„A kávé jobb, mint Bresciában”

2021.11.22. 07:00 :: JuhászBalázs

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 10. rész

Naplóírónkat 1915. szeptember 24-én körülbelül 1000 társával Scandianóba viszik, új táborba. Útközben Parmát is érintik; Gunesch elgondolkodik a helyzet abszurditásán, hiszen az osztrák–magyar trónörökös felesége pármai hercegnő, miközben az olaszok ellen harcol. Fogsága új helyszíne egy ódon vár, amelynek a tornyában helyezik el. Az élelmezés itt is központi kérdés, ami még az álmában is kísérti. Végre megkapja az első levelet otthonról. Az egyik éjjel egy földrengést is elszenvednek...

 

[1915.] IX. 24. Péntek. Ma reggel végre útra készen kellett állnunk. Kaptunk 1 conzervet, 1 kenyeret, cantinba nem lehetett menni. Háromfelé osztották az 1500 foglyot. 1000 egy helyre, a fennmaradt 500 két helyre. Én az ezekkel maradtam, [elmosódott írás] minket már csak az ásó kapa választ el. Elindultunk a várból reggel ½ 10 kor. Búcsút vettünk a két hónap alatt megismert olasz katonáktól. A cantinból mi néhányan még virágot is kaptunk.

11 óra 24 perckor indult a vonat. Mi első osztályon kocsit kaptunk, kényelmesen utaztunk. Mikor lejöttünk a várból, a nép az utczán sorfalat állott ezrivel. Egy bánatunk van. Újvárosi tanító úr nem mivelünk jött. Igen érzékeny búcsút vettünk. Most nincs, aki az istentiszteleteket tartsa. Néhány állomást feljegyeztem: Montirone, Ghedi, Remedello, Asola, Canneto sull’Oglio Piadena, Giovanni Corde, Casalmaggiore, Colorno, Colorille S. Bolori, Parma, S. Ilario, Reggio, Pratissoloó, Scandiano. Ez utolsó állomás most tartózkodási helyünk. Délután 4.25 perckor érkeztünk meg. Itt is a nép ezreinek sorfala között vonultunk be a számunkra kijelölt várkastélyba, mely békeidőben a 25. ezred laktanyája.

A scandianói önkormányzat 1883-ban eladta az államnak a várat, amelyet a modenai katonai akadémia nyári telephelyeként használtak. A vár alagsorában viszont már 1873-tól a Scandianói Borászati Társaság működött. Békeidőben nem a scandianói várban működött a 25. gyalogezred parancsnoksága, viszont mikor az épületet nem használták a modenai akadémia kadétjai, ez utóbbi egyéb alakulatokat is fogadott, például a 25. gyalogezredet. Az olasz világháborús hadbalépéskor a településen erőszakos tüntetésekre került sor és pont a várban állomásozó 25. gyalogezred katonái avatkoztak közbe, amikor Scandiano központjában feloszlatták a tüntetőket. Az esemény áldozatai között egy halottat és több sebesültet, köztük egy carabinierit tartanak számon.

Antik várszerű építmény rideg bolthajtásos falakkal. Igazi békebeli várkastélyokra emlékeztet. Mi a toronyban lakunk. Elég jó hely. Van szép kilátás az appenini hegyláncokra, csak rideg otthon. A legnyomorultabb munkáslakás is lakályosabbnak tűnik fel. Előttem van cantin is, tegnap ittam bort, de még a pohárban is pók, alig pár napos. Sétahelyünk jóformán nincs. Az unalom meg fog ölni. Szomorúság fogott el bennünket. Pármánál eszünkbe jutott, hogy Trónörökösnőnk pármai herczegnő, és nékünk Itáliával kell harczolnunk. Nem is tudom elgondolni, hogy történhetett ez. Érdekes a víz és canális rendszer. Itt mindenütt olyan rossz, vagy nincsenek ügyes iparosok, vagy más baj van.

