Amikor beszámolunk Prohászka László művészeti író legújabb kötetének megjelenéséről, talán szükségtelen is utalni arra, hogy a közelmúltban lezajlott centenárium alkalmából milyen sok könyv, tanulmány és ismeretterjesztő írás foglalkozott az első világháború témakörével. A Nagy Háború Blog olvasói számára ez jól ismert tény. Ugyanakkor mégsem érdektelen az alábbiakban bemutatásra kerülő kötet kapcsán az a körülmény, hogy számos szerző gyarapította a téma irodalmát a 2014 és 2018 közötti kerek évforduló évei alatt. Prohászka László művének jelentőségét nagyban növeli, hogy könyvtárnyi szakirodalom mellett tekinthetjük mégis hiánypótlónak.
A szerző neve természetesen nem ismeretlen a Nagy Háborúval és elsősorban annak művészeti vonatkozásaival foglalkozó közönség számára, hiszen Prohászka László sokéves kutatómunkája és publikációs tevékenysége nyomán adja most közre a hazai első világháborús vonatkozású művészeti alkotásokat tárgyaló könyvét. És bár a kötet néhány fejezetének egyes részei vagy elemei az elmúlt évtizedek során már megjelentek a Hadtörténelmi Közlemények, A Hadtörténeti Múzeum Értesítője, Az Érem, a Numizmatikai Közlöny, a Budapest és a Pavilon periodikákban közölt tanulmányokban, a jelen kötetben bemutatott legtöbb műalkotás leírása vagy története most először kerül publikálásra a szerzőtől.
A kötet borítója
Röviden, a tények, illetve számok szintjén a Sisak és kard című könyv lényegét az alábbiakban összegezhetnénk: a szerző 30 fejezetben, közel 1800 tételből álló jegyzetanyaggal kísérve, az általa kiválasztott 30 magyar művész (alapvetően szobrászok) első világháborúval kapcsolatos munkásságát mutatja be, a köztéri alkotásokra, hősi emlékekre helyezve a hangsúlyt. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb. A 30 fejezetben – összehasonlítás vagy más utalás formájában – szinte valamennyi kiemelten fontos hazai első világháborús hősi emlékmű (és alkotója) szerepel a kötetben, a szobrászat mellett pedig hangsúlyt kap az éremművészet, a hősi emlékművek vonatkozásában pedig a képzőművészek mellett az építőművészek is szerepelnek, akik alkotó módon járultak hozzá egy-egy emlékmű létesítéséhez. Sőt, egy esetben a festészet és grafika területére is kitekint a szerző. A könyv lapjain nem csak köztéri alkotásokról lehet olvasni, hiszen múzeumok és magángyűjtemények műtárgyai (érmek, plakettek, jelvények, kisplasztikák) is szerepelnek a kötetben egy-egy alkotói életmű bemutatásakor. A téma bemutatásának mélységét és sokrétűségét tekintve nyugodtan kijelenthetjük, hogy Prohászka László új kötete átfogó képet nyújt az olvasónak az első világháború magyar plasztikai művészeti vonatkozásairól.
A kötet hátsó borítója
A Sisak és kard alapvetően az 1914 és 1945 között készült, első világháborús témájú alkotások kalauza. A második világháború végénél azonban közel sem érnek véget a sokszor szomorú, olykor kalandos, de minden esetben érdekes történetek. A szerző ugyanis – és ez jól ismert alaposságának ismeretében nem meglepő – nem csak az egyes műalkotások születésének körülményeit tartotta fontosnak bemutatni, de esetleges áthelyezésükről vagy eltávolításukról és (jó esetben) visszaállításukról, kiegészítésükről is írt – nem hallgatva el a rekonstrukcióik néhol tapasztalható hibáit, rossz megoldásait sem. A mű naprakészségét mutatja, hogy a kötetben 2021-ben történt rekonstrukcióról is szó esik. S hogy miért fontos külön említést tenni a bemutatott alkotások utóéletéről? Mert azok a 20. századi magyar történelem tanúi és nagyon sokszor a fordulatok elszenvedői voltak, legyen szó akár az 1918 és 1945 utáni impériumváltások, akár az 1945 utáni magyarországi politikai változások következményeiről. Elég arra utalni, hogy fordulat évének számító 1948-tól kiépülő kommunista rendszer óvatos, de egyértelmű támadást intézett az első világháborús hősi emlékek ellen. Különösen – ahogy a szerző írja – a „kapun belül”, ahol nagyobb feltűnés nélkül lehetett intézkedni. A laktanyákban például sem a Honvédségből átalakuló Néphadsereg, sem a belügy vezetése nem tűrt meg világháborús emlékművet.
