Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 14. rész
Hősünk egyre inkább tapasztalja az olasz hátországban is a nélkülözést, hiszen a scandianói szegények eszik meg a hadifoglyok által meghagyott ételt. A tábort meglátogatja a reggiói püspök, akinek a beszámolója fontos forrás a tábor életéről. Sokan rákapnak a bibliaolvasásra, új vallást alapítanak, az egyik hadifogoly ebbe bele is őrül. Megtudják, hogy lehetséges távházasságot kötni, egy hadifogoly él is a lehetőséggel. Guneschnak lesújtó véleménye van a kezdeményezésről. A politikai indulatok is forrnak, kiderül, hogy Scandianóban látványos az Olasz Szocialista Párt támogatottsága. Gunesch meg is jegyzi, hogy az általa idézett békepárti szövegeket otthon nem lehetne kiírni. A hadifoglyok körében is erős a békevágy, és ennek számos jelét adják. A naplóíró fontos sikert könyvelhet el: a táborparancsnok engedélyezi számára egy fizikai témájú előadássorozat megtartását.
[1916.] III.16. Csütörtök. Sétálni voltunk. Az úton mindenfelé ibolyák. A vetés zöld. Csak lelkünkben nem zöldül a reménysugár. Minékünk a remény csak makarónit hoz.
III.17. Péntek. Semmi újság.
III.18. Szombat. Sikerült a tegnapi olasz lapot elcsípnem. Térkép szerint Cervignanón túl visszanyomták az olaszokat. Verdunnál nagy harczok vannak.
III.19. Vasárnap. Ma 8 hónapja, hogy fogoly vagyok. József napja. Scandianóban vásár volt. A csomagok csődöt mondottak.
II.20. Hétfő. Kenyerünk alaposan megfeketedett. Betegeinket Reggióba szokták szállítani, az ottani kórházba. Tegnapelőtt kettő gyógyultan visszajött. Ellátásuk kitűnő volt. Jobb, mint az olasz katonáké. Ezek mondották, sok az elfagyott kezű és lábú ember az olasz katonák között (oh, azok a tiroli hegyek).
A reggiói Santa Caterina kórház és elmegyógyintézet
(Forrás: livello9.it)
III.21. Kedd. Ma van a tavasz kezdete azoknak, akiknek szabadságuk van.
III.22. Szerda. Semmi újság.
III.23. Csütörtök. Semmi újság.
III.24. Péntek. Hallatszik, a hatalmak beszélgetnek a békéről, a szoczialisták is mozgolódnak. Én nem hiszek a békének, mert mindegyik hasznot akar látni. Ez pedig lehetetlen. És így a béke csak fogalom marad.
III.25. Szombat. Ma kilencz hónapja tart a harcz Olaszország és Ausztria–Magyarország között. Az Isonzói rajvonal ma is ott van Sankt Martin[o del Carsónál] és Sankt Michelénél, ahol minket elfogtak. Étkezésünk még mindig a régi, makaróni rogyásig. Tegnap sétáltunk.
III.26. Vasárnap. Mint a bomba esett bele a szép derűs vasárnapi napba az a hír: Bernben összeültek a hatalmak a béketárgyalásra. Őrnagyunkat kinevezték alezredessé. Megérdemli, kitűnő jó ember.
Bernben valóban tárgyaltak az ellenséges felek képviselői, de nem a békéről, hanem a nagybeteg hadifoglyok kicseréléséről. A tárgyalások viszont pont 1916 áprilisában kezdtek lelassulni, hogy 1916 júniusában megszakadjanak.
III.27. Hétfő. Még mindig tartja magát a béke hír. Majd egyik szép napon ez is elenyészik, mint a többi általunk szövögetett álom.
III.28. Kedd. Semmi újság.
III.29. Szerda. Semmi megerősítése a béke híreknek.
III.30. Csütörtök. Végre ma sikerült egy csomó lapot elcsípnem és kiderült, hogy az összes béke hírek humbugok. A lapok tele smonczával. A békéről semmi hír.
III.31. Péntek. Márczius 8-iki Friss Újságot olvastam. Éppen úgy tele van hazugsággal, mint az itteniek. Tisztán kirí belőle a megfizetettség.
IV.1. Szombat. Semmi újság.
