban van. Én is ott voltam, mert evangélikus istentisztelet nincs igen [kiradírozott szó].
VIII. 30. Hétfő. Elmúlt a vasárnap is. Jobb. A vasárnap mindig több, szebb emlékeket idéz fel bennünk, mint a szürke hétköznap, és nehezebb elviselnünk. Mindenki haza gondol, ilyenkor hol is járt vasárnap. Így hétköznap kevésbé tűnik fel.
VIII. 31. Kedd. Ma három hónapja, hogy elindultam Budapestről a harctérre. Mily sok mindenen mentem azóta keresztül! Mennyit kellett szenvedni, mártírkodni, éhezni lelkileg-testileg, pusztulni, a legnagyobb küzdelmeket felvenni az élet és halállal. Nem is tudom honnét jött az én sovány testembe ez az emberfeletti erő, ezt a sok szenvedést mind elviselni. Ha visszagondolok, csak egyet hihetek, hogy igazán a véletlen őrizett meg az életnek. Nem is jó visszagondolni az elmúlt borzalmakra. A hétre várom a levelemre a választ, mert addig nincs nyugalom. Ellátásunk a régi.
XI. 1. Szerda. Szeptember első napját is elértük. Befordultunk az őszbe és még mindig van háború. Már legjobb szeretnék nem is beszélni róla. Az éjjel otthon jártam álmomban. 1 szép kelyhet csináltam. Tegnap kerestem az első pénzt az itteni fametsző munkámmal. Egy olasz őrmesternek csináltam egy tollszárat. Kaptam két kenyeret érte. Egyiket eladtam, másikat én eszem meg, most van étvágyam. Tegnap sikerült két barátom gyűrűjét elzálogosítani a cantinban. Ebből kifolyólag kerestem 70 centet. Most van czigaretta 7 napra. Ezt jó német beszédemnek és kevés olasz beszédtudásomnak köszönhetem.
IX. 2. Csütörtök. Borús idő, borús gondolatok. Úgy hallottuk, hogy Románia ellenünk mozgósít. Németország és Ausztria–Magyarország erős akcziót folytat Szerbiában, ilyen formán nincs kilátás a békére és sokan vannak, akik azt hiszik, hogy még egy év múlva is itt leszünk. Borzasztó lenne.
IX. 3. Péntek. Ma semmi újság. Az itteni lapok azt írták, hogy Romániába mi üzentük meg a háborút. Megengedték, hogy csomag is jöhet részünkre. 100 gramm dohány is, pedig az itt erős monopólium. De igen jól bánik velünk az olasz hadvezetőség. Időmet fafaragással töltöm. Vannak itt, akik kőbe faragnak, ezeknek mind én rajzolom a mintát. Egyet német nyelvre tanítok. Leveleket fordítok és írok németül. Így telik az idő.
Magyar hadifogoly fafaragványa
(Forrás: www.worthpoint.com)
IX. 4. Szombat. Ma semmi újság. Az idő és a mi lelkünk borús. A fametszést folytatom. Esetleg bajtársaimnak németre fordítom leveleiket. Akik pedig kőből faragnak, azoknak rajzolok. Ezzel telik az idő. Ezerszer haza gondolok.
IX. 5. Vasárnap. Hideg, hűvös idő. Szellős szobánkban nem jól érzem magam. Minden oly rideg és hideg. Köpönyegem nincs, bizony fázom egy kicsit. Reggel nem is mentem sétálni sem, mert fáztam, de délutánra jobb időt várok, akkor megyek el. Borzalmas lassan múlik az idő, csak úgy gyúrja az idegeinket, sohase lesz vége. Ma kerestem 30 czentet. Egy olasz őrmester gyűrűjébe belevéstem a monogramot. Persze kínok között, egy törött tűvel. De 30 czent most vagyonom. Délután a fiuk lakodalmat rendeztek. Felöltöztek mindenféle ruhába. Menyasszony kérés, esketés, zene, táncz. Nagyon sokat nevettünk. Szomorú fogságunkban az idő is valamivel enyhébbre fordult. Gondolataim egész nap otthon, Budapesten vannak, hisz ott van mindenkim, kit szeretek.