Manno Miltiadesz lovasroham ábrázolása a pápai huszár emlékművön (részlet a kötetből)
A hazai szoborbontások és -áthelyezések mellett a könyv megemlékezik több, 1938–1941 között visszacsatolt, majd 1945 után ismét idegen fennhatóság alá került területen állított, majd a második világháború után lebontott emlékműről is. Többek között ezek a – több esetben első ízben leírt – szoborsorsok, a kevéssé ismert, különleges információk, az egyes műalkotások születésének, áthelyezésének vagy eltávolításának háttere, a rekonstruált emlékművek történetei, továbbá a műalkotásokkal kapcsolatos interdiszciplináris kitekintések (hadtörténeti, helytörténeti, sőt esetenként szépirodalmi vonatkozások) teszik értékes forrássá a kötetet. Ebből következik – természetes módon – az is, hogy a leendő olvasó valószínűleg nem egyhuzamban, sokkal inkább fejezetenként fogja olvasni a könyvet, amelyben segítségére lesz, hogy mindegyik írás még a jegyzetelés szempontjából is önálló tanulmányként tekinthető. A kötet végén található mutatók (Művészek mutatója, Tárgymutató, Helymutató, Katonai alakulatok mutatója) szintén nagyban segítik az érdeklődési körnek megfelelő tájékozódást.
Berán Lajos budapesti 1-es honvédek plakettje (részlet a kötetből)
Ahogy érdekes a művek utóéletének bemutatása, úgy fontos kiemelni azt is, hogy a könyvben olvasni lehet meg nem valósult tervekről, elfogadott, de kivitelezésre nem került alkotásokról is. Ezek sorában olyan érdekes műalkotás is ismertetésre került, mint a maketten 1918-ban kiállításon bemutatott, de soha el nem készült Budapesti elesett hősök nagyszabású fővárosi emlékműterve, amiről 1945 után még a szakirodalom sem tett említést. És ha már érdekességekről teszünk említést, szemléltessük néhány kiragadott példával a kötet sokszínűségét. Megtudhatjuk például, hogy az egyik legszebb, magyar művész alkotta első világháborús emlékmű nem itthon, hanem Angliában áll. Stróbl Alajos alkotását 1923-ban az Egyesült Királyság budapesti nagykövete vásárolta meg, majd apró módosításokkal a Kent grófságban fekvő Stanstedben állították fel – megbecsültségét jelzi, hogy ma műemléki védettség alatt áll. A különlegességek között olvashatunk az Ismeretlen ló szobráról és alkotójának, Mészáros Lászlónak tragikus sorsáról; Szilágyi Margit – 1945 után sajnos elpusztított – huszáremlékművéről és a Hadimúzeum, valamint a Helyőrségi templom többi, hasonló sorsra jutott, több neves művész által alkotott hősi emlékéről; a Rigele Alajosról szóló fejezetben a Magyarországon 1915 és 1918 között készült, fából faragott jótékonysági szobrokról: a Vashonvédről, a Vasturulról, a Vaságyúról, a Vasjelvényről és egyéb „vas-alkotásokról”, amelyeknek jelen kötetben megjelenő felsorolása az eddig legteljesebbnek mondható a hazai szakirodalomban. Ismereteket szerezhetünk Zádor István festő és grafikus működéséről a Sajtóhadiszállás (Kriegspressequartier) állományában, ahol a háború alatt több magyar művésszel (például Kisfaludi Strobl Zsigmond, Lux Elek) került közvetlen munkakapcsolatba.