IV.2. Vasárnap. Ma hirdették ki, hogy 1-ső áprilistól kezdve zsoldot kapunk. Őrmester naponként 50 centet, szakaszvezető és tizedes 30 centet, őrvezető és közember 15 centet.
IV.3. Hétfő. Sétálni voltunk az Appennini hegyek között, honnét szép tisztán látni a modenai havasokat.
A modenai havasok, ahogy Gunesch János is láthatta őket
(Forrás: Marco Montipò gyűjteménye, Matteo Pretelli szíves hozzájárulásával)
IV.4. Kedd. Semmi újság.
IV.5. Szerda. Olasz lapban olvastam (Corriere della sera 1916 IV. 1.) Tisza István beszédét. Kitartás az utolsó emberig, élelem van elég Magyarországon.
IV.6. Csütörtök. Ma volt az első zsold kifizetése.
IV.7. Péntek. Rohamosan közeledik húsvét. Megelőzi a békét is. Egy halottunk ismét van. Tüdőbajban halt el.
IV.8. Szombat. „Az Est” múlt hó 17-ki számát olvasva Rosthyné Forgách Ilona oroszországi útját olvastuk. Az az impresszióm, hogy az útnak ma is politikai fontossága is van. Szervezik az oroszt, mit Spanyolország állásfoglalása is mutat. Bár úgy lenne! Ez volna az egyetlen kivezető út. A háborút már úgyis csak diplomáciai örömlány fogással lehet eldönteni.
A kérdéses beszámoló Rosthyné Forgách Ilona grófnő oroszországi útjáról
(Forrás: Az Est 1916/77. 3. o. – Arcanum)
IV.9. Vasárnap. Gyönyörű napunk volt. Igazi szép vasárnap. Már minden szép zöld. Élvezet a hegyekre nézni.
IV.10. Hétfő. Fürdés volt. Más minden a régi.
IV.11. Kedd. Semmi újság.
IV.12. Szerda. Semmi hír.
IV.13. Csütörtök. Minden zöld. Fák, vetés, orgona teljes virágjában. Csak a rettenetes makaróni marad meg a szokott régi mivoltában. Már régen nem bírom enni.
IV.14. Péntek. Séta, semmi hír.
IV.15. Szombat. Táborunkat meglátogatta a reggiói püspök. Apró emlékérmeket osztogatott.
Szerencsére Edoardo Brettoni reggiói püspök bővebben számolt be a látogatásról. Eleve problémás volt a bejutás a táborba. 1916. április 10-ei levelével ugyanis jelezte Pietro Gasparri bíboros államtitkár felé, hogy a genovai hadtest-parancsnokság csak úgy engedélyezte a látogatást, hogy kizárólag a katolikusokkal beszélhet, csak vallásos témában, egy tolmács tiszt társaságában, illetve csak egy embert vihet magával. Gasparri tanácsára beleegyezett mindenbe, és 1916. április 15-én meglátogatta Scandianóban a régi fellegvárban őrzött hadifoglyokat. A hadifoglyok létszáma kb. 1004 fő, amiből több, mint 500 volt a katolikus. Az utóbbiak az udvaron felsorakozva várták a püspököt. Az első sorban voltak az olasz nyelvűek, de voltak még osztrákok, horvátok, magyarok, ruténok stb. Közülük sokan értettek valamennyire olaszul. A helyet egészségesnek, tágasnak és tisztának találta, viszont a hálóhely kissé zsúfolt volt. Az élelmezéssel szemben se talált kifogásolnivalót, ráadásul a hadifoglyok a zsold mellé otthonról is kaptak pénzt. A parancsnok szerint az érkezésüktől már több mint 43 ezer líra értékről volt szó. A helyi gyengélkedőn éppen négyen voltak, de a súlyosabb eseteket a reggiói tartalék katonai kórházba vitték. Ezek száma 10 körül mozgott. Közülük ketten meghaltak, a többiek állapota javult. A súlyos betegek közül egy súlyos tüdőgyulladásban szenvedett, és ezt jelezték a szervezés alatt álló nagybeteg cserére. A közérzet jó volt, viszont amióta megtudták, hogy Szerbiát elfoglalták, érződött a szláv és az osztrák–magyar nemzetiségek közötti feszültség. Különválasztották