IX. 6. Hétfő. Szép idő van. Semmi újság. Biztatnak, hogy nemsokára a válasz megérkezik levelemre. Faragunk és rajzolunk időtöltésből. Koszt a régi: húsleves, makaróni. Ma kerestem 30 centet. 20 centért kávéztam a cantinban, 10 centért czigarettát vettem. Bizony ez ünnepszámba megy, mert már körülbelül két hónapja tejeskávét nem ittam.
IX. 7. Kedd. Szép idő, semmi újság nem volt, amit érdemes lenne feljegyezni. Czigarettám még van. Megczáfolták, hogy Romániával háborúnk van.
IX. 8. Szerda. Ma ünnep. Mária születésének évfordulója. Nékem is nagy emlékeket idéz lelkembe. Anyám halálának évfordulója. Én meg félhalott vagyok, nincs szabadságom. Valamit azonban érzek a levegőben. Majd meglátjuk. Van egy halottunk is, egy román földbirtokos civilben. Gyűjtöttek neki koszorúra. Holnap temetjük. Persze az adott, akinek van. Nekem nem volt. Ma délután új szerencse ért, találtam 20 czentet. Hírlik, hogy a Pápa akcziója sikerült. Delegátusok fognak összeülni és a békealapot előkészíteni. Ma áthurczolkodtunk, jó szellős hely. Nem tudom télire mi lesz, ha télen is itt maradunk. Ha télire is háború lesz, valószínű, hogy Sziczíliába visznek.
XI. 9. Csütörtök. Az új szobában igen kedves álmom volt. Paradicsomos burgonyát és kalácsot ettem. Ma volt reggel 7 órakor honvéd bajtársunk temetése. Agybajban halt meg. Úgy hiszem, hogy még a lövészárokból hozta magával a betegséget. Két szép koszorút kapott, csak a koporsó formája különös. Olyan, mint egy láda. Ferenczrendiek szentelték be. Egyszerű, de szép temetés. Ma mostam is. Kiteregettem a ruhám a napra, és vigyáztunk rá, mert szokás, hogy ellopják, és a piszkos ruhát akasztják helyébe. Közben olvasom az Újtestamentumot. Le-le nézek a parkba, játszadoznak az olasz nebulók. Épp olyan vásottak, mint a mieink.
IX. 10. Péntek. Egyhangúan folynak a napok. Se levél hazulról, se más hírek. Ami hír van itt, az itteni lapokban éppen oly megbízhatatlan, mint a mi lapjaink. Úgy látszik az újságírók füllentésben nemzetileg vannak rendezve. Rajzolgatok a legénység, az iroda kérésére, néha keresek vele pár cigarettát.
IX. 11. Szombat. Semmi sincsen jegyezni való. Ma reggel rajzommal kerestem 6 db czigarettát.
IX. 12. Vasárnap. Ugyanazok a nyomasztó érzések, de már nem akarom újra leírni, amelyek így vasárnap elfognak. Tegnap magas látogatásunk volt. Ma reggel istentiszteletet tartottak. A kis tanítónk szép beszédet mondott. Sok a beteg nálunk, részben a kosztot nem bírja, részint meg van hűlve. Én is ismét beteg vagyok. Egy bajtársunk is haldoklik még a harctéren szerzett betegségében. Németországból már érkezett pénz, csak mi nem kapunk ellátást rendesen.
IX. 13. Hétfő. A nap rendben múlt el. Hírlett, hogy elmegyünk. Rövidesen el fogunk menni, de bizonytalan. Ma meghalt a betegünk. Holnap lesz a temetés.
