Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 10. rész
A 10. isonzói csata idején, 1917. május 23-án gyilkos harc dúl Kostanjevica birtoklásáért. A települést a 41. honvéd gyaloghadosztály magyar csapatai védik, amelynek a naplóírónk tüzéralakulata is a része. Király Iván és társai folyamatos szolgálatban állva a tüzérségi megfigyelőből követik nyomon a falunál zajló drámai eseményeket. A tűzpárbajban az olaszok gázgránátokat is bevetnek és repülőgépekkel is támadják az ütegeket, valamint a megfigyelőket, amelyek a tüzükkel hatékony segítséget nyújtanak a gyalogságnak. Hétköznapi pokol Kostanjevicánál...
[1917.] Május 23.
Hajnalban fokozatosan erősbödő dübörgés ébresztett fel. Félig kialudtan felöltözködöm, s a megfigyelőbe sietek. Útközben szokásom szerint kipillantottam a tengerre is: Duino irányában három hatalmas tengeri egység áll s több kisebb, orral felénk.
Nem volt időm tevékenységüket megfigyelni, de többek állítása szerint korábban e hajók tüzeltek egy tizenhárom egységből álló ellenséges erőcsoportra, sőt később is lehetett tűztevékenységet észlelni.
Valószínűleg a két angol nyíltvízi monitort (HMS Earl of Peterborough és HMS Sir Thomas Picton) és olasz torpedórombolókból és motorcsónakokból állós kíséretüket láthatta Király Iván. A két monitor a Monte Hermadán az osztrák–magyar szárazföldi csapatok állásait és a trieszti vasútvonalat bombázta.
A megfigyelőbe mentem, hol bent volt már Vígh alezredes, Takách kapitány, az ütegparancsnokok s megfigyelőtisztek: szóval zsúfolva volt az unterstand. Az állások mentén hatalmas füstoszlopok emelkedtek s az ütegparancsnokok a napi viszonylatot állapították meg, mely a nagy szél miatt elég nagy eltéréseket mutatott. A dandár által váltakozva ⅓ és ¼ B. fázis volt elrendelve, majd 10:30-tól 10:45-ig egész dotáció.
Kostanjevica és az attól északra húzódó magaslatok látképe valószínűleg a Stara Lokván lévő figyelőből, Balassa Kálmán hadnagy rajza 1917 februárjából
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 443. M. kir. 41. honvéd tábori tüzérdandár parancsnokság 4. doboz)
Délelőtt 27–28-nál betör az ellenség. Látni amint a Krbci felől a bakák ellentámadásra mennek. Leghátul megy libasorban a gépfegyveres osztag. Rövid zárótűz jön s nemsokára jelentés: a 363-nál egy támadás megsemmisült.
11:30-kor nagy támadás Hudilognál. Lövegeinket ki kell tolatni, hogy támogatótüzet adhassunk. Majd északabbra is elharapózik a támadás, a 37., 38. [védőszakasz] elé adunk kisegítő tüzet.
4:10-kor a 363-tól Kostanjevicáig ismét előretör egy rohamhullám, majd a Fajti Hriben is látni leszaladó gyalogságot. Hatalmas zárótűz következik, mely csakhamar elsöpri a támadókat, csak Kostanjevicánál van nagy füst, zűrzavaros jelentések jönnek. A Vörös üteget mozsárral lövik, eddig egy halott, több sebesült.
4:30-kor megtudjuk, hogy Kostanjevicánál betörtek. Az ellenség tüze egész hátul, a második álláson fekszik, majd azt is beszüntetik s lassan kibontakoznak a falu romjai. Látni az ellenséget ide-oda szaladgálni a faluba, sisakjuk ragyog az alkonyi fénynél. Géppuskával, fegyverrel tüzelnek minden irányban, majd kézigránátokat hajigálnak. Fegyvertelen alakok futnak az oldalsó állások felé: bizonyára a mi elfogott bakáink. Az olaszok zöme a falu nyugati részén, egy kaverna előtt gyülekezik, ott két géppuskát is állít fel. Utászosztagok portyázva elindulnak az iskola felé, mely a keleti oldalon van s apró harcok után megszállják az iskolában lévő kavernát.
Ezalatt az autóvasút mentén rajvonal halad előre, óvatosan. Lassanként észre lehet venni: egy sisakos után igazodik az egész. Géppuskájuk is van.
Elérnek a faluhoz.
