A Nagy Háború

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 8. rész

1915 júniusának végén folytatódik az oroszok üldözése. Somogyi Lajos új – bár javításra szoruló – kerékpárján eredhet az ellenség után. A harcok szünetében továbbra sem unatkoznak katonáink: a zene és a tánc mellett az új kedvenc a foci. Ebből a parancsnok is kiveszi a részét – amíg néhány „haslövés” el nem veszi tőle a kedvét… A Dnyeszteren nem könnyű az átkelés, de a muszkák végül is visszavonulnak. Amit már május vége óta sejteni lehetett: az olasz hadba lépés miatt az üteget új hadszíntérre szállítják át. A hazaút Budapesten át vezet, és hősünk viszontláthatja apját és öccsét. Azután irány Bécs: felkészülés az új megpróbáltatásokra. A fejezet végén az üteggel elindul a vonat az olasz frontra.

Nagykanizsai 20-as honvédek az Isonzónál – 2. rész

A Kostanjevica melletti első isonzói állásperiódust követően 1917. július végétől augusztus 19-ig pihenőn volt a 20. honvéd gyalogezred. A 11. isonzói csata kitörését követően azonban az alakulatot is riadóztatták, majd a hónap végén Selo falu mellett újra az első vonalba került, hogy részt vegyen az 1917. szeptember 4-ei nagyszabású ellentámadásban. A térségben a 41. honvéd gyaloghadosztály két magyar ezrede kapta feladatul a település körül elvesztett területetek visszafoglalását. A veszprémi 31-es honvédek célja a Sternkuppe, a nagykanizsai 20-asoké a falu elfoglalása volt. A támadás a „Bohrmaschine”, azaz fúrógép fedőnevet kapta. A Karszton gyakran alkalmazott eszköz neve nem bizonyult a honvédek számára jó ómennek, a két ezred akciója nem sikerült, a 20-as honvédek óriási veszteséget szenvedtek. A Selónál néhány óra alatt elszenvedett veszteségük nagyobb volt, mint a világháború bármely helyszínén korábban, vagy a későbbiekben. A település neve az alakulat történetének egyik leggyászosabb helyszínévé vált.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 7. rész

1915 júniusának első napjaiban előbb a sztriji fűrészüzem égése, majd Przemyśl visszafoglalásának híre kelt izgalmat. Az orosz visszavonulásnak nem csupán a helyi lakosság örül… Közben az üteg zenekara tovább bővül, a katonák sikeres műsort adnak elő. Diadalmas bevonulás Stanislauba. Kétszer is. Előkerül a focilabda is. A naplóíró kalandjai két igáslóval. A kellemes napoknak az vet véget, hogy a muszkák üldözését folytatni kell. Márpedig azok most igen gyorsan távolodnak, félő, hogy tán utol se lehet már őket érni…

Nagykanizsai 20-as honvédek az Isonzónál – 1. rész

Az 1917-ben vívott 10. és 11. isonzói csata a nyugati front nagy összecsapásaihoz hasonló igazi nagy felőrlő „anyagcsata” volt, amelyben a szembenálló felek soha korábban nem látott mennyiségű hadianyagot használtak fel és haderőt vetettek be. Az isonzói front minden szakaszán küzdöttek ekkor is magyarországi kiegészítésű alakulatok. A déli szakaszon, a Komeni-fennsíkon Kostanjevica falu és a Fajti Hrib magaslat körüli területen a 17. közös és a 41. honvéd gyaloghadosztály nyolc magyar ezrede vívott nagy veszteségekkel járó harcokat. Új sorozatomban, mint cseppben a tengert, a nagykanizsai 20-as honvéd gyalogezred küzdelmén keresztül kívánom bemutatni az 1917-es év itteni harcainak a történetét, sajátosságait, amihez a helyszíni terepbejárásaink eredményeit is igyekszem felhasználni. Az első részben a zalai honvédek 1916. decemberi megérkezésétől az első állásperiódusuk végéig, 1917. július 27-ig tekintem át a velük történt legfontosabb eseményeket, mintegy kiindulópontját és hátterét adva a sorozat folytatásainak.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 6. rész

