Fodor Sándor zászlós keresztje és sírja – 1. rész
A történet idén februárban egy különleges első világháborús emlékkereszt megtalálásával kezdődött, majd egy kutatócsoport hónapok óta tartó hivatali, levéltári, helyszíni kutatásával folytatódott. Fodor Sándor zászlós keresztje után meglett a sírja is, s családja történetének számtalan érdekessége tárult fel a kutatók előtt. A kutatás még nem zárult le, de az idei Magyar Hősök Emlékünnepére a sírja már védettséget nyert és megújult. – Az emlékkeresztet megtaláló dr. Gáspár Zsófia írta meg számunkra az eddigi történetet és adott választ a címben feltett kérdésre.
Kemény doktor továbbra is a németeket sajnálja. Mennyivel rosszabb a sorsuk a monarchiabelieknél, akiknek lám az áruló Habsburgok miatt az antant megengedi a hazautazást (igaz saját költségen), feltéve, ha nem engednek németet a hajójukra! Mi magyarok persze a végén pont olyan szerencsétlenek leszünk, mint a németek: nekünk is feldarabolják az országunkat… A korábbi török vezetők sorsát is izgalommal követik. A Monarchia nemzetiségei sorra elhagyják a süllyedő hajót és az antant védőszárnyai alá helyezik magukat. A doktor és emberei végül egyedül maradnak az osztrák sógorokkal…
A Bács-Bodrog vármegyei Adán született Cseh Károly a tanítóképző elvégzését követően szülőhelyén kapott tanítói állást. Jelentős szerepe volt a helyi sportélet megteremtésében. Az első világháború kitörésekor ő sem kerülte el a sorsát: tisztjelöltként került 1915-ben a frontra. 1916-ban a m. kir. 310. honvéd gyalogezredben szolgálva esett orosz hadifogságba. A krasznojarszki hadifogolytáborban ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, amelyek átalakították az életét. 1921-ben tért haza. A sokoldalú népművelő tanító sorsa 1945-ben bekövetkezett tragikus haláláig bővelkedett a fordulatokban.
1918. november 28-án Kemény doktor és társai hadifogolytáborba kerülnek. Sorsuk ugyan nem volt irigylésre méltó, ám élvezhették az antant „jóindulatát”… Bezzeg szegény németek! A naplóíró hosszasan elmélkedik arról, hogyan fogadták Vilmos császár bukását az egykori szövetségeseik, és végül arra jut, hogy nem szívesen lenne a franciák helyében… A hírhedt „Nebenetappe” züllött vezérkara újra botrányosan viselkedik. A doktort továbbra sem hagyja nyugodni Liman von Sanders és lányai sorsának alakulása.
A Nagy Háború éveiben az Isonzónál vívott harcok során különös jelentősége volt a kavernáknak. Valamennyinek meg van a maga története. Építésük helyét a legkülönbözőbb szempontok jelölhették ki. A kutató, ha szeretné megismerni egy-egy ilyen építmény történetét, a körülötte, vagy éppen a benne lejátszódott eseményeket, akkor fel kell kutatnia az arra vonatkozó forrásokat, s ha kis szerencséje is van, akkor találhat ilyeneket. Ha pedig ezek birtokában lehetősége is van megtalálni és bejárni ezeket, az a hadszíntérkutató számára a legnagyobb siker. Régóta foglalkoztatott bennünket egy kaverna története, amit hívtak „Hősök barlangjának”, „Barlang kavernának” vagy egyszerűen csak „BK12 kavernának” is. Az elmúlt időszakban sikerült a nyomára akadnunk.
Hőseink végre visszaérkeztek Isztambulba, ahol néhány hónapja e nagy, közel-keleti kalandjuk elkezdődött. A háborúnak vége, a győztes antant a város megszállására készül, ami 1918. november 28-án be is következik. A doktor siratja a németeket, de csodálja a győzteseket (már akik szerinte megérdemlik…). A török vereség következményei: fezek helyett kalapok. Kemény doktoréknak határidőre el kéne hagyniuk a várost, hogy elkerüljék a hadifogságot…
A naplóíró szerint bámulatos a török katonák igénytelensége és kitartása. Egy kis stratégia: miért lenne nagy baj egy angol partraszállás Adanánál? Kemény doktornak meggyűlik a baja Liman von Sanders leányaival, akikről néhány pletykát is megoszt velünk. Megismerjük Názáret elfoglalásának a történetét. Lehet, hogy árulás okozta a szeptemberi vereséget? Hőseink az immár elkészült Taurus vasúton keresztül vonatoznak tovább és 1918. október 17-én visszaérkeznek Konstantinápolyba…
Eredetileg egy képes Facebook bejegyzésnek indult a dolog. A képen egy lovon ülő honvéd gyalogsági ezredes látható egy kissé rozoga kőfal előtt. A kép hátán a következő kézzel írt felirat olvasható: „Jóbarátunk Lukách Géza tábornok Montenegróban 1915”. Az egy dolog, hogy a képen még „csak” ezredes, ez nyilván megváltozhatott a kép készítése és a felirat rákerülése közötti időben. Viszont miért visel ún. csontváz atillát 1915-ben — amikor azt 1906-ban a dolmány váltotta fel — és hogy kerül ebben Montenegróba?
Legutóbbi kommentek