A falun kívül egy magas kőfal s több hatalmas kőrakás van: egy csomó ellenség leskelődik ott. Mikor az előnyomulókat észreveszik, nagy zűrzavar, futkosás támad, egyesek visszaszaladnak. Egy zsebkendőt tűz szuronyára, felugrik a kőrakás tetejére s a mieink felé lobogtatja. A másik kezével pedig a háta mögött integet az övéinek, mire azok legnagyobb része elszalad. Az ottmaradtak lövöldözni kezdenek a támadókra. Rövid kézitusa, a digók legtöbbje eldobja fegyverét s feltartja kezét. Néhány bakánk ott marad, összefogdossa ezeket s ütlegekkel sietteti hátra.
A többi a vezető intésére a 23–24. szekció felett lévő riedau felé rohan. A riedau szélén kőfal: ellenség lövöldöz onnét. Álló, futó, célozó s elbukó alakok. Rövid kézitusa, újabb foglyok s a csapat lerohan a ridón. A vezető ott marad, feláll egy kőfalra s kézjelekkel irányítja a támadást.
Az ellentámadás idején vívott harcokra így emlékezett vissza 1931-ben Reinholtz (Gacsályi) Zoltán, az események idején a m. kir. szatmári 12. honvéd gyalogezred 6. századában szolgáló tartalékos zászlós (forrás: Hadtörténelmi Levéltár, a M. kir.12. honvéd gyalogezred iratai, II. 598. 4. doboz):
„Felvettük a harcot az ellenséggel. Én egy kőkerítésen állva irányítottam a tüzet, miközben észrevettem, hogy az olaszok jobbról, – Kostanyevica felől – be akarnak keríteni bennünket. Én szakaszommal a jobb szárnyon voltam. Azonnal kikanyarítottam szakaszom jobb szárnyát és erősen tüzeltettem rájuk. De azt is megállapítottam, hogy sokkal nagyobb számban vannak, mint mi. [...] Ekkor még nem volt velünk a 8. sz[áza]d! Lassan lépésről-lépésre vonultunk vissza az R.IV. laposállásba. Az a hely, ahol a tüzet az ellenséggel felvettük, hogy hol volt, határozottan nem tudom. Körülbelül az R.IV. és a vasút között volt, mert nem emlékszem, hogy a vasúton keresztül mentünk volna, de a Siegfried kavernán túl voltunk, mert azon keresztül húzódtunk vissza. Mikor az R.IV. állásba elhelyezkedtünk érkezett be és sűrített meg bennünket a 8. sz[áza]d. [...] Itt találkoztam és beszéltem aznap először Gregorral [[Gregor Károly tartalékos hadnagy, a 12/8. század parancsnoka.]]. Itt jött be rajvonalunkba a g[ép]p[uskás] sz[áza]d is. – Fent elfelejtettem megjegyezni, hogy az olaszok egy kis ideig üldöztek bennünket, de hamarosan felhagytak vele. A vasútnál állhattak meg, ami első álláspontunk közelében lehetett, de hogy azt a vasútvonalat láttam volna, már bizony nem emlékszem. – Az R.IV.-ben aztán jóideig maradtunk, de ott aztán a poklok-poklába kerültünk. Borzasztó gyalogsági, akna és tüzérségi tüzet kaptunk. A fejünk felett kb. 12–16 olasz repülőgép kóválygott, melyek állandóan bombáztak bennünket és még tetejébe a saját tüzérségünk is rettenetesen lőtt bennünket, hiába lőttük fel a piros rakétákat! Itt nagyon sok veszteségünk volt! Innen mentünk ellentámadásra, de előbb, mint 19 h.-kor [...], mert még egészen világos nappal volt, sőt mikor az állást visszafoglaltuk az ellenségtől, azután jóval később kezdett sötétedni. Még világos volt, mikor egy nagy tömeg olaszt elfogtunk és láttuk mikor hátrafelé mentek és az olasz tüzérség egész útjukon verette őket és borzasztó pusztítást tett bennük. – Hogy ezt az ellentámadást ki vezette azt nem tudom, valószínűleg Gregor, – mint legidősebb a félzászlóaljban – indította meg, aztán miután Ő elesett, akik együtt megmaradtunk folytattuk le. Mi az ellenséges gyalogság puska, géppuska és golyószóró tüzében nyomultunk előre, az állást az ellenségtől visszafoglaltuk és elfogtuk a fent jelzett ellenséges tömeget. Kb. 2–300, vagy még több is lehetett. Bizony számba nem vettük őket, hanem fegyver nélkül küldtük őket hátra, minden kíséret nélkül, megmutatva nekik az irányt az ezredpar[ancsnok]ság felé. Mikorára az állást elfoglaltuk a félz[ászlóa]ljból kb. 26-an maradtunk együtt.