1915 májusában a küzdelem váltakozó sikerekkel folyik. Közben egy felrobbant ágyúcső okoz szomorú szenzációt. Miután az oroszok visszafoglalnak egy fontos magaslatot, és közben nem működtek a telefonvezetékek, hősünket a többi telefonistával együtt büntetésül kikötteti a parancsnok. Később is büntetést kap, ezúttal engedély nélküli alvás miatt. Majd pedig kisebesedett lába okoz szinte elviselhetetlen fájdalmakat neki. Szerencsére az orvos megoldja a problémáját. A szívós orosz ellenállás mintha rácáfolna a gorlicei áttörés hatalmas sikereire…

Magyarországon eddig egyetlen magán területen állított első világháborús emlékkeresztről tudtunk. Fodor Sándor zászlós Budapesten, a Körvasút sor 43. szám alatt található keresztjéről megjelent írásunkat olvasta Pipoly János miskolci olvasónk, s ezt követően keresett meg bennünket. Nagymamája testvére, Galvács József emlékére az Abaúj-Torna vármegyei Selyeben állítottak keresztet a dédszülei. Kérésünkre az erről készült fotókon kívül elküldte a hősi halált halt huszártól megőrzött tárgyi hagyaték és a kutatásai során összegyűjtött dokumentumok fotóit, digitális másolatait is. A levelezésünk és telefonbeszélgetéseink során megírt és elmondott történetet poszttá szerkesztettük. Következzen a második magán területen állított emlékkereszt története.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 5. rész

Somogyi Lajos parancsnoka a magyar-német fegyverbarátságot élteti – muzsikaszó mellett: szól a Kék nefelejcs és a Wacht am Rhein, s bőven jut a sörből is mindenkinek. A pécsi 19-es honvédek dicsérete: az orosz megadja magát, ha velük kerül szembe. Hány Somogyi nevű szolgál az ütegben? A naplóíró szerencséjére rajta kívül több is… Egy fából készült ágyúval próbálják az ellenséget megtéveszteni. Döntő siker nincs, de 1915 áprilisának a végére sikerül elfoglalni a fontos Ostry magaslatot…

A település a Duna közelében 1882–83-ban jött létre a Pancsova–Tárcsó közötti út mentén, a vojlovicai erdő melletti ármentes területen. Lakosainak egy része – szlovákok (566 fő) és németek (500 fő) – az egykori árvízkárosult marienfeldiek közül került ki, akiket 1865–1869 között telepítettek az aldunai réti földekre. Az 1867–70-es és az 1870–71-es téli, valamint az 1876-os tavaszi rendkívüli áradások azonban megsemmisítették az új telepeket. Hozzájuk csatlakozott 1883-ban 200 bukovinai székely család Andrásfalváról, akiknek idetelepítésében fontos szerepet játszott Thomka Károly (1829–1905) református lelkész. Az első világháborúban az újonnan létrejött település 41 fia halt hősi halált.

Somogyi Lajos első világháborús naplója – 4. rész

1915 márciusában tovább folytak a kárpáti téli csata küzdelmei, melyekben Somogyi Lajos ütege az osztrák–magyar Hofmann-hadtest kötelékében, a német Dél hadsereg (Südarmee) alárendeltségében harcolt az oroszok ellen. A naplóíró gyakran élvezi a német bajtársak vendégszeretetét, akiknek „nagyszerű fedezékük van, kályhával, 2 ablakkal” ellátva. Még szivarral is megkínálják a kedves magyart. A Südarmee parancsnoka, Linsingen tábornok is meglátogatja őket és nagyon barátságosan elbeszélget velük. A hónap végén Somogyiék ütege új helyre települ át.

A m. kir. szatmári 12. honvéd gyalogezred harcai Kostanjevica térségében 2/2. rész

„Ezen zlj (II.) veszteségei felülmúlják a két első vonalbeli zlj vesztségeit, igen tetemesen” – rögzíti a szatmári 12. honvéd gyalogezred ezrednaplója az 1917. május 23-i harcokról szóló összegzésében. Az említett két zászlóalj Kostanjevicától délre húzódó védőszakaszokban volt állásban ezen a napon. A két alakulat több megújuló ellenséges támadást is visszavert, azonban a bejegyzés szerint a szatmári honvédek II. zászlóalja mégis nagyobb veszteségeket szenvedett el. Ők pedig tartalékban kezdték a napot…