Schamschula Rezső tábornok fotóhagyatéka 1. rész
Ha valaki írt már levéltári kutatásokon alapuló könyvet (de lehet hogy a többinél is hasonló a helyzet), akkor tudja, hogy az kicsit olyan mint a házépítés. Az ember nem befejezi, hanem valahol kénytelen abbahagyni és késznek tekinteni a művet. Ennek természetes folyománya, hogy ezután fognak még előkerülni újabb anyagok, amiket az ember remekül fel tudott volna használni a művében. Amikor Schamschula Rezső tábornok életrajzi könyvét írtuk, akkor igen bajban voltunk az illusztrációkkal, hiszen alig 10-20 személyes fotóval rendelkeztünk. A kötet megjelenése után mintegy fél évvel, a család Ausztráliába emigrált ágától visszakerültek a Magyarországon élő leszármazottakhoz a tábornok kitüntetései és fotóhagyatékának egy része. A képek így nem kerülhettek bele a könyvbe, de úgy vélem, hogy érdekesek lehetnek a blog olvasói számára.
Békeévek
Schamschula Rezső 1858. november 17-én Nagyatádon született, szüleinek harmadik gyermekeként. Apja Schamschula József pénzügyőr, anyja Adler Mária volt. Az elemi iskola után tanulmányait a pápai református gimnáziumban folytatta, majd 1874. október 1-jével a budapesti cs. és kir. gyalogsági hadapródiskola hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével, 1878. augusztus 18-án, megkapta hadapródi kinevezését a szolnoki 68. közös gyalogezredhez.
A fiatal tisztjelölt rögtön puskaport is szagolhatott, az ezred ugyanis részt vett Bosznia-Hercegovina okkupációjában. Schamschula Rezsőt szeptember 26-ával hadapród-tiszthelyetessé, november 1-jével pedig hadnaggyá léptették elő. Ezután a jóval kevésbé izgalmas századszolgálat (volt szakaszparancsnok, zászlóaljsegédtiszt, állomástiszt, de közben oktatta a tartalékos tiszti tanfolyamra jelentkezett önkénteseket is) következett. 1883-ban előléptették főhadnaggyá, majd 1890-ben 2. o. századossá és egyúttal áthelyezték a cs. és kir. marosvásárhelyi 62. gyalogezredbe.
Nagy változást hozott életében, hogy 1897. december 1-jével átkerült a magyar királyi honvédség állományába, ahol a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred 1. századának parancsnoka lett. 1899 júliusában áthelyezték a debreceni 3. honvéd gyalogezredhez Zilahra, ahol a IV. zászlóalj ideiglenes, majd ősztől tényleges parancsnoka lett, amihez végül 1900. november 1-jén megkapta őrnagyi előléptetését is.
Schamschula őrnagy 1905. november 1-jén átvette az ezred Debrecenben állomásozó II. zászlóaljának parancsnokságát. Ezt követően 1906. május 1-jével előléptették alezredessé. 1908. augusztus 12-én “kitűnő szolgálatai elismeréséül” kitüntették a Katonai Érdemkereszttel. 1909. május 1-jén, három évtized szolgálat után megkapta ezredesi kinevezését. Ezután még másfél évig tartott, míg tényleges ezredparancsnok lehetett. Végül 1910. október 26-án kinevezték a szatmári 12. honvéd gyalogezred parancsnokává.
Szatmárnémetiből három év múlva Veszprémbe kellett költöznie, mivel 1913. március 1-jén Schamschula ezredes megkapta az újonnan létrehozott 82. honvéd gyalogdandár parancsnokságát. A dandár a veszprémi 31. és a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezredekből állt. 1913. április 13-án kitüntették az Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztályával, a szokásos „kitűnő szolgálatai elismeréséül” indoklással. Végül 1914. május 1-jén előléptették vezérőrnaggyá.
A világháború kitörése előtti időszakból két kivételtől eltekintve csak portrék maradtak fenn.
A budapesti hadapródiskola végzőseként 1878-ban
A szolnoki 68. gyalogezred főhadnagyaként 1883–90 között
Immár honvéd századosként, ún. csontváz atillában, 1897–98
Honvéd századosként, zubbonyban, 1899–1900
Honvéd őrnagyként 1900–06
Lovon, 1900–10 körül
Civilben egy vadászaton Menyőben (ma Szilágy megyében található Romániában), 1908. január 12-én. Schamschula őrnagy a középen ülő két alak közül a jobb oldali
Honvéd ezredesként 1909-ben. Kitüntetései: Katonai Érdemkereszt, Hadiérem, 3. o. Tiszti Szolgálati Jel, Jubileumi Érem a Fegyveres Erő számára, Katonai Jubileumi Kereszt. Hogy miért nem az 1906-ban rendszeresített dolmányt viseli, az jó kérdés.