IX. 14. Kedd. Ma reggel 7 órakor volt a halottunk temetése. Szép két koszorút kapott. Egyikre mi adtuk össze, már akinek volt pénze. Delíriumban halt el szegény, biztosan ijedtségtől kapta a rajvonalban. A temetésre kivonultunk mi is, egy szakasz olasz katona is. Szép beszentelés volt. Egy franciskánus barát szentelte be. Mi a várkapuig kísértük el, tovább nékünk menni nem szabad. A gránáttól megmenekült, de a gyilkos csírát elhozta magával, ami megölte.
A bresciai temető, valószínűleg ide temették Gunesch János bajtársait
(Forrás: Wikipédia)
Kosztunk ugyanaz, mint volt. Most jobban megy sorom. Itt vagyunk együtt a két őrmesterem, szakaszvezetőm, egy tanító tizedes Hajdúnánásról, ki a református istentiszteleteket is vezeti. Csináltam lóverseny játékot, ezzel szórakozunk. Elég jól, persze ilyenformán egy kis kedvezmény is járt nékem. A többiek közül sok dühös rám, különösen a fiatal parasztgyerekek. De hát nem tehetnek semmit se, legfeljebb megpukkannak. Közben rajzolgatunk, csak az idő telik nehezen. Ma reggel szívtam el az utolsó szivarkám.
IX. 15. Szerda. Szép időnk van. Tegnap kapott Bán nevű barátom – budai ember – Pestről 20 Lírát. Attól kaptam kölcsön 50 czentet. Három napra van dohányom. Most már remélem, hogy tudják hol vagyok. Ez megnyugtat kissé. Az intelligens emberek részéről igen nagy tiszteletnek örvendek, több arczképet rajzoltam. Egyáltalán igen sokat rajzolok. Szabadságunk kissé meg van szorítva, nem baj. Azt mondják itt az orosz, ismét szorít bennünket. Mi nem hisszük el. Én most egészséges vagyok. A férgektől nem tudunk teljesen megtisztulni. Minden nap találok ruhámban egy-kettőt. Hírlik, hogy elmegyünk innét. Jó volna egyszer hazamenni.
IX. 16. Csütörtök. Telnek a napok egyhangúan. Írok ismét leveleket, de válasz nem jön rá. 2 levél jött Ausztriából. Ma nincs nevezetes. Fürödtünk. Én a külön férfi fürdőben őrmesterem jóvoltából. Már úgyis viszketett a testem. Holnap talán keresek 2 Lírát rajzommal és kővésésemmel. A koszt a rendes. Egészséges vagyok, kezdek jól kinézni.
IX. 17. Péntek. Szép idő. Tegnap igen jó napom volt. Kerestem egy Lírát. Az őrmesterek kivittek magukkal a kantinba, ott egy igen jó nagy kávét ittam. Kitűnő volt. Mintha újjászülettem volna. A kávé igen olcsó, 15 cent. Megfelel 15 fillérnek. Újabb alkalmam volt meggyőződni az olasz katonák intelligenciájáról. Egyik őrük meglökte durván egyik fogolytársunkat, és a többi olasz katonák megvédték. Most van dohányom, gyufám. Alighanem ismét elmegyünk. Fogolytársaim kétharmada utálni való piszok szemét nép. Ma kerestem 20 czentet és egy czigarettát. Itt ez mind olyan összeg, amit meg kell becsülni. Eddig levelet még nem kapott senki, csak pénzt. Társam ma kapott egy Erfurtból [írt] levelet, ez az első fecske. Pedig de sokat gondolunk haza. Ma hallottuk, hogy Bulgária és Románia szövetséget kötött és Szerbiát támadják. Kíváncsi vagyok mi igaz ebből.