ezeket a hadifoglyokat, a püspök remélte, hogy később se lett semmi komoly incidens. Minden vasárnap volt katolikus mise, de a plébános mondta, hogy a nyolc katolikus tisztből, akik mind főhadnagy alatti rendfokozatúak, még egy se ment el a misére. A nem olasz nyelvű hadifoglyok lelki gondozása problémát jelentett. Egy modenai jezsuitát talált a püspök a szlávoknak, de ő végül nem ment a hadifoglyokhoz. A többi püspökhöz hasonlóan ő is medálokat osztogatott Scandianóban. Egy horvát hadifogoly horvát vallásos könyvet kért még tőle. A hadifoglyok dolgoztak, de csak keveset, és nem tett jót nekik, hogy nem foglalták el magukat rendesen. Itt is tanulhatott olaszul, aki akart. A püspök benézett az órákra, ahol a prepozíciókat vették. Arra a táblára felírt kérdésre, hogy mit kívánnak, azt válaszolta a felszólított tanuló, hogy a „szabadságot”, mások a „békét”. Heti egy-két alkalommal a hadifoglyokat kivitték sétálni a várból. Egyesek hegedűt készítettek maguknak, másoknak megvolt a saját hangszerük, így gyakran zenéltek. A püspöknek is tartottak egy kisebb koncertet. A látogatás kb. 2,5 óráig tartott. Utána még meglátogatta a helyi plébániát, így felmérte, hogy a helyi lakosok jól viszonyulnak az osztrák–magyar hadifoglyokhoz.
Edoardo Brettoni reggiói püspök papjai körében
(Forrás: laliberta.info)
IV.16. Vasárnap. Semmi újság.
IV.17. Hétfő. Semmi hír.
IV.18. Kedd. Ma reggel sétánk volt. Mindenfelé gyönyörű a vetés. Az egész táj nyári köntösbe öltözött. Kaptunk lepedőket is. Eddig úgy feküdtünk a szalmazsákon. Már jó piszkos volt.
IV.19. Szerda. Ma kilencz hónapja, hogy fogságba kerültem. Úgy hiszem, még ugyanennyi idő hátra van. Ma a cremonai táborból jött egy közember és egy tiszt.
Úgy mondja, hogy ott hetenként két levelet is írhatnak. Tőlük ketten megszöktek, mit mi is megtudtunk, de nem három évi fogságot kaptak, mint nékünk mondották, hanem 7 napi szigorítottat.
IV.20. Nagycsütörtök. Semmi újság.
IV.21. Nagypéntek. Úgy látszik szép húsvétunk lesz. Az idő kedvező, de más nem.
IV.22. Nagyszombat. Egy halottunk ismét van. Tüdőbaj. Itt hagyta ezt a rothadt világot.
IV.23. Húsvét vasárnap. Esőbe fúlt a szép húsvét. Bakáink hűek maradtak a régi tradícióhoz, hősiesen berúgtak. Egészen elveszítjük a reputációnkat.
IV.24. Húsvét hétfő. Csúnya esős idő. Vannak híreink, de az olasz lapok éppoly megbízhatatlanok, mint a mieink.
IV.25. Kedd. Engedélyt nyertünk. Bárki írhat levelet, de csak magyar, német és olasz nyelven. A többi nyelven csak lapot lehet írni.
IV.26. Szerda. Kisebb bajoktól eltekintve napjaink egyformán folynak.
IV.27. Csütörtök. Állítólag Angliában az írek forronganak. Ha sokáig tartanak ezek a villongások, máshol is lesznek forrongások. Bár úgy lenne, legalább azok is szenvednek, kiket eddig a háború nem érintett.
Az 1916. április 28-ai Az Est beszámolója az ír felkelésről
(Forrás: Arcanum)
IV.28. Péntek. Nevetségesen érdekes dolog jelent meg napiparancsunkban. A Svájci Vöröskereszt a többi érdekelt országok vöröskereszt egyletével karöltve beállt házasságszerzőnek, ugyanis vállalkozik a szükséges iratok beszerzésére. A beszerzett iratok nyomán a két házasulandó fél ideiglenes házasságot köthet a távolból papírosan, melyet későbben személyesen is megerősítenek. Hülyéknek mindenesetre megfelelő, de okos embernek nevetséges.