Scandiano vára Scandiano vára
(Forrás: Marco Montipò gyűjteményéből)

IX. 25. Szombat. Az éjjel új lakásunkon részemről nem a legjobban múlt el, mert rosszul aludtam. Reggelit kávét ma sem kaptunk most már második nap. Bizony hiányzik nagyon. Ablakunkból látni a beláthatatlan szőlőket. Erre rengeteg szőlőtermelés van. Kíváncsi vagyok milyen lesz az ebéd. Bevezetésül makaróni leves volt. Ebéd nem jó volt. Vacsora húsleves hússal. Ez már jó volt. Még ma megmondották, hogy vasárnap reggeli nincs. Hát biz ez hiányzik. Ma ittam egy csésze tejet (15 czent), igen jó volt. Cantinunk elég jó. Délbe bort ittunk. 7 deczi (50 czent) új bor, vörös, igen jó. Mi pénzünk szerint 40 fillér. Lassanként rendbe jövünk, pokróczunk is van már, de még nagyon idegen a hely. Holnap ismét vasárnap, lelkem már előre is borús.

IX. 26. Vasárnap. Hát bizony a reggeli finom volt, de a cantinban a kölcsön pénzen jó reggelit ettem. Ebéd húsleves hússal. A fehér czipó itt is kijár. Most ½ 2 órakor a toronyszobából le kell költöznünk. Azok nem oly tiszta szobák. Ez a legszebb szoba. Szép magas. 30 ember és mi aludtunk itt, legelőször még nem volt senki ott, pedig már laknak két nap óta. Van is biztosan féreg. Úgy elfog néha a bánat, a szomorúság, hogy nékem szabad embernek itt kell töltenem időmet fogságban megfosztva mindentől, amelyet magamnak azelőtt munkával és szorgalommal kiküzdöttem, és más kényelméért szenvedek, és ha hazajövök, ráadásul fizethetem a nagy adót, hogy az ország ismét helyre jöjjön és a bakancscsalók milliókat szereztek és szabadon járnak, meg a többi gazember arat. Nos, ha hazajövünk majd én is másképpen gondolkozom. Szomorú vasárnap ez, mentől kevesebbet adj belőle!

IX. 27. Hétfő. Tegnap este kitűnő vacsorám volt. Először is tejet ittam. Azután az őrmesterem külön kosztjából ettünk pörköltet egy tállal, de oly sok volt, hogy nem bírtuk megenni. Jó vörös bort ittunk rá. Ily jót és ily sokat, mióta a fronton és fogoly vagyok, nem ettem. Ma reggel már kaptunk kávét is, de a makaróni nem ízlik senkinek. Több megy a szemétbe, mint a bendőbe. Gyümölcsöt nem szabad a cantinban árulni, pedig itt annyi a szőlő, hogy folyót lehetne vele rekeszteni, de sült almát kapunk 3 db-ot 5 fillérért.

A reggelek hűvösek. Mi a toronyban lakunk. Nem kellett egyelőre kihurczolkodni, és onnét földszintre, az udvarra járunk mosdani. Nem nagyon kellemes. Nem veszem észre, hogy Itáliában vagyok. Úgy mondják, igen tekintélyes mennyiségű hó szokott itt esni télen. Én nem bánom, csak mi ne legyünk már itt akkorra. Egészségem, jó órában mondjam, most kitűnő. A czipó, mit kapok kevés egy napra. Még kell venni is. Levest, húst mind megeszem, a kávét is nagy darab kenyérrel. Olyan darabbal, hogy azelőtt valaha két napra elég volt.

Csak most volt alkalmam megnézni néhány szobát. Otthonunk, bár régi, tipikus lovagkastély. Első emeleten a régi várúr termei. Gyönyörű olasz renaisanze díszítés, gazdagon és szépen elrendezve. Kár, hogy a restaurálást kevésbé ügyes mesterre bízták. A kastély külseje igen elhanyagolt, roggyant. Érdekes kígyózó titkos folyosói, tágas lépcsőháza, melyen a katonaság igen nagy nyomokat hagyott, azonban így is nagyon érdekes. Történetét tanulmányozni fogom. Legrosszabb, hogy este 6 órakor szobánkba kell vonulni, és 8 órakor ágyba lenni. Nékem, aki azelőtt 12 órakor feküdtem le. Sebaj, lesz még szőlő, lágy kenyér. Levelem pénteken még mindig nem jött. Kezd már kétségbe ejteni, már garasom fogytán van.