Félóra múltán a harcosok nagy része visszatér nagy csapat fogollyal. A foglyokat hátra viszik, a többiek egy intésre az iskola felé rohannak. Az iskolát egy pillanat alatt elfoglalják. Néhány újabb fogoly.
A romos iskola Kostanjevicában valószínűleg valamikor 1917 elején
(Forrás: Kajon Árpád gyűjteményéből)
Az iskola előtt kőfal van, ezt megszállják s felállítják a géppuskákat. Már ekkor nagy tűzben vannak, aknával is lövik őket s a nyugati kavernánál lévő olasz csoport géppuskával, fegyverrel lövi őket s kézigránátokat is hajigál.
Nem bírok már tovább figyelni. Néha bele-belepillantok a távcsőbe: hol előbbre, hol hátrább van a támadó csapat.
Este megkapjuk a jelentést. Az olaszok betörtek Kostanjevicába, Weidner-Diesel ezredest, a 31. honvéd gyalogezred parancsnokát négyszáz emberrel együtt elfogták. A tartalékban lévő zászlóalj parancs nélkül ellentámadást csinál, 400 olaszt elfog s rengeteg halottat csinál. Az ellentámadást egy tartalékos főhadnagy vezette.
Kostanjevica és környéke védelmét ebben az időszakban a m. kir. 41. honvéd gyaloghadosztály látta el, amelynek a tüzérségét képezte a naplóíró egyége is. A települést az 1917. május 23-ai olasz támadás alkalmával a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred védte, a veszprémiek védekező harcáról és ellentámadásáról Rózsafi János cikksorozata részletes leírást ad. Az ellentámadásban rajuk kívül részt vett a hadosztály többi ezrede is. Stencinger Norbert írásai a déli irányból támadó m. kir. szatmári 12. honvéd gyalogezred harcait mutatják be, míg az északról indított ellentámadást végrehajtó m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred küzdelméről Pintér Tamás írásában olvashatunk. – Pintér Tamás szerk.
Éjjel viszonylagos csend. A fázis dupla dotációval. A nap folyamán 1700 lövést adtunk le. Egy lövegünk megint elromlott. Természetesen hátra küldjük s a tegnap elromlott helyett újat kapunk.
[1917.] Május 24.
Egy nagyrészt álmatlanul eltöltött éjszaka után hajnalban már gyülekezett a társaság a megfigyelőben. A vonal mentén már ismét kezdettek sárga s vöröses füstgejzírek felszállani. Az ütegből jelentik, hogy ma éjszaka egy cső felrobbant a lövésnél s Berki irányzófőtüzér súlyosan megsebesült. Egész délelőtt kisebb előretörések. 12:40-kor általános támadás. Látom amint a Fajtin, a 361-on kiugrálnak az állásból és rohannak a lejtőn lefelé. Zárótűz, a füst mindent elfed. Mikor egy-egy pillanatra szétválik, visszaszaladó vagy felbukott digókat látni.
A támadás visszaveretik, de a tüzérségi tűz pro és kontra állandóan a leghevesebb.
[Délután] 1:35-kor ismét általános támadás, ennek elhárítása után fokozott tüzelés.
[Délután] 3-kor 37–38. [védőszakasz] elé kisegítő tűz, majd dolinákat, gyülekezőhelyeket, utakat tartunk állandóan heves tűz alatt estig.
A 17. [és] 41. hadosztály frontján csend van, délről riasztó, de kétes híradások jönnek.
A mai napon [foglyul] ejtettünk 2000 embert, 40 tisztet 9 különböző hadosztályból. Az üteg a nap folyamán leadott 1400 lövést s a VI. löveget. A tegnapi helyett kaptunk egy acélcsövűt.
Tűzparancs az éjszakára: 8-ig dupla A fázis. 8-tól B fázis mégpedig: 8:00-8:15-ig egész dotáció, 8:15-9:00-ig negyed dotáció. 9-12 óráig negyedóránként váltakozva ½, ⅓, ¼ dotáció. 12-2 óráig ⅕, ⅙ dotáció, negyedóránként váltakozva. Ismét napfelkeltéig ugyanígy ½, ⅓, ¼.