IX. 18. Szombat. Nincs fontos újság. Ma is kerestem 5 czentet és 1 czigarettát. Holnap megint vasárnap. Az olasz lapokban olvastuk, hogy az angolok valami békeakción törik fejüket. Kosztunk a rendes. Folyton rajzolok és apró kő- és famunkákat faragok. Levelek már szórványosan jönnek hazámból. Az a jó, hogy este mi az őrmesterekkel fent maradhatunk ½ 10–10 óráig, mert úgyis hosszú az éjszaka. 8 órakor már aludni kell. Fújják a takarodót. Mi azonban játszunk az én saját találmányú lóverseny játékommal, melyet megrajzoltam egy kemény papírra. A lovakat fából faragtuk ki.
IX. 19. Vasárnap. Ma két hónapja, hogy elfogtak bennünket. Mily hosszú idő ez itt a fogságban, mely néktek is, kik otthon vagytok szabadon, hát még mi nékünk, kik itt tétlenül egy kis területen töltjük napjainkat, várva leveleiteket és híreket felőletek! Egyhangú életünket vasárnap csak az deríti fel, hogy különféle mókákat eszelünk ki, és ezzel csapjuk el az időt.
Egy társunk ismét meghalt agybajban. Ezt még a borzasztó ágyútűzből hozta magával. Egy dalárdát is szerveztünk, és ha megengedik, holnap ez a dalárda fogja énekelni a „Miért oly borús” gyászdalt koporsójánál, amely koporsónak itt oly különös formája van, mint egy ládának, csak a lábak felé kissé keskenyebb. Fehérre gyalulva. Pénz már nincs, koszorút nem vehetünk. Csak egy csokorra gyűlt össze pénz. Ezt úgy adjuk, mint bajtársak.
Híreket hallunk, de oly ellentéteseket, hogy mi igazán nem hiszünk egynek sem. Ismerjük az újságokat még hazulról. Az idő gyönyörű. Még nagyon is meleg a vénasszonyok nyara. Elég szépen köszöntött be ide a bresciai hegyek közé. Csak az éjjelek rosszak és hosszúak azért, mert sokan vagyunk egy helyiségben és éjjel igen nagy a bűz. Sokan köhögnek és köpködnek.
Bresciát több, 1000 méter magasságú hegy övezi, közöttük a képen látható csúcsok
(Forrás: www.vienormali.it)
IX. 20. Hétfő. Változás nincs semmi. Ma kis csalódás ért amennyiben hasonló nevű honvéd kapott pénzt és engem hívtak helyette. Várjuk az elmenetelt az új fogházba. Ellátás a rendes. Tegnap este vendége voltam egy bajtársomnak. 5 pohár bort ittam. Ma 8 czigarettát kerestem.
IX. 21. Kedd. Sokan kaptunk pénzt, levelet, [de] nem én. Kerestem egy miniatűr kőmunkámmal 80 centet. Kölcsön kaptam Debreceni őrmestertől 1 Lírát. Voltam a cantinba, uzsonnáztam egy kávét, újra kultúrember voltam. Mily jól esett! Nagy db kenyeret és egy nagy zsemlyét ettem hozzá. Otthon egy heti kávéhoz nem ettem ily sokat. Most jó étvágyam van, és jól nézek ki.
IX. 22. Szerda. Sokan kaptak pénzt, de levelet senki sem. Én pénzt se kaptam, de a jó ismerősök és asztaltársak közül kaptak, és úgy egyeztünk meg, hogy addig egyik a másikat kisegíti. E szerint most van annyi pénzük, hogy van dohányom. Tegnap este vörös hagyma estélyt rendeztünk. Igen jó volt hús nélkül. Ma este a cantinban voltunk. Kávét ittam, tojást ettünk, bort ittunk. Végtelenül jól éreztem magamat. Csak már rólatok tudnék, kik otthon vagytok.
IX. 23. Csütörtök. Szép napunk van, a reggelek hűvösek. Most jött a hír, hogy holnap reggel 7 órakor megyünk másfelé. Hogy már sokaknak jött pénz, ma este már nem is kaptunk a cantinban fehér kávét, csak feketét. Este a Debreceni őrmester úr vendége voltunk. Volt egy conzerve és két fej vöröshagyma. Ezt négyen megettük.