IV.29. Szombat. Az első fecske megérkezett. Molnár IV. István az az első, aki a drótnélküli nélküli házasságot igénybe veszi. Nagyon elszaporodtak a táborban a bibliás emberek, össze- vissza mindenféle téves alapokon magyarázzák, meglehetős műveltségi alapok nélkül a Bibliát. Úgy, hogy a macskának is visszaáll a szőre tőle.
IV.30. Vasárnap. Tegnap volt 11 hónapja, hogy Budapestről eljöttem. Más újság nincsen.
V.1. Hétfő. Ma olvastam 29-ki olasz lapot. Semmi sincsen benne, ami sorsunkra csak kis befolyással is lenne.
V.2. Kedd. Ma séta volt. A falu kültelkein jártunk. Láttuk a falakra festett hirdetéseket, melyben a nemzetközi [szociál]demokrata párt figyelmezteti a népet. Adjátok szavazataitokat Storchira (háborús miniszter, eddig nem tudtam kideríteni). Ne küldjétek fiaitokat a harcztérre! Ne küldjétek fiaitokat a hacztérre! Le a háborúval!
Ezt nálunk nem mernék megtenni. Nos, ki a legény a csárdában?
V.3. Szerda. Ma semmi újság nem volt. Napkúráztam.
V.4. Csütörtök. Semmi hír, semmi posta.
V.5. Péntek. Sétálni voltunk. Minden oly szép zöld ebben a szabadság hónapjában. Eszembe jut Marx Károly szocialista vezér mondása. Egész világ munkásai egyesüljetek! És, hogy beteljesedett, de a föld alatt.
V.6. Szombat. Négy fogolytársam elment privát munkára. Kaptak civil ruhát. Ezek oly területről vannak, melyek Olaszország által már okupáltattak. Érdekes, a papok itt nagyon szegény flótások. Nincs oly nagy jövedelmük, mint nálunk. Igen sanyarú ruhában járnak.
Az Olasz Királyság létrejöttét követően sor került az egyházi különleges jogállás és vagyon visszaszorítására. Az egyházi birtokok kiárusításával párhuzamosan létrehozták ezen javak kezelésére az állami alapot, amely a papok fizetését is biztosította (1866. július 7-ei 3306. sz. törvény, illetve 1867. augusztus 15-ei 3848. sz. törvény). Az utóbbiak tehát állami hivatalnokként éltek, ami nem garantált túl magas jövedelmet.
V.7. Vasárnap. Semmi újság.
V.8. Hétfő. Semmi újság.
V.9. Kedd. Séta volt. Sokféle hír kering, de az olasz lapok nem írnak semmit, akárcsak a mieink.
V.10. Szerda. Telnek a napok. Kaptunk apró famegmunkáló szerszámokat szórakozásra. Könyveket: olaszt és németet.
V.11. Csütörtök. Alezredesünk megengedte, hogy sorozatos előadást tartsak a villamosságról és a delejességről.
Gunesch János könyve a témáról
(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
V.12. Péntek. Itt ugyanaz a szegénység, mint nálunk. Ha megmarad egy üst leves vagy makaróni, kiosztják a szegényeknek, kik tele szájjal eszik, az általunk már megunt ételt.
Bakancs és ruhanemű éppen olyan példás panama árú most a háború közepe táján, mint nálunk.
V.13. Szombat. Olvastam egy május 2-iki Berliner Volkszeitungot, de abban sincs semmi különös dolog. Ki van töltve a lap szamárságokkal.
V.14. Vasárnap. Egy sajnálatos esemény zavarta meg csendes vasárnapunkat. Egy Nagy Lajos nevű 26 éves honvédon kitört a vallási téboly. Táborunkban elharapódzott kisebb csoportokban a Biblia tanulmányozása. És kizárólag a modern kornak nem megfelelőleg összevissza magyarázása a Szentírásnak. Szegény, anélkül is egzaltált lelkű bakánk belehabarodott a minden felvilágosodást nélkülöző magyarázatokban. Borzalmas volt nézni szegény szerencsétlen embert. Elvitték Reggióba, a tébolydába.
