A Nagy Háború

Magyar hadifoglyok hazatérése Kelet-Szibériából –
A Scharnhorst-sztori – 7/5. rész

Az írás apropójául (kétszeresen is) a Scharnhorst szolgál, amely – mint a korábbi részekből kiderült – az egyik hadifoglyokat hazaszállító hajó volt, így kissé részletesebben is foglalkozom a hajó történetének eme aspektusával. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Scharnhorst nevet több hajó is viselte: egy az első, illetve egy a második világháborúban szolgáló német csatahajó is; mindkét hajó elsüllyedt a harcokban, előbbi a Falkland-szigeteknél, utóbbi Norvégia partjainál. A mi történetünk főszereplője pedig egy harmadik, a franciák által kisajátított, eredetileg német postagőzös. Ennek a hajónak és hadifogoly utasainak az 1920 őszén zajlott útját követjük az alábbiakban nyomon.

Kiss András élete a Nagy Háború alatt és után

A békésszentandrási születésű és Nagymágocson élő Kiss András (1887–1968) bátor, kemény, szerencsés ember volt és minden bizonnyal nagyon szerette a feleségét. 1915-ben esett hadifogságba az orosz fronton és a távoli Tomszkba került. Egy ideig még tudott hírt adni magáról, majd elmaradtak a levelek. Feleségét a háború után hadiözveggyé is nyilvánították. Azonban Kiss András hat év hadifogság után 1921 elején váratlanul hazatért az ő hitveséhez, és még 47 évig éltek boldog házasságban Németh Juliannával. Három gyermekük élte meg a felnőttkort. Kiss András karrierje „csúcsán” gróf Károlyi Imre inasa, majd „asztali katonája” volt, azaz a nagymágocsi grófi kastély segédszemélyzetének vezetője. Kiss András volt a mi dédapánk, sajnos személyesen már nem ismerhettük őt – Tóth István és dr. Udvarvölgyi Zsolt írása.

Magyar hadifoglyok hazatérése Kelet-Szibériából –
A Scharnhorst-sztori – 7/4. rész

Az eddigiek mellett újabb vetületei is felmerülnek a hadifogoly-kérdésnek. Egyrészt a hazai közvélemény milyen mélységig értesült a kelet-szibériai helyzetről, s miként élték meg a fogság végét az érintettek? Másrészt mit várhattak a békekötés értelmében nem Magyarországra hazatérő hadifoglyok? A sorozat újabb része ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Mi a közös Chosbel Adlerban, Friedrich Dorfmayrban, Fekete Istvánban, Gavor Dujakovićban, Marton Hornyakban, Mijat Kuzmában és Karol Meřičkában? Nagyon sok! Mindannyiuk szülőhelye ma már más európai államhoz tartozik, de az első világháború alatt még a Habsburg monarchia részét képezte. Mindannyian az olasz fronton harcoltak Ausztria-Magyarország egyenruhájában, hadifogságba estek és nem tértek haza – Tamara Scheer beszámolója és felhívása.

Schamschula Rezső tábornok fotóhagyatéka 3. rész

Schamschula Rezső tábornok gazdag és különleges fotóhagyatékát bemutató sorozatunk mostani részében az olasz fronton 1916–1917-ben a Kostanjevica körül vívott harcok során készült képekből nyújtunk válogatást.

Magyar hadifoglyok hazatérése Kelet-Szibériából –
A Scharnhorst-sztori – 7/3. rész

Bár a harcoknak 1918 novemberében végett vetettek az osztrák–magyar és a német haderőre érvényes fegyverszünetek, a hazájuktól irdatlanul messze, Kelet-Szibériában raboskodó osztrák–magyar hadifoglyok nagy részének még további két vagy akár három évébe telt, mire hazavergődött. A távolság és a győztes államok megkötései miatt ugyanis a kelet-szibériai táborokban sínylődő hadifoglyok hazaszállítása rengeteg kihívással járt. A következőkben azt, a fentebb érintett hazajutási akciók egyik újabb állomásaként, mivel szervesen kapcsolódik a sorozat apropójául szolgáló Scharnhorsthoz, az alábbiakban részletesebben is ismertetem.

Immár évekkel ezelőtt jelent meg a Nagy Háború Blogon Hermann Attila „Él magyar, áll Buda még!” A magyar Szent Korona országaiból sorozott lovashadosztályok és dandárok, huszár- és ulánusezredek, rohamfélezredek jelvényei a Nagy Háborúban című kötetének ismertetése Prohászka László tollából. Akkor a recenzens utalt a bemutatott kötet előzményére, a „Csak előre, édes fiam…” A magyar Szent Korona országaiból sorozott gyaloghadosztályok, ezredek, és zászlóaljak jelvényei a Nagy Háborúban című könyvre, amely a Hermann Attila – Szanyi Miklós szerzőpáros munkájaként két kiadásban is megjelent, de a munkáról eddig nem jelent meg ismertetés a Blogon, ahogy a sorozat harmadik, Hermann Attila által a rohamzászlóaljak jelvényeiről írt kötetről sem. Ezt a hiányt szeretnénk most, az alábbiakban pótolni.

Magyar hadifoglyok hazatérése Kelet-Szibériából
– A Scharnhorst-sztori – 7/2. rész

A sorozatnak ebben a részében a nagyobb volumenű hazaszállítási akciókat vázolom fel, mellettük számtalan kisebb, akár egy-két fő hazajutására korlátozódó is akadt. A hazaszállítások időrendileg két részre bonthatók, első részük még a háború ideje alatt történt, a második fele azonban már a központi hatalmak háborús összeomlása után zajlott.

Schamschula Rezső tábornok fotóhagyatéka 2. rész

Schamschula Rezső tábornok életrajzi könyvének a megírásakor igen bajban voltunk az illusztrációkkal, hiszen alig 10–20 személyes fotóval rendelkeztünk. A kötet megjelenése után mintegy fél évvel, legnagyobb meglepetésünkre, a család Ausztráliába emigrált ágától visszakerültek a Magyarországon élő leszármazottakhoz a tábornok kitüntetései és fotóhagyatékának egy része. Ezek a képek így nem kerülhettek bele a könyvbe, de úgy vélem, hogy érdekesek lehetnek a blog olvasói számára. A sorozat mostani részében az 1915–1916-os évben orosz fronton készült képeket mutatom be.

Magyar hadifoglyok hazatérése Kelet-Szibériából – A Scharnhorst-sztori – 7/1. rész

Nehéz lenne egy tőmondatba önteni miről is szólnak majd az alábbi sorok, így nem is próbálkozom vele, már csak azért sem, mert írásom kényszerből, de egyszersmind szándékoltan is mozaikos szerkezetű, azaz bár az egyes témák közt van összekötő kapocs, mindegyik megállná a helyét egy tanulmány erejéig önmagában is. Hívószavak, kifejezések persze meghatározhatók, azok a következők: első világháborús magyar hadifoglyok, Szibéria, a hadifogságból való hazatérés makro- és mikroszintű vetülete, katonai újság, tábori katonai sajtó és végül a címben is szereplő Scharnhorst. A megannyi, a tartalmat távirati stílusban leíró hívószóhoz különféle forrástípusok társulnak. Ennél fogva írásomhoz a történeti, sajtótörténeti és irodalmi feldolgozások mellett nagyszámban hasznosítottam korabeli napilapok vagy ritkábban kiadott újságok cikkeit, egyéb sajtóanyagot, valamint személyes forrásokat is.