Az orosz fronton
A 82. honvéd gyalogdandár a 40. dandárral együtt (szatmárnémeti 12. és dési 32. honvéd gyalogezredek) alkották a 41. honvéd gyaloghadosztályt, melynek parancsnoka Nikić János altábornagy volt. A háború első szakasza még mozgóháború volt, nem a későbbi lövészárok hadviselés. Az osztrák–magyar csapatok előrenyomultak, az oroszok visszaszorították őket, majd ez még többször megismétlődött. Ezek a harcok felőrölték a hadosztályt, november végén a megmaradt alakulatokat egy megerősített dandárba vontak össze, Schamschula vezérőrnagy parancsnoksága alatt. December elején a Dunajec partján foglaltak védőállást, a tél beálltával erősen lecsökkent a harcok intenzitása. Erről az időszakról már megjelent egy bejegyzés korábban, és ekkoriak az első harctéri képek.
„A 82. dandár vonatának téli tábora.” 1914 decembere
„A megerősített 82. honvéd gyalogdandár parancsnokságának személyzete a curyloi vadászlak előtt, 1914. december 24-én.” Jobbról-balra: két ismeretlen tiszt, Shvoy Kálmán vezérkari százados, dandár vezérkari tiszt, Schamschula Rezső vezérőrnagy, dandárparancsnok, Hautzinger (Jány) Gusztáv vezérkari százados, dandár vezérkari tiszt, Czapp Gusztáv alezredes, a tüzérdandár parancsnoka és dr. Fenyő Ármin törzsorvos a dandár egészségügyi főnöke látható.
„A 82. megerősített honvéd gyalogdandár törzse”. 1915 január eleje. Az első sorban balról-jobbra: Shvoy Kálmán, Schamschula Rezső, Hautzinger (Jány) Gusztáv, Szájbély Iván főhadnagy, irodaigazgató.
„A megerősített 82. dandár vezérkari tisztjeivel.” Shvoy Kálmán, Schamschula Rezső, Hautzinger Gusztáv, 1915. január 3.
Az újjáalakult 41. honvéd gyaloghadosztály törzse. Balról jobbra: ismeretlen tiszt, Foglár József vezérőrnagy a 40. dandár parancsnoka, Schay Gusztáv altábornagy a hadosztály parancsnoka, Schamschula Rezső vezérőrnagy a 82. dandár parancsnoka, Hautzinger Gusztáv vezérkari százados, Capp Gusztáv ezredes a tüzérdandár parancsnoka és egy ismeretlen vezérkari százados
Kárpáti harcok és előrenyomulás
A hadosztályt 1915. február 8-án kivonták a Dunajec partjáról és vonaton Homonnára szállították. A teljes hadosztály csak február 22-én érkezett be a célállomásra. Itt a 2. osztrák–magyar hadsereg kötelékébe, azon belül a XIX. hadtestben kapott beosztást. A szállítási nehézségek dacára a 41. hadosztály egyes részeit már 18-án a frontra indították az ingadozó védelmi vonal megerősítésére. A rendkívüli körülmények és a túlerő ellenére a hadosztálynak eleinte sikerült helyi sikereket elérni, de az általános hadihelyzet miatt végül ők is visszaszorultak az országhatárra.
Április elején a beérkező 51. hadosztály felváltotta a 41-esek maradványait, bár a hadosztály még egy darabig szükség szerint besegített a védelembe. Április 23-tól tartalékban voltak, eközben a május 2-i gorlicei áttörés hatására az oroszok általános visszavonulásba kezdtek. A hadosztályt május 15-18. között átszállították Tarnow környékére, ahol csatlakozott az osztrák–magyar–német előrenyomuláshoz.
Az oroszok visszavonulása nem fejvesztett menekülés volt, szívós utóvédharcokat folytattak,volt, hogy napokig vagy hetekig ellenálltak a támadásoknak és csak az általános helyzet miatt voltak kénytelenek feladni az állásaikat.
Július 1-én Schay altábornagy szabadságra eltávozott, a hadosztály megbízott (1916. január 23-án ténylegesítették) parancsnoka Schamschula vezérőrnagy lett.
„Jelentést vivő huszár”
Megbeszélés a hadosztály-parancsnokság előtt Méhesfalván 1915. április 30-án
„A Kárpátokból Oroszlengyelországba menet, Kisújszállástól Szolnokig, gyönyörűen fújja tárogatóját egy cigány.” Szolnoki pályaudvar, 1915. május 18.
Huszár őrszem
Orosz állások megfigyelése a 31.honvéd gyalogezred lövészárkaiból. Roztylice, 1915. június 5.
„Ebéd a dabrowkai erdőben, háttérben a szállásaink, 1915. július 10.”
Ezen az 1915. augusztus 2-i keltezésű, nem túl jó minőségű képen, Schamschula vezérőrnagy a frissen megkapott 2. o. Katonai Érdemkereszttel a nyakában látható. Az adományozás kihirdetése május 6-án történt meg, de nem tudjuk, hogy fizikailag mikor kapta meg a kitüntetést.
„Gr. Zamojski féle várkastély romjai Rozankán, a Bug felöli oldal. (Orosz gránátok által felgyújtva)”
„Lublin a Bystrzyca hídról, 1915 szeptembere”
Mai állapotok a Google Maps-en.