A scandianói vár belseje A scandianói vár belseje
(Forrás: www.4000luoghi.re.it)

IX. 28. Kedd. Szép idő. Megváltozott [az] étrend, most délbe kapjuk a makarónit és este a levest a hússal. A kávé jobb, mint Bresciában. Semmi újság levélnek, pénznek se hazulról. Kezd a dolog aggasztani. Rengeteg szőlőt czipelnek erre és mi nem kapunk. Nem ehetünk egy szemet sem, pedig oly olcsó erre.

IX. 29. Szerda. Kezdek jól kinézni, csak meg ne hűljek! Olykor kis kivételeket tesznek velem, amely most igen jól esik nékem. Sok levél jött, csak nekem nem jött, de várom már, nem soká érkezhet. Az olasz katonák, kik őrzésünkre vannak bízva, úgy a tiszt urak rendkívül jó és lelkiismeretes emberek. Kosztunk jó. Annál rosszabbak saját embereink. Feljebbvalójukat nem tisztelik, pedig a törvény előírja, hogy a feljebbvalóknak még a fogságban is engedelmeskedni kell. Otthon bajuk lesz emiatt. Ezért tisztelnek engem feljebbvalóim, mert tisztességesen viselkedem. Egyik olasz ajkú magyar honvéd levelet akart kicsempészni. Az olasz őrnagy úr atyailag megintette, hogy ilyent többet ne kíséreljen meg. Pedig szigorúbban is eljárhatott volna vele szemben, de mint mondom rendkívül jó, és finom emberek.

IX. 30. Csütörtök. Gyönyörű idő. Még mindig nincs levél, pedig mily soknak jön már. Kosztunk elég jó. Különösen az enyém. Debreceni őrmester az ezredparancsnok az egész fogolytábor felett. Az ő jóvoltából sok előnyöm van. Mától kezdve naponként két szakasz kimegy sétálni a városba kíséret mellett. Most mentek el szórakozás czéljából. Én most úgy szórakozom, hogy az őrmester úr harcztéri naplóját újra szerkesztem. Este pedig táncziskola van. Én és Osváth szakaszvezető füttyszó mellett tanítjuk táncolni a legénységet. Az őrmester úr is tanul. 8 órakor takarodó. Utána mese. Úgy telik az idő. Mennyi fehér czipó elszárad itt a polcokon. Otthon adnának egyért legalább 1,60–80 fillért, itt meg elszárad. Egymás között 5 fillér az ára. Ma egy tábornok meglátogatott bennünket.

X. 1. Péntek. Tegnap volt négy hónapja, hogy Budapestről elindultunk a frontra. Mi minden történt azóta énvelem, és mi minden történhetett azóta otthon? Meddig kell még itt maradnunk? Érdekes mennyire el van itt terjedve a kerékpár. Most itt mindenki kerékpáros. Fiatal, öreg, nő, férfi, úr, szolga, munkás, az mind kerékpáron jár.

X. 2. Szombat. Egész meleg nyári nap van. Ma változatosság kedvéért makaróni helyet egy czifra ételt kaptunk: czakumpakk-féle rizs, bab és krumpli egybefőzve. Ma délután a mi századunk ment sétára. Körüljártuk a falut. Rengeteg szőlőt láttunk. Kellemes volt az út, körülbelül 1 ½ órát sétáltunk. Bizony elfáradtam. Fogságomban keveset mozgok. Lábaim nincsenek szokva a járkáláshoz. Levél még mindig nincsen.

X. 3. Vasárnap. [A] Reggelek hűvösek. Érzem a vasárnapi kávé hiányát. Római katolikus fiúknak tábori miséjük volt az udvaron. Többi hívőknek nincs istentiszteletük. Református azóta, mióta Újvárosi tanító más táborba ment. Táborunkat ma nyolcz vöröskeresztes úri hölgy látogatta meg.