Lux Elek: A pesterzsébeti hősi emlékmű főalakja (részlet a kötetből)
A szerző kiemelten fontosnak tartotta a napjainkban ritkábban említett, de nemegyszer meghatározó fontosságú emlékműveket alkotó szobrászok – például Lányi Dezső, Moiret Ödön, Jálics Ernő vagy Lux Elek – első világháborús témakörhöz kapcsolódó tevékenységének bemutatását, vagy éppen egyes jól ismert művészek olyan, első világháborúval kapcsolatos műalkotásainak leírását, amelyek az adott művészről korábban megjelent munkákban nem szerepeltek. Külön érdekességet jelent egy-egy művész kötődése saját katonai alakulatához vagy hadiélményéhez. Ilyen, a művészek első világháborús katonai pályafutásához kapcsolódó információkat is bőven tartalmaz a kötet – sokszor korábban a köztudatban tévesen vagy pontatlanul élő adatok helyesbítéseként.
Endrey Dezső: Bicskei hősi emlékmű (részlet a kötetből)
Talán már a fentiekből egyértelművé vált, hogy a Magyar Művészeti Akadémia, a Nemzeti Kulturális Alap és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásával megjelent, gazdagon illusztrált könyvet egyaránt haszonnal fogathatják a hadtörténet vagy a művészettörténet iránt érdeklődők, illetve akár a fenti témakörökben jártas szakemberek is. Valamennyien bizalommal támaszkodhatnak Prohászka László adatközléseire, akinek felkészültségét és alaposságát tükrözi a kötet végén a rövidítések felsorolása, amelyből többek között kiderül, mely hazai és külföldi közgyűjtemények anyagában végzett kutatás eredményeit tartalmazza a kötet.
Petri Lajos: A 2-es huszárok helyreállított hősi emlékműve a budai várban (részlet a kötetből)
Végezetül térjünk ki a könyv sikeres és kifejező címválasztására. Sisak és kard – a címet nem a véletlen szülte. A két világháború között hazánkban felállított első világháborús emlékművek közül több művész (például Pásztor János székesfehérvári, Szentgyörgyi István szolnoki, Horvai János győri, Beck Ö. Fülöp pápai, Horváth Béla budapesti) alkotásán szerepel – gyakran egyedüli harci eszközként – a rohamsisak és a kard. Emblematikus szimbólummá 1929-ben léptek elő ezek a harceszközök: a Kisfaludi Strobl Zsigmond tervezte Magyar Háborús Emlékérem kardos-sisakos változatára azok voltak jogosultak, akik az első világháborúban tényleges katonai szolgálatot teljesítettek. De utalhatunk az első világháborús frontharcosokat tömörítő egyesület, az Országos Frontharcos Szövetség (később Magyar Tűzharcos Szövetség) tagsági jelvényére is, amelyen szintén a kard és a rohamsisak dominált. Egy modern, az első világháború szülte védelmi eszköz és egy örökérvényű katonai szimbólum nevének szerepeltetése a könyv címében jól kifejezésre juttatja a kötet törekvéseit és erényeit: összegezni az elmúlt évszázad ismereteit és közzé tenni a legújabb (kitartó és aprólékos) kutatások eredményeit. Az olvasmányos, izgalmas, mégis szinte lexikonhoz mérhetően adatgazdag kötetnek ezért minden első világháborús kutató és a téma iránt érdeklődő olvasó polcán ott van a helye.
(A kiadó honlapján a „mézesmadzag” nevű fül alatt 10 oldal megtekinthető a kötetből.)
Prohászka László: Sisak és kard. Magyar művészek első világháborúval kapcsolatos alkotásai
Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2021. 420 oldal
ISBN 978 615 6283 88 7
Ár: 3.990,- Ft
