Magyar hadifoglyok hazatérése Kelet-Szibériából – A Scharnhorst-sztori – 7/1. rész
Nehéz lenne egy tőmondatba önteni miről is szólnak majd az alábbi sorok, így nem is próbálkozom vele, már csak azért sem, mert írásom kényszerből, de egyszersmind szándékoltan is mozaikos szerkezetű, azaz bár az egyes témák közt van összekötő kapocs, mindegyik megállná a helyét egy tanulmány erejéig önmagában is. Hívószavak, kifejezések persze meghatározhatók, azok a következők: első világháborús magyar hadifoglyok, Szibéria, a hadifogságból való hazatérés makro- és mikroszintű vetülete, katonai újság, tábori katonai sajtó és végül a címben is szereplő Scharnhorst. A megannyi, a tartalmat távirati stílusban leíró hívószóhoz különféle forrástípusok társulnak. Ennél fogva írásomhoz a történeti, sajtótörténeti és irodalmi feldolgozások mellett nagyszámban hasznosítottam korabeli napilapok vagy ritkábban kiadott újságok cikkeit, egyéb sajtóanyagot, valamint személyes forrásokat is.
Ha valaki írt már levéltári kutatásokon alapuló könyvet (de lehet hogy a többinél is hasonló a helyzet), akkor tudja, hogy az kicsit olyan mint a házépítés. Az ember nem befejezi, hanem valahol kénytelen abbahagyni és késznek tekinteni a művet. Ennek természetes folyománya, hogy ezután fognak még előkerülni újabb anyagok, amiket az ember remekül fel tudott volna használni a művében. Amikor Schamschula Rezső tábornok 
A sorozat befejező részében Bukarest elesik, Ferenc József és több politikus meghal. A táborban lopás történt, érkeztek új hadifoglyok, egyesek már harisnyát kötöttek, mert készültek a télre. Az eleinte egész nagyra tartott scandianói vár átminősült bagoly és denevér fészekké. Egyre látványosabb az olasz hátországban is a fejadagok racionalizálása, ami a hadifoglyok fejadagját is befolyásolta. Az argentin fagyasztott hús nagyon nem ízlik Guneschnek. A napló szöveges része a második fogságban töltött karácsonnyal zárul.
Görz elesett, a Bruszilov-offenzíva sikeres a keleti fronton, Románia hadat üzent. A hadműveletekkel párhuzamosan Scandianóban és a táboron belül is forrnak az indulatok. Egyre látványosabbak a nemzetiségek közötti ellentétek, a scandianói lakosok és a hadifoglyok borsot törnek egymás orra alá, romlik az olasz hátországban az ellátás, és a frissen megalapított futball klub meccsein is folyik a vér…
1914. december 31-én Homonnán a szilvesztert ünnepelték városszerte. Arról nincs információnk, hogy milyen mértéket öltött az óév búcsúztatása az alig egy hónapja még Kornyilov tábornok vezette cári csapatok által megszállt településen. A városban élők viszont ma is emlegetik Csontos István történetét, akinek minden bizonnyal emlékezetes éjszakája volt ezen a napon. – A történetet a velünk azt megosztó Anna Šimkulicová jóvoltából adjuk közre.
A naplóíró elkezdte előadássorozatát és büszkén sorolja a résztvevők számát. Mandolint kap ajándékba a reggiói püspöktől és ezen tanulja a játékot. Egy újabb ellenőrzés során segélyeket kapnak a táborlakók. Megtörtént az első távesküvő és az órát is átállítják. Futball klubot alapítanak, rögtön két csapattal, és kiderül: Gunesch János nemcsak a társasági élet motorja, hanem focistának is kiváló. A tábori zenekar is megalakul, természetesen Jónás Béla cigányprímás vezeti. Egyre látványosabb az eltérő nemzetiségű hadifoglyok közötti feszültség, sokan látványosan adnak hangot a Monarchiával szembeni ellenérzésüknek. A Bruszilov-offenzíva híre is eljutott a hadifoglyokhoz, ahogy Görgei Artúr halálhírét is megtudták.
Tábori levelezőlapokat forgattam a kezemben. Úgy voltam, mint valószínűleg sok Olvasónk, amikor igyekszik elolvasni egy ismeretlen kézírást, s megérteni a sorokból a néha csak célozgató közlendőket, a felsejlő szavakból pedig a levélíró érzéseit. A tábori levelezőlapokon olvasottakból most csak a leírt sorokkal foglalkozom, s nem térek ki azok hátterére, vagy a harctéri helyzetre, csak az anyai, rokoni, ismerősi kézzel írt sorokra. Mindezt bő száz évvel a lapok megírása után, ismeretlenül. A bemutatott lapok közös vonása, hogy azokat egy személynek, a magyar királyi 40. honvéd tábori tarackos ezred 3. ütegében szolgáló dévai Gullya Lászlónak írták 1916 karácsonya környékén. 
100 évvel ezelőtt, 1921 karácsonyán idézte fel Benkóczy Emil, az egri római katolikus tanítóképző intézet tanára a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezred 1914-ben tartalékos tisztjeként Lengyelországban töltött karácsonyi estéjét. Ezt a melankolikus karácsonyi visszaemlékezést mutatjuk be.
Hősünk egyre inkább tapasztalja az olasz hátországban is a nélkülözést, hiszen a scandianói szegények eszik meg a hadifoglyok által meghagyott ételt. A tábort meglátogatja a reggiói püspök, akinek a beszámolója fontos forrás a tábor életéről. Sokan rákapnak a bibliaolvasásra, új vallást alapítanak, az egyik hadifogoly ebbe bele is őrül. Megtudják, hogy lehetséges távházasságot kötni, egy hadifogoly él is a lehetőséggel. Guneschnak lesújtó véleménye van a kezdeményezésről. A politikai indulatok is forrnak, kiderül, hogy Scandianóban látványos az Olasz Szocialista Párt támogatottsága. Gunesch meg is jegyzi, hogy az általa idézett békepárti szövegeket otthon nem lehetne kiírni. A hadifoglyok körében is erős a békevágy, és ennek számos jelét adják. A naplóíró fontos sikert könyvelhet el: a táborparancsnok engedélyezi számára egy fizikai témájú előadássorozat megtartását.
Amikor beszámolunk Prohászka László művészeti író legújabb kötetének megjelenéséről, talán szükségtelen is utalni arra, hogy a közelmúltban lezajlott centenárium alkalmából milyen sok könyv, tanulmány és ismeretterjesztő írás foglalkozott az első világháború témakörével. A Nagy Háború Blog olvasói számára ez jól ismert tény. Ugyanakkor mégsem érdektelen az alábbiakban bemutatásra kerülő kötet kapcsán az a körülmény, hogy számos szerző gyarapította a téma irodalmát a 2014 és 2018 közötti kerek évforduló évei alatt. Prohászka László művének jelentőségét nagyban növeli, hogy könyvtárnyi szakirodalom mellett tekinthetjük mégis hiánypótlónak.
Legutóbbi kommentek