Hölgy látogatott meg bennünket. Oly szomorú ez a vasárnap! Mily öröm lenne, ha ma valami levelet kaphatnék hazulról, csak egy pár sort, már az is jó lenne.

X. 4. Hétfő. Végre elmúlt a vasárnap. Bár ne lenne vasárnap, míg fogoly leszek. Elfogyott a czigarettám és pénzem sincs. Ilyen borzasztó állapot és kiért, miért? Ki, mi érdemli meg azt, hogy ennyit szenvedek? Én csináltam a háborút? Az én érdekem, hogy miként dőljön el? Nekem igazán semmi közöm sincs hozzá. Az ezerholdasok menjenek el. Azok otthon maradtak, és akiknek semmije sincs, annak kell a hazát védni, ha akarja, ha nem. Ha nem, akkor kényszerítik. Ez minálunk Magyarországon a polgári szabadság. Ha pedig védi a hazát, szemetet kap érte enni, esetleg botozást is, ha a szeméttel nincs megelégedve.

Ma kaptam az első leveleket hazulról. Tehát tudják már, hogy fogoly vagyok és életben. Írtam, hogy egészséges vagyok. Ha tudnák, hogy mily nagy betegségen mentem keresztül, és mily nagy veszélyeken! De most már nyugodtabb vagyok. Úgy látszik, jól kezdődik a hét. Ha télire itt maradunk, nagyon hideg lesz itt. Kályhát itt nem lehet felállítani. Úgy látszik, még egy csomó szenvedés hátra van.

Egy scandianói hadifogoly képeslapja Egy scandianói hadifogoly képeslapja
(Forrás: Marco Montipò gyűjteménye)

X. 5. Kedd. Mennyivel nyugodtabban vagyok, hogy levelet kaptam. Az éjjel már sokkal jobban is aludtam. Csodálatos, mióta ily egyhangú kosztom van, éjjel mindig ételfélékről álmodok. Ma is kelkáposzta főzeléket ettem vagdalt hússal. Sajnos ez mind csak álom. Máskülönben nincs újság. Ellátás a régi.

X. 6. Szerda. Kedves újság, ma kaptam levelet. Egész nyugalom ömlik el valómon, mióta tudom, hogy odahaza tudnak rólam. Ma várjuk a svájci fogoly ellenőrző bizottságot, aki meg fogja tekinteni a fogolytábort.

Adolphe D’Espine svájci professzor látogatásáról volt szó. Egyáltalán nem véletlen, hogy Gunesch János nem írt többet erről, ugyanis a professzor végül nem ment el Scandianóba, mert csak az alábbi helyeket látogatta meg: Voghera, Asti, Genova, Finalmarina, Taggia, Caserta, Maddaloni, Baronissi, Carini, Terrasini, Monreale, Palermo. Így is az akkori 16 623 olaszországi hadifogolyból 8 299 fő körülményeit tekintette meg. A scandianói készülődés fontos információt takar: az olasz hatóságok nem ismerték a professzor végleges útitervét, vagyis több helyen is számítaniuk kellett rá!

X. 7. Csütörtök. Szép időnk van, csak a napok múlnak nehezen, és mi is nehezen várjuk a békét. Nincs éppen rossz dolgunk, de hazavágyunk mindannyian. Hanem egy igaz: czipónk már nem olyan fehér, mint eleinte.

A bakatársaság minden napra kitalál valami új tréfát. Tegnap felöltöztek medvének és medvetáncoltatónak, úgy járták végig a szobákat. Ma este pedig mint lovasok. Kettő volt a ló, a harmadik a lovas. Tábornok, ezredes stb. rangokkal felszerelve látogatásokat adtak le a többi századoknál a legénység hahotái mellett.