[1917.] Május 25.
A 17. és 41. hadosztály vonalai mérsékelt tűz alatt állanak, de délen dübörög a harc, a füst mindent elfed. Híre jön, hogy Hudilogtól délre a front be van nyomva. Lassanként pozitív információkat kapunk, hogy a betörés a 220-nál kezdődve lehúzódik a tengerpartig, a 232 (Versic), 224, 241, 219, Komarje, Flondar, San Giovanni di Medua az ellenség kezén van.
Egy szakasz állandó támogatótüzet ad a veszélyeztetett pontok mögé a gyülekezőhelyekre, majd Lukatichoz, majd Versichez, később Jamianó mögé, sőt Opacchiasella községben állítólag gyülekező lovasságra.
3:20-kor kisebb támadás saját frontrészünkön, de gyorsan elháríttatik. Már ekkor jelzik, hogy fél ötkor általános támadás lesz.
4:20-kor tényleg felrepülnek a zárótüzet kérő piros rakéták, ill. a generalangriff. Csakhamar füstbe borul minden, nem látni ötszáz méterre sem. Undorral fordulunk el a távcsőtől, de már nem is bírnánk tovább. A megfigyelő előtt, mögött állandóan nehézlövedékek rottyannak, keverve repülőbombával. Egy huszonnyolcas a paplak sarkába vág.
Az ütegből jelentik, hogy tíz centiméteres gázgránáttal lövik az üteget. A használatba vett gázmaszkok minden veszélyt elhárítanak, semmi baj nem történik.
Az üteg felett hat-nyolc egységből álló repülőgéprajok keringenek, géppuskáznak, bombákat dobálnak a zárótüzet adó ütegekre.
Osztrák–magyar tüzértiszt gázálarcban
(Forrás: Kajon Árpád gyűjteményéből)
Amellett úgy látszik a Marconit is használják, mert egyes ütegek hatásos tűz alatt állanak. A Vörös üteg a legkülönbözőbb kaliberek tüze alatt van, gázzal is lövik. A kaverna mindkét nyílását belövik. Miután több halott s sebesült van, több ember gázmérgezést mutat, a megmaradottak ütegünkbe vonulnak vissza, áthordják a halottakat s sebesülteket. Herresbacher főorvos hatalmas ellenséges tűzben siet hivatását teljesíteni.
Beesteledik, olyan a vidék, mint a tenger: a füst beleült a mélyedésekbe, a magasabb pontok, mint szigetek állanak ki belőle.
A mi részünkön tiszta minden. Délről zavaros jelentések. A 41. a tüzérdandár táviratot kap, melyben az A.O.K. a legteljesebb elismerését és bámulatát fejezte ki a dandár magatartása felett.
Ma 1000 lövést adtunk le.
[1917.] Május 26.
Egész éjjel tüzelés. A Vörös ütegállást változtatott, mégpedig a mi eventuális állásunkba jön, ütegeink mögé 150 méterre. Mivel a veszteségek s a demoralizáltság kissé megbénították az üteg harcképességét, hiányzó két lövegünket az ő ütegük állományából pótoljuk, úgyszintén muníciót is régi ütegállásukból hozatunk.
Délen részünkről ellentámadás, mely viszont ellentámadást eredményezik: egész nap hullámzott a harc. Azt mondják, egyes gyalogezredeink 50-70%-os veszteséget szenvednek, de az olaszok veszteségei az állandó pergőtűzben megmérhetetlenek.
Állandó nagy repülőtevékenység. Az ellenséges gépek egyet a mieink közül Vojscicánál leszállásra kényszerítenek.
2:50-kor támadás a 18., 19., 20. szekcióknál. Két löveg lő a jamianói gyülekezőhelyre, egy a 27. szekcióra, egy a 17–18. szekcióra.
4h-kor újból zárótűz, a 25., 26., 27. szekcióra, majd Hudilogra.
Az alkonyat vet véget a harcnak.
A mai napon 800 lövést adtunk le. Éjjel már nyugodtabb. Mindenkire két órai szolgálat került éjszakánként.
Borzasztó volt kimerült aggyal, fáradt szemmel két óra hosszat belebámulni a szürke semmibe. Időnként felszállt egy-egy fásult rakéta…
