Kiss András élete a Nagy Háború alatt és után

A békésszentandrási születésű és Nagymágocson élő Kiss András (1887–1968) bátor, kemény, szerencsés ember volt és minden bizonnyal nagyon szerette a feleségét. 1915-ben esett hadifogságba az orosz fronton és a távoli Tomszkba került. Egy ideig még tudott hírt adni magáról, majd elmaradtak a levelek. Feleségét a háború után hadiözveggyé is nyilvánították. Azonban Kiss András hat év hadifogság után 1921 elején váratlanul hazatért az ő hitveséhez, és még 47 évig éltek boldog házasságban Németh Juliannával. Három gyermekük élte meg a felnőttkort. Kiss András karrierje „csúcsán” gróf Károlyi Imre inasa, majd „asztali katonája” volt, azaz a nagymágocsi grófi kastély segédszemélyzetének vezetője. Kiss András volt a mi dédapánk, sajnos személyesen már nem ismerhettük őt – Tóth István és dr. Udvarvölgyi Zsolt írása.

Amiről az anyakönyvi adatok mesélnek

Kiss András 1887. június 3-án született a Békés vármegyei, Szarvashoz közel eső Szentandrás (ma Békésszentandrás) községben, római katolikus, magyar családban. Szülei földművesek voltak, édesapja Kis Mátyás (született 1844. február 25-én), édesanyja Nagy Ilona (1843. október 21 – 1894. január 1.). Tudunk a nagyszüleiről is, itt a vezetéknevek már német és délszláv eredetre is utalhatnak. Apai nagyszülei Kiss János és Lindájsz Julianna, anyai nagyszülei Nagy Jakab és Bontovits Ilona voltak.

Kiss András életét földrajzilag a Békésszentandrás–Nagymágocs–Szibéria (Tomszk)–Nagymágocs–Pécs négyszög határolta be. Házasságot 1911. október 7-én kötöttek Nagymágocson Németh Juliannával (1894–1976), aki haláláig volt hű társa. Három gyermekük élte meg a felnőttkort, akik mind a községben születtek: Kis Julianna (született 1921. szeptember 23.) Kis Ilona, a mi nagymamánk (született 1923. szeptember 15.) és Kis László (született 1925. július 14.). Kiss András 1968. január 4-én, életének 81. évében hunyt el Pécsett, legidősebb gyermeke és családja körében.

A kezdeti évek

Kiss András kései gyermek volt a családban, édesanyja (Nagy Ilona) sajnos hamar meghalt, így félig-meddig a nővére (Kiss Erzsébet) nevelte, aki jóval idősebb volt nála. A századforduló környékén a család a jobb élet reményében a vonzó lehetőséget kínáló, mintagazdaságot üzemeltető, messze földön híres gróf Károlyi-birtokra költözött a Csongrád vármegyei Mágocsra (mai nevén Nagymágocsra), édesapja már itt hunyt el. Kiss András igás kocsis lett a grófi uradalomban, 1911-ben az esküvőjekor már biztosan nagymágocsi illetőségű volt, innen is vonult be katonának. Házasságukból a háború előtt, 1912–1914 körül egy ikerpár született, akik nagyon hamar, pár hónapos korukban meghaltak. A tragédia megviselte a családot.

A nagymágocsi Károlyi-kastély
(Fotó: dr. Udvarvölgyi Zsolt)

A Nagy Háborúban

Sajnos arról semmit sem tudunk, hogy hol szolgált és hogy milyen körülmények között esett hadifogságba. A keleti fronton, az biztos, és hogy Szibériába került utána. A családi legendárium szerint az egyik legnagyobb gyűjtőtáborban, Tomszkban töltött huzamosabb időt. Egybehangzó visszaemlékezések szerint 1915-ben esett fogságba és hat évet tartózkodott távol a családjától, és 1921 elején tért haza. A Magyar Nemzeti Levéltár hadifogoly online adatbázisában két bejegyzést is találtunk, amelyek akár rá is vonatkozhatnak, de sajnos a biográfiai adatok részben pontatlanok. Szerepel a listán ugyanis több békésszentandrási születésű Kiss András:

a) Kiss András, született:1891, Békésszentandrás, rendfokozat: népfelkelő gyalogos, alakulat: IR, Nr. 82, veszteségtípus: sebesült.

b) Kiss András, született: 1881, Békésszentandrás, rendfokozat: népfelkelő huszár, alakulat: HR, Nr. 16, 3. Esk., veszteségtípus: sebesült.

Dédapánk 1887-ben született, azonban könnyen előfordulhatott az adatok felvétele során történt elírás. Lehetett akár gyalogos, és mivel tudott lovagolni, szerette a lovakat, akár huszár is.

A szibériai hadifogságról később az alábbi emlékek őrződtek meg a családi legendáriumban. Egy idő után a hadifogolytáborból vidékre, gazdálkodókhoz adták ki dolgozni mezőgazdasági munkára. Jól értett a földhöz, az állatokhoz, minden bizonnyal megbecsülték orosz gazdái is. Kiválóan megtanult oroszul, ennek a tudásnak későbbi élete során két ízben is hasznát vehette. A bolsevik hatalomátvétel, majd a polgárháború során a messzi Tomszkban is zűrzavaros idők köszöntöttek be. Kiss András nem vett részt a forradalomban, a környéken többször volt fegyveres összetűzés, hol a vörösök, hol a fehérek voltak az urak. Próbálta túlélni a válságot, úgy tudjuk, hogy apolitikus volt, bölcsen nem állt egyik oldalra sem. Megjegyzendő, hogy ebben az időben a tomszki lágerben jelentősebb eseményekre is sort került. Itt raboskodott Kun Béla is, aki Farkas Sebestyén Lőrinc Kun Béla útja a hatalomig című írása szerint „zászlósként 1916 tavaszán az orosz fronton hadifogságba esett és a délnyugat-szibériai Tomszkba került. Több korai életrajzírója szerint már 1916-ban hithű bolsevik volt, azonban a valóság az, hogy csak az 1917-es februári forradalom után lépett be a tomszki egységes szociáldemokrata, majd nem sokkal később az önálló bolsevik pártszervezetbe.”. A táborban sok magyar fogoly a bolsevikok oldalára állt. Tomszkban továbbá változatos kulturális élet is zajlott. Írók, színészek, újságírók, zenészek, sportolók is fogságba kerültek, akik gondoskodtak a honvágytól gyötört hadifoglyok szórakoztatásáról. Ahogy a Múlt-kor történelmi magazin portálján megjelent írásban olvasható, „a szibériai hadifogolytáborok színházait már profi díszlet és jelmez jellemezte, a társulatnak pedig időnként anyagilag is megérte fellépni, a színház megélhetési forma lett. E színházak mindig közadakozásból alakultak, többségében amatőr színészek léptek fel, ám jellemzően hivatásos színészek köré szerveződtek: a korábban Szabadkán, Munkácson és Szegeden is fellépő Baróti József például a tomszki hadifogolytábor színházi életét szervezte.”

Sajnos arról sincs tudomásunk, hogy Kiss András részt vett-e bármilyen kulturális, vagy sportrendezvényen, esetleg bekapcsolódott-e bármelyik önképzőkör tevékenységébe. Feleségével egy ideig tudott leveleket váltani, 1916 körül küldte el dédanyánk azt a fekete ruhás fotóját, amelyet ő mindvégig megőrzött és haza is hozott. A levelezés azonban megszakadt, a kapcsolattartás 1917-től lehetetlenné vált, ezért a háború után feleségét, Németh Juliannát hadiözvegynek nyilvánították és szociális juttatásként házhelyet kapott a hadiözvegyeknek-, ill. árváknak létesített lajostanyai részen, az ún. „özvegysoron”.

Fennmaradt a családi archívumban egy másik fotó is, amelynek története rejtélyesebb. Ezt két katonatársával együtt készíttette, összeadták rá a pénzt valószínűleg elég drága lehetett. Hátoldalon Aрмавиръ (Armavir) a város neve, a fotós neve pedig Каневцсва (Kanevcszva). Az a problémánk ezzel, hogy a térségben két ilyen nevű város is van (Armavir a mai Oroszországi Föderáció területén, a Krasznodari határkerületben, közel a Fekete-tengerhez, ill. Armavir Örményországban, igaz, ez utóbbi települést csak a kép készülte után, 1931-ben alapították). Az oroszországi Armavir is több ezer km-re esik Tomszktól. Magyarázatként találgatások vannak csak: a) vándorfotós fotózta (a kép nem stúdióban készült, ez világosan látszik, elég szedett-vedett a környezet), b) Tomszk felé a hosszú úton oda vagy vissza készült, c) valamiféle elvezénylés történt, d) kimaradt papírokra más fotós készítette a képet, e) központilag fotóztatták a hadifoglyokat. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy hazafelé készíttették magukról a fotót.

 Az Armavirban készített (?) fénykép a két katonatárssal. Kiss András a kép jobb oldalán áll. A kép 1919-ben készült

 Az Armavirban készített fénykép hátlapja

Újra itthon

Németh Julianna mindig is érezte, hogy az ő Andrása nem halt meg, várta vissza rendületlenül a férjét. Többen mondták, tanácsolták neki a faluban, hogy – mivel húszas évei közepén, szépsége teljében volt –, ideje lenne másik párt választania magának, ne maradjon élete végéig özvegy. Ő azonban kitartott hite mellett, hogy a férje egyszer haza fog térni. Azonban az évek teltek-múltak…

A hazaérkezés – ahogy nagymamánk sokszor elmesélte – romantikus és megható volt. Kiss András, amikor viszontagságos út után, télvíz idején megérkezett Nagymágocsra, először a nővéréhez ment, megtudakolni – nehogy meglepetések érjék otthon –, hogy mi a helyzet Juliskával, nem ment-e férjhez újra időközben. A nővére megnyugtatta, hogy mehet nyugodtan. Amikor megérkezett, már este volt, esett a hó, a felesége éppen varrt, háttal az ajtónak, így csak a lépéseket hallotta a bejáratnál. András megköszörülte a torkát, mire a felesége felismerte és elkiáltotta magát, hogy „ez András!”.

Elkezdődött ismét közös életük. Kilenc hónap múlva megszületett lányuk, Julianna. A kapott, özvegyi házhely árát vissza kellett fizetni, de rendkívül előnyös módon, részletekben volt erre lehetőségük. A visszaérkezés után valószínűleg gyorsan beilleszkedett korábbi munkahelyére, a nagybirtokra. Gróf Károlyi Imrével (1873–1943), aki egy nagyformátumú, dúsgazdag, művelt, széleslátókörű, szociálisan érzékeny arisztokrata volt, ill. bankár, főrendiházi tag, író is, sokat beszélgetett az Oroszországban történt eseményekről, valamint az orosz nyelvről is. A grófot nagyon érdekelte a szovjet rendszer, a kommunizmus, több, nagy port felvert könyvet is publikált a gazdasági-társadalmi változásokról. Károlyi kedvelte őt magyaros kinézete, megbízhatósága, ill. tájékozottsága, tapasztalata, nyelvtudása miatt is. 1923-ban foglalkozásként már háziszolga van feltüntetve, 1927. augusztus 4-én pedig jelen volt ifj. Horthy Miklós (1907–1993) és gróf Károlyi Consuelo (1905–1976) budapesti esküvőjén, ahol díszmagyarban állt őrséget, amelyről fotó és korabeli híradófelvétel is fennmaradt. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8730

 Ifj. Horthy Miklós és gróf Károlyi Consuelo esküvője, Budapest, 1927. augusztus 4. A képen középen altengernagyi egyenruhában Horthy Miklós kormányzó és díszmagyarban, karddal az oldalán Kiss András

Kiss András családjával, az időközben megszületett Julianna, Ilona nevű lányaival és Laci fiával a kastélyban lakott, előbb a főbejárat mellett balra eső épületben, utána pedig a jelenleg raktárként használt épületben, később a kastélyban, az egyik személyzeti szobában. Az első kerékpárt is ő vette a faluban. Szintén a családi legendáriumban maradt fenn, amelyet sajnos a rendelkezésünkre álló dokumentumok nem bizonyítanak, hogy többször elkísérhette urát külföldre, így – állítólag – járt Bécsben, Svájcban, Párizsban is. 1943 körül lett „asztali katona”, azaz a kastély segédszemélyzetének vezetője, amikor egy távoli rokona, Őze György elhunyt és ővele töltötték be a megüresedő pozíciót. 1944 őszén, többek közt, ő fogadta a kastély bejáratánál – a faluban szolgáló kapucinus szerzetesekkel együtt – a megszálló Vörös Hadsereg csapatait. Jól jött az orosz nyelvtudása, később is többször tolmácsolt a falu lakossága és az oroszok között. A kastély felprédálását, az értékek elhordását azonban nem tudta megakadályozni.

 Kiss András, felesége, Németh Julianna és gyermekeik, balról jobbra: Julianna, László és Ilona. A kép 1937-ben készült

Kiss András 1945 után az állami gazdaságban helyezkedett el éjjeliőrként, valamint kevés földön gazdálkodott is. A háború után építették fel a ma is álló házukat Nagymágocson, a Rózsa utcában. A családfő gyermekei ekkor már régen kirepültek. Juliska lánya egy csendőrtiszthez, Péter Istvánhoz ment feleségül, és Dunántúlra költöztek. Ilona lánya, Udvarvölgyi (Urzó) Antal Sándor fodrász- és borbélymester felesége és – nem utolsó sorban – az első női fodrász lett a faluban, míg a kiváló focista, a 2. világháborúban francia hadifogságot is megjárt László fia Tolna megyébe nősült.

Kiss András minden gyermekét nagyon szerette, így hallgatott a Pécsett élő lánya hívó szavára, és feleségével, élete alkonyán Pécsre költöztek. Ekkor már mentálisan megfáradt, több betegség is gyötörte, és 1968 elején, életének 81. évében, Pécsett hunyt el. Felesége 8 év múlva követte őt. Mindkettejüket a városban helyezték örök nyugalomra.

Utószó

Adósak vagyunk még a személynév kettősségének magyarázatával. A születési anyakönyvben Kiss lett feltüntetve, két s-sel, de dédszüleink a gyermekeiket már Kis-ként anyakönyvezték. Nem tudjuk ennek az igazi okát, a felmenők között is egyaránt szerepelnek Kissek és Kisek, de szerintünk túl nagy jelentősége nem volt az s-ek számának.

Nagymamánk, Kis Ilona, aki élete utolsó hónapjaiig teljes szellemi frissességnek örvendett, nagyon sokat mesélt a családjáról nekünk. Több helytörténeti kiadványban, a sajtóban is számos alkalommal megszólalt, akár a Károlyi-családról, ill. a kastély történetéről, akár a 2. világháborúról, vagy a falu 20. századi múltjáról, a Nagymágocson történt 1944–1945-ös, ill. 1956-os eseményekről volt szó. (Lásd például a Dóczi Jusztina: Az idő szekerén Nagymágocsra, 2011; Virág a nagymágocsi hősök sírjára, 2016; Évgyűrűk a nagymágocsi életfában, 2018; Varga Ferenc szerk.: Közös múlt, közös emlékezet. Nagymágocs 1956-ban, nagymágocsiak 1956-ról, 2017. c, köteteket.) Nagyon szerettük őt, írásunkkal tisztelgünk az emléke, a nagy család és a falu közössége előtt is.

Az írásunkkal dédapánkra és az ő kisebbik lányára, a mi nagymamánkra, Udvarvölgyi Antal Sándorné született Kis Ilonára (1923–2019) is emlékezünk, aki életének 96. évében, három éve távozott közülünk. Ezúton is köszönjük Várady Erzsébetnek, Kiss András unokájának írásunk elkészítéséhez nyújtott segítségét és támogatását.

Források:

- Magyar Nemzeti Levéltár. Adatbázisok Online
- Farkas Sebestyén Lőrinc: Kun Béla útja a hatalomig. In: A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány honlapja. 2019. február 6.
- Így szórakozott a magyar baka a Nagy Háborúban. In: Múlt-kor. Történelmi magazin. 2015. március 27. 15:10
- Kenyeres Ágnes főszerk.: Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990.
- Ifjabb Horthy Miklós esküvője Károlyi Consuelo grófnővel. Filmhíradók Online