X. 8. Péntek. Szép időre ébredtünk. Sok levél és pénz érkezett a társaságnak. Ma séta volt a fele ezrednek, holnap mi megyünk. Még nem jött pénz, de várom. Most van dohányom. Debreceni őrmester igen jóakaróm. Felajánlott 3 Lírát. Ez most eltarthat egy ideig. Addig megjön a pénzem. Ma este ittam két pohár bort is. Megkértek, hogy írjak és rendezzek egy színdarabot. Most azon dolgozom.

X. 9. Szombat. Ma sétán voltunk. Több mint két órát sétáltunk a várat környező országúton. Nagyon elfáradtunk. Nem vagyunk szokva a járáshoz. Az olasz tisztek, kik itt kezelésünkkel vannak megbízva, rendkívül kedves emberek. Ők még jobban örülnek, mint mi, ha levelet, vagy pénzt kapunk. Ma este tánczmulatságot rendeztünk füttyszó mellett, és énekeltünk jó magyar nótákat.

Táncmulatság Cittaducaléban. A scandianói táncórák is ilyenek lehettek Táncmulatság Cittaducaléban. A scandianói táncórák is ilyenek lehettek
(Forrás: Museo Storico Italiano della Guerra di Rovereto)

X. 10. Vasárnap. Ezen a napon nem szoktunk reggelit kapni. Én a cantinban tejet ittam a kölcsönkért pénzemen. Az éjjel hazulról álmodtam. Szép napos idő van, csak béke és szabadság kellene hozzá, ha az emberek emberek volnának és nem vadállatok. Kíváncsi vagyok, meddig maradunk állatok?

Különös, hogy itt alig járnak a nők gyalog. Mind kerékpározik. Ablakunkon kinézünk, rengeteget látunk kerékpáron. Némelyik hamiskásan felint hozzánk. Úgy látszik ilyen ellenséggel hamarabb megkötnénk a békét. Ellátásunk még mindig a régi. Reggeli kávé (fekete), 10 órakor makaróni, 4 órakor húsleves. Este ismét tréfás dolgokkal szórakoztunk.

X. 11. Hétfő. Az éjjel igen borzalmasan telt el. 12 órakor felébredtem, rágyújtottam egy szivarkára, és pont 12 óra 20 perckor nagy zsivajt hallottam. Először nem tudtam milyen zsivaj, de utána elkezdett a szobánk hintázni, de erősen. Úgy, hogy szalmazsákomról majd legurultam. Ablakok rezegtek. Azonnal tisztában voltam, hogy földrengés van. Az ablakon láttuk, az olasz katonák neglizsében szaladgáltak az udvaron. Én is felkeltettem Debreceni őrmestert. A mi legénységünk aludt. Akik ébren voltak, elég nyugodtan fogadták. Kíváncsi vagyok merre és mi történt. Volt-e valamerre nagyobb szerencsétlenség?

2 komment

Címkék: napló hadifogoly hadifoglyok olasz hadifogság Parma Gunesch János Scandiano

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr4216761286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2021.11.22. 22:35:12

Ebben a részben is sok érdekes és szórakoztató kis történet megbúvik. Nem tudtam kitörő nevetés nélkül megállni a táncoktató Osváth szakaszvezető sztoriját, akit csererokkantként a háború alatt hazaküldenek...

Bizonyára lehetett valami komolyabb testi, vagy lelki defektusa, s nem a heves tánc közben szerzett súlyos sérülése miatt küldték haza a tánc tanárt...

JuhászBalázs 2021.11.23. 10:22:54

@PintérTamás: A csererokkant, avagy hivatalos nevén a nagybeteg olyan személy lehetett, aki fizikai, vagy pszichés problémája miatt nem harcolhatott többé. Elmebajra, tuberkulózisra, végtagvesztésre, maláriára, és hasonló súlyos okokra hivatkozva lehetett kérelmezni a hazatérést, a véleményezés pedig a calci kolostorban történt. További információ hiányában bármi vezethetett Osváth szakaszvezető hazaküldéséhez. Íme egy összefoglaló a calci kolostorról: vilagunk-blog.blogspot.com/2020/05/a-calci-hadifogolykorhaz-avagy-egy